8.fejezet: Lassan idő van.

És itt a friss. szeretnélek emlékeztetni titeket, hogy ez a tavalyi Brazil Nagydíjról szól, úgyhogy nehogy félre értsétek.

Köszi, hogy olvastok, és szeretnélek titeket megkérni, hogy most is értékeljétek, vagy írjatok kommentet. Mindig örülök a visszajelzésnek. 

Vettel pedig háromszoros VILÁGBAJNOK.

Jó olvasást! Puszi!

A boxutca lámpája pedig zöldre váltott és megkezdődött a Q1 ami, 20 perces és ahol a 7 legrosszabb időt autózó pilóta kiesik. Különösebb izgalmakat nem is hozott az első szakasz. Button első idővel jutott tovább. A kiesők pedig a három kiscsapat és Pastor Maldonado. a Q2 már kicsit izgalmasabbnak bizonyult. A második szakasz 15 perces és innen csak az első 10 idő jut tovább. Ezt a szakaszt is jól teljesítette a McLaren. Majd jött a Q3 az utolsó rész ahol eldől a polepozíció sorsa. Itt már csak 10 perce van mindenkinek, amibe álltalába belefér két kör úgy, hogy közbe cserélnek kereket a pilóták. Vagy egy gyors kör és akkor marad olyan gumi, amit még nem használtak. De van olyan is, aki ki sem jön ilyenkor mért körre. A Q3-ban elsők között hajtott ki Hamilton, bár a mért köre nem volt valami jó. Sebastian, pedig megfutotta a hétvége legjobb idejét, majd a többi pilóta is javítgatott az időkön. Azonban a végén mégis Vettel nyert, mögötte Webber és Button végzett. Schumacher ugyan kiment a pályára, de mért kört nem futott. Így a nagy öreg a 10. helyre kvalifikálta magát. A szerelők odarohantak Jenshez mikor visszatért a boxutcába, bár nem volt boldog. Jobban szeretett volna az első sorból indulni. Button gratulált Vettelnek, majd a megmérték őket, és persze nem maradt el a közös fotó és az interjúk. Így ők elindultak az interjúszobába, én pedig, megkerestem azt a helyet ahol a pilóták nyilatkozatokat, adnak. Sebastian pedig ezzel az első kockával megdöntötte Mansell rekordját, és ebbe az évbe 15 első helyet szerzett az időmérőkön. Oda mentem Schumihoz, majd megkérdeztem mik a benyomásai, az időmérőről, és mit vár a holnapi naptól. Persze azt sem, hagyhattam, ki mit gondol Kimi Raikkönen visszatéréséről, szóló pletykákról. Majd miután elég hosszúnak, gondoltam, az ő anyagát odamentem Sutilhoz, akivel épp a BBC készített interjút. Oda tartottam a mikrofont, és a stáb felvette, amit mond. Gergő végig mellettem volt és figyelte, hogy mit és hogyan teszek. Adrian Sutil interjúja után megfogtam az egész csapatot és lerohantunk a Red Bull boxát, és készítettünk egy interjút Christian-nal. Pechemre, pedig mire végeztünk megjött óriási egóval rendelkező ismerősöm Sebi.

- Csak nem velem szeretnél interjút készíteni? –kérdezte mosolyogva. Mindig mosolyog, de most hogy poleból indul, még jobban.

- Nem, nem. Épp a főnököddel akartam, és már meg is szereztem, szóval most megyek is. -Szia! - tudtam le gyorsan a dolgokat.

Nem voltam valami jó hangulatba, és a lábam is elfáradt, így egy dolog nyugtatott: már csak Jensel kell interjút készíteni. Mikor visszaértem, Button már átöltözve várt, és kicsit meglepődött mikor mondtam neki, hogy interjút akarok vele csinálni. Elsőre nem értette miért, majd miután rájöttem, hogy neki nem is mondtam el, hogy micsoda lehetőséget kaptam a magyar TV-től, elmeséltem az egész történetet.

- Mit gondolsz az időmérőről? –kérdeztem.

-"A Q2 egy kissé idegtépő volt számomra - de a végén örültem, mert 2005 óta nem tudtam bejutni a legjobb tíz közé Brazíliában. A Q3-ban az autó jól működött, a balansza olyan jó lett, amilyet szerettünk volna. Elég durva volt a gyors köröm. Agresszívan használtam a gázpedált, ami szükséges ahhoz, hogy gyors legyél itt. Ez általában nem az én stílusom, de kimondottan gyorssá tett, és amikor átszeltem a célvonalat, azt hittem előrébb végzek, mint ahogy történetesen végeztem" - nyilatkozta az egész hétvégén kalocsai mintás overallt hordó brit pilóta.

- Majd kérdeztem még egy-két, dolgot, és ennyiben hagytuk a dolgot. Vissza akart vinni a szállodába, de mondtam neki, hogy nekem, még el kell küldenem az anyagot Magyarországra meg hasonlók. Így én elrohantam megkeresni a stábot, s miután összevágtuk az anyagot és korrigáltuk a dolgokat Gergő felajánlotta, hogy visszavisz a szállodába, hogy ne kelljen taxiznom.

Késő este volt már, amikor visszaértem így egyből a szobámba mentem, nem akartam se Jens se Blairt felébreszteni, feltéve, ha aludtak. Szobámba egyből a fürdő felé vettem az irányt, majd egy gyors zuhany után  bebújtam az ágyba. Furcsálltam, hogy nem beszéltem senkivel, de hát mit lehet tenni.

Álmomban, egy fiúval hülyéskedtem, meg beszélgettem egy tengerparton, de a pasi fejét nem láttam. A tengerpart után viszont egy templomba találtam magam, ahol hozzámentem. Már a csók következett volna, amikor trappolásra lettem figyelmes a szobámba. Nem nyitottam ki a szemem, had higgye azt, hogy még alszok. Közeledett az illető folyamatosan az ágyamhoz, majd leült mellém. Biztos voltam benne, hogy nem Blair az, mert ő már az ajtónál üvöltött volna. Gondolataim közben, pedig ez a valaki elkezdte simogatni a hátam, majd az arcom. Jól esett, és fontosnak éreztem magam, na meg persze biztonságba. Amit már egy ideje nem mondhattam el. Mindig nagylánynak mutattam magam, és sosem ijedtem meg semmitől se, de azért néha rám fért a biztonságnak az érzete. S most olyan jó volt, hogy mindenki figyelt rám.

- Szia! - köszöntem, majd kinyitottam a szemem.

- Szia Hays! –hallottam meg Jenson hangját. –Már azt hittem fel se ébredsz

- Amikor bejöttél ébren voltam, csak nem nyitottam ki a szememet, de azt hiszem elbóbiskoltam egy kicsit közbe.

- Semmi baj, gondolom későn értél vissza. De lassan indulnunk kéne. –mondta, majd elindult az ajtó felé.

- Nem kell elmenned. –odamentem hozzá, majd nyomtam egy puszit az arcára. –maradj itt, nyugodtan, míg felöltözök.

Összeszedtem néhány megfelelőnek tűnő ruhadarabot, majd bementem velük a fürdőbe, mert azért mégse akartam Jenson előtt öltözködni. Mert nem igazán vagyok magamutogató. Gyorsan lezuhanyoztam, majd egy virágmintás ruhát vettem fel. És mivel gondoltam, itt Brazíliába úgy is meleg lesz kontyba kötöttem a hajamat. Mikor kiléptem a fürdőből Jens épp telefonját piszkálta.

- Nagyon csinos vagy –nézett fel a telefonjából,

- Köszi! –pirultam el.

- Na akkor mehetünk?

- Persze, csak még befáslizom a lábamat. –és már nyúltam is a fásliért, hogy be tudjam kötni.

- Jut eszembe, míg öltözködtél itt volt Blair és azt, mondta, elmegy a pályára, majd ott találkoztok.

- Ok! Bár nem tudom, mi van vele mostanában. –kezdtem bele a történetbe.

Elmeséltem Buttonnak, hogy mi van B.-vel meg a barátjával, hogy mindenki álompárnak gondolta őket, meg, hogy mostanában semmit se mesél el, és hogy itt Brazíliába pedig mindig eltűnik, és soha se tudom, hol keressem, pedig én segíteni akarok neki. Jensonben jó hallgatóságra találtam, mert csak bólogatott, csak bólogatott és mire kiöntöttem neki a lelkemet már a pályán voltunk. Átmentünk a biztonsági kapukon, utána pedig a McLaren home-ja felé vettük az irányt. Belépve láttam Blairt, hogy fel alá mászkál, meg telefonál, de úgy gondoltam nem megyek oda hozzá. Helyette leültem Jens mellé, majd fél percbe se telt és az egyik kiszolgáló csaj hozta is a reggelinket, meg az én almalevemet.

