25. fejezet

25. Fejezet:

Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam új részt hozni. Az igazság az, hogy hónapok óta nagyon fáj a jobb csuklóm, szóval eléggé nehéz gépelni, meg minden mást is csinálni. Voltam már orvosnál meg megyek is még. Remélem most már hamarosan azért helyre jön a kezem, és többet tudok majd gépelni. 

Addig is jó olvasást és persze most is örülnék pár kommentnek. Na persze az érékelésnek is örülök. 

 

Egy ismeretlen szobámban ácsorogtam, és egy pár ismerős arc állt körülöttem. Ott voltak a testvéreim Kinga és Fanni. Anyukám és a nagymamám, Linda Kimi felesége meg persze Blair. Azonban mikor megláttam meglepődtem, mert egy kislány bújt el a szoknyája mögé. B azonnal lehajolt hozzá és felém mutatott.

- Ugye milyen gyönyörű Haley néni? –kérdezte a kislányt.

A lány válaszként bólintott. A többiek is azonnal elkezdték mondogatni, hogy milyen szép vagyok. Majd Fanni szólalt meg.

- Szerintem most már megnézheted magad a tükörben.

Úgy tettem, ahogy mondta. Megfordultam és azonnal elcsodálkoztam. Tényleg szép voltam, de ami a legjobban meglepett az a rajtam lévő menyasszonyi ruha volt.

Sosem voltam az, aki egy esküvői ruha láttán elájul, de ami rajtam volt egyszerűen meseszép volt. Olyan, mint egy hercegnőé.

Kaptam valami régit, valami újat, valami kéket, és valamit kölcsönbe így minden teljes volt. A többiek elkezdtek körülöttem beszélni, majd pár perc múlva Kinga oda jött hozzám, hogy szeretne velem beszélni. A többieket pedig kiküldte.

- Úgy örülök, hogy mellette döntöttél Hugi.

- Ühüm.

- Azt hittem máshogy fogsz dönteni. De én ennek sokkal jobban örülök. Eddig is szép életetek volt, és remélem ezután is az lesz majd. Na meg persze boldog vagyok, hogy már minden elrendeződött köztünk.

- Annak én is nagyon örülök. –válaszoltam neki.

Beszélgetésünket egy ötévesnek kinéző kisfiú zavarta meg. Ismerősnek tűnt, de nem tudtam hova tenni, amíg meg nem szólalt.

- Anyu, anyu. –mondta Kingának. –apa azt üzeni, hogy indulnunk kellene.

- Máris kicsim, egy perc és lent vagyunk. Mond meg apunak, jó?

A kisfiú azonnal leszalad, a testvérem pedig kérdőn nézett rám.

- Mehetünk? –kérdezte tőlem, és én bólintottam.

Elindultunk lefelé a lépcsőn, de semmi nem volt ismerős a házból. Kimentünk az ajtón is, és ott egy limuzin várt ránk. Anyáék addigra már elmentek. Csak Kinga, Ben és a kisfiuk volt velem. Beszálltunk az autóba, és elindultunk. A környék nem volt ismerős, és lassan teltek a percek.

Hosszasnak tűnő út után, egy kis vidéki templomnál álltunk meg. Kiszálltak a többiek előttem, és segítettek nekem is kikecmeregni az autóból, ami esküvői ruhába nem volt túl könnyű.

Piros szőnyeg vezetett a templom lépcsőén fel, és a kisfiú azonnal elfutott felfelé. Kinga még beszélt pár szót Bennel, aki utána el is indult a templomba. Néhány másodperc múlva Fanni, Linda és Blair megjelentek. Ugyan olyan ruhában voltak, mint nővérem, és mindegyikük kezében csokor volt. Én is megkaptam a sajátomat, majd mindenkitől kaptam még egy szerencse puszit.

Mire végig csókolt mindenki, apa jelent meg a templom ajtóban és oda jött hozzám.

- Kész vagy kicsim?

Persze igennel feleltem, de nem éreztem magam késznek. Előre hajtottam a fátylamat, hogy eltakarja az arcomat, a többiek pedig azonnal elindultak befelé.

Láttam, ahogy sétálnak és egyre közelebb érnek az oltár elé. Apa még megszorította a kezemet, majd mi is elindultunk.

