17. Fejezet: Meglepetés!

Itt az új rész. Jó olvasást az év utolsó napján is. Igyekszem majd jövőre is sok részt hozni. 

Addig is Boldog Új évet, és ha lehet ne nagyon rúgjatok be.

Ui: A videót nézzétek meg, igaz, hogy hosszú de az év legjobb összefoglalója

http://www.youtube.com/watch?v=vNKynA5ljwY&feature=youtu.be

Így megfogtam a kilincset majd lenyomtam azt. Kinyílt előttem az ajtó, majd egy hatalmas üvöltés jutott el a fülemig.

- Meglepetés –kiabálták az ott lévők.

- Mit felejtettem el? –kérdeztem tőlük, mert nem tudtam miről felejtkeztem el.

- Hát még a nyáron megtartani a születésnapodat –jött oda hozzám Blair egy pezsgőspohárral. –és mivel most mindenkinek jó, megrendeztük a bulit.

- Nagyon köszönöm. –öleltem meg barátnőmet.

- Szívesen. De ő mit keres itt? - bökött a mellettem lévő Sebastianra. –Nem, mint, ha gond lenne, csak nem értem

- Délután találkoztam vele, és minden áron jönni akart. –adtam meg a választ.

Gyorsan koccintottam egyet Blairrel, és beljebb mentem, hogy mindenkivel beszéljek egy kicsit. Beszéltem pár szót Katyvel, meg a barátjával, és persze Jane-el is. Aztán megláttam Jensont is.

- Hát te itt? –kérdeztem tőle, és adtam neki két puszit.

Kicsit furcsán éreztem magam a közelébe, mert tudtam, hogy érzek valamit iránta, de azt nem tudtam, hogy ő csak barátként tekint-e rám, vagy máshogy is. Viszont kezdeményezni még mindig nem akartam. Tudom, nem vagyunk már az iskolában, ahol kissé ciki, ha egy lány kezdeményez. De én úgy voltam vele, hogy inkább a jelekre figyelek először, majd utána lépek.

- Blair hívott meg. –válaszolta Jens.

- Örülök, hogy itt vagy.

- Én is, örülök, hogy itt lehetek. De miért van itt ez a Vettel gyerek?

- Nem tudtam lerázni. Minden áron jönni akart.

- Te pedig nem tudtál ellen állni a hatalmas vigyorának? –kérdezte gúnyosan Jenson.

Nem tudtam hova rakni a kirohanását. Csak nem féltékeny gondoltam magamba, és jobbnak láttam, ha inkább megkérdezem.

- Csak nem féltékeny vagy?

- Én, nem csak nem akarom, hogy széttörje a szívedet.

- Értem. –mondtam neki és ott hagytam mikor megjelent Blair mellettünk.

Úgy gondoltam jobb, ha szívok egy kis friss levegőt, így Blair szobájából kihoztam a kabátomat és kimentem az udvarra. Megkerestem az asztalt a székekkel, és örömmel láttam, hogy van párna rajta, így leültem. Nem telt el pár perc és Blair utánam jött.

- Mi a baj? –tette fel a kérdést, ami már napok óta érdekelte őt.

- Jenson és Vettel, azt hiszem. Meg te, de azt most már értem. 

- Kezdjük a könnyebbel jó? Mi volt a baj velem Hays?

- Nem beszéltél velem a Brazil Nagydíjon, és kerültél is.

- Az azért volt, mert szerveztem ezt a Bulit. –magyarázta B. a dolgokat.

- Ez az elmúlt percekben már leesett.

- Akkor ezt tisztáztuk. De térjünk Jensre és Sebastianra.

- Nem is tudom, mit mondjak –kezdtem bele mondandómba. –először is szerintem valamit érzek Button iránt. Nagyon jó vele lenni és biztonságban éreztem magam a hétvégén vele. Meg úgy tűnt ő is jól érzi magát velem, de miután utánam jöttetek Olaszországba, és együtt mentünk Budapestre már más volt, kicsit visszahúzódóbb –vettem egy mély lélegzetet és folyattam –most meg félig féltékeny állapotban volt, de nem annyira, hogy azt higgyem, tetszek neki.

- Aha. Arra nem gondoltál, hogy esetleg kibékült a volt barátnőjével?

- Azt nem hinném –válaszoltam.

- Esetleg valaki új van az életében?

- Az előfordulhat. –adtam be a derekam.

- Ok, és mi a helyzet a Vettel gyerekkel? –faggatott tovább barátnőm.

- Huh, az egy még nehezebb téma. –válaszoltam őszintén. – nem tudom hova rakni a viselkedését. Az aggódása Brazíliába, most meg ez, hogy minden áron jönni akart velem.

- Hát igen meg az, hogy ő is eléggé ki volt akadva, hogy nem találunk.

- Tényleg?

- Igen, azt hiszem, egy kicsit tetszel neki?

- Remélem nem, mert annyira idegesítő.

- Pedig szerintem aranyosak lennétek együtt.

Köpni-nyelni nem tudtam Blair kijelentése miatt. Inkább felálltam és visszamentem a buliba, amit elvileg nekem rendeztek. Bent már javában állt a bál, mindenki táncolt, vagy beszélgetett. Az pedig nagyon látszott, hogy mindenki élvezi a bulit, egy ember kivételével. Aki épp egyedül üldögélt a kanapén. Így oda mentem megkérdezni, hogy mi van vele.

