30.Fejezet

30.Fejezet: Egy szimpla Vasárnap?

Haley szemszöge:

Vasárnap már kora reggel indulnunk kellett a pályára Jensonnel. Persze ő egész nap értekezletekre járt, a mérnökével beszélgetett és versenyző parádén volt. Én viszont unatkoztam.

Beszéltem egy órát Blairrel, a szerelőkkel, sőt majdnem interjút is adtam. De ebből a helyzetből szerencsére kimenekültem köszönhetően Linda Raikkönennek.

- Haley. –jött oda hozzám, amikor meglátott.

- Linda, de jó hogy látlak. Már halálra untam magam.

- Meg tudlak érteni. Kimi is egyfolytában ide-oda rohangál.

- Szegény pilóták, így nem lehet egy futamra készülni.

- Az biztos, Kimi is ezt utálja a legjobban. Különben ő mondta, hogy keresselek meg, mert itt vagy.

- Igen voltam nála a Lotusnál.

- Mesélte. Ahogy pedig kivettem a szavaiból örült is neki.

- Akkor annak én is örülök. Tudod úgy éreztem, csak kolonc vagyok Jenson, és Raikki nyakán.

- Nyugi Hays. Jens nevébe nem tudok beszélni, de Kimi tényleg örült neked. –mesélte nekem Linda, és ezzel feldobta az egész napomat. – Tényleg és mi a helyzet Mr. Vettelel?

- Az hosszú.

- Még van egy kis idő a futamig.

Elmeséltem Lindinek az egész Szilvesztert, a tópartot, a bérelt szobát, majd J.-t és Blairt. A hazautazásomat és Sebnél eltöltött időmet, Hannával való beszélgetést is. A csókot a házunk előtt és a péntek estét, míg nála voltam. Egy szóval mindent.

- Kedvel téged nem vitás. –mondta Linda miután mindent elmeséltem neki.

- Úgy gondolod?

- Igen. Már csak az a kérdés te mit gondolsz.

- Őszintén nem tudom. Néha jó vele beszélgetni, de máskor meg annyira haragszom rá.

- Tudod szerintem, ha nem próbáljátok, meg sose fogjátok megtudni.

- Nem is tudom.

- Őszintén Haley mi tart vissza? Ő egy helyes, aranyos kedves srác. Lehet vele nevetni, és mindig figyelmes. Na meg…

- Azért tudnám vitatni a dolgokat. –vágtam a szavába.

- Te tudod. De gyere, menjünk a rajtrácsra.

Elindultunk a rajtrácsra, és persze először Kimihez mentem vele. Két puszival sok sikert kívántam neki, ami kellett is neki mivel szegény a 17. helyről várta a futamot. Utána tovább sétáltam a rajtrácson, ami csodálatos érzés volt. Kiskoromban mindig erre vártam, és már másodszor tehettem meg ezt. Néha láttam, hogy fényképeznek, mellettem vagy épp videóznak, de akkor ez nem zavart. Csak az érdekelt, hogy ennyi Forma 1-es autó vesz körül.

Amikor Vettel autójához értem, nem tudtam mit tegyek. Végül valamelyik Tv csatorna megkönnyítette a dolgomat, azzal, hogy lerohanták Sebet. Viszont láttam, hogy nem messze tőle ott áll Heikki a személyi edzője így oda mentem hozzá.

- Szia! –köszöntem neki. –Emlékszel rám?

- Szia, Haley ugye?

- Igen. Arra akartalak megkérni, hogy add át Sebastiannak, hogy sok sikert.

- Persze, de nem akarod te átadni? –kérdezte tőlem kedvesen.

- Nem szeretném zavarni. –néztem Sebi felé, aki akkor még mindig interjút adott.

- Ok, átadom.

- Köszi. –mondtam neki, és tovább sétáltam.

Az első sort a McLaren szerezte meg. Lewis volt az első Button a második. Meglátogattam Hamiltont is majd Jensonhez mentem. Átöleltem és sok sikert kívántam. Kb. egy percet ácsorogtam ott vele mikor a mérnöke szólt neki, hogy ideje lenne készülni.

Elsétáltam onnan, és egyenesen a boxába mentem. Kaptam egy széket, és egy fülest és vártam a rajtot. A felvezető körnek már vége volt, csak arra vártunk, hogy a lámpák kialudjanak, és kezdetét vegye 2012 első futama.

Mind az öt lámpa piros volt, és elaludtak.

A futamot barátnőm örömére Jens nyerte meg. Persze valamennyire én örültem a sikerének, de jobb lett volna ha Kimi végez az első helyen. A második viszont Sebastian lett. Amikor pedig a dobogó alatt álltam láttam, hogy mennyire másfele jár az esze. Látszott, hogy nem arra járnak, a gondolatai amerre kellene.