A sorok között vagy 100 ismerős alak volt, akik Amerikába a barátaim voltak, vagy Magyarországon. Ott volt néhány rokon. Meg persze munkatársak és ismeretlen emberek. Lassan lépkedtem a padok között, és próbáltam mélyeket lélegezni, de nagyon izgultam.

Amire apával oda értünk az oltár elé, már teljesen rosszul voltam. Alig kaptam levegőt, de akkor egy ismerős kész nyúlt felém. Rögtön megnyugodtam, apa pedig felhajtotta a fátylamat, és leült a padba anya mellé.

Ott álltam az oltár előtt először a papra néztem, majd a jövendőbelimre. Ismerős volt az arca tudtam ki az, de mégsem tudtam mikor felébredtem, hogy ki volt az.

24.fejezet

- Mit szólsz egy kis DVD-zéshez. –kérdezte tőlem.

- Benne vagyok, de csak ha én választhatok filmet.

- Ok. –bólintott rá, és kiment pattogatott kukoricát csinálni mellé.

Oda mentem a DVD-khez és elkezdtem olvasni a címeket. Volt ott egy csomó horror film, scifi, akciófilm, pár darab romantikus film, meg jó pár vígjáték. Végül láttam a polcán két filmet, amit nem láttam még mivel ujjak voltak, de szívesen megnéztem volna őket.

- Na választottál? –jött oda mellém Seb.

- Nem tudok kettő közül választani. Segítesz? –néztem rá kiskutya szemekkel.

- Persze. Mi az a kettő? –kérdezte, és én azonnal megmutattam mind a kettőt. –egyiket se láttam még.

- Pedig a tied. Itt volt a polcon.

- Kimi hozta a múltkor, hogy nézzem meg őket, mert jó filmek.

- Raikkönen lát el téged filmtanácsokkal? –néztem rá érdekesen.

- Mondhatni, de inkább kezdjük el az egyik filmet.

- Jó, jó –feleltem. – De melyiket?

- Amelyiket szeretnéd. Aztán, ha vége, akkor megnézzük a másikat. Az jó?

- Igen. –válaszoltam őszintén, és elindultam a DVD lejátszója felé.

Beraktam a filmet, és a kanapéra kucorodtam. Sebastian behozta a konyhából a kukoricát, és kérésemre Spriteot ittunk nem Colát. Leült a kanapé másik végére ő is. A filmet, pedig elindítottam.

- Akkor mit nézünk? –fordult felém, és a szemében lévő kíváncsiságot láttam a Tv által megvilágított arcán.

- Másnaposok 2.

Sokat nevettünk a film közbe, és meg-megemlítettük mi is egy-két fiatalabb kori berúgást. A film felénél, pedig hozott nekem egy plédet, mert fáztam, és kedvesen betakart vele. Tv nézés közbe, néha egy kicsit mindig közeledett felém, de nem igazán foglalkoztatott. Mikor vége lett a filmnek, kérdőn ránéztem, hogy folytathatjuk-e a mozizást. Igennel válaszolt, így beraktam a Csak szexre kellesz című filmet.

- Beférek én is a takaró alá? –kérdezte tőlem.

- Most igennel válaszolok, mert befogadtál, de legközelebb nem.

Közelebb jött hozzá, és már éreztem is a teste melegét. Betakaróztunk, majd egy kicsit neki dőltem, hogy kényelmes legyen. Egy ideje már így voltunk, amikor a hátamat elkezdte simogatni. Szólni akartam neki, hogy hagyja abba, de valami visszatartott. Nem engedte szólásra bírni a számat.

Másnap mikor felébredtem, úgy feküdtem, ahogy előző este a filmet néztük. Éreztem Seb egyenletes szívdobogását, és valahogy jól esett ezt hallgatni. Megnyugtató volt. Nem akartam, ezt megzavarni, így nem ébresztettem felé. Csak feküdtem ott.

Nem sokkal később viszont éreztem, hogy mozgolódni kezd. Hallottam, hogy ásít egyet, így felültem, és ránéztem.

- Szia! –köszönt nekem.

- Jó reggelt.

- Szerintem annak ezt már nem lehet nevezni. Elmúlt dél.

- Micsoda? Ezt te honnan tudod? –kérdeztem tőle.

- Ott van szembe az óra. De nem kell így megijedni.