- Hát te Sebastian, miért ücsörögsz itt egyedül?

- Túl sok az idegen, és mindenki el van valakivel, igaz beszélgettem egy-két barátnőddel, de meguntam. Aztán Jensonnel beszélgettem, de most már ő is táncra perdült Blairrel.

- Na, gyere, akkor táncoljunk mi is egyet, elvégre engem ünnepelünk. –ajánlottam fel neki.

Vettelnek rögtön felcsillantak a szemei, majd megfogta és a szoba közepére pörgetett, majd mi is elkezdtünk táncolni. Már két számot végig táncoltunk, vagyis én táncoltam Sebastian meg próbált, úgy csinálni, mint aki tudja, hogy a számokra mit kell táncolni. Igen erre szokta barátnőm mondani, hogy én néptáncolni, is tudok, de nincs olyan nép, ahogyan táncolok.

A harmadik szám jött volna, amit Sebbel táncoltam volna, de Jens oda jött és elkezdett velem táncolni. Sebastian, pedig nem tudta mit csináljon így inkább leült ismét. A szám pedig épp véget ért, amikor Blair megjelent egy hatalmas tortával mögötte Jane és Katy pedig tálcán hozták a pezsgős poharakat.

Odahozták a tortát elém, én pedig nagy győzködések után elfújtam. Majd közölték, hogy mondjak tósztot is.

- Köszönöm, hogy itt vagytok, –kezdtem bele mondandómba. – és a születésnapomat ünneplitek velem, ami Júniusba volt. –ennél a pontnál mindenki felröhögött. – Így inkább azt mondom, hogy emeljük poharunkat, a barátságra, és arra hogy mind itt vagyunk.

Miután koccintottam a mellettem állókkal kaptam egy szelet tortát, és kértem még egy szeletet, majd elindultam Jens keresésére, de Blair megelőzött, így inkább tovább mentem, hogy Sebastiant is megtaláljam. Oda adtam neki, a tortaszeletet, ő pedig megköszönte. Majs szereztem egy üveg pezsgőt is és elkezdtem az üvegből inni. De Sebi nem kérdezte miért, és nem is ivott velem. Csak nézett. Egy idő után, azonban meguntam és szóltam neki, hogy táncoljunk.

Kb egy órát táncoltunk, addig, míg meg nem untam, és kellő részeg nem lettem. Nem nagyon zavart, de Vettel ezt már nem tűrte.

- Szerintem jobb lesz, ha haza viszlek. –mondta tánc közben.

- De még korán van –nyafogtam neki.

- Egy óra van és szerintem kellően be vagy már csiccsentve.

- Nem is igaz. –válaszoltam, pedig alig tudtam meg állni a lábamon.

Nagy nehezen rávettem Sebastiant, hogy maradjunk még egy kicsit, de két szám múlva, amikor, már megunta, hogy minden második lépésemnél el kell kapni, hogy el ne essek, elment a táskámért és a kabátomért. Amíg ő a cuccaimat kereste és Jensont próbáltam megtalálni.

- Meg vagy. –mondtam Jensnek.

- Huh, Haley, látom megint túl sokat ittál.

- Ne… m… is… is… - próbáltam kidadogni. –akarsz ná…lam ma…maradni?

- Kicsit fáradt vagyok Hays és te se vagy valami jó állapotba, majd inkább meglátogatlak legközelebb, ha erre járok.

- Te nem kedvelsz engem. –mondtam neki.

- Dehogy nem. Épp ezért keresem meg a sofőrödet.

Megfogta a kezem majd szépen körbejárta velem a házat, hogy megtaláljuk Sebastian. Leszidta őt, majd ment is vissza, bulizni Button. Sebi nem szólt semmi, csak hagyta, hogy belékaroljak, majd oda vezetett, az autóhoz. Beültetett és segített becsatolni az övemet, mert nekem az se ment. Utána pedig ő is beült, és könnyedén elindította az autót. A házamig nem is beszéltünk egy szót, sem mert elaludtam.

- Hays? –hallottam meg a hangját. –hol vannak a kulcsaid?

- A kesztyűtartóba –válaszoltam neki néhány perc gondolkodás után.

Bejárt az autóval a garázsba, majd mikor kiszálltam felkapott ismét, és elindult velem befele. Felment az emeletre, majd nagy nehezen megtalálta a szobámat és lerakott az ágyra.

- Gondoltam így gyorsabb. –magyarázta nekem. –akkor én megyek is.

- Ok.

Majd megkérdezte, hogy meg leszek-e egyedül, én pedig megnyugtattam, hogy nagylány vagyok már. Pár pillanat múlva, még hallottam, hogy a bejárati ajtóm becsukódik, és hogy elhajt az autójával, aztán már aludtam is.

Másnap reggel viszont, arra ébredtem, hogy ismét fáj a fejem. Felültem az ágyon, majd el akartam indulni egy gyógyszerért, mikor megláttam, hogy valaki hagyott az éjjeliszekrényen egy üzenettel együtt.