Miután megkapták a díjakat és visszamentem a McLaren boxába, ahol már javában ment a bulizás. Mindenki boldog volt, hogy mind a két pilóta dobogón végzet. Hamarosan ők is csatlakoztak hozzánk, és együtt folytattuk az ünneplés. Persze a pálya mellett nem tartott sokáig, de a szerelőkkel meg volt beszélve egy buli este tízre. Előtte még visszamentünk a Hotelba, majd Lewissal elindultunk a belváros felé.

Jenson viszont nem jött, mivel nem volt kedve Blair nélkül bulizni. Tudom nem szép dolog, de egy kicsit örültem neki, mivel a kapcsolatom nem az igazi Jensonnel a szilveszteri eset óta.

Az este meglepően jól éreztem magam a szerelőkkel és Lewissal, és be sem rúgtam. Végig táncoltuk az éjszakát, és négy óra lehetett, amikor visszakeveredtünk a Hotelba. Addigra már alig vártam, hogy lefeküdhessek az ágyba.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki őrülten kopogtat az ajtómon. Kikászálódtam az ágyból, és egy kis rövid hálóingbe nyitottam ajtót.

- Jó reggel Haley. –láttam meg Sebet az ajtómba.

- Hát te?

- Megígérted nekem, hogy a mai napot együtt töltjük. –mosolygott rám.

- Hányóra is van, hogy már itt vagy? –kérdeztem tőle.

- 10 óra. De látom valaki nem aludt túl sokat. –vigyorgott rám továbbra is.

- Nem igazán. De gyere be, mindjárt elkészülök akkor.

- Rendbe. – és közbe én elindultam a szekrény felé ahova kipakoltam.

- Szexi –mondta halkan, úgy hogy csak alig hallottam meg tőle.

- Mit mondtál? –kérdeztem tőle mosolyogva, mert azért jól esett, hogy így gondolja.

- Csak annyit, hogy siess. –felelte és leült a kanapéra.

Gyorsan elővettem a szekrényből egy lenge nyári ruhát, mert kint hét ágra tűzött a nap, és nem akartam megsülni.  A ruháimmal együtt pedig a fürdő felé vettem az irányt, hogy felöltözzek. Felraktam egy kis sminket is és gyorsan begöndörítettem a hajamat.

- Kész vagy Hays? –türelmetlenkedett Seb.

- Már csak cipő kell.

- Este lesz, mire elindulunk.

- Ha nem hagysz nyugodtan elkészülni, felőlem nem kell elmenni.

- Rendbe. Akkor várok türelmesen.

- Kész is vagyok. –mondtam neki, ő pedig elkezdte a fejét rázni.

A napot a kedvemért egy kis kávézóban kezdtük, ahol kaptam kávét, és reggelit. Majd sétáltunk az utcákon a belvárosba és beszélgettünk.

- Én kérek egy kis fagyit. –jelentettem ki az egyik fagyi árusnál.

- Milyet kérsz?

- Eper, és vanília.

- Ok. –válaszolta és oda ment kérni nekem fagyit, de meglepetésemre csak azt fogta mikor visszajött hozzám. - Itt is van. –adta oda nekem

- Te nem eszel?

- Nem, még Heikki megölne. Vagy csak 5 körrel kellene többet futnom.

- De így nem jó, hogy csak én eszem.

- Majd akkor eszem a tiedből. –viccelődött.

- Azt már nem. –feleltem.

- Mi az, hogy nem? Tőlem kaptad, szóval egy kis fagyi nekem is kijár. –mesélte, és közben ott bujkált ismét a gyerekkori huncutság. –Megcsikizlek.

- Ne merd. –néztem rá mérgesen. –inkább adok fagyit.

Az egész délutánt a városban töltöttük sétálással, és már közeledett a naplemente, amikor fogtunk egy taxit és levitettük magunkat a tengerpartra. Sétáltunk a parton, nevetgéltünk, és el is felejtettem, hogy Sebastian mennyire ki tud borítani néha.

- Tudod, minek örülnék? –kérdezte tőlem Sebi.

- Minek?

- Ha ez most olyan lenne, mint a filmekbe. Egy randin lennénk és megcsókolnálak a naplementébe. –válaszolta, és én elolvadtam. Sose voltam az a végtelenül romantikus ember, de most Sebastian szavai teljesen meghatottak.

- Próbáld meg.

- Mi?

- Próbáld meg.

- Nem fogsz megütni? Nem kapok még egy pofont?- nézett rám

- Semmit, se ígérhetek.

Először csak mosolygott rám, majd egyre közeledett felém. Míg nem meg csókolt, és én pedig hagytam neki. Ismét éreztem az édes ízét, és még élvezni akartam, de elhúzódott tőlem.

Nem kérdeztem meg tőle miért tette, helyette én hajoltam közel hozzá, és megcsókoltam őt. A vágy teljesen elvette az eszemet, és csak az érintésére tudtam gondolni. Régóta nem éreztem ehhez foghatót, sőt nem is éreztem még sohasem ilyet.

Már vagy percek óta csókolóztunk a naplementébe, mikor megcsörrent a telefonom. Így muszáj volt befejeznünk. 