Mind ketten felkeltünk a fotelből, és elindultunk a fürdőszoba felé. Ő a sajátjába, nekem pedig megmutatta az egyik vendégszobáét.

Vettem egy jó forró fürdőt, majd megtörölköztem. A felsőmet nem igazán akartam már visszavenni, ezért inkább magam köré tekertem egy törölközőt, és elindultam megkeresni Sebet. A szobájában meg is találtam őt. Ép a laptopjával bíbelődött, amikor bekopogtam. Először csak egy kicsit nézet fel, majd rögtön a laptop képernyőére koncentrált, de nem kellett sok ismét felnézett.

- Ő… - mondta csodálkozva.

- Csak egy pólót akartam tőled kérni.

- Persze, már is keresek. – de miközben elindult a szekrénye felé, párszor majdnem elesett mivel végig engem nézett.

Nem mondott semmit, de én láttam a szemeiben a csodálatot, és valami mást. De nem ismertem fel. Rákérdezni meg nem szerettem volna. Különben is milyen kérdés az, hogy: Seb mi az a furcsa csillogás a szemedben?

Nagy nehezen előkotort egy Red Bullos pólót, és én visszamentem a fürdőbe felvenni. Amikor már felvettem, és a hajamat fésültem hallottam a csengőt. Kinéztem a folyosóra, és láttam, hogy Sebastian elindul az ajtó felé. Én visszamentem még a fürdőbe összekötni a hajamat, majd elindultam én is az alsó szintre, de az utolsó lépcsőfoknál megálltam. Ismerős hangot hallottam, és azonnal felismertem azt. Blair volt, és Jenson.

Nem mentem tovább, inkább elővettem a régi módszert és leültem a legfelső lépcsőfokra, mint kiskoromban és hallgatóztam.

- Seb nem tudod, merre van Haley? –kérdezte barátnőm Vettelt.

- Miért is?

- Kicsit összevesztünk, azóta még a telefonját se veszi fel. A bőröndje meg nálam van, voltam nála, de nem volt otthon.

- Éppenséggel tudom, hol van –felelte Sebi, és én azonnal meg is ijedtem. Vártam, hogy beárul, de nem tette. – de nem mondhatom el.

- Ne játszadozz velünk Vettel gyerek! – szólt közbe Jenson. – szeretnénk vele beszélni.

- Ő viszont nem szeretne. Szerintem, egy kicsit várjatok, míg megenyhül, aztán próbálkozzatok.

- Köszi, a tanácsot. –válaszolta Blair, és hallottam a szomorúságot a hangjában. –Igazad van. Hagyni kell őt.

- Átadjak neki valami üzenetet?

- Szerintem nem kell, de a bőröndjét itt hagyom neked. –mondta, és hallottam, ahogy az ajtó becsukódik.

Ott ültem még mindig a lépcsőn, amikor Sebastian elindult felfele. Azonnal láttam a rémületet a szemébe, amikor meglátott.

- Jól vagy? –jött oda hozzám.

- Ühüm.

- Biztos? Nem úgy nézel ki.

- Igen, jól vagyok. Csak egy kis magányra van szükségem –mondtam és felálltam. Elindultam a lépcsőn lefelé, de ő utánam szólt.

- Hova mész?

- Haza.

- Had vigyelek haza. Itt ez a hatalmas bőrönd, és nem akarom, hogy a házadig cipeld.

- Rendben. –egyeztem bele.

Rögtön hozta a slusszkulcsot, és megfogta bőröndömet. Persze nem hagyta ki és azzal poénkodott, hogy én egész Londont haza hozattam Blairékkel.

Gyorsan a házamhoz értünk, és én azonnal kipattantam a kocsiból. Örültem az ismerős terepnek. Kinyitottam a kocsi csomagtartóját, majd a bőröndömet is szétcipzáraztam, és egy tíz perc keresés után a lakáskulcsomat is megtaláltam.

- Köszi, hogy nálad lehettem. –mondtam Sebinek.

- Nincs mit. Nem mondom, hogy te is ezt csináltad volna, de akkor is én ilyen vagyok.

- Igen. Nagyon rendes voltál.

Oda hajoltam, hogy puszit adjak neki, de helyette egy csók lett. Hosszasan csókolóztunk, majd elhúzódtam tőle.

- Már mennem kéne, mert tényleg jól jönne a magány. –magyaráztam neki, és azonnal bementem a házba.