- Gondoltam elköszönök, mielőtt elmegyek, de aludtál, így Blair segített bejutni. Gondoltam egy kis gyógyszer jól fog jönni, így azt ide készítettem. Amiért, pedig ide jöttem, az-az hogy megkérjelek, töltsd velem és a családommal a karácsony Londonban. Majd még jelentkezem miatta. Puszi Jenson.

Uii: Tudom, hogy hülyén jött ki a meglepetés szülinapi buli, mikor Haleynek nyáron van a szülinapja, de mindenképp akartam neki meglepetésbulit szervezni.

16.rész: Nyugalom

Bocsi a késésért, de három napig nem volt netem itthon, így nem tudtam feltenni az ígért részeket.
De most itt van. Jó olvasást.

Miután mindent tisztáztunk, és lenyugodtak a kedélyek, mindenki úgy döntött, hogy ideje haza menni. Beültünk a két autóba, és visszamentünk Budapestre. Jens felszállt a Londonba tartó gépre, Kimiék Finnországba indultak. Sebastian, Blair és én pedig Svájcba tartottunk.

Teljesen másnak éreztem, magam az utazás után, köszönhetően annak is, hogy miután Jensel ketten mentünk a kocsival, volt időnk beszélgetni, és úgy éreztem utána, hogy szerelmes vagyok belé.  

Miután leszállt a gép, megkerestem a reptéren álló kocsimat, majd haza vittem Blairt aki érdekesen nézett, rám és nem tudta hova tenni, hogy egyfolytában csak vigyorgok, de nem kérdezett rá hogy miért. Csak annyit mondott, hogy úgy készüljek szombaton, bulizni megyünk. Különösebben, nem izgatott, hogy miért, mert máskor is szoktunk, így nem kezdtem el gyanakodni.

Megvártam, míg bemegy majd elindultam haza fele. Leparkoltam a garázsban, majd kiszedtem a bőröndömet a csomagtartóból és bementem az üres házba. Kissé rossz érzés fogott el, hogy nem vár senki, és eszembe jutott Jenson is jobbnak láttam, ha keresek egy nagy tábla csokit, meg valami csajos filmet és elkezdem magam sajnálni.

Így is tettem és végig sírtam, egy két órás filmet, majd másnap egy halom zsepi között ébredtem a kanapén. Megpróbáltam felkelni, de rájöttem, hogy nem igazán leszek aznap használható, mert a nyakamat is elaludtam, és a lelkem sem volt rendben. Felhívtam inkább az irodát, hogy szabad napot vegyek ki a hétre.

A napomat pedig azzal töltöttem, hogy takarítottam és mostam. Épp vacsorát próbáltam főzni magamnak, mikor csengettek. Beengedtem az illetőt aki, rögtön elkezdte mondani a magáét.

- Mi van veled Haley? Eltűnsz most meg dolgozni se jössz be? Elraboltak az ufók?

- Nyugi Blair nem raboltak, el csak kell most egy kis pihenés.

- De nincs, minden rendben veled én mondom.

- Te beszélsz? –kérdeztem –alig álltál szóba velem a hétvégén.

- Na, jó inkább hagyjuk, - adta meg magát –megyek haza, majd szombaton találkozunk nálam este 7-kor. –és már ki is viharzott.

Meg szólalni sem tudtam, mert meglepett barátnőm viselkedése, mondott két mondatot, és annyiban is hagyta, sőt el is ment, pedig ő nem szokott ilyet csinálni. Befejeztem inkább a vacsorámat, majd vettem egy forró fürdőt és lefeküdtem aludni.

Szombaton délbe keltem fel, hiába volt időm az előtte lévő napokon pihenni, még mindig fáradt volt a szervezetem. Kikászálódtam az ágyamból majd lementem a földszintre enni valamit. De mikor kinyitottam a hűtőmet csalódottan vettem észre, hogy nincs benne semmi. Gyorsan visszamentem a szobámba átöltözni, majd megfogtam a slusszkulcsot és elindultam a bolthoz.

Leparkoltam egy nagyobb bolt előtt, mert több mindent akartam venni, majd kerestem egy bevásárló kocsit, és neki láttam a vásárlásnak. Jártam a sorokat, hogy mi kellene mivel bevásárló listám nem volt. Épp a csokik között válogattam mikor valaki megszólalt mögöttem.

- Csak nem megéheztél egy kis csokira Haley? –mondta az illető és én már meg is fordultam.

- Te itt? –kérdeztem tőle. –Nem is gondoltam, hogy tudsz vásárolni.

- Pedig tudok, képzeld el. Viszont nem értem miért kell ilyen bunkónak lenni velem.

- Hát Sebastian, ez azért van, mert, de mit is magyarázom neked, mikor az egód az eget verdesi. –vágtam vissza.

- Ez fájt. – és rögtön a szívéhez kapta a kezét. – De ha már te megkérdezheted, mit csinálok itt akkor én is meg fogom. Mit keresel te Baarban?

- Én, kérlek szépen itt lakom. –válaszoltam neki dühösen, mert már elegem volt belőle.

- Nem mondod, csak nem szomszédok vagyunk? –kíváncsiskodott tovább Sebi.

- Nagyon remélem, hogy nem.

- Nekem már elegem van ebből Haley. Mi lenne, ha legalább egy napra elásnánk a csatabárdot? –kérdezte tőlem, és nekem leesett az állam.

- Na, jó –egyeztem bele. – talán egy napba nem fogok bele halni –adtam az ártatlant.