Sziasztok! Remélem mindenkinek kellemesen telik a nyári szünet. Nekem eddig kellemesen telik azért nem volt időm írni, ugyanis múlt héten elkezdtem a KRESZT és minden nap arra járok, jövő héten pedig vizsga, és nagyon remélem, hogy átmegyek. ezért gőzerővel teszteket oldok meg. 

Na de nem emiatt akartam írni, hanem hogy nagyon örülök a látogatásaitoknak és, hogy sosem gondoltam volna, hogy eljutok a 30. fejezetig. Tudom nem nagy szám, de még semmihez nem volt ennyi türelmem.

U.I: most is örülnék egy-két kommentnek vagy pipának. Oh és majdnem elfelejtettem, végre megcsináltam a kis csevegős részt oldalra, oda is nyugodtan írjatok.

29.Fejezet

29. Fejezet: Miért csinálja ezt?

Sebastian szemszöge:

Hiába hívtam Haleyt nem vette fel, nem akart az üzeneteimre se válaszolni. Hagytam neki kézzel írott levelet a postaládájába, de semmi reakció. Virágot, sőt csokit is küldtem neki, de nem állt szóba velem.

Tudtam, hogy elrontottam, tudtam, hogy nem kellett volna őt megcsókolnom miután kiraktam a háza előtt. Mégse bántom. Nagyszerű érzés volt még most is érzem szenvedélyt, a perzselő vágyat, hogy újra megtegyem. Hiába próbáltam meg mindent, hogy elfelejtsem. Heikkivel egyfolytában edzettem, készültem az új évadra a Forma 1-ben, de nem tudtam elfelejteni. Haley varázslatos mosolya végig a szemem előtt lebegett. Igaz én ritkán láttam ezt a mosolyt, mivel elég undok volt velem. De nem bántam, legalább tudtam érez valamit irántam.

Rengeteget jelentett nekem a csók. Hanna és én köztem sose éreztem ilyet. Ez más volt, sokkal szenvedélyesebb, és mi lett volna, még ha hosszabban csókolhattam volna Haleyt? Mi lett volna, ha nem üt meg? Még a pofon is, amit kaptam az is jól esett, mivel ő adta.

Hannával, már vége. Nem működött a dolog köztünk. Ennyi év után megváltoztunk mind a ketten. De kicsit se bántam, hogy egyedül voltam. Legalább, ha Haley valamilyen oknál fogva beleegyezik a randinkba tiszta a lelkiismeretem.

Semmi kedvem nem volt az év első futamához, nem akartam elmenni, mert csak Haleyre emlékeztetett. Brazíliába láttam őt meg először, és akkor végem lett. Ott ült a boxunk padlóján és magyarul káromkodott. Amint megláttam megfogott benne valami. Szerelem első látásra? Van egyáltalán ilye?

A csütörtök szerencsémre gyorsan eltelt, és azt vettem észre, hogy csak pár percem van az első szabadedzésig. Gyorsan felöltöztem majd a kocsimhoz mentem. Láttam Heikki szemeit, és rosszalló tekintetét. Hiába dolgozott még csak pár hónapja velem, tudta miért késtem. Mindent tudott rólam, muszáj volt neki elmesélnem mindent Haleyről. Akkor pedig a boxba mikor rám nézett, tudta, hogy megint róla álmodoztam.

Bekötöttek a szerelők és kezdetét vette az első edzés. Nem sikerült a legjobban a számunkra, de tudtuk még nincs minden veszve. Hisz ez csak egy edzés volt, ráadásul az elején esett az eső is.

Miután letudtam a sajtót elindultam a motorhome-unk felé. Akkor pedig ismét megláttam Haleyt. Nem hittem a szememnek. Tudtam, egy esélyem van vele beszélni és az az volt.

- Haley. –kiabáltam neki hangosan, mert jóval előttem volt. – Hays. Várj meg!

Láttam, hogy forgolódik hátra fele, de nem látott meg. Viszont amikor meglátott nagyon örültem neki, és nem tudtam abba hagyni a mosolygást.

- Szia Hays. Hát te itt? –kérdeztem tőle udvariasan.

- Igen, itt vagyok. Jenson hívott ide, és ismét szerveztem egy bulit.

-  Aha. Miért nem vetted fel, amikor hívtalak?

- Seb. Az a csók csak véletlen volt. Nem jelentett semmit se. –mondta, de én nem hittem neki.

- De. Valld be, hogy te is érezted azt a valamit, amit én. –kérleltem őt.

- Nem. Én nem éreztem semmit.

- Ezt azért mondod, mert Jensonnel vagy? –faggattam őt, mert nem hagyott nyugodni, hogy ő nem érzett semmit.

- Nem vagyok vele. Viszont neked miért kell erről beszámolnom?

- Ha nem vagy vele, akkor miért kísérted el? Főleg azok után, amit veled tett. Ezt az egyet magyarázd meg, és most békén hagylak.

- Azért vagyok vele itt, mert Blair terhes. Ezzel megelégszel? –kérdezte tőlem mérgesen.