- Szia Holly –köszönt a csajnak J.

- Sziasztok! Na milyen lesz a mai verseny?

- Hát nem tudom, remélhetőleg nem esik.

- Ok én most megyek is vissza, dolgozni, szóljatok, ha kértek még valamit.  –ajánlotta fel a kiscsaj. –ja és sok szerencsét a versenyhez.

Szimpatikus volt nekem. Látszott rajta, hogy nem azért beszélget Buttonnal, mert bele van zúgva, hanem mert tényleg érdekli a versenyzés. Nem túl hosszú fekete göndör haja volt, és a csapat egyenruhájában volt. Hát igen, az kötelező, fekete szoknya volt soron, mint megtudtam Jenstől, fehér inggel. De elmondta, hogy többféle van a csajoknak, de megbeszélik mindig a csapatfőnökökkel, hogy az adott hétvégére melyik kell. Komolyan ez olyan, mint mikor a kézilabda, vagy a focicsapatok is más mezbe vannak. A Veszprém pl. szokott sötétkékbe, fehérbe meg pirosba is játszani. De hát a Barcelonának is három fajta meze van.

Dél körül összefutottam, Gergővel, majd megbeszéltem vele, hogy majd a futam után megpróbálunk minél több emberrel beszélni. Már épp sétáltam vissza a boxhoz, mikor Vettelbe is beleütköztem.

- Szia Haley! Nagyon csinos vagy!

- Köszi!

Komolyan, mi ütött ma mindenkibe, egyfolytában azzal jönnek, hogy milyen csinos vagyok, meg, milyen jól áll ez a ruha. Nem mintha zavarna, mikor megdicsérnek, de én soha sem érzem úgy, hogy tényleg megérdemlem. Viszont legalább elfelejtették a lábamat.

- Viszont én megyek is –mondta. –Esőt jósolnak a versenyre így meg kell beszélni még egy gyors taktikát.

Mondta és el is rohant RB home-ja felé. Én meg, visszaindultam Jenshez. Mellette legalább jól éreztem magam. Egy óra volt mire vissza értem, a pilóták pedig már a kamion fele igyekeztek, hogy elkezdődjön a parádé. Fél órával később pedig már Blairrel sétáltam a rajtrácson. Mikor kijöttek a pilóták odamentem Lewishez szerencsét kívánni, és arra bíztattam, hogy dobogón végezzen. Gondoltam Schuminak és Webbernek is megmondom, hogy legyenek óvatosak, meg hogy sok sikert a futamhoz, ha már kedvesen adtak interjút. Webber után pedig úgy döntöttem, hogy ha akarom, ha nem, úgy illik, hogy Sebastiannak is sok sikert kívánok, ha már ilyen rendes volt velem.

- Szia. Gondoltam sok sikert kívánok a futamhoz.

- Oh! Köszi, meglesz és megszerzem neked a győzelmet.

- Aha –dünnyögtem neki, mert nem tudtam mást mondani.

- Jaj neked még be se mutattam, Haley ő itt Tommi az edzőm. –mutatott be. –Tommi ő pedig Jenson barátnője.

- Már megint ez? Mondtam már, hogy csak jó barátja. –emeltem fel a hangomat.

- Bocsánat. Akkor csak egy jó barátja –mondta, de én még mindig éreztem a gúnyt a hangjába.

Épp le akartam üvölteni a fejét, amikor a német RTL jött, hogy interjút készítsen vele. Én elköszöntem Tommitól, majd elindultam Button felé.

- Merre jártál? –kérdezte, és láttam rajta, hogy izgult, hogy nem esett-e bajom.

- Egy két embernek átadtam jókívánságaimat. –nyugtattam meg Őt.

- Nagyon rendes vagy ugye tudod? Viszont nekem nem is kívánsz sok sikert?

- Nem! Neked azt kívánom, hogy nyerd meg a futamot! –mondtam, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára és visszaindultam a box felé, mert Jensnek el kellett kezdenie öltözni.

Néhány perccel a felvezető kör előtt Blair is visszatért, majd leült mellém.

Világbajnok

MEGCSINÁLTA. A lehetetlennek tűnő helyzetből fel állt, mikor esett az eső és egymás után csúsztak ki az autók nyugodt maradt. A rajtnál még ki is pördült, de vissza jött. És megszerezte a 3. VILÁGBAJNOKI CÍMÉT. Bizony kicsit furcsa kimondani, de Sebastian Vettel a legfiatalabb háromszoros világbajnok.
Ha pedig engem kérdeztek, megérdemelte ez a címet is. És remélem még ezen kívül párat nyerni is fog.

Ahogy mondta: Yes we did it.

7.fejezet: Szobafogság!?

Itt is a friss, igaz megkésve, de itt van. 

Megszerettem volna köszönni, ismét hogy olvassátok a blogomat, és a múltkor is nagyon örültem a kommenteknek is. Na meg persze az új rendszeres olvasóknak.

 Így most is szeretnélek megkérni titeket, hogy értékeljetek, vagy írjatok megjegyzést. 

Jó olvasást. Puszi!!

Szombat reggelre, kétszeresére dagadt a bokám, igaz már nem fájt úgy de járni mégse tudtam rajta. Próbáltam kikászálódni az ágyról, és lábra állni mikor Blair érkezett meg. Csütörtök reggeli kiakadásom óta nem is volt időnk beszélni, és nem is kérdeztem, hogy sikerült a parti. Mert tegnap is csak a szabadedzés ideje alatt dumáltunk és akkor is arról, hogy hogyan tudtam már megint elesni. Ja meg persze arról, hogy Sebastiannak mekkora az egója. Igaz ő úgy, gondolta, hogy nagyon kedves és segítőkész, na meg persze mindenkihez van egy jó szava.

- Jó reggelt. –köszönt nekem barátnőm. –na, hogy vagy?

- Szia! Jobban amint látod már egy lábon ugrálva is egész gyors, vagyok. Próbálom betartani a doki utasításait, így nem erőltetem, ha ugrálok.

- Hahaha. Látom a nem létező humorod is visszatért. Na de segítsek valamit? –ajánlotta fel segítségét

- Hát itt még megvagyok, de a pályára ma neked kell kivinni. –mondtam, és már indultam is az ajtó felé.

- Ok, de Jenson azt mondta, hogy nem akar a 3. szabadedzés vége előtt a padokba látni. – magyarázkodott.

Szót kellett fogadnom, de hát kiment bokával nem igazán tudtam mást tenni. Még egy fél óráig reménykedtem, benne, hogy Sebastian benéz, és esetleg kimehetek vele, de nem jött. Így szóltam a szobaszerviznek, hogy hozzanak reggelit. Pirítóst kértem magamnak friss eperrel, Blair pedig rántottát kért. Mire felhozták a kaját, meg megettük ismét eltelt egy óra. A szabadedzésig pedig még mindig volt fél óra, hogy elkezdődjön. Blair nem volt valami beszédes kedvébe, s rá is jöttem, hogy baja van. Vagyis arra, hogy valami baja van.

- Mi van veled? És nehogy azt mond, mint Jenson, hogy nincs semmi bajod, mert akkor kitérek a hitemből. –dorgáltam meg B.-t. Mostanában nem volt sok időnk beszélgetni. Mondhatni az elmúlt 3 hétbe. Nem is vettem észre, hogy van vele valami, de már nem tudja tovább titkolni.

- Nincs minden rendben velem és Iannal. Még mielőtt eljöttünk csúnyán összevesztünk.

Ian és Blair lassan egy éve együtt vannak. Egyik barátnőnk buliján ismerkedtek meg. Mindig azt hittem, hogy egy nap talán összeházasodnak. Nagyon sok mindenbe hasonlítottak, mint két tojás. Megvolt az összhang köztük. Én is kedveltem Iant, mert szerette a sportot, na meg kedves volt. B. pedig boldog volt mellette, igaz nekik nehéz volt mikor Blair is velem jött Svájcba néhány hétre. De ezeket, a heteket is mindig túlélték.

- Mi történt? –kérdeztem rögtön, mert tudtam, hogy most mellé kell állnom.

- Hát nem is tudom, igazából a semmin kezdtünk el veszekedni. Aztán jött az, hogy sokat vagyok Európába, meg hogy alig van időnk találkozni. És… és… - kezdett el pityeregni barátnőm - azt mondta, jobb lesz, ha itt befejezzük, és mindketten továbblépünk.

