27.fejezet

27.Fejezet: Te itt? Igen itt vagyok

Reggel mikor felkeltem az első dolgom az volt, hogy kinéztem az ablakon, és szomorúan láttam, hogy lóg az eső lába. Felvettem egy farmert, hozzá egy fehér ujjatlant és a barackszínű kardigánomat. Kifésültem a hajamat, majd belebújtam a balerinacipőmbe megfogtam a táskámat és indultam is lefele. De hiba igyekeztem késésbe voltam. Lent pedig egy mérges Button várt rám.

- 8-at mondtam.

- Bocsánat, siettem, de nem lettem kész.

- Gondoltam, hogy ez lesz. Igazából csak negyed kilenckor akartam indulni, viszont tudtam úgy is késni fogsz.

- Gonosz vagy! –ütöttem vállba őt.

Javult a viszonyom Jensel az elmúlt pár hónapba, de még mindig nem volt olyan a kapcsolatunk, mint karácsony előtt. A szívem mélyén még kedveltem őt, ezért haragudtam rá. De megértettem, hogy együtt kell maradnia Blairrel mivel legjobb barátnőm az ő gyerekével terhes. Különben is mindkettőjüket szeretem, így jót akarok nekik.

A pályára gyorsan kiértünk, és ott egyből letámadták őt. Készült pár kép, amin én is rajta voltam, de igazából siettünk el onnan. A sok firkász és fényképész idegesített, ezért nagyon örültem mikor végre a homeba voltunk.

Azonnal megláttam Lewist is, és ő is úgy örült nekem, mint én neki.

- Szia, kislány. Hát te is? Nem is tudtam, hogy jössz. –nézett rám mérgesen.

- Meglepetés. Bulit szerveztem tegnap estére, meg Jensonre vigyázok.

- Az jó. Te lettél a testőre?

- Igen. Tudod, Blair nem tud jönni, mert Jens nem engedi ezért jöttem én.

- Miért nem jöhet? – puhatolózott. Közben leesett nekem, hogy Hamilton nem biztos, hogy tudja.

- Oh, semmiség. Csak nem szeretné, ha ártana neki a sajtó. –mentettem meg a helyzetet.

- Ok. Viszont én megyek, mert már hív a mérnököm.

Jenson már rég a homeba hagyott, és most Lewis is, így gondoltam oda megyek a pultos csajokhoz. Kértem tőlük egy alma levett, és elcsevegtem velük arról, hogy milyen az élet a Forma 1-be.

Eléggé elvoltunk, és ment az idő is. Mire feleszméltem már fél óra eltelt az első szabadedzésből. Összeszedtem a táskámat és gyorsan elmentem a McLaren boxába. A szerelők már ismertek valamennyire, ezért örömmel fogadtak. Felajánlottak egy fülhallgatót is, de én visszautasítottam. Akkor csak az autókat akartam hallgatni. Az első szabadedzés az évbe jól sikerült a McLarennek. Button első Hamilton pedig második lett. Igaz csúszós vizes pályán köröztek a fiúk, de így is szép eredmény. Kimiért pedig hiába szorítottam nem sikerült jól neki az első edzés. Minden féle problémája volt a kormánnyal.

Míg Buttont vártam, mert öltözött meglepetésemre a mérnöke jött oda hozzám.

- Hogy van Blair? Minden rendbe a terhességéve? –kérdezte, és én teljesen ledöbbentem.

- Ezt honnan tudod?

- Jenson mindent elmond nekem. Nem lenne jó a kapcsolatunk, ha nem tenné meg.

- Értem. Blair jól van. Bár nehezen viseli a dolgot, főleg azt, hogy most nem lehet itt.

- Azt elhiszem. Add át neki üdvözletem és jókívánságaimat.

- Meglesz. –válaszoltam és már el is tűnt a szerelők között.

Pár perc múlva szerencsére Jens és Lewis is megérkeztek. Beszélgettünk egy kicsit, de aztán a csapatnak megbeszélése volt.

- Ugye nem baj, hogy megint magadra hagylak? – jött oda még egyszer J.

- Dehogy is. Neked ez a munkád, tudtam mire vállalkozok azzal, hogy elkísérlek.

- Annyira jó barát vagy. –ölelt meg engem Button. – Majdnem el is felejtettem Kimi mondta, hogy majd látogasd meg őt.

Nem volt más dolgom, ezért úgy döntöttem elmegyek és felkeresem finn barátomat. A padockban alig lehetett mozogni. Mindenhol szerelők, újságírók és fényképészek voltak. Nem volt messze a Lotus és a McLaren boxa egymástól, de akkor úgy tűnt a világ két vége közelebb van egymáshoz.

Elegem volt abból, hogy mindenki nekem jön, és lökdösnek az emberek. Idegességemet, pedig fokozta mikor meghallottam a nevemet.