- Talán. –feleltem neki, de nem hittem továbbra se el, és azon járt az agyam, hogy tényleg nem érezte a bizsergést a csókunknál.

- Terhes lett szilveszterkor drága barátnőm. Azóta is együtt van J-vel, de most a hormonok miatt, elég féltékeny. Ezért küldött engem, hogy én legyek az ő személyes kémje.

- Tudják már, hogy kisfiú vagy kislány lesz? – kérdeztem tőle, és közben azon gondolkodtam milyen jó lenne egy kisgyerek a családba.

- Még nem tudják –mondta nekem, és ott hagyott.

Kicsit bántott, hogy ilyen leereszkedően beszélt velem, és csak az cikázott az agyamba, hogy ő nem érzett semmit. Nem hittem neki. Arra volt szükségem, hogy megtudjam az igazat, de nem volt ötletem rá.

A második szabadedzés közben azonban támad egy ötletem. Alig vártam az edzés végét, és annyira gyorsan vezettem amennyire csak tudtam, hátha úgy előbb vége lesz az edzésnek. Mikor vége lett a második szabadedzésnek Britta a sajtósom már várt engem.

- Interjúk. –mondta nekem.

- Nem lehetne most elhalasztani? –kérdeztem tőle, mert meg akartam keresni Haleyt.

- Te is tudod, hogy nem Seb.

- És siettetni?

- Azt megpróbálom rendbe?

Elmeséltem gyorsan a sajtónak, hogy milyen volt a kocsi, és az sem érdekelt, hogy hadarok, csak azt akartam, hogy túl legyek rajta. Amint vége lett elsiettem és meg is láttam Hayst. Épp a telefonját nyomkodta. Megfogtam a kezét, és két kamion közé húztam, és az ajkaimat az övére tapasztottam. Olyan édes íze volt, mint amilyenre emlékeztem. De a gyönyörből gyorsan visszatértem a valóságba, amikor egy pofont kaptam tőle. Nem tudtam megszólalni, csak az arcomhoz kaptam ahol megütött.

- Ezt miért kaptam? –kérdeztem tőle.

- Azért mert berángattál ide, és megcsókoltál. Tudod, hogy féltem?

- Romantikusan akartam csinálni. –feleltem. És igazam is volt, úgy akartam, csak egy kicsit balul sült el.

- Az nem volt. Hacsaknem valami kifacsart logika alapján nem volt az.

- Bocsánat.

- Hát nem tudom. A frászt hoztad rám azzal, hogy ide beráncigáltál. – szidott le.

- Kiengesztelhetlek? – néztem rá kiskutya szemekkel.

- Rendben. –vágta rá azonnal.

- Egy vacsora ma este?

- Nem akarom, hogy lefényképezzenek veled. Ha nem baj.

- Nem, meg tudom oldani a helyzetet. Majd még megírom a részleteket. –válaszoltam, és ott is hagytam őt.

Egy ideig gondolkoztam, majd eszembe jutott egy jó ötlet. Visszamentem a szállodába, és rendeltem vacsorát 7 órára. Hozattam fel pezsgőt, és rengeteg rózsát. Heikkit, pedig megkértem, hogy hozzon pár gyertyát. Nehezen ment bele a dologba, de végül meggyőztem őt. Mikor visszajött, szépen elrendeztem mindent a szobába és írtam egy SMS-t Haleynek, hogy fél óra múlva jöhet, és megírtam neki a szoba számát is.

Elmentem lezuhanyozni, majd mikor már törölköztem, hallottam, hogy kopognak. A derekam köré csavartam egy törölközőt és ajtót nyitottam.

- Bocsi kicsit megcsúsztam. –mondtam Haysnek, és közbe próbáltam úgy csinálni, hogy ne lásson be a szobába. Meglepetésnek akartam mindent.

Azt viszont láttam rajta, hogy kicsit feszélyezi a dolog, hogy egy szál törölközőbe lát engem. És örültem, mert úgy gondoltam kicsit azért tetszik is neki ez a helyzet.

- Semmi baj.

- Ok, de várnál itt kint még pár percet, míg felöltözöm?

- Ha muszáj? –kérdezte, én pedig azonnal becsuktam az ajtót előtte.

Mikor ismét kinyitottam az ajtót, láttam rajta, hogy haragszik rám, amiért megvárakoztattam.

- Hays. –szóltam neki.

- Igen? –nézett felém csodálkozva.

Kinyitottam neki az ajtót, és végre beláthatott. Látta a megterített asztalt, és a rózsaszirmokat, amit elszórtam.

- Nem jössz be? –kérdeztem továbbra is.

- Ez meseszép. –mondta, miközben az asztalhoz sétáltunk.

- Örülök, hogy tetszik. Sokat gondolkoztam azon, hogyan tudnálak kiengesztelni a délutáni viselkedésem miatt. Végül arra jutottam valami romantikust kellene csinálnom, így lett ez.

- Tényleg szép.  