Beszélgettünk még pár szót, majd elindultunk mindketten a pénztár felé mert végeztünk a vásárlással. Udvariasan előre engedett a sorba, én pedig erőt vettem magamon és miután fizettem, megvártam őt is.

- Látom megenyhültél egy kicsit. –mondta.

- Én pedig látom, tud nőni még a te egód.

- Persze bármikor. Viszont mit csinálsz délután? – kérdezte, ami nagyon meglepett.

- Készülődöm, mivel este buliba megyünk Blairrel.

- Nagyszerű, mikorra legyek kész?

- Mi van? –kérdeztem felháborodottan.

- Megyek én is veletek, mivel ráérek és unatkozom.

- Na, azt már nem –vágtam rá rögtön. –felejtsd el.

- Hays azt beszéltük kedvesek leszünk egymással egy napig.

- Te pedig ezt ki is használod Sebastian. De tudod mit, hogy lásd tényleg próbálkozom, eljöhetsz, fél hétre gyere a házamhoz.

Gyorsan a kezére firkantottam a címemet, majd bepakoltam a kocsiba és haza indultam. Négy óra elmúlt, mire haza értem, így csak egy kis salátát ettem, majd megtámadtam a fürdőszobát. Beálltam a zuhany alá, és gyorsan megfürödtem, hajat mostam. Majd megszárítottam a hajamat, és előkerestem egy megfelelőnek tűnő ruhát. Egy ruhát választottam, aminek a felső része egyszerű fekete ujjatlan, a szoknya része pedig egy szürkés tűlszoknya.  Miután felvettem visszamentem a fürdőbe, és begöndörítettem a hajamat. Amikor pedig végeztem, megszólalt a csengőm. Gyorsan lerohantam, majd kinyitottam az ajtót.

- Gyere csak be. –mondtam közömbösen Sebastiannak.

- Köszi, nagyon szép házad van amúgy.

- Köszönöm. Viszont kicsit korán jöttél, még kell pár perc, míg kész leszek.

- Nem baj. –válaszolta. –így jár, aki korábban jön.

- Ülj csak le addig a nappaliba, már csak pár perc és kész vagyok.

Megmutattam Sebinek a nappalit, és rohantam is fel a szobámba, gyorsan felraktam egy sminket, előhalásztam az ékszeres dobozomból egy hosszabb nyakláncot, felraktam, majd beraktam a fülbevalómat is, és kész is voltam. Vetettem egy pillantást magamra a tükörbe, majd elindultam a földszintre.

- Csinos vagy –dicsért meg Sebastian.

- Köszi –válaszoltam, és elpirultam.

Az előszobába felvettem a kikészített balerina cipőmet, felvettem a kabátomat, és a sálamat majd megfogtam egy fekete bokacsizmát, aminek elég magas tűsarka volt. Vettel már kint volt az udvaron és már nyitotta is a kocsija ajtaját, amikor látta, hogy kész vagyok.

- Nem, nem. –mondtam neki. –Én vezetek. Ha már megengedtem, hogy gyere akkor én vezetek.

- Héj, mit gondolsz pilóta, létemre, hagyom, hogy vezess?

- Igen hagyod.

- Na, azt már nem. –veszekedett velem Sebi.

- Sebastian légy szíves ne vitatkozz, vagy ha nem tetszik itt is maradhatsz.

- Na, jó –egyezett bele.

Kinyitottam a garázst, majd kijártam a kocsimmal. De Sebastian csak nézett. Úgy tűnt nem hisz a szemének.

- Mi az, csak nem szellemet láttál? –kérdeztem tőle.

- Neked Infinitid van?

- Miért ne lehetne? Csak te vezethetsz azt?

- Igen. Mármint nem vagyis, délután még egy Minivel voltál. –dadogta Sebi.

- Az akkor volt, de mi lenne, ha beszállnál, és végre indulhatnánk?

Beült a kocsiba, és végre elindultunk. Az első öt percbe nem szóltunk egymáshoz, még a rádiót se kapcsoltuk be. De aztán bekapcsoltam azt, majd megkerestem a kedvenc adómat és lassan és zötyögősen elindult a beszélgetés.

- Hova is megyünk –tette fel a kérdést Vettel.

- Felvesszük Blairt, aztán passz. Tényleg ide adnád a táskámat?

- Szívesen, de szerintem otthon hagytad.

Félreálltam az úton, körbenéztem a kocsiba, és be kellett látnom, hogy igaza van. Nem tehettem mást visszafordultam. Hamar a házhoz is értem gyorsan befutottam, majd ismét útnak indultunk.

- Szóval ilyen jól meg van szervezve az este. –tért vissza az előző témánkhoz Sebi.

- Igen. De majd, úgy is kialakul.

- Üzeneted jött.

- Köszi. Kivennéd a telefont a táskámból és felolvasnád. –adtam neki az utasításokat.

- „ Merre vagy? B.”

-  Írd vissza, hogy félúton járok.

- Igen is főnök. –szalutált az autóba Sebi.