Nem néztem vissza, és az ablakon se néztem ki, hogy mit csinál, de pár percig még nem ment el. Majd hallottam, hogy elindult és én akkor, mint a filmekben lenni szokott leültem az ajtó elé.

Éreztem ajkamon, az ő puha ajkait. Édes ízét a számba. Csak arra az egy csókra tudtam gondolni. Minden más kiment a fejemből. Viszont egyszer csak megjelent képzeletembe Jenson, és vele is csókolóztam, de az még jobb volt. Próbáltam elhessegetni ezt a képet, nem sikerült.

Meguntam az ücsörgést a földön, és elindultam a bőröndömmel az emelet fele. A mosógépig meg sem álltam. Szortírozni kezdtem a ruhákat, hogy lekössem a figyelmemet, majd elindítottam a mosást. Utána takarítani kezdtem, és mikor kellőképpen elfáradtam, gondoltam ideje vacsorázni valamit. A hűtőbe persze semmi nem volt, így mehettem a boltba.

A közeli boltba összeszedtem mindent, amiből hiány volt a házamba, és haza indultam. Egy szendvicset készítettem magamnak, aztán az ágyam felé vettem az irányt. Kicsit néztem még a Tv, de elálmosodtam. Lehunytam a szemem és azonnal elálmosodtam.

23.rész

 Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni az új részt, de egyfolytában dogákat írtunk. Most talán, hogy mindenből megvolt a témazáró lesz már időm többet írni. 

Jó olvasást. 

Egy két kommentnek és értékelésnek örülnék, hogy tudjam még azért olvastok. 

Puszi :D

 

Volt pár órám a repülőig, így elkezdtem gondolkodni az elmúlt egy hónapon. Rájöttem a titokzatos fiúja Blairnek Jenson volt. Svájcba őt látogatta meg, és már a bulin mondhatni együtt voltak, mivel nem jött el hozzám Jens. Sőt a karácsonyt együtt töltötték. Nagyon fájt, hogy így kellett megtudnom, hogy együtt vannak, és nem az zavart a legjobban, hanem az, hogy azt gondolták nem mondhatják el nekem.

A repülőút nem volt hosszú, és kicsit kipihentebbnek éreztem magam, amikor leszálltam. Ismét Taxiba ültem és megmondtam a címemet. Alig vártam, hogy haza érjek, de mikor Baarba értem elkezdtem keresni a kulcsomat, viszont nem találtam a táskámba. Pótkulcsom, pedig csak a szüleimnél, és Blairnél volt. Sehova sem akartam repülni, így inkább sétálni kezdtem.

Ötleteim nem igazán voltak, hogy kit látogassak meg, így azt gondoltam meglátogatom Vettelt. Szerencsémre, már egy-kétszer megnéztem, hol is lakik Sebi, így könnyen oda találtam. Megálltam a kapu előtt, majd csengettem. Picit várnom kellett, míg az ajtó kinyílt, és kisétált a kapuig. S amikor meglátott elég meglepett arcot vágott. Nem beszélve, hogy látszott a szemein, hogy épp aludt, amikor én felkeltettem.

- Hát te? –kérdezte tőlem álmosan.

- Fázok, nem mehetnénk beljebb?

- De. – és azonnal be is engedett. – Viszont nem ezt kérdeztem.

- Nincs kulcsom. –feleltem

Bementünk a házba, és egy gyönyörű modern előszobába toppantam. Persze azonnal látszott belül hogy egy legénylakáson vagyok. A falak az előszobába szürkék voltak, de a fekete, fehér bútor hangulatot adott neki. Levettem a kabátomat majd beljebb engedett, és egy hatalmas bőrfotel felé vezetett. Leültem rá, majd kényelmesen elhelyezkedtem rajta.

- Mindjárt visszajövök. –mondta Seb, és el is viharzott.

Pár perccel később, két hatalmas bögrével tért vissza. Odaadta az egyiket, és örömmel kortyoltam bele a forró teába. Leült mellém ő is, és elkezdett a szemeivel vizsgálni. Látszott rajta, hogy gondolkozik, azon miért is vagyok nála, és megint mi történhetett velem.

- Szóval? – kérdezte tőlem.

- Nincs meg a kulcsom, de már mondtam.

- Igen, hallottam, de Hays, miért is nincs meg?