- Jaj szegénykém, miért nem mondtad?

- Olyan jól megvoltál, és örültél is, hogy ide jövünk, nem akartam elrontani a kedvedet. - sírt továbbra is Blair.

- Jaj, elmondhattad volna, mert ha ezt tudom, nem ráncigállak ide, hanem New Yorkba küldelek. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz és mindig. Még, ha Forma 1-et nézek, akkor is. –próbáltam vidítani őt. –és most induljunk el a pályára ott majd Lewisék elszórakoztatnak.

- Rendben van. –egyezett bele, és ez nekem volt a legjobb, mert még mindig nem kezdődött el a nap, és nekem se kellett tovább unatkoznom a szobába.

Még bement a fürdőbe B., megmosta az arcát, meg helyrehozta a sminkjét, ne nézzen ki annyira borzalmasan. Kisétáltunk a szállodából és egy szürke, automataváltós Merci várt minket. Kicsit meglepődtem, hogy miért vár minket egy Mercedes.

- Hát ez? –kérdeztem, mert tegnap én még csak egy egyszerű Forddal furikáztam, és nem hiszem, hogy Blair magától szerzett egy Mercit.

-Jenson szerezte, tegnap.

Összerakhattam volna a képet, hogy Merci az Button műve. Mondjuk, egy Infinitinél biztos feltűnt volna, hogy Vettel műve. Azt csodáltam, hogy sofőrt nem szerzett nekem Jens, vagyis ha úgy vesszük igen, mert Blair, most olyan, mint a saját sofőröm.

- Kérem, vigyen a pályára! –mondtam, és szerencsére barátnőm is vette a fonalat.

- Máris hölgyem. Ha óhajt valahol máshol is megállni kérem, szóljon. –vette még viccesebbre a figurát.

B.-nek mindig is remek humorérzéke volt, vagyis nem remek, de szerintem jobb, mint az enyém. Én sohasem tudtam egy sztorit viccesen elmesélni, én olyan komoly voltam. Míg Magyarországra jártam suliba, az osztályom volt mindig a legjobb és hát kicsit stréberek is voltunk. Semmi rosszat nem hallottak rólunk a tanárok, és mindenki szívesen jött be helyettesíteni, mondván, hogy mennyi jót hallottak rólunk. Hát igen mi voltunk a minta osztály. Azt már nem tudom, hogy miután eljöttem utána is ilyenek maradtak, mert nem igazán tartottam a kapcsolatot velük. Néhány lánnyal néha beszélek, de mondjuk 3 havonta egyszer valakivel.

Mire feleszméltem már a pályánál voltunk. Kiszálltam a kocsiból és elindultunk a kapuk felé, ahol be tudtunk menni a padockba.

- Nem hiszem el!

- Mi van? –kérdeztem.

- A szobádba hagytam a belépőmet. - válaszolta. De én csak felnevettem, és elővettem a táskámból a jegyét.

Bementünk a McLaren home-jába, de már ment a 3. szabadedzés így nem sokan lézengtek ott. A pultos kiscsajtól kértem magamnak egy pohár almalevet, mert valahogy a koffeines italokat nem kívántam. Blairnek pedig egy jó erős kávét. A csaj rendes volt, mert mondta, hogy csak üljek le a helyemre, majd kihozza. Gondolom a nagyobb vendégekkel mindig így bánik, de velem nem kellett volna szóval rendes volt.

Miután megittuk a kért italainkat, és B. meggyőződött róla, hogy tudok még egy lábon ugrálni kimentünk a boxba. Jenson épp mért körön volt, Lewis pedig valamit egyeztetett a mérnökével. Az egyik szerelő amint meglátott, hozott nekem egy széket, hogy le tudjak ülni. Azt hiszem Dan volt az, gondoltam Jens ráállította, hogy figyeljen rám.

Mikor felnéztem a képernyőre, láttam, hogy még a fele mindig hátra van, ami 30 percet jelent, mert a 3. szabadedzés csak egy órás. Az a hátra lévő fél óra pedig igen lassan akart eltelni. Azt hittem már sosem lesz vége. Pedig mikor otthon vagyok és megtehetem, még az edzéseket is meg szoktam nézni. Persze, csak ha találok csatornát, ami adja. Sokszor így neten néztem, még szerencse, hogy tudok angolul, németül, magyarul, meg spanyolul is. Na jó azt nem anyanyelvi szinten, de megy. A németet meg nem igazán szeretem, úgyhogy amíg nem muszáj azt nem is szoktam hangoztatni.

- Szia! –hajolt felém Jens és adott egy puszit. –Hogy vagy?

- Hát jobban. Ja és betartom az orvos utasításait, és kímélem a bokámat. Így mindenhova egy lábon ugrálva járok.

- Az jó, de mit szolnál az ebédhez? - kérdezte és már el is indult a Home felé

- Hát ok, bár nemrég ettem reggelit. Viszont örülnék, ha lassítanál. –javasoltam neki.

- Bocs kislány csak mindig elfelejtem, hogy nem vagy ép.

- Héj. –hozott ki a sodromból. –hogy tudod elfelejteni, hogy nem vagyok ép mikor egy óriási kötés, éktelenkedik a lábamon.

A Homeba érve Jens rögtön elment az ebédjéért, plusz az én almalevemért és salátámért. Mikor visszajött, végre ketten voltunk, na meg ép állapotba voltam, gondoltam visszatérek hozzá és Jessicához.

- Szóval tegnap ott tartottunk, hogy hülye a barátnő –közbe köhögött és én gyorsan ki is javítottam –bocsánat exbarátnőd?

- Hát én ezt nem tudom, de nagyon rosszul esik, hogy megcsalt. Ráadásul egy olyan csávóval, akit ismerek. Azt mondta, egyszeri eset volt, de én már nem tudom, mit higgyek. És hát már régóta együtt voltunk, szóval nagyon hiányzik nekem. Tudom erősnek, kell lennem, na jó azt is tudom, hogy egy férfi nem mond ilyet, de akkor is –Jensre rájött a szómenés és én valamennyire örültem is neki, hogy kiadja magából. De azért itt a hétvégén úgy látszik mindenkinek valamilyen szívügyi problémájával, kell foglalkoznom. Azt pedig már biztos volt, hogy vasárnap mindkét barátom szépen be fog rúgni.

- Bocsi Haley de el kell rabolnom Jensont –jött oda hozzánk Dan. –mérnöki utasítás.

- Semmi gond. Azt hiszem Jens már mindent elmondott. - mire Button bólintott majd nyomott egy puszit ismét az arcomra majd megköszönte, hogy itt vagyok.

Hát igen nem hagyhatom szétcsúszni se, őt se Blairt. Igaz a hétvégén Jensonnek nagyobb szüksége van rám, mert mégiscsak ő ül egy forma 1-es autóba és ő repeszt 250-nel, meg 300 felett.

Úgy gondoltam, ha már így szépen itt hagyott mindenki, elmegyek sétálni egyet. Nem tudom Blair hova tűnt mindig, de sosem láttam. Már egy ideje sétáltam mikor ismét egy idegesítő mosolyba ütköztem.

- Hát te mindenhol ott vagy? –kérdeztem egy kicsit gúnyosan.

- Szia Sebastian. Mi van veled? - mondta s először nem igazán értettem. Gondolom hülyén, néztem, mert folytatta. –ezt akartad mondani igaz?. De akkor most én folytatom helyetted. Szia Hays. Köszi jól vagyok. És hogy van a lábad?

- Ugyan úgy, mint tegnap. De ha még egyszer megkérdezi valaki, akkor világgá megyek.

- Nyugi csak aggódnak érted. –próbált nyugtatni.

- Tudom veled, meg Jensonnel az élen. De akkor is már nagyon idegesítő. Minden öt percben megkérdezi valaki, hogy-hogy vagyok.

- Értettem kapitány. –mondta, majd szalutált mire én elkezdtem nevetni, és ez a nevetés már kellett. –De, most komolyan hogy vagy?

- Hát már nem fáj annyira, mint amikor visszavittél, de a lábam még mindig kétszerese az eredeti méretének. Neked, különben soha semmi dolgod nincs vagy mi?

- Oh jó hogy mondod már 10 perce Adriannál kellene lennem. –mondta kapkodva, majd elszaladt.