Kihúztam neki a széket, ahogy illik és gyorsan elszaladtam egy másik szobába, ahol a pezsgő volt. Töltöttem mind a kettőnknek, majd leültem vele szembe.

- Mondanám a vacsorára, hogy én csináltam, de nem így van. Itt sajnos nem tudtam spagettit főzni.

- De kár. –felelte és közbe nevetett, amit jó jelnek vettem. –Pedig azt meg tudtam volna enni.

- Akkor lehet, hogy azt kellett volna rendelnem, és nem azt, ami a táladon van.

- Dehogy is, nekem jó lesz ez is.

Megettük a vacsorát, majd hozattam egy kis desszertet is, közbe pedig a második üveg pezsgőnél tartottunk. Nem sokat ittam, de Haley rengeteget. Így féltem tőle, hogy majd mit fog csinálni, de nem tette semmi szokatlant.

- Örülök, hogy most már kedvesebb vagy velem. –mondtam két falat között.

- Hát, tudod, kezdelek nem utálni.

- Csak nem kedvelsz? Egy százas skálán mennyire?

-100? A ma este után már 45.

- Sose gondoltam, hogy eljutunk ide. –viccelődtem. – Főleg mikor Brazíliába találkoztunk.

- Látod én se gondoltam volna, hogy egyszer veled vacsorázok, és a hatalmas egóddal.

- Na, kösz. Látom, azért csak belém kötsz. –néztem rám szomorúan, mert egy kicsit tényleg megsértett

- Bocsánat.

Megettük a desszert és még beszélgettünk pár percet, amikor indulni akart. Nem akartam, hogy véget érjen az este. Meg kellett ragadnom az alkalmat, hogy ismét megcsókolhassam. Viszont ott volt bennem, hogy megint megpofoz. Így csak megfogtam a kezét.

- Már megint ez Seb? –forgatta a szemeit, és amikor a másik kezével akart az ajtó felé nyúlni, azt is megfogtam.

- Maradj még egy kicsit.

Próbáltam kérlelni Haleyt, mindent meg tettem volna azért, hogy még pár órát vele lehessek. Érezni akartam a közelségét, hogy ott van velem. Nem érdekelt az sem ha csak kritizálni fog, csak azt akartam ne kelljen olyan sok időt egyedül töltenem az üres szállodaszobában. Azt akartam Ő legyen velem. Ő tegyen boldoggá.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha nem aludnál miattam.

- Ne aggódj, még jobban is fogok vezetni.

- Rendben van. –adta meg magam.

Leültünk a fotelra, és folytattuk beszélgetésünket. De csak engem faggatott, főként Hannaról. Nem tudtam nem észrevenni egy kis féltékenységet a szemében, amikor az együtt töltött éveinkről beszéltem. Sőt láttam egy kis örömöt is az ajkán, mikor elmondtam neki, hogy szakítottam vele.

Utána pedig elindítottam egy filmet a laptopomon. Igaz nem felelt meg neki, hogy ilyen kicsibe nézzük, de valahogy összekötötte a Tv-t a gépemmel, így nagyba néztük. Én ilyenekhez nem értek ezért Haysre hagytam a dolgot.

Valamikor a film alatt egyszer csak arra eszmélte, hogy Haley elkezdett mocorogni, majd a fejét az ölembe hajtotta. Nemsokára, pedig el is aludt. Nem akartam felébreszteni, de tudtam, hogy nem alhatok ott a kanapén versenyhétvége alatt. Óvatosan felemeltem őt, aztán visszaraktam a fotelre, és betakargattam.

Reggel a telefonom ébresztésére keltem fel. Felöltöztem, és hallottam, hogy kopognak. Csendesen az ajtóhoz mentem, mert Hays a nappaliba aludt.

- Halkabban. –teremtettem le Heikkit.

- Seb mit keres ez a lány itt, és egyáltalán ki ő?

- Ő Haley Scott.

- Ja. Ő az őrülten szép, és okos csaj, aki utál téged ugye? Akivel szeretnél össze jönni.

- Csendesebben. –dorgáltam le ismét őt. –Igen ő az. Vacsoráztunk, utána meg filmet néztünk és elaludt. Nem volt kedvem felébreszteni őt.

- Várj akkor sokáig voltál fent? Hogy fogsz így vezetni?

- Úgy, hogy nagyon kedvelem őt és lelkesít a tudat, hogy itt volt.

- Te tudod haver. Akkor én most megyek, de lassan indulni kellene a pályára.

- Időbe lent leszek. –feleltem és már ki is ment Heikki.

Miután az edzőm kiment muszáj volt felébresztenem Hayst. Oda mentem a fotelhez, majd egy puszit adtam a homlokára, és elkezdtem simogatni az arcát.

- Hays már reggel van. –keltegettem.

- Reggel?

- Igen. Elaludtál, és nem volt szívem felkelteni téged, olyan aranyosan aludtál. Elmásztam innen, de téged azért nem vittelek el, mert az biztos baj lett volna, így csak betakartalak.