Az út hátralévő részébe, beszélgettünk a Forma 1-ről. Arról, hogy hogyan ismertem meg Jensont. Meg arról, hogy hogyan szereztem a munkát, de mindkettőnk családját és szerelmi életét elkerültük. Így örültem, hogy egyik téma se merült fel. Mert kicsit féltem, hogy majd megint felhozza, azt hogy Jenson a barátom. Viszont, hogy ő nem hozta fel így én se mertem megkérdezni tőle, hogy mi a helyzet az ő szerelmi életével. Pedig kiváncsi lettem volna, hogy van-e barátnője, vagy hoz ki az.

Az sms megírása után nem telt el 10 perc és már le is parkoltunk Blair háza előtt. Bentről szűrődött ki fény, és gondoltam barátnőm még úgy sincs kész, így kiszálltunk, az autóból, majd a csomagtartóhoz mentem, hogy átvegyem a cipőmet. Sebastian nyújtotta a kezét, hogy megtámaszkodjak, és én el is fogadtam. Miután lecseréltem a cipőmet, lecsuktam a csomagtartót, és bezártam az autót. Majd elindultam az ajtóhoz. Becsengettem, de nem nyitottak ajtót. Így megfogtam a kilincset majd lenyomtam azt.

15.Fejezet: Most már nyilvánítsuk eltűnté?

Bocsi a késésért, de minden tanár most nyaggatott minket a szünet előtt.
A szünetbe majd igyekszem bepótolni a lemaradásomat, és igyekszem kb. két naponta majd új részt hozni, mert utána meg majd jön a félév vége előtti pár hét, akkor majd azért nem hagynak minket.
Na de inkább hagylak olvasni titeket.
Puszi: Zs.

Szegény fiú köpni, nyelni nem tudott, csak hüledezett, hogy három forma 1-es pilóta éjnek évadján benyit hozzá. Nagy nehezen lenyugtattuk, majd megkértük, hogy szóljon Fanninak.  Még szerencse, hogy manapság mindenki tud angolul vagy németül esetleg spanyolul, így nem telt el két perc és már ott is volt velünk Fanni, igaz kicsit álmos volt.

- Sziasztok, apa mondta, hogy jöttök. –válaszolta a csaj. –viszont Haley nem jött vissza, délután óta.

- Mi? –üvöltöttem, s közben Blair próbált nyugtatni.

- Azt mondta, elmegy kocsikázni. De nem jött vissza.

- És hol lehet? –próbáltam ismét nyugodt lenni.

- A helyetekben Velencébe kezdeném, ha ott sincs, hívjatok fel itt a telefonszámom.

Beírta a telefonomba a számát, majd visszaszállt a csapat az autóba és Velencének vettük az irányt. Ott háromfelé váltunk és úgy kezdtük el keresni.

Haley szemszöge:

Hajnalban arra ébredtem, hogy csörög a telefon, de nem a mobilom volt, hanem a szoba telefonja. Nagy nehezen oda vánszorogtam, majd beleszóltam.

- Haló?

- Bocsánat a zavarásért kisasszony, de egy úr minden áron önnel akar beszélni, és nem akar elmenni.

- Hát jó, küldje fel. –mondtam neki. És elkezdtem gondolkozni, hogy ki lehet az.

Rögtön kopogtak az ajtómon, és mentem is kinyitni. De mikor a hatalmas vigyorú Sebastiant megláttam, jobbnak láttam becsukni az azt.

- Ne már Haley, nem utálhatsz ennyire –hallottam morgását az ajtón túlról. –légy szíves engedj be.

10 percig bírtam könyörgését, majd beengedtem. De elkezdtem üvöltözni vele.

- Mit keresel itt, csak nem követtél. Hogy képzeled, hogy hajnalba itt kopogtatsz?

- Nem igazán mondanám követésnek, mivel alig tudtunk megtalálni. –válaszolta.

- Állj csak meg! Mi az, hogy tudtunk? Ki van még itt?

De ahelyett, hogy elmondta volna, ki van itt, elkezdte mondani az egész történetet, onnantól, hogy nekem jött a hotelba, Brazíliába. Elmondta Jenson égre-földre keresett, elment New Yorkba Blairrel, és Lewissel, de ott nem találtak, ő meg addig Kimivel és Lindával Svájcba keresett, majd Magyarországra mentek, onnan pedig a tesómhoz, és most pedig itt van.

- Akkor most már megnyugodhattok, meg vagyok, és mehettek haza.

- Ilyen könnyen nem úszod meg Hays –válaszolta -10 perc és itt vannak a többiek is.

És igaza volt, nem telt el pár perc, ismét kopogtak az ajtómon. Mást nem tehettem, ki kellett nyitnom, pedig nem akartam. Nem volt kedvem Kimivel és Lindával találkozni. Odamentem, majd lenyomtam a kilincset majd egy mérges Jensonnel találtam szemben magam. De amint megöleltem megenyhült, és örült annak, hogy lát. Utána Blairtől is kaptam egy puszit, na meg egy jó fejmosást, hogy máskor ne csináljak ilyet, végü pedig Kimiék jöttek.

- Mielőtt bármit is mondanál, bocsánat, hogy lefeküdtem a férjeddel Linda. Nem akartam tönkre tenni a házasságotokat. – fejeztem be mondandómat, és mikor felnéztem mindenki, furcsán nézett rám.

- Mi? Te azt hiszed lefeküdtél Kimivel? –kérdezte csodálkozva Lin. – Nem történt semmi.

- De a ruhák? –kérdeztem meglepetten.