Visszafele belebotlottam Markba, aki szintén megkérdezte, hogy vagyok. Majd Gergő is oda talált hozzám és ő is érdeklődött, rólam, meg arról is, hogy hogyan tervezem az interjúkat. Beavattam, hogy az időmérő után beszélek Jenssel, meg végre Schumiva, és valószínű, hogy az egyik kis csapat versenyzőével, na meg persze az első kockát megszerző csapat főnökével. Vettelt mindenképpen el akartam kerülni, és gondoltam az első háromba biztosan benne lesz így ezért választottam másokat. A boxba beérve a két pilóta már overallba volt, Jenson a kalocsai mintásba, mivel az nyerte meg a szavazást.

- Héj milyen jól áll neked a magyar minta. –viccelődtem vele, aminek az lett a következménye, hogy készült pár kép rólunk, mondván, hogy én meg magyar vagyok.

Elhülyéskedtünk pár percet, mikor a mérnöke idegesen rászólt, hogy ideje lenne az időmérőre koncentrálni. Blair pedig akkor esett be. Próbáltam, kihúzni belőle, hogy mi van, vagy hogy hol volt, de nem jött össze. Sokszor emlékeztet magamra, mert makacs, mint az öszvér. Ahogyan én is, ha egyszer valamit elhatározok, akkor álltalában az úgy is van.

6. fejezet: Miért nem hagy békén?

Meghoztam ezt a részt is, jó olvasást. 

Persze azt nem hagyhatom ki, hogy értékeljetek, vagy írjatok megjegyzést. Előre is köszi.

Én pedig megyek Finnországról olvasni, mert decemberbe finnekről szóló vetélkedőre megyek.

Igaz addig még egy csomó könyvet el kell olvasnom. Ha viszont nyer a csapat, amibe benne vagyok mehetek Finnországba. 

A hétvégén pedig Forma-1. Vettel megszerzi a bajnoki címet? 

Majd kiderül. De azért szorítsatok neki.

Nem tudtam vele ellenkezni. Nem akart kijönni egy hang se a torkomon. Sebastian pedig már el is ért az Infinitijéhez és berakott az anyósülésre. S csak akkor fogtam fel, hogy mit mondott.

- Jens nem a barátom. –motyogtam.

- Tudom. Csak egy jó barát. –mondta, bár én éreztem rajta a gúnyt, de nem érdekelt.

Különben is mit érdekelte őt, hogy milyen a kapcsolatom Buttonnal.

A szállodához érve egyből az alsó parkolóba ment, majd kivett az autóból és elindultunk felfele liftel. De mielőtt kinyílt a liftajtó lerakott. Először nem értettem, hogy miért, majd megmagyarázta nem akarta, hogy az újságírók zaklassanak ezzel. Odasétált a recepcióhoz, kicsit nehézkesen adták oda neki a kulcsot. Nem értették, miért kell neki egy másik szoba kulcsa. Majd odakísért a lifthez, és amint az ajtaja becsukódott felkapott ismét. Az ajtómhoz érve azt vártam mikor rak le, hogy ki tudja nyitni az ajtót, de le se kellett rakni. Akkor azt gondoltam ez annak köszönhető, hogy sokat viszi így a barátnőjét.  Letett az ágyra, majd levette a cipőmet.

- Hol tartod a gyógyszereket. –kérdezte.

- A bőröndbe. Nyugodtan kinyithatod. –ajánlottam neki, mert nem volt kedvem felkelni és odamenni.

Nagyon rendes volt, mert nem nézte végig minden egyes ruhadarabomat, hanem kikereste a neszesszerem és kivett belőle fájdalomcsillapítót. Az utolsó emlékem arról a napról, hogy hoz nekem egy pohár vizet, majd lenyelem a gyógyszert. Ő pedig azt mondja, aludjak nyugodtan.

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hátam. Nem tudtam, ki van mellettem. Azt se tudtam, hogy Sebastian van-e mellettem, vagy ha elment, mert hát szabadedzés volt, visszajött-e, és most ő van-e itt. Vagy esetleg Blair. Netalántán a szüleim, bár azt reméltem ezért nem hívták fel őket.

- Felébredtél? –halottam meg Jenson hangját.

- Szia –próbáltam mosolyogni. –Hány óra van?

- Hát. –nézett rá a telefonjára. –hajnali 3.

- Neked nem kéne aludni? –aggodalmaskodtam, komolyan, mint anya szokott. –Honnan tudtad, meg hogy mi van velem?

- Hát Seb az edzés előtt pár perccel beesett a boxba, és elmondta, hogy ide hozott, meg azt is, hogy nem érezted jól magad. Blair rögtön vissza akart jönni, de Sebastian mondta, hogy nem kell sietnie, mert épp alszol, és ráérünk jönni, ha mindent letudtunk a pályán.

- Értem, és köszi hogy itt voltál, de most már menj vissza a szobádba és pihenj. –adtam ki a parancsot.

Jensontól kaptam egy puszit, majd nagy nehezen kiment a szobából. Kipihentnek éreztem magam, így úgy döntöttem veszek egy forró fürdőt. Odasétáltam a hatalmas fürdőszobába. Bár út közbe, ami nem volt hosszú többször is megálltam. Elkezdtem folyatni a vizet a kádba, s amíg megtelt levettem a kötést a lábamról. Kicsit meg volt dagadva, plusz kék lila és zöld színekben tündökölt. Óvatosan beszálltam nehogy ismét elessek. Néhány perce már a vízbe ültem, mikor hallottam a kopogást.

- Szabad. –mondtam, mert azt gondoltam Button hagyott itt valamit.

De meglepett mikor nem őt hallottam.

- Szia. Merre vagy? –kérdezte Sebi, és már indult is a fürdő felé.

- A fürdőben vagyok. Nem várnád, meg míg kijövök?

- Nem szívesen, de mit tehetnék.

Megint óriási egójának, és nyomulásának lehettem tanúja. Legszívesebben megfojtottam volna. Hogy merészeli, mikor nem is ismer. Vagy a néhány perces beszegetéseinkből ő úgy gondolta már, hogy bármit megtehet. Hát nem. Nem érdekel, hogy ki ő vagy, hogy hány szoros világbajnok, én nem fogok a karjai közé esni. Semmi áron sem. Különben is ott van a barátnője, aki otthon várja. Nem tudom, milyen a viszonyuk, de nem fogom a ribancot játszani, aki miatt megcsalja.

Kiszálltam a fürdőkádból, és magam köré fogtam egy törölközőt. Persze ilyenkor nem hozok be ruhát gondoltam. Ki mentem és érzetem magamon az égető pillantását. Végig követte, mit csinálok. És a szemében láttam, hogy azt is figyeli, hogy mikor lépek rosszul, és mikor segíthet. Álltam a pillantását, és nem néztem semerre. Majd pár perc után mikor meguntam visszamentem a fürdőbe felöltözni.

- Örülök, hogy végre kész vagy. –mondta.

- Héj ne mond ezt, tudom milyen nehéz fájós lábbal megtenni mindent? Azt hittem soha se végzek.

- Bocsi. Tényleg, hogy van a lábad? –kérdezte, s közbe azonnal leültetett.

- Hát fáj. Mit csinálna? –miért van ő, itt gondolkoztam magamba. Miért nem hagy békén.

- Sajnálom. –mondta.

- Nem a te hibád. –mindig ezt teszi? tettem fel magamba a kérdést. - a fenébe.

- Mi a baj? Fáj valamid?

- Még mindig a lábam. De bent felejtettem a fürdőbe a fáslit. Most pedig vissza kell mennem érte.

- Majd én megyek. –ajánlotta fel kedvesen

- Ok –egyeztem bele, de aztán meg is bántam, mert eszembe jutott hogy minden ruhámat a földön hagytam szétszórva.

Bement, és nyitva hagyta az ajtót, így mindent láttam. Körbenézett és megakadt a szeme a melltartómon, majd a bugyimon. De nem szólt semmit néhány másodperc múlva felnézett majd megkereste a fáslit, és a kezében a fáslival tért vissza. Be akarta kötni a bokámat, de hosszas vitatkozás után megengedte, hogy én kössem be.

- Miért is jöttél? –kérdeztem.

- Nem tudtam aludni, mert izgulok az időmérő miatt és gondoltam, megnézem, mi van veled.

- Aha. Amint látod, már jobban vagyok.

- Látom, már kötözködni is remekül tudsz.

- Mi van? –üvöltöttem le a fejét, remélem a szobák valamennyire hangszigeteltek.

- Semmi, semmi, de én most megyek, mert holnap fontos napom lesz.

- Jól teszed, hogy mész. –tessékeltem ki az ajtón fájós lábbal majd becsaptam mögötte azt.