- Köszönöm. Akkor megyek is a szobámba készülődni.

- Rendbe. Szia. –köszöntem el tőlem. 

Először is nagyon de nagyon KÖSZÖNÖM az előző részhez a sok pipát. Tényleg nagyra értékelem. Ez a rész nem lett igazi, de mentségemre szóljon minél előbb hozni akartam nektek ezt a részt, és a múlt hetem katasztrófa volt. Kb. 10 dogát írtam. De meg lett az eredménye egy darab négyesem lesz az év végén. Aminek nagyon örülök mivel elég durva a 10. évfolyamot gimibe így megcsinálni. 

Na de ez nem fontos. Köszönöm még egyszer is a sok pipát. És remélem azért ehhez a részhez is kapok. 

Kitartást az utolsó hétre. Puszi :))

28.Fejezet

 

28.Fejezet: A Vacsora

Egy észvesztően helyes Sebastian nyitotta ki az ajtót törölközőbe.

- Bocsi kicsit megcsúsztam. –mondta, de közben nem engedte, hogy belássak a szobába.

- Semmi baj.

- Ok, de várnál itt kint még pár percet, míg felöltözöm?

- Ha muszáj? –kérdeztem, ő pedig azonnal becsukta az ajtót előttem.

Ha lett volna más dolgom biztos ott hagytam volna őt. Nem készült el időbe, és akkor még az ajtó előtt várakozhattam. Épp duzzogtam mikor ismét kinyílt az ajtó.

- Hays. –szólt nekem, mert épp háttal voltam.

- Igen? –fordultam meg.

Beláttam a szobába már, és őt is láttam. Seb igaz, hogy már nem törölközőbe volt, de észvesztően nézett ki a háttérrel együtt. Farmer és ing volt rajta, de mögötte ott volt egy asztal megterítve, hangulatvilágítás, gyertyák és rózsák tömkelege.

- Nem jössz be? –kérdezte továbbra is. De én csak gyönyörködtem.

- Ez meseszép. –mondtam neki, miközben az asztalhoz sétáltunk.

- Örülök, hogy tetszik. Sokat gondolkoztam azon, hogyan tudnálak kiengesztelni a délutáni viselkedésem miatt. Végül arra jutottam valami romantikust kellene csinálnom, így lett ez.

- Tényleg szép. –ismételtem önmagam, mert mást nem tudtam. Seb lenyűgözött.

Kihúzta nekem a széket, és én leültem. Pár pillanatra eltűnt, én pedig addig is gyönyörködhettem a szobába. A gyertyák világítottak csak, és a szoba ablakából is mesés kilátásunk volt a városra. Szebbet el sem tudtam képzelni. Sebi gyorsan vissza is jött egy pezsgősüveggel a kezében. Töltött mindkettőnknek, majd leült velem szembe.

- Mondanám a vacsorára, hogy én csináltam, de nem így van. Itt sajnos nem tudtam spagettit főzni.

- De kár. –feleltem neki nevetve. –pedig azt meg tudtam volna enni.

- Akkor lehet, hogy azt kellett volna rendelnem, és nem azt, ami a táladon van.

- Dehogy is, nekem jó lesz ez is.

Megettük a vacsorát, majd hozatott egy kis desszertet is, közbe pedig a második üveg pezsgőnél tartottunk. Igaz, hogy Seb össze vissza, három pohárral ivott csak.

- Örülök, hogy most már kedvesebb vagy velem. –mondta két falat között.

- Hát, tudod, kezdelek nem utálni.

- Csak nem kedvelsz? Egy százas skálán mennyire?

- 100? A ma este után már 45.

- Sose gondoltam, hogy eljutunk ide. –viccelődött. – Főleg mikor Brazíliába találkoztunk.

- Látod én se gondoltam volna, hogy egyszer veled vacsorázok, és a hatalmas egóddal.

- Na, kösz. Látom, azért csak belém kötsz. –nézett rám szomorúan.

- Bocsánat.

Megettük a desszert és még beszélgettünk pár percet, amikor indulni akartam. Már a táskám is a kezembe volt, sőt el is indultam az ajtó felé, amikor ismét egy kéz ragadta meg a csuklómat.

- Már megint ez Seb? –mérgelődtem vele, és nyitni próbáltam az ajtót, miközben a másik kezével megfogta a másik kezemet is.

- Maradj még egy kicsit. –kérlelt engem.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha nem aludnál miattam.

- Ne aggódj, még jobban is fogok vezetni.

Nem akartam maradni, de ismét megcsókolt, és én megint elvesztem. Másra sem tudtam gondolni csak ajkai édes ízére, és a pillangóimba a gyomromban. Úgy éreztem magam, mint egy tini lány, aki először csókolózik.

Próbáltam erőt venni magamon, és azt mondani, hogy elmegyek, és nem maradok. De nem tudtam, és ahogy belenéztem a szemébe, az a pici érvem is elszállt, hogy miért menjek el.