- Elég rossz állapotban voltatok, te pedig nem találtad a kulcsodat így hozzánk vittelek, levettem a kényelmetlen ruhákat rólad, de Raikki meg saját magáról próbálta meg levenni, és szétszórta a cuccokat.

- Mekkora egy idióta vagyok! –fakadt ki belőlem. Majd elmeséltem nekik, hogy azért rohantam el, mert azt hittem tönkre tettem az életüket.

13.-14. Fejezet.

13. Fejezet: Utazások.

- Te mit akarsz? Nem tartottad fel, most meg velünk akarsz jönni? –kérdeztem tőle dühösen.

-  Szeretnék segíteni.

- Na, azt nem! – mondtam –nem akarom a képedet nézni.

- Héj fiúk –szólt Lewis –ne veszekedjetek, hanem induljunk el. Ha itt összeveritek, egymást semmivel sem leszünk előrébb.

- Igaza van Haminek. –adott igazat Blair. –jobb lesz, ha megyünk, de külön válunk, és nem kell egymást néznetek.

- Nekem jó. –válaszolta Sebi.

Elkezdtünk osztozkodni, hogy ki kivel megy, és hova, de csak sokadszorra sikerült egy normális felderítő osztagot összehozni. Végül én mentem B.-vel és Lewis-sal New Yorkba. Raikkölnen-ék Vettelel, pedig Svájcba indultak. Adtunk nekik egy címet, mert ők nem tudták, hogy hova kell menni, és már indultunk is a repülőtérre. Ott pedig felszálltunk ki-ki a maga gépére és megbeszéltük hívjuk egymást

New Yorkig az út nem volt hosszú mivel Brazíliából egyből oda indultunk. A reptéren gyorsan fogtunk egy taxit, és indultunk is Haley lakása felé.

A forgalom, mint a filmekben szokott lenni, hatalmas volt. Nem jártam még New Yorkba, és még nem szoktam meg az esti forgalmat, de én mondom, Londonba forgalom sincs. Körülnézni nem volt időm, mivel már be is sötétedett, és mert egy célunk volt megtalálni Hayst. Blaire, amerikai lévén már a taxiba szálláskor kiabált a sofőrrel, hogy igyekezzen, meg ha ilyen lassan vezet, akkor nem fog fizetni. De engem akkor nem érdekelt Blaire modora, csak arra tudtam gondolni mi van a kis Haleyvel.

Egy óra autózás után tett ki minket a sofőr a ház előtt. Egy kicsinek mondható 20 emeletes háztömbről volt szó. B. már jártas volt a környéken így ő se szó se beszéd beviharzott az épületbe, míg mi Lewissel kint álltunk, s nem tudtuk mit csináljunk. Majd két perc után Blaire visszajött értünk, és nem törődve a portással berángatott minket a liftbe, és megnyomta a legfelső emelet gombját.

Meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy Hays egy 20 emeletes legfölső szintjén lakik, bár azt tudtam, hogy sok pénze van. Ahogy kinyílt az ajtó, a szám pedig tátva maradt. Egy gyönyörű nappali nyílt szemem elé.

 Blaire körbejárta a házat, de semmi nyomát nem találtuk, annak, hogy Haley ott járt volna, így ismét hívtunk egy taxit, és visszamentünk a reptérre, majd oda mentem a pulthoz, és megvettem a három jegyet Frankfurtba, és Lewis elintézte a csomagokat. A repülő indulásáig még volt másfél óránk, így beültünk egy kávézóba és megbeszéltük a lehetősége

- Mit csinálunk, ha nem lesz Svájcba? - kérdeztem B.-t

- Akkor irány Magyarország, hátha megérkezett a szüleihez. –kaptam a választ.

- Viszont, ha nem baj én Frankfurtból Londonba repülök, mert megígértem a nagynénémnek, hogy meglátogatom.

- Semmi baj Hami.

Mire elfogyott a kávénk, szóltak, hogy elkezdhetjük a beszállás a gépbe, majd nemsokára már a gépen voltunk. Hosszú út állt előttünk, és úgy gondoltam, jobb lesz, ha a gépen alszom egyet, mintha akkor dőlnék mikor leszálltunk.

Négy órával később ébredtem fel, és láttam, hogy Blaire nagyba nyomkodja a telefonja képernyőjét.

- Mond, hogy megvan!

- Sajna nem, épp az előbb írt Vettel, hogy semmi nyoma Svájcban.

- Az nagy baj. –válaszoltam.

- Az, így már le is foglaltam a gépünket Frankfurtból Magyarországra. Lesz egy fél óránk az átszállásra. –fejtette ki a helyzetet B.

- Kimiék?

- Minden áron jönni akarnak, főleg, hogy Kimi úgy gondolja, az ő hibája, mivel ő ivott ennyit Haleyvel. De nekik csak három óra múlva indul a gépük.

- Az jó, mert nem kell majd sokat várniuk ránk ugye?

Majd ránéztem az órámra, és láttam, hogy szerencsére nagyon megy az idő, és már csak három óra és leszállunk. Mielőtt a gép elkezdte a leszállást, felébresztettem Lewist, aki az egész utat végig aludta. S miután gyorsan leszálltunk elbúcsúztunk tőle, majd már a másik gépen is voltunk.