Nekidőltem, és gondolkoztam egy kicsit. Azon járt az agyam, miért ilyen Vettel viselkedése. Mondtam volna, hogy azért mert kedvel, de aztán elvetettem az ötletet, mert eszembe jutottak a piszkálása, meg a megjegyzései. Mi volt az, hogy Jenson a barátom? Egyáltalán honnan jut ilyen az eszébe? Nem hittem benne, hogy választ kapok kérdéseimre, a szobám padlóján így jobbnak láttam, ha lefekszem aludni. De sokáig nem jött álom a szememre, csak forgolódni tudtam. Bekapcsoltam a Tv-t, de nem találtam semmit, amit nézhetnék. Így előkotortam egy könyvet a bőröndömből és elkezdtem olvasni Fejős Éva egyik könyvét.

5. fejezet:

Egy kicsit megkéstem a résszel a hosszú hét miatt a suliba, de most itt is van.

Jó olvasást!

Értékelésnek és egy-két megjegyzésnek örülnék most is.

- Jól vagy? –kérdezte Sebastian Vettel a RB. csodagyereke.

- Persze remekül vagyok, csak gondoltam megnézem milyen innen a kilátás –válaszoltam ironikusan.

- Felsegíthetlek? –kérdezte, és már nyújtotta a kezét, de én nem akartam elfogadni.

Mondhatni nagylányként akartam viselkedni, és vissza akartam utasítani a kezét, de mikor már fel akartam volna állni, hasogatni kezdett a lábam. Nem volt valami kellemes érzés, de határozottan jobb volt, mint amikor eltörtem a lábamat. Hasonlóság is volt, nem tudtam lábra állni szóval el kellett fogadnom Sebi kezét, amit felém nyújtott.

- Ok most pedig eljössz velem az orvoshoz. –adta ki a parancsot.

- Héj nem megyek én veled az orvoshoz, max. elkísérhetsz Markhoz, mert épp Schumacherhez indultuk, utána pedig elkísérhetsz a McLarenhez.

Beleegyezett, és eltámogatott Webberhez, aki kicsit szomorú volt, mert szeretett volna beszélgetni, de megnyugtattam, hogy majd bepótoljuk. Utána Sebi átkísért a McLaren boxához. Út közbe próbált rávenni, hogy menjünk inkább a pálya orvoshoz, de én makacs voltam, mint az öszvér. És azt se akartam, hogy Jenson, Blair és Lewis aggódjon, hogy hova tűntem.

- Úr Isten! Mi történt? –hallottam meg Jenson hangját. - Jól vagy és miét bicegsz ennyire? Sebastian te pedig miért engedted, hogy a saját lábán jöjjön és miért nem vitted az orvoshoz? - őrjöngött tovább.

- Nyugi Jens, jól vagyok és…                          

- Én pedig el akartam vinni csak nem engedte. –szólt közbe Vettel is.

- Ok, Hays te most eljössz velem az orvoshoz.

- Dehogy is te itt maradsz. –tettem javaslatot.

- Héj kislány, az lesz, amit mondtam, akkor csak azért se mennél oda az orvoshoz. –kapott fel ölébe, és szólt a szerelőknek, hogy nemsokára jön.

- Tegyél le! –üvöltöttem a fülébe. - Inkább önként és dalolva elmegyek, csak tegyél le.

- Nekem az is jó, csak a dalolást, hagyjuk ki belőle.

Hát igen, voltunk már együtt bulizni és Button is tudja, hogy szörnyű hangom van.  20 perc múlva még mindig az orvosnál ültünk és vártuk az eredményeket. Közben pedig próbáltam kiszedni Jensonből, hogy mi történt de makacs volt. Nem akart semmit se mondani. Féltem, hogy nem tart jó barátnak, és megbízhatónak, mikor én nagyon jó barátként tekintek rá. 3 perc múlva az orvos is visszatért bocsánatkérések közbe, mert a feleségével beszélt ugyanis felhívta őt, hogy hozzon-e neki is valamit a boltból. Hát igen egyes embereket nem értek manapság. Sokan nem tőrödnek másokkal, vagy a munkahelyjel és nem érdeklik a következmények őket.

- Kisasszony most szerencséje volt –mondta és én már meg is, könnyebbültem. - Csak kificamította a bokáját, vagyis egy bokaszalag megrándult. Bekötjük fáslival és kérem az egész hétvégén, hordja, csak fürdéshez vegye le. Hétfőn, ha megy, akkor már be se kell kötni a lábát. A hétvége folyamán pedig ne nagyon terhelje a lábát. Ha pedig kell, vegyen be fájdalom csillapítót nyugodtan.

- Ezek szerint azt megúsztad, hogy idefele nem az ölembe jöttél, de visszafele már az ölembe viszlek vissza. –viccelődött Jens.

- Doktor úr kérem, segítsen. –kérleltem a Dokit.

- Hát azt nem mondtam, hogy nem állhat lábra így nyugodtan a saját lábán is, távozhat. –válaszolta, és J. már duzzogva ment is ki az ajtón.

Mikor visszamentünk a csapathoz a szerelők már tűkön ültek, ugyanis már csak öt perc volt a szabadedzésig. Button rögtön rohant az öltözője felé s közben Lewis és Blair jött oda hozzám. Miután elmeséltem nekik a történteket, és megnyugtattam őket, hogy semmi komoly nem történt leültettek egy székre, és nem engedték, hogy mozduljak. Nagyon kedvesek voltak, de túlságosan is aggódtak értem.

A szabadedzés nem volt túl izgalmas, mindenki infókat gyűjtött és nem lehetett tudni az erőviszonyokat. A McLaren sok információt szerzett köszönhetően a két remek pilótának. Lewis a harmadik helyen ált mikor még 5 perc volt hátra. De a mérnöke úgy döntött délelőttre elég lesz ennyi így kiszállt és oda jött hozzám. Közben Button még kint volt a pályán. 2. helyezést ért el és örült is ennek. Persze én is örültem, de azért a kisördög ott bujkált, hogy most már meg kell őt kérdeznem, hogy mi van vele és ezúttal menekülni se fog. Mikor vége lett az edzésnek még megbeszéltek pár dolgot a mérnökével, majd Lewisékkal is. Engem addig Blair pesztrált. Hozott inni és enni, sőt mikor kimentem a mosdóba kitámogatott és nem engedte, hogy arra a lábamra áljak, amelyik fáj.

Miután végeztek a fiúk, megegyeztünk Jensonnal, hogy együtt ebédelünk. A csapat home-jába átmentünk és leültünk egy asztalhoz. Megkaptuk az ebédünket, bár én kb. 3x annyit ettem, mint Jenson sőt én sütit is kaptam. Hát igen ez az ára annak, ha valaki pilóta, nem ehet akármit. Bár Jens jó viseli a dolgot, és jól betartotta a szabályokat, még itt az utolsó hétvégén is.

- Most már tényleg szeretném tudni, hogy mi történ - mondtam neki, míg a kávénkra vártunk. –Sőt most le is vagyok sérülve, és azt mondtátok mindent, megtesztek, amit kérek, csak nem hagytok békén. Ezen kívül bármit kívánhatok.

- Héj Hays zsarolni nem ér.

- Nem zsarollak!

- Nem-e? Na jó elmesélem, de akkor menjünk ki sétálni. Nem akarom, hogy mindenki halja.

- Rendben van –egyeztem bele. Sőt csodák csodájára engedte, hogy felálljak.

Kint a Home-on kívül péntek miatt kisebb volt a nyüzsgés, mint Buttontól megtudtam. Mindenki az autókat állítgatta, vagy az újságírók egy-egy interjút készítettek a pilótákkal. Hát igen én nem állok vele valami jól, de majd csak összehozok valami jót.

- Na jó most már jobb lesz, ha elmondom –kezdett bele Jenson. - Kicsit nehéz, de azért hívtalak, hogy elmondjam, és tudom, hogy jó barát vagy. Szóval, hogy is mondjam… Jessica őő megcsalt engem.

- Micsoda?! Hülye ő, vagy mi? –próbáltam kicsikarni valami értelmes mondatot a számból bár nem igazán sikerült, mivel ledöbbentem.

Ismertem Jessicát és egy aranyos, kedves lánynak gondoltam. Olyannak, aki hű a barátjához, ráadásul Jenshez, aki egy légynek se tudna ártani és nem is, lenne képes megcsalni Jessicát. Sőt szerintem más lányra rá se nézett. Mindig a kedvében járt, és mindent megtett, amit kért. Sülve, főve együtt voltak minden futamon. Nem lehetett Jessicát elmozdítani Button mellől. Forrott a düh bennem, legszívesebben akkor felhívtam volna őt, hogy-hogy képzelte ezt. De nem akartam szegény Jensonnél még egy lapáttal tenni a tűzre.