- Addig nem hagysz békén, úgyse amíg el nem mondom, igaz?

- Eltaláltad. –felelte, és kényelmesen elhelyezkedett, és várta a mesémet.

- Most kivételesen nem a testvérem a probléma. –kezdtem bele mondandómba. – hanem Jenson és Blair. Mikor kiraktál a háznál, kiderült ők voltak azok, akik a szobába szeretkezetek előző este, amikor benyitottam a kabátomat keresve. Lefeküdtek egymással, és már régóta együtt vannak. Nem is szóltak, pedig Blair is tudta mit érzek Jens iránt.

- Tudod mikor jöttek össze?

- Nem igazán. Nem hallgattam meg a mondandójukat, amint elmondta B. eljöttem.

- De ha egyszer úgy döntött, hogy elmondja miért nem hallgattad meg? –faggatott tovább S.

- Mert csak azért mondta el nekem a dolgot, mivel azt hitte tudtom, hogy ők voltak a szobába. De nekem sejtésem se volt róla.

- Azt hiszem, kezdem érteni.

Nem nyugtatott meg, hogy elmeséltem az egész történetet Vettelnek. Felálltam a kanapéról, és elkezdtem fel-alá sétálni. A gondolataimat, pedig megosztottam vele.

- Ha nem nyitok be a kabátomat keresve, sose tudom meg. Ilyen szerinted egy barátnő? Elvileg mindent elmondunk egymásnak.

- Nyugi Haley. Majd mindent megbeszéltek.

- Nem hiszem. Hiába mesélek el neki valamit, ő nem figyel rám rendesen. Nem mond el nekem semmit. Én meg, ha valami van, azonnal rohanok hozzá.

- Hays, hahó, figyelsz te rám? –állt fel Sebi is, és megfogta a vállaimat, és egy kicsit megrázott.

- Mit kérdeztél?

- Azt, hogy figyelsz-e rám. –felelte. –Percek óta nyugtatni próbállak, de nem figyeltél.

- Kicsit bele éltem magam. Bocsi.

- Nem baj, de most már próbálj egy kicsit megnyugodni, akkora baj azért nem történt.

- Igazad van. – mikor ezt kimondtam, ismét megölelt Sebastian.

Kicsit megnyugodtam, és leültem a kanapéra. Seb bekapcsolta nekem a Tv-t és elment egy kis enni valót készíteni. Kapcsolgattam a csatornák között majd elaludtam.

Arra ébredtem, hogy a házból kiabálás hallatszik. Nem akartam lebukni, így nem keltem fel, és nem is nyitottam ki a szememet, csak hallgatóztam. Tudom nem szép dolog. De mi mást csináltam volna.

- Nem hiszem el, hogy emiatt a ribanc miatt hagytál el. –hallottam egy női hangot.

- Ne beszélj így róla. Nem is ismered és nem miatta hagytalak el. –szólalt meg Sebastian is.

- De hisz ő csak egy kurva. Mivel kapsz tőle többet, mint tőlem?

- Hanna, kérlek, nyugodj meg. Neki ehhez semmi köze.

- Miért véded őt? Legalább most mond az igazat Sebastian.

- Nem az ő hibája, hanem a tiéd. Ez az igazság. Megváltoztál. Most is itt kiabálsz velem.

- Seb, nem én változtam meg. Te lettél más a Forma 1-be. Én még mindig az a vidéki lány vagyok.

- Hahahahaha. –hallottam Sebi nevetését. – ne nevettess.

- Vettel? Miért csinálod ezt? Olyan jó életünk volt, boldogok voltunk.

- De már egy ideje nem voltunk boldogok.

- Én nem úgy érzem, csak megzavart téged ez a kis ribanc. – kiabált tovább Hanna.

- Ne beszél így Haleyről mondtam már.

- Úgy beszélek róla, ahogyan ő viselkedik. Tönkre tette a kapcsolatunkat, és te még azt mondod, hogy nem egy kis…

- Most hagyd abba. Gondolkodj egy kicsi, és majd ha észhez tértél, akkor beszélünk.

- Szereted őt? –kérdezte Han.

- Kedvelem.

- Akkor azt hiszem jobb, ha tényleg megyek most. –mondta, és pár pillanat múlva nyílt az ajtó, majd be is csukódott.