- Rendben van. –adtam meg magam.

Leültünk a fotelra, és folytattuk beszélgetésünket. Megkérdeztem, hogy honnan jött neki ez a romantikus ötlete, na meg persze már próbáltam faggatni Hannaról. Fél óra múlva pedig elindítottunk egy filmet a laptopján. Szerencsére találtam egy HDMI kábelt a Tv mellett, így össze tudtam kötni a laptopját és a Tv-t is. Még szerencse, hogy manapság minden ilyen modern, meg hogy Vettel szinte egy elnöki szobában volt.

A film felénél megbántam, hogy Sebastian választott, mivel a Halhatatlanokat akarta nézni, engem meg nem igazán kötött le akkor. Kicsit fáradt is voltam, és kényelmetlen is volt az ülés, annak ellenére, hogy nagyon kényelmes és széles volt a kanapé. Végül a fejemet Seb ölébe hajtottam és elaludtam.

Reggel arra ébredtem, hogy Sebastian valakivel beszélgetett. Ott voltak a közelembe így mindent hallottam.

- Seb mit keres ez a lány itt, és egyáltalán ki ő? –kérdezte az idegen férfi.

- Ő Haley Scott.

- Ja. Ő az őrülten szép, és okos csaj, aki utál téged ugye? Akivel szeretnél össze jönni.

- Csendesebben. –dorgálta le őt Seb. –Igen ő az. Tegnap vacsoráztunk, utána meg filmet néztünk és elaludt. Nem volt kedvem felébreszteni őt.

- Várj akkor sokáig voltál fent? Hogy fogsz így vezetni?

- Úgy, hogy nagyon kedvelem őt és lelkesít a tudat, hogy itt volt.

- Te tudod haver. Akkor én most megyek, de lassan indulni kellene a pályára.

- Időbe lent leszek. –felelte Seb, és a másik illető már ki is ment a szobából.

Gyorsan visszacsuktam a szemeimet és vártam mi történik. Sebastian oda jött hozzám, és egy puszit adott a homlokomra. Majd kedvesen megsimogatta az arcomat.

- Hays már reggel van. –keltegetett, és közben ismét kinyitottam a szememet.

- Reggel? –kérdeztem őt csodálkozva.

- Igen. Elaludtál, és nem volt szívem felkelteni téged, olyan aranyosan aludtál. Elmásztam innen, de téged azért nem vittelek el, mert az biztos baj lett volna így betakartalak.

- Köszönöm. –feleltem kedvesen. – akkor megyek is a szobámba készülődni.

- Rendbe. Szia. –köszönt el tőlem. De kicsit rosszul eset, hogy csak ennyivel elbúcsúztunk.

Visszamentem a szobámba, majd gyorsan átöltöztem és el is indultam lefelé. Szerencsére Jenson előtt értem oda egy perccel.

- Csak nem megelőztél?  - kérdezte tőlem csodálkozva.

- De, de.

- Akkor leadom a szobakulcsom és mehetünk.

Odament a pulthoz leadni a kulcsát, én közbe pedig a liftet néztem. Kinyílt az ajtaja, és Sebastian lépett ki rajta. Oda ment egy szőke fiúhoz, majd mind a ketten felém indultak. De mire oda értek már Jenson is mellettem állt.

- Jó reggelt. – köszöntek nekünk.

- Sziasztok! –köszöntem én is. Jens pedig kezet fogott velük.

- Hays ő itt az edzőm Heikki. –mutatott be a mellette állónak.

- Heikki Huovinen. –mondta kedvesen.

- Haley Scott. – mutatkoztam be én is.  

Miután túl voltunk, a tiszteletkörön Jensonnel rögtön indultunk is a pályára. A kapunál pedig találkoztunk Kimivel. Nagyon örültem neki, mert kíváncsi voltam kora reggel milyen a hangulata. Mert az újságok mindig csak rosszat írnak róla.

- Reggelt. –köszönt nekünk.

- Szia Raikki. –üdvözöltem kedvesen őt.

- Raikki?

- Igen. Nem tetszik? Mert akkor maradok a Kiminél.

- Igazából tetszik. Nem hallottam még ezt. Honnan van?

- Tudod. –kezdtem el magyarázni miközben már a motorhome-ok közt sétáltunk. – Mondtam, hogy neked szurkoltam és egyszer csak jött ez a név.

- Egyre jobban tetszik. Majd azért légy szíves tanítsd meg Lindának, ha találkoztok, de másnak ne. Max még Sebinek.

- Úgy lesz. –ígértem meg neki. – Tényleg és Linda nem jön?

- De, holnap itt lesz a futamon. Majd megmondom neki, hogy keressen meg téged.

- Ok, én most megyek is, mert amint látom Jenson itt hagyott engem.

- Várj! Nem nézed nálunk az időmérőt? –kérdezte tőlem Kimi.

- Bocsi, de nem. –feleltem. –Azt mindenképp a McLaren boxában szeretném nézni. – viszont azonnal, meg is bántam, mert egy kis csalódottságot láttam az arcán. -De majd a szabadedzést.