- Nem tudom, lehet, hogy…

- Sziasztok! –hallottam meg Sebastian hangját, aki szokásához híven egy óriási mosollyal jött szembe velünk. –Jó, hogy itt összefutottunk, mert téged kerestelek Haley.

- Ő hát most épp Jensonnel beszélek –kezdtem el mentegetőzni, s közbe figyeltem Button reakcióit, hogy látok e rajta valami jelet, ami a megkönnyebbülésre utal.

- Nem gond Hays. –mondta. –Majd később megbeszéljük. –s már 10 lépésre volt tőlünk.

- Szóval ajánlom, hogy fontos legyen Sebastian –fenyegettem meg. - Szegény Jensnek nem éppen jók a napjai, és végre elmondta mi bántja.

- Bocsánat nem tudtam, hogy baj van. Akkor megyek is. –mentegetőzött.

- Hát most már maradj. –ajánlottam fel neki nagyon duzzogósan. –De nem lehetne, hogy valahova leüljünk, mert fárad a lábam.

- Jaj bocsi, épp azért jöttem, hogy megkérdezzem, mi van veled. –elsétáltunk egy padig majd leültünk. –Szóval hogy van a lábad?

- Hát mit nem mondjak, egyre jobban fáj. –nem volt valami kellemes érzés, a többiek előtt tartottam magam, de valamiért Sebinek elmertem mondani. –Próbálom tartani magam, hogy ne tűnjek gyengének, de már nem igazán megy. Mondhatnám eszméletlenül, fáj és hát, már ha nem, muszáj önszántamból se állok rá.

- De azért ugye voltál az orvosnál. –kérdezte, és nekem feltűnt az aggodalom a szemébe, de miért aggódik ő értem?

- Persze, hiszen nem hagytatok nyugton.

- És mit mondott a doki. –még több féltés, nem lesz ez így jó. De nem tudtam azt megcsinálni vele, hogy ne mondjam el. Olyan, mint egy aggódó kisgyerek.

- Nem tört el szerencsére, de még egy darabig be kell kötnöm. Majd jobban leszek.

- Annak örülök, gyere, visszakísérlek a McLarenhez. –ajánlotta fel kedvesen. Mi, nem kedves és én egyáltalán nem kedvelem, gondoltam magamba.

Már álltam fel, amikor is a rossz lábamra álltam rá és valami belenyilallt.

- Ahhh –üvöltöttem el magam. Vettel addigra már két lépéssel előttem járt, és most visszanézett.

- Mi történt? –aggodalmaskodott tovább. Komolyan az aggódásától fogok megőszülni.

Sosem szerettem, ha valaki, minden mozdulatomnál megkérdezi, hogy jól vagyok-e. Jó azt beismerem, hogy jó érzés, de csak egy bizonyos szintig, utána, jobb, ha engem békén hagy, mert, én nem szeretem, ha anyáskodnak fölöttem.

- Nem, ráálltam a lábamra és iszonyatosan fáj. Bocsi de vissza kell ülnöm.

Hogy lehetek ennyire szerencsétlen. A lábam sajgott és legszívesebben továbbra is üvöltöttem volna. De ezt már Sebastiannak se mertem mutatni. Én ostoba, minek is jöttem el erre a hétvégére.

- Na, jó ebből elég. –kapott fel seb és a parkoló felé indult. –nem érdekel, hogy mit mondasz de, visszaviszlek a szállodába, hogy lepihenj, Nem fogom hagyni, hogy itt szenvedj a barátod, pedig majd, megérti.

4. fejezet: Akkor én dühös vagyok

Ismét itt a friss rész.

Szeretném üdvözölni az új rendszeres olvasóimat, és ismét kérlek titeket, hogy értékeljétek vagy írjatok megjegyzést. Többet nem is írok. Jó olvasást.

Szerdán kora délután értünk a reptérre ahol Emily várt minket. Elvitt minket a szállodába ahol már lézengtek a pilóták. Nem volt ott mindenki de ez annak köszönhető, hogy nem minden csapat egy szállodában van elszállásolva. Mikor megkaptuk a kulcsainkat egy ismerős arccal, találkoztam.

- Héj Jenson mi ez a bús arc - kérdeztem, mert láttam, hogy nem valami élet vidám

- Hát csak a fáradtság válaszolta –de én nem igen hittem neki.

Nem akartam faggatni így is kimerült voltam a repülőút miatt, de az elhatározás bennem volt, hogy nem hagyom ennyiben a dolgot. Azt is tudtam, hogyha ő nem mondja el, akkor majd drága csapattársa Lewis úgy is elmondja. Belőle sok mindent ki lehet szedni. Na jó meg lehet, hogy egy kicsit fél tőlem. Hogy miért? Maradjunk annyiba, ha nem tudok meg valamit, amit nagyon meg akarok tudni, vagy a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene, hát akkor felemelem a hangom és esetleg egy kis zsarolást is bevetek. Igaz nem jó tulajdonság de ez van így kell szeretni vagy utálni. 

Miután otthagytam Jenst, és lepakoltam a szobámban, volt egy hosszadalmasabb beszélgetésem Bernie Ecclestonenal. Aki elmondta, hogy örül, hogy a mi cégünk tervezi ezt a bulit és, hogy már sok jót hallott rólunk. Majd miután gyorsan megvacsoráztam Blairel, már meg is látogattam a franciaágyamat és az álom rögtön elnyomott.

 _____________________________________________________________________________

Másnap addig aludhattam, amíg akartam, de már 8 órakor kidobott az ágy. Mindig ez van, ha repülök, úgy kialszom magam, mint máskor soha sem. Miután reggel kiszálltam az ágyból (bal lábbal) rendbe szedtem magam, mert a tükörképemre nem igazán ismertem rá. A hajam szerte-szétállt és valahogy nem volt jó rám nézni. Blairt nem akartam felébreszteni így egyedül mentem le a szálloda éttermébe. Ahol szembejött velem Jenson, de még edző ruhába.

- Szia! Hát te? - tettem fel a kérdést, mert azért még kicsit korán volt. Ő meg pilóta is.

- Szia Hays! Csak futottam pár kilométert még a sok sajtótájékoztató előtt.

- Reggeliztél már?

- Nem még nem. De tudod, mit várj meg itt, 10 perc és végzek. - mondta, és én fogtam magam, és egy asztalhoz leültem. Jens 20 perc után érkezett meg.

 - Késtél. –viccelődtem vele.

 - Jól van, lezuhanyoztam, mert gondolom, nem akarsz egy büdös Jensonnel beszélgetni. - viccelte el ő is a dolgot.

- Nem igazán. Na de mi van veled? Mármint tényleg? Tegnap se voltál valami jó állapotba, mikor találkoztunk. - fordítottam most már komolyabbra  a szót.

- Élek és virulok. Minden rendbe van, bár tényleg szomorú vagyok egy kicsit, hogy nem lettem megint világbajnok. Az a kis 24 éves Vettel pedig a második világbajnoki címét szerzi. Mellette meg még hibázni se tud.

- Én pedig nem hiszek neked! –Mondtam kicsit dühösen. –Nem Vettel a kedvencem szóval nem azért védem, de te nem beszélhetsz vele így, sőt nem is szoktál így beszélni Jens. Mi történt?

- Mondtam, hogy semmi. - kezdett ingerülté válni barátom.

 - Jenson Alexander Lyons Button most már tényleg elég ki vele! - kezdtem még hangosabban beszélni. Körbenézni nem igazán mertem, mert féltem hányan néznek minket.

- Sziasztok! - lépett hozzánk Blair. – Mi ez a hangzavar?

- Hát az én jó öreg barátom Jenson nem igazán akarja elmondani mi baja, van.

- Hát igen. Ha most megbocsátotok én, megyek is. - mondta majd elviharzott.

Ennyi lett a békés reggeliből. Kicsit ideges voltam így B.-nek rám kellett szólnia, hogy inkább mennyünk fel a szobába és ott üvöltözzek. A liftben azonban már szidni kezdtem Jenst.

- Mi baja lehet és miért nem képes elmondani nekem. Elment, az esze vagy valaki meghülyítette? Miért nem adja ki magából? -  Egyfolytában ezek a gondolatok jártak a fejembe. Még az se érdekelt, hogy találkoznom kell Emilyvel. És ráadásul, miért akadok ki ennyire, attól hogy nem tudok semmit.