- Haley. – kiabálta a távolból valaki. De megfordultam és senki ismerőst nem láttam. – Hays. Várj meg. –hallottam megint.

Mikor másodszorra is hátra fordultam, már láttam azt, aki utánam kiabál.

- Szia Hays. Hát te itt?

- Igen, itt vagyok. Jenson hívott ide, és ismét szerveztem egy bulit.

-  Aha. Miért nem vetted fel, amikor hívtalak?

- Seb. Az a csók csak véletlen volt. Nem jelentett semmit se.

- De. Valld be, hogy te is érezted azt a valamit, amit én! –kérlelt Sebastian.

- Nem. Én nem éreztem semmit.

- Ezt azért mondod, mert Jensonnel vagy? –faggatott engem.

- Nem vagyok vele. Viszont neked miért kell erről beszámolnom?

- Ha nem vagy vele, akkor miért kísérted el? Főleg azok után, amit veled tett. Ezt az egyet magyarázd meg, és most békén hagylak.

- Azért vagyok vele itt, mert Blair terhes. Ezzel megelégszel? –kérdeztem tőle mérgesen.

- Talán.

- Terhes lett szilveszterkor drága barátnőm. Azóta is együtt van J-vel, de most a hormonok miatt elég féltékeny. Ezért küldött engem, hogy én legyek az ő személyes kémje.

- Tudják már, hogy kisfiú vagy kislány lesz? – kérdezte tőlem Sebi, és az arca átváltott egy kisgyerek arcává.

- Még nem tudják –mondtam neki, és ott hagytam.

Minden féle érzés kavargott bennem. Tudtam, hogy nekem jelentett valamit az a csók és én is éreztem valamit, de nem gondoltam, hogy ő is. Ezeket az érzéseket először el akartam kergetni, de aztán február közepén rájöttem nem tehetek semmit se ellene. Bevallani viszont nem akartam.

Oda értem a Lotus boxhoz, és egyre beljebb sétáltam. Kicsit furcsán néztek a szerelők, de nem kérdezték mit keresek én ott. Nagy nehezen megtaláltam Raikkönent is. Az egyik szerelőjével beszélgetett nagyba, amikor meglátott engem. Persze rögtön ott hagyta szegény szerelőt, és oda jött hozzám.

- De jó, hogy meglátogattál. –mondta nekem, és rögtön kaptam két puszit.

Be kell, valljam kicsit elájultam. Nem estem össze, de pár pillanatig nem szóltam semmit. Hiszen kiskoromba mindig is Kimi párti voltam, és igaz, hogy már egy-két vodkát megittam vele, de akkor is még puszit nem kaptam előtte.

- Szia. –mondtam én is kedvesen. – Jenson mondta, hogy látogassalak meg. De te honnan is tudtad, hogy én itt vagyok?

- Tegnap kérdeztem mi van veled, és akkor mondta, hogy itt vagy.

- Akkor lelőtte a meglepetést.

- Meg látogattál volna, akkor is, ha én nem mondom?

- Meg ám. –feleltem óriási vigyorral az arcomon. – bár akkor kicsit félve jöttem volna be a boxotokba.

- Áh, nem kell félni a fiúktól. Ugatnak csak és nem harapnak. – viccelődött velem Kimi. –De gyere, körbevezetlek.

Körbe jártuk az egész boxot. Bemutatott egy-két szerelőnek. A mérnökének, de még a csapatfőnöknek is. Megmondta nekik azt is, hogy ha máskor is jövök, nyugodtan engedjenek be, és viselkedjenek velem kedvesen. Aztán a Lotus homejába is voltunk. Megebédeltünk és közbe azért jól elbeszélgettünk.

- Na, milyen visszatérni? –kérdeztem tőle, bár egy kicsit féltem, hogy nem fog válaszolni, mert ő nem az a fajta.

- Jó végre aszfalton versenyezni, és mások ellen. Örülök, hogy végre majd előzhetek. Csak ne lenne ez a sok firkász, és ne lenne ennyi futam, vagy lenne mind Európába. –lepett meg a válasszal Raikki.

- Nem szeretsz messze lenni?

- Azzal nincs bajom, de nem szeretek távol lenni Lindától. Ő nem szereti ezt a felhajtást.

- Nem szereti a Forma 1-et? –kérdezősködtem tovább.

- Azzal nincs baja, sőt szereti, csak ne lenne ez a sok újságíró.

- Azt hiszem sokba hasonlítótok. –mondtam miközben megettem az utolsó falatot a tányéromról.

- Mások is mondták már. De ne csak rólunk beszéljünk. Mi van veled? –mosolygott rám – Ki a kedvenc pilótád?

- Hát én vagyok az első számú rajongója Kimi Raikkönennek.

- Nem mondod? Örülök, hogy nekem szurkolsz. De mi van a kis némettel?

- Vettelre gondolsz? – faggatóztam félve, majd rábólintott. – őt most inkább hanyagoljuk.

- Miért?