Két óra múlva, pedig már épp autót béreltünk. Elég nagy kellett, mert a kereső osztagunk öt főből állt. Elég nagy veszekedést okozott, hogy mivel menjünk, mivel mindenki mást akart. Végül egy Ford Mondeot választottunk, mivel feltűnést nem akartunk kelteni. A következő galibát, pedig azt okozta, hogy ki vezessen. De hát ez nem lepő, hiszen három Forma 1-es pilóta volt a csapatba. Kimi azért akart vezetni, mert nem akart az anyósülésen ülni. Vettel azért, mert gyorsnak gondolta magát, és kitűnő sofőrnek. Én pedig azért mivel Hays az én barátom, vagyis én régebb óta ismerem, mint ők. Végül Blair kivette Linda kezéből a kulcsot, mondván, hogy ő jobban ismeri az utat.

Beült a vezető ülésre, én pedig mellé ültem az anyósülésre. Hátra pedig a többiek. B. hiába vezetett gyorsan és ügyesen több mint egy óra volt mire kikeveredtünk Budapestről. Viszont onnan már csak egy óra volt az út Győrig, plusz onnan 15 perc Győrszemeréig.

Haley egy kis régimódinak mondható faluba lakott, ahol nem volt sok lakos, és az emberek is aránylag kedvesnek mondhatók. A temetőnél Blair balra fordult, majd amikor a következő sarkon a háznál leparkolt és azt mondta megjöttünk meglepődtem.

Egy nagy ház előtt álltunk, meg aminek kellemes barackszíne volt, és a diófa ami előtte volt, nagyszerű hangulatot adott neki. Becsengettünk majd egy nálam fiatalabb lány jött ki ajtót nyitni.

14. Fejezet: A család egy része.

- Sziasztok! –szólalt meg Magyarul.

- Szia. –válaszolt neki B. angolul. – lehet, nem emlékszel rám, de én vagyok Hays barátnője. Párszor már találkozunk.

- Jaj persze, hogy emlékszem rád. –váltott a lány is angolra. –gyertek csak be, majd a többit bent megbeszéljük.

Benyitottunk a házba és ahova beléptünk az egy kis szélfogó volt. Nem volt nagy, de kellemes kávé színe volt, és a cipők ott sorakoztak a szekrényen, és a szekrény előtt. Levettük a cipőnket, majd beljebb mentünk és egy kisebb tér tárult elénk ahonnan több helyre lehetett menni. Volt egy ajtó jobb kéz felől, ami a fürdőbe vezetett, majd mellette volt a konyha az étkezővel szembe vele, pedig a nappali. Ezen kívül az alsó szinten volt Haley szüleinek a szobája, a pince lejáró, a spájz, és a lépcső, ami az emeletre vezetett.

A lány a konyhába ment, majd leültetett minket egy hat személyes asztalhoz. Körbe nézetem a konyhába, és ismét meglepődtem, de most azon, hogy milyen nagy az égész helység. A sárga színe a falnak, pedig még nagyobbnak mutatta.

- Szóval én Kinga vagyok, Haley nővére –mutatkozott be.

Mi is sorba bemutatkoztunk, majd elmondtuk, az egész hétvégét, és így az okát is annak, hogy miért támadtuk le ennyien.

- Nekem sincs ötletem, viszont anyuék hamarosan haza jönnek, mert elmentek Koroncóra egy-két dolgot elintézni, így szerencsétek van, hogy haza jöttem látogatóba, mert nem találtatok volna itt senkit se. –mondta a lány.

- Merre vagy szerelmem? –hallottunk meg egy hangot, s a tulajdonosa is hamarosan előttünk állt.

- Ben ők itt Haley barátai. Többiek ő pedig itt Ben a barátom.

Gyorsan ismét bemutatkoztunk egymásnak, majd megtudtuk, hogy Ben egy profi úszó, és, hogy ő is német, mint Sebastian, így ő elkezdtek beszélgetni, mi pedig Blairrel kimentünk a házból.

- Szerinted hol lehet? –tettem fel ismét a nagy kérdést.

- Már én sem tudom. De félek, hogy valami baja lett.

- Ne aggódj- mondtam, bár én is ugyan attól rettegtem, mint Hays barátnője. –tud ő magára vigyázni.

- Kösz, hogy tartod a lelket bennem Jenson. –kezdett el hálálkodni, majd megölelt és az ölelésből, egy hosszas csók lett.

A csókunkat, a kapu nyílása zavarta meg. Haley szülei érkeztek meg és elég furcsán néztek ránk. Blair oda ment hozzájuk köszönt nekik, majd elmagyarázta a helyzetet, és felkészítette a szülőket, a házban lévő tömegre.

Szegény szülők, nagyon aggódtak a lányukért, erre mi is beállítottunk, így velünk is foglalkozniuk kellett. Hays anyukája egyből a konyhába indult és sütni kezdett, Ben pedig elindult befűteni Hays apukájával.

- Ugye itt maradtok éjszakára gyerekek? –kérdezte Ildikó Haley anyukája németül.

Először nem értettük mit kérdez, majd Vettel elkezdett vele beszélgetni, nekünk pedig fordított angolra.

- Nem szeretnénk zavarni. –válaszolta, és közben egy adag evőeszközt rakott le az asztalra Sebastian.