 Fél órával a találkozó előtt Blair bejött a szobámba és mivel látta, hogy nem vagyok kész ő is elkezdett üvöltözni velem.

 - Na, jó nem hiszem el, hogy nem vagy még kész. Nem tudom mi baja, van Jensonnek, de úgy látom neked is elment az eszed. Derítsd ki mi baja, van és térj vissza az élők közé, mert ma lesz az első Forma 1-es bulink, és jó lenne, ha visszatérnél. - mondta barátnőm és ki is viharzott a szobámból.

Elhatároztam, hogy engem nem érdekel, semmi és senki. Vettem egy meleg fürdőt és az sem érdekelt, hogy dél van, lefeküdtem aludni. Bár egy kicsit még forgolódtam nagy nehezen elaludtam és másnap ismét reggel 8-kor keltem fel.

_______________________________________________________________________

 

Fél tízre kimentem a pályára, mert az első szabadedzés 11 kor kezdődött és én akartam beszélni pár pilótával mivel tegnap nem igazán voltam kezelhető állapotba. Interjúkat viszont minden képen csinálnom kellett, ha már megígértem az Rtl-nek. Először oda mentem Lewishez mivel vele jóba is vagyok és Buttont utoljára akartam hagyni.

- Mit vársz a versenytől és a hétvégétől - tettem fel neki a kérdés, na meg még pár hasonló izgalmas gondolatáról faggattam, az anyagot pedig a RTL Tv stábja fel is vette. Gondolom majd holnap az időmérő előtt, adják le. Miután végeztünk a kamerásokat, elküldtem, mert én még beszélni akartam Lewissal, hogy kihez menjek oda interjúért, aki nem fog kidobni.

- Hát nem igazán tudom de, oda kísérlek Webberhez és Schumacherhez szerintem velük tudsz beszélni. - mondta.
   - Köszi, életmentő vagy! –válaszoltam és írtam a stábnak hogy a Red Bull boxa előtt találkozunk.

Út közben beszélgettem Hamiltonnal, hogy mi van vele meg Nicollal és az évről. Mikor a Red Bull boxa elé értünk még a kamerások nem voltak ott.

- Mark ő itt Haley Scott. Haley ő itt Mark Webber. –mutatott be egymásnak minkét. –szóval én itt végeztem is, úgyhogy megyek vissza a szerelőkhöz.

- Szia –köszöntem el tőle, majd visszafordultam Markhoz. –Bocsi a zavarásért.

- Semmi baj, már máskor is volt ilyen. És te legalább csinos vagy. –mondta és én már el is pirultam.

- Köszi. Látom a videósok is megérkeztek, szóval kezdjük el. –gyorsan megkérdeztem tőle is azokat, amit Hamiltontól, majd a stábot átküldtem a Mercihez és Gergőt, az egyik riportert megkértem, hogy készítsen a Merci valamelyik nagyfőnökével interjút. Majd visszafordultam Webberhez. –Mark!

- Valami baj van? –kérdezte aggódva. Azt hiszem megijesztettem.

- Semmi baj, csak gondoltam megkérdezem nem jönnél-e velem el Michaelhez.

- Szívesen elkísérlek, csak szólok a többieknek. –mondta és már le is lépett.

Míg Webber távol volt én kicsit jobban szemügyre vettem a híres neves Red Bull boxot. Elég kellemes hely volt, főleg hogy szeretem a kék és a vörös színt. A szerelők pedig ott nyüzsögtek az autók körül, és készítették fel az edzésekre. Elég nagy volt a nyüzsgés és a rendetlenség. Mindenhonnan zsinórok meg kábelek lógtak. Nem beszélve a földön heverő szerszámokról.  De itt a boxban is szerencsétlen voltam, elestem egy nagy halom zsinórba, s elkezdtem magyarul káromkodni. Dühömet egy ismerős arc zavarta meg.

Abu Dhabi

Nem az új részt hoztam, csak gondoltam muszáj megemlékezni Sebastian és Kimi remek versenyéről. Sebi a boxutcából indulva is feltudott állni a dobogóra, míg Kimi visszatérése óta először állt fel a dobogó legtetejére. Igaz szegények csak rózsvizet kaptak. De Raikki hozta a formáját : "Most azonban a győzelmünknek örülünk, amit ma este meg fogunk ünnepelni a csapattal. Ha majd holnap másnaposak leszünk, emlékezni fogunk erre."
Viszont sajnos már csak 2 futam van hátra az idényből, de azon a kettőn is Hajrá Vettel, és Raikkönen bár neki már nincs esélye a bajnoki címre az idén. Nem baj, ez is szép volt tőle két év kihagyás után.

3. fejezet: A nehéz napok

Sziasztok, örülök, hogy már az elején három rendszeres olvasóm van. 
Nagyon örülök, hogy látogatjátok az oldalamat.
Ez a rész igaz kissé hétköznapi lett, de hétfőn jön a következő rész. Viszont egy kis értékelésnek, vagy kommentnek örülnék most is.
Addig viszont jó szurkolást Sebinek, és Kiminek is. Nem a legjobb időmérő lett tőlük,de nem is a legrosszabb, szóval hajrá.

Két napon át alig aludtam valamit. Végig a fellépőkön járt az eszem. Így alig találtam le a lépcsőn az álmosságtól. Meglepetésemre Blair lent várt a friss kávéval.

- Reggelt. Látom, ma se aludtál. –hadarta már kora reggel. Nem tudom, hogy bír ennyit fecsegni reggel 9 kor is.

- Aha.

- Ja az előbb beszéltem Lady Gagával és azt mondta, szívesen fellép

- Aha. –helyeseltem továbbra is, de nem fogtam fel, mit mond B.

- Jenson balesetet szenvedett. Épp erre tartott, hogy beszéljen veled.

- Aha.

- Felfogod, amit mondok.

- Aha. Az szerintem is jó lesz. –mondtam még mindig, mert mást nem tudtam mondani. Az álmatlanság teljesen elhatalmasodott felettem. Hiába kortyoltam a kávét, a legnagyobb baj pedig hogy már szombat volt és szerdára mindent el kellett intézni.

- Jaj Hays nem lesz ez így jól. Tudom, hogy nehéz a szitu, de meg kell oldanunk, bizonyítani kell. –próbált életet verni belém, miközben tolt a fürdőszobám felé. –na jó most hagyom, hogy lezuhanyozz, de kérlek, siess, mert ma mindent jó lenne elintézni.

Nagy nehezen meg találtam a zuhanyt és nehezen a vizet is elkezdtem folyatni. Éreztem, ahogy a meleg víznek köszönhetően kezdek feléledni, és ahogy folyattam a vizet eszembe is jutott egy-két jó ötlet. Miután leöblítettem a sampont a hajamról és törölközőt tekertem magam köré kimentem megkeresni Blairt. De ismét meglepett, mert a konyhába készítette a reggelit. 19 éves korába láttam utoljára főzni. Akkor is csak tésztát főzött, ha jól emlékszem most pedig rántottát készített.

- Mit tettél a barátnőmmel és ki vagy te? –viccelődtem vele.

- Hahahaha nagyon vicces. Ha nem tudnád máskor is, szoktam főzni, csak te nem szoktál ott lenni. Nem mellesleg szükség van most a szénhidrátra meg a fehérjére.

- Nagyon rendes vagy, de nem szeretem a rántottát. –mondtam neki bár egy kicsit féltem, hogy mit reagál.

- Ok akkor te nem eszel, de akkor legalább menj és szárítsd meg a hajad. Soha se fogunk végezni.

- Rendben. Megyek. – már a lépcső tetején voltam mikor visszakiáltottam neki. –ja közbe eszembe jutott valami. Mi lenne, ha kü…

- Biztos jó ötlet, de mi lenne, ha a kocsiba folytatnád a mondanivalód. –kiáltott fel, bár neki nem volt akkora hangja, mint nekem.

Én sokszor kiabáltam kisebb koromba mikor vacsoráztunk, ebédeltünk vagy valami olyan volt rendszeresen kiáltottam, ha nem üvöltöttem a testvéreimnek, hogy jöjjenek le az emeletről. De volt olyan nem is egyszer, hogy az emeletről kiáltottam le én, hogy másnap reggel mikor szeretnék kelni. Reggelente az egyik barátnőm anyukája vitt iskolába, mert ő a közelbe dolgozott délutánonként pedig busszal jártam haza. De ha valamiért nem tudott elvinni, akkor a szomszédjaim vittek. Szóval jó gyerekkorom volt ilyen szempontból. 