- Kimi szerintem mind a ketten tudjuk, hogy te is tudod az okát.

- Igazad van elmondta a kölyök, de a te szádból is szeretném hallani.

- Máskor jó?

- Rendbe.

Ebéd után bemutatott a sajtósának és Marknak a személyi edzőjének. Mire végeztünk a túrával már annyi volt az idő, hogy vissza kellett mennie a kocsihoz, de felajánlotta, hogy nézzem náluk a szabadedzést. Persze ott maradtam, mert nem akartam megsérteni.

A második szabadedzés is esőzéssel kezdődött. De azért próbáltak kegyelmezni az égiek, és egy idő után elállt a felhőszakadás. A pálya meg szerencsére gyorsan száradt. Különösebb dolgok nem történtek, ha csak nem csodának nevezzük azt, hogy az Edzést Schumacher nyerte meg. Kimi, Button, és Hamilton helyezését pedig jobb is nem említeni.

Miután Raikkönen kiszállt az autóból, oda mentem hozzá elbúcsúzni, majd visszaindultam a McLarenhez. Már egy ideje a homeba voltam, amikor eszembe jutott az, hogy fel kellene hívnom Blairt. Kutakodtam a táskámban, de nem volt ott a mobilom. Kénytelen voltam vissza menni a Lotushoz. A box előtt össze is futottam Kimi egyik sajtósával, aki azért indult, hogy nekem adja a telefont.

A telefonomban a névjegyzékbe kerestem Blair számát, amikor valaki elkapta a kezem és két kamion közé berángatott. Szólni se tudtam, nem hogy kiabálni. Aztán megláttam Sebastian arcát. Elkezdett közeledni felém, míg az ajkaink össze nem értek. Ismét elcsattant egy csók köztünk, de én hírtelen egy pofont adtam neki. Nem szólt semmit csak az arcához kapott. Meg kell hagyni nem ütöttem erőset, csak a tudtára adtam, hogy nem tetszett a szituáció.

- Ezt miért kaptam? –kérdezte tőlem.

- Azért mert berángattál ide, és megcsókoltál. Tudod, hogy féltem?

- Romantikusan akartam csinálni. –felelte.

- Az nem volt. Hacsaknem valami kifacsart logika alapján nem volt az.

- Bocsánat.

- Hát nem tudom. A frászt hoztad rám azzal, hogy ide beráncigáltál. – szidtam le őt.

- Kiengesztelhetlek? – nézett rám kiskutya szemekkel.

- Rendben. –vágtam rá azonnal, amivel saját magamat is megleptem.

- Egy vacsora ma este?

- Nem akarom, hogy lefényképezzenek veled. Ha nem baj.

- Nem, meg tudom oldani a helyzetet. Majd még megírom a részleteket. –válaszolta, és ott is hagyott engem.

Nehezen, de visszakecmeregtem a McLarenhez, ahol már Jens várt engem Lewissel együtt. Nem volt egyiküknek se dolga már a pályán, ezért visszaindultunk a Hotelba. Visszafelé igaz, hogy Jens megjegyezte, hogy egyfolytában mosolygok, de szerencsére le tudtam azzal rázni, hogy Kimivel való beszélgetésnek örülök ennyire. Sebet semmi estre se akartam elmondani.

Mikor a szállodához értünk a rajongók letámadták Jenst autógrammokért, alig tudott szegény elszabadulni onnan. Bent a Hotelban aztán megbeszéltük, hogy nem vacsorázunk együtt, mivel ő beszélni szeretne Blairrel, meg pihennie kell a holnapi nap miatt. Máskor lehet, hogy megharagudtam volna rá, de most, hogy Sebastian üzenetét vártam a vacsoráról cseppet se zavart.

A szobámban azonnal a fürdőbe indultam. Lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Próbáltam sietni, bár akkor se tudtam, hogy hova kell mennem vagy mikor. Épp kiszálltam a zuhanykabinból, amikor Üzenetem jött. Fél óra múlva gyere a 783-as szobába. Seb.

Sietve megszárítottam a hajam felöltöztem és 25 perc múlva indultam a szoba keresésére. Nagy nehezen, de megtaláltam. Néztem közbe az órámat, és az üzenettől számítva 35 perc múlva bekopogtam az ajtón.

  

Sziasztok! Végre megint itt vagyok. Bocsánat, hogy csak most hoztam az új részt, de mint írtam nem tudtam írni a kezem miatt. Most már végre helyre jött, és végre a suliban is tudtam jegyzetelni a múlt héten. Mert akkor vehettem le a kezemről, ami a gipsz helyett volt. Most pedig végre újra itt vagyok. Már én is kezdtem megőrülni, hogy nem tudok írni, és most már teljesen elegem van mindenből így viszont ti jól jártatok. 

Viszont egy két pipának vagy kommentnek örülnék, csak, hogy tudjam még azért visszatértek hozzám, és olvassátok az írásaimat.