Sebi csendesen közeledett felém, és megnézte alszom-e még. Én persze úgy csináltam, mint aki alszik. Vártam egy kicsit, majd felébredtem. Felültem az ágyon, majd Sebi felé fordultam, és vártam, hogy mesélje el a történteket, de nem tette.

- Mennyit aludtam?  

- Hát azt hiszem öt órát.

- Oh. Ilyen sokat nem is gondoltam. –mondtam, majd a hasam elkezdett korogni.

- Éhes vagy? Csinálok megint valamit enni akkor.

- Köszi.

De akkor nem maradtam bent a nappaliba, hanem vele mentem a konyhába. Leültem a bárszékre, és néztem, hogy mit ügyeskedik össze. Először a szekrények előtt téblábolt, és kereste a megfelelő edényt, igaz, hogy majdnem negyed óra ment el vele. Majd a hűtő szemlélte. Szerencsére, fél óra múlva, azért már a tűzhelyen is rotyogott a kaja. Késlekedése nem igazán zavart, mivel éhes is voltam, és legalább elszórakoztam, amíg Sebastian kereste a cuccokat a konyhájában.

- Mit nevetsz? –kérdezte tőlem.

- Azon nevetek, hogy nem sokat lehetsz a konyhádba. –válaszoltam, igaz csak nagy kűzdködés árán tudtam abbahagyni a nevetést.

- Tudod, sokat kell utaznom.

- Igen, biztos nehéz. És ha itthon vagy, nem főzöl?

- Nem igazán szoktam, van egy-két dolog, amit meg tudok csinálni, de nem sok.

- Például? –faggattam Sebit tovább?

- Spagetti.

- Azt szeretem.

- Annak örülök, mivel most is azt csinálok. –felelte, és gyorsan kevert is egyet a tésztán.

- Na, de akkor minek ekkora konyha, ha nem is főzöl benne.

- Tudod, nem rég mentünk szét az előző barátnőmmel, akivel 5 évig együtt voltunk. Általában ő főzött.

- 5 év? –lepett meg engem Seb, azt hittem, hogy kevesebb ideig volt együtt Hannával.

- Igen, jól hallottad. Már iskolás korunk óta együtt vagyunk.

- Az nem semmi, de akkor miért mentetek most szét?

- Huh. –nyögött egyet Sebastian, de azért elkezdte mesélni. – Nagyon kedvesnek, aranyosnak ismertem meg őt az iskolába. Szerettem őt. Az évek alatt, ahogy nőttünk egyre másabb lett. Másak lettek az igényei, egyre többet vitatkoztunk, és egyre többször éreztem, úgy, hogy véget kell vetnem ennek. Mert egy-egy nagyobb vitánk után a Forma 1-es autóba sem voltam olyan amilyennek lennem kellett volna. Kb. ennyi.

Mire elmesélt mindent a kaja is készlet. Ami igazából egy késői vacsora volt. Vettel megterített az asztalnál kettőnknek. Én pedig reszeltem addig egy kis sajtot a spagettira. Leültünk az asztalhoz, és mind a ketten tettünk magunknak, tésztát és szószt.

- Wáó. – szólalt meg Seb mikor meglátta a sajtot, amit reszeltem.

- Igen? –kérdeztem tőle meglepetten.

- Nem láttam még ilyen szép reszelt sajtot. De most komolyan. Nem indultál még vele versenyen?

- Nem hiszem, hogy lenne sajtreszelő verseny. De azért köszönöm a dicséretet.

Nyugodtan megettük a vacsoránkat, és közbe beszélgettünk még Hannahról. Nagyon érdekelt a dolog, miután hallottam a veszekedésüket. Nem hagyott nyugodni amit Han mondott, arról, hogy Seb miattam hagyta el őt.

Vettel szavaiból, persze kiderült, hogy teljesen más dologról van szó. Viszont, engem akkor se győzött meg teljesen azzal, amit mondott. Kételkedtem benne. Úgy gondoltam, én adtam meg a végső lökést. Csak azt nem értettem, mivel. Főleg, hogy nem is voltam vele kedves, kifejezetten gonoszul viselkedtem Brazíliába.

Miután leszedtük az asztalt, és bepakoltunk a mosogatóba, ismét a nappaliba tértünk. Kulcsom még mindig nem volt, így maradnom kellett.

- Mit szólsz egy kis DVD-zéshez. –kérdezte tőlem.