- Ok. Várlak. Szia. –köszönt el tőlem.

A Raikkönennel való beszélgetés követően elindultam Jens után. Kicsit futottam, és így még a motorhome előtt utolértem. Bementünk, és megreggeliztünk. Igaz én kb. négyszer annyit ettem, mint ő. Sőt én még Browniet is kaptam. De addigra már Jens ott hagyott, mivel a mérnökével kellett még pár dolgot megbeszélnie.

Kértem még egy kis alma levet, majd miután megnéztem a híreket a telefonomon, és küldtem egy SMS-t Blairnek, arról, hogy minden rendben ismét elmentem a Lotushoz. Most már szerencsére kevesebben néztek furcsán rám.

Kimi kocsija mellett ácsorogtam, mikor a csapat másik pilótája oda jött hozzám.

- Te mit csinálsz itt? Neked nem kellene itt lenned.

- Rosszul hiszed. –válaszoltam neki. – Különben is miért ne lehetnék itt?

- Mert ez a mi csapatunk boxa, és nem kellene itt kémkedned. Láttalak a McLarenes fiúkkal. – mesélte nekem, miközben kifelé vezetett.

- Kimi! –kiáltottam el magam mikor megláttam Raikkit.

- Hays? –jött oda hozzánk. – Te idióta, ő itt lehet, az én vendégem, sőt már tegnap is itt volt. –mondta csapattársának dühösen.

- Akkor én megyek is.

- Előbb kérj tőle bocsánatot! –adta ki parancsba Raikkönen.

- Bocsi. Nem tudtam. –mondta, és közben a kezét nyújtotta. –Egyébkén Romain Grosjean vagyok.

- Haley Scott. –mutatkoztam be én is.

Mikor végre Grosejean elment, már kezdődött is a harmadik szabadedzés. Az egyik szerelő azonnal hozott is nekem egy széket. Gondolom félt Kimitől. Szerintem akár képes is lett volna Raikki beszólni a szerelőnek, ha nem hoz nekem egyet.

Az edzés végre száraz körülmények között kezdődött. De így is csúsztak ki páran. Elsőnek Rosberg, majd Schumacher és Massa hagyta el a pályát. A Lotus pedig továbbra is Kimi kormányával kísérletezett. Viszont Sebastian kicsúszása mindenkit meglepett, köztük engem is. Vettel a 6-os kanyarba szállt el, és onnantól nem is tudta folytatni az edzést. De nem sokkal őt Schumacher követte, aki ismét kicsúszott. Az edzést végül Lewis nyerte meg.

Engem viszont nem hagyott nyugodni Sebi kicsúszása. Az járt az eszembe, hogy az én hibám, ami történt, mivel miattam volt fent későig. Tudta, hogy nem szabadna neki mégis velem töltötte az idejét. Nem tudtam nem elfelejteni ezért, úgy döntöttem muszáj látnom őt. Elköszöntem Kimitől és ismét a padockba sétáltam. Nem is kellett elmennem a Red Bull motorhome-jáig, mert egy szomorú Sebastian jött velem szembe.

- Mi történt? –rohantam le őt.

- Nem figyeltem eléggé, és megcsúsztam.

- Az én hibám igaz?

- Mi? –nézett rám csodálkozva.

- Sajnálom. –mondtam neki, és tényleg így is gondoltam.

- Gyere velem. – kért meg engem és én követtem őt.

Abba a szobába vitt, ahol át szokott öltözni, és ahol pihenni szokott. Bementünk, majd bezárta maga mögött a szobát. Leültem a fotelra, ami ott volt, és ő mellém ült.

- Tényleg nagyon sajnálom. – mondtam neki ismét.

- Hays. Ez nem a te hibád.

- De igen. Mivel miattam voltál fent későig, és nem tudtál kellően koncentrálni.

- Jaj Haley. Hidd el máskor is volt ilyen. –nyugtatott meg engem.

- Akkor jó. Csak gondoltam illene bocsánatot kérnem. De már megyek is.

Felálltam majd intettem neki, és már kint is voltam a szobájából.

- Haley. –szólt ismét utánam. – Nem akarsz kiengesztelni? –kérdezte egy hatalmas mosoly mellett.

- Vacsora?

- Mit szólsz egy délutánhoz inkább? Hétfőn?

- Majd meglátjuk, és azzal ott hagytam.

Meg is hoztam a friss részt. Nagyon köszönöm a sok pipát az előző részhez, volt amikor több pipát is írt, mint amennyi van, de a lényeg, hogy köszönöm. Igyekeztem a  kedvetekért, hogy kész legyen ez a rész, mert a jövőhetem egy katasztrófa lesz. Minden nap minimum két nagy doga. Azért majd próbálok sietni a következő résszel, de addig is kitartást az utolsó hetekhez a suliba. 

(Ha pedig lehetne most is örülnék a kommenteknek, és a pipáknak. Építő kritikát mindig elfogadok.)