- Ugyan már, a sok utazástól biztosan elfáradtatok, és nem zavartok.

A dolgot tovább nem firtatták mivel senki sem akart Ildikóval összeveszni, mert a saját lányával is vitatkozott, hogy mi igen is ott maradunk. Így nem volt más választásunk, mint leülni és vacsorázni. Az evést Haley apukájának a telefonja zavarta meg. Megfogta a telefont, majd kisétált vele a teraszra. Egy idő után Kinga is utána ment, hogy megtudja, kivel beszél apukája, majd óriási vigyorral tért vissza.

- Tudom, hol van Haley. –mondta nevetve, és nekem egy óriási kő esett le a szívemről. –Olaszországba van a húgunkkal.

- Akkor azonnal indulunk. –álltam fel az asztaltól és többiek is követtek.

Gyorsan elbúcsúztunk, majd kértünk egy térképet, mivel GPS volt a kocsiba, de azért biztosra akartunk menni és ismét útra keltünk. Olaszországig felváltva vezettünk, mivel este volt már és mindenki fáradt volt. Nem rohantunk sehova, így hajnali négy volt mire Jesoloba értünk a megadott címhez. Vettelt nem érdekelte, hogy mennyi az idő becsengetett, és egy félálomban lévő, fiú jelent meg az ajtóban.

12.Fejezet: Hova tűnt?

Kicsit rövid lett ez a rész, de ha kapok mondjuk 2 komit holnap este 8-ig akkor hozom is az új részt. 

Remélem éltek a lehetőséggel. 

Puszi, és nézzétek meg Kimi üzenetét. 

 http://www.youtube.com/watch?v=F8uxW2b-L5o

Jenson szemszöge:

- Hol a pokolba lehet Hays. Már fél egy van, és délre beszéltük meg az ebédet. Rendben, hogy tegnap leitta magát, és én korábban eljöttem, de nem szívódhatott csak úgy fel. Nincs a szobájában, Blairnél, pedig biztos, hogy nincs, mert vele Lewis van. De akkor merre járhat.

- Szia Jens. –hallottam meg Kimi feleségének hangját.

- Szia! Nem láttad véletlenül Haleyt?

- Persze, hogy láttam, és épp téged kerestelek, hogy megmondjam, a mi szobánkban alszik.

A szobájukig együtt sétáltunk és az előző estéről beszéltünk. Elmondtam neki, hogy nem láttam még Hayst ennyit inni, és nem tudom mi ütött belé, mert még én sem láttam így viselkedni.

Valami nagyon nyomhatja a lelkét, és biztosan nem az, hogy fáj a lába. A miatt nem akadna ki ennyire. Azt nem hiszem. De akkor mi?

- Itt is vagyunk. –mondta Linda, és már nyitotta is ki a szoba ajtaját.

De amint kinyílt az ajtó, és beláttunk szobába, csak egy ember feküdt az ágyon. Lindi közelebb ment, és megnézte ki az, majd miután rájött, hogy a férje az kedvesen felébresztette.

- Szia, édes. Mit szólnál egy kis... - kezdett bele Kimi, de beleköhögtem mielőtt megtudtam volna, hogy mit akar. –oh bocsi Jens.

- Nem gond.

- ŐŐŐ és mit keresel itt?

- Én szóltam neki –válaszolta a felesége. –mert mondtam neki, hogy Haley itt van. Apropó merre van?

- Nem tudom, most ébredtem csak fel. Azt sem tudtam, hogy itt volt. Hogy került ide? - kérdezte Raikkönen.

- Tegnap este elég sokat ittatok, és Jens korán eltűnt Hays pedig nem találta a kulcsot, így ide hoztam –mesélte nekünk Linda. –átöltöztettem őt is meg téged is, aztán nagy nehezen elaludtatok az ágyban. De akkor már nincs itt.

- A fenébe. Már mindenhol kerestem akkor hol a pokolba lehet. –őrjöngtem. –nem örülnék neki, ha valami baj történt volna vele. Nagyon fontos nekem. –vallottam be nekik.

- Nyugi Jenson –jött oda hozzám Kimi –összepakolunk, és segítünk megkeresni.

- Kösz haver. Addig én is összepakolom a cuccaimat. Majd lent találkozunk.

Kimentem a szobájukból, és egyenesen az én szobám felé vettem az irányt. Gyorsan összepakoltam mindent, majd elindultam lefelé. Míg Raikkönenékre vártam egyre csak arra gondoltam, hogy fontos nekem. Nem élném túl, ha valami történne vele. Nem látnám a mosolyát, nem nevetne. Úr Isten mi történt vele, velem? Még azt is elfelejtettem, hogy most dobott Jessica. Nem zúghattam bele, olyan nekem Hays mint a húgom, de mégis akkor meg mi bajom van. Mindegy ez most Jens mondtam magamnak, inkább arra gondolj, merre járhat.

Oda sétáltam a recepciós csajhoz, aki nem tudott semmit, mert ő csak 10 perce kezdett, az éjszakás pedig már elment és nem vette fel a mobilját. Nem tudtam mást tenni, mint várni Blairre és Lindáékra.

- Szia Jens. Látom te is felébredtél végre. –jött oda hozzám Sebastian.

- Igen.

- Na és mikor indulsz Londonba?

- Vettel, most nincs