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Na, akkor mi is az-az ötlet? –kérdezte Blair mikor már az iroda felé tartottunk.

- Hát az jutott az eszembe mi lenne, ha nem egy tökéletes együttest hívnánk, hanem több különböző stílusút.

- Oh, hogy ez miért is nem jutott az eszembe.

- Szóval akkor jó ötlet? –kérdeztem még mindig félénken.

- Hogy jó-e, nem, inkább zseniális a dolog. –lelkendezett barátnőm. –már csak egy kérdés van.

- Na és az mi?

- Hogy kik lesznek azok.

- Hát arra több ötletem is lenne.  –válaszoltam. –Már sokat gondolkodtam ezen és arra jutottam hogy a OneRepublic, Coldplay, Eminem, Bruno Mars, Kate Voegele, Kanye West, Alicia Keys, Leona Lewis, Kelly Clarkson, és Sara Bareilles közül kellene választanunk, na meg persze az aki ráér.

- Aha értem. –bólogatott nagyba Blair, de láttam rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik.

- Azért így válogattam össze, mert különböző zenék és előadók, vagyis különböző stílusok.

- Értem. –hiába mondta, én láttam, hogy valamin azért nagyon jár az agya.

- Akkor mi ez a nagy hallgatás?

- Oh az? –kérdezte megkönnyebbülten. –Csak eszembe jutott még két név, amit hozzá csaphatnánk a listához. Mit szólnál a Black Eyed Peas és Madonna.

- Huh, hogy miért nem jutottak az eszembe. Na, akkor azért állítsuk össze ebből a 12-ből azt a négyet, akik Vasárnap lépnek fel és azt a kettőt, akik Csütörtökön.

- Rendben. Mit szólnál, míg te ezt elintézed, én kitalálom az asztaldíszt meg a terem díszítését. –de mire válaszoltam volna már a saját irodájába volt barátnőm.

Egyedül maradtam az irodámba, és tovább gondolkodtam, azon mi lenne a tökéletes összeállítás. Eldöntöttem Vasárnapra mi lenne a jobb Coldplay, OneRepublic vagy Black Eyed Peas. Madonna vagy Alicia Keys és Eminem vagy Kanye. Még mindig ezen törtem a fejem, mikor a menü is már kész volt.

A titkárnőm Sara rohant be hozzám és zavarta meg gondolat menetemet.

- Haley valami magyar úr keresi önt. Azt mondja sürgős.

- Köszi. –Köszöntem meg Sarának, a titkárnőmnek és már szóltam is bele a telefonba. –Haló itt Miss. Scott.

- Áh Miss. Scott örülök, hogy elértem. Az RTL vezetője vagyok, és azért hívtam fel önt, mert mint megtudtam ön kommunikáció szakot végzett és régebben jelentkezett is, hogy foglakozhasson a Forma 1 kommentálásával, vagy sport riporter lehessen.

- Igen jól tudja. –válaszoltam, de fogalmam se volt mit akarhat tőlem most egy két év után mikor már igazán nem is, foglalkozok vele.

- Az igazság az, hogy szeretném felkérni önt, hogy készítsen néhány interjút és egy fél órás anyagot nekünk a Brazil nagydíjról. - Mi a csoda, hogy képzelik! Hiszen már régóta nem is foglakozok ezzel. És miért pont most. Gondoltam magamba.

- Köszönöm az ajánlatot de még át kell gondolnom. –mondtam diplomatikusan.

- Persze ez természetes. Kérem, hívjon majd vissza bennünket, ha meggondolta. Visszahall. –tette le a telefont a csatorna vezetője. Még elköszönni se tudtam.

Remek gondoltam magamba, most még több dolgon törhetem az agyam. Gondolkodtam, gondolkodtam és gondolkodtam. Majd egy órával később az énekeseket összeraktam. Csütörtökön lesz: Black Eyed Peas és Alicia Keys. Vasárnap pedig: Bruno Mars, Madonna, Kanye West és Coldplay. Fel is hívtam mindenkit, hogy jó-e neki az időpont, sőt még Bernie titkárnőjét Emilyt is értesítettem a helyzetről. Nagyon örültem, mert szerdáig így még volt pár napom és már csak apróságokat kellett elintéznem.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az örömöt este nálam folytattuk Blairrel egy üveg pezsgő kíséretében.

- Szóval akkor a nagyját el is intéztük? –kérdezte lelkesen.

- Bizony. Jaj annyira örülök, de valamibe kell a segítséged még.

- Ok. De előbb had kérdezzem, meg, ráérsz hétfőn?

- Hát attól függ, ha egy randit akarsz összehozni, akkor nem érek rá. De ha másról van szó, akkor az egész napom szabad. –nagyon reméltem, hogy nem a randi miatt kérdezi legjobb barátnőm.

- Nyugi nem. Arra gondoltam elmehetnénk ruhát vásárolni. –kérdezte félénken. Szegény tudta, hogy néha nagyon ki tudok akadni, mert nem mindig találok olyan ruhát, ami tetszik és most meg ráadásul nem is New Yorkba, vagyunk.

- Benne vagyok. Egy feltétellel.

- Na és mi az az egy feltétel?

- Legalább 10-ig aludni akarok –nagyon hiányzott már az alvás és ezt barátnőm is tudta így szó nélkül bele ment. 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hétfő reggel csengetésre ébredtem. Azt se tudtam hol vagyok, de azért az kezdett az eszembe jutni, hogy valamit megbeszéltünk Blairrel. Nagy nehezen feltápászkodtam és magamra terítettem a köntösömet. Nagyon szerettem, mert narancssárgás volt de nem az az erős szín, és nagyon puha. Az ajtóban pedig nem más ált, mint drága barátnőm.

- Hát te? Nem azt beszéltük meg, hogy 10-ig alhatok. - kérdeztem kissé morcosan

- De azt. De már 10 óra 03 van. – jegyezte meg- és így is, később jöttem

- Mennyivel, 2 perccel - morogtam tovább, de ő ezzel nem foglalkozott. A szobám fele írányitott és kirakott pár ruhát az ágyamra, míg én a fürdőben próbáltam helyrehozni a fejemet.

- Na most már kész vagyok-mondtam neki, mikor kijöttem a fürdőből.

- És mi lesz a ruhával - kérdezte nevetve.

Felvettem azokat, amiket kirakott, mert bíztam az ízlésében. Na jó igaz nem ugyan olyan a stílusunk de mivel régóta ismerjük egymást, mindig tudjuk, mit venne fel a másik. Miután elindultunk az első utunk ismét a kávézóba vezetett. Kértünk két Latét majd tovább indultunk a bevásárló központ felé.

Két óráig megállás nélkül a boltokat jártuk és mondhatni elég sok táska volt már a kezünkbe mikor leültünk ebédelni. Egy kis pizzázót választottunk, mert nem volt kedvünk semmi elegáns ételhez.

- Na jó akkor mit vettünk eddig? - kérdezte nagy nehezen barátnőm, mert az energiája kezdett fogyni. Bár ennél vásároltunk már többet is.

- Hát - kezdtem bele a mondandómba- én vettem két farmert, két rövidgatyát, egy mini szoknyát, egy kicsit hosszabbat, a bulikra három egyberuhát, egy fliteres nyakbakötős topot, ha elmennénk bulizni, egy csinos kardigánt, ha hidegebb lenne, négy felsőt, és mielőtt kérdeznéd nem kevés, mert majd otthon rakok még be párat. Ja meg egy táskát

- Semmi cipő?                                                  

- Nem azt még nem is néztünk. Na de majd akkor kaja után.

- És te mit vettél - kérdeztem, bár tudtam, hogy hosszú válasz lesz. - hát 3 kék farmert, egy fehéret, 4 rövidgatyát, 8 felsőt, jobb, ha nem részletezem őket, szoknyákat meg 4 vagy 5 egybe ruhát, plusz 3 új táska

- Nem vitted te egy kicsit túlzásba?

- Nem, a ruhákból sosem elég.

Ebéd után szavát betartva megrohamoztuk a cipőboltokat. Én 2 új cipővel gazdagodtam, bár tudtam otthon, még rakok be párat, mert ez kevés lesz. Blair viszont 6 párat vett.

A következő néhány óra elég nyugisan telt el már csak néhány apróbb részletett kellett egyeztetnem, úgy döntöttem az összefoglalót a magyar tv-nek megcsinálom, mert ha már egyszer megkértek nem fogok nemet mondani.

Kedd este bementem az irodába összeszedni még pár papírt meg a repülő jegyeket és onnan egyenesen a reptérre mentem, mert hajnalba már indult a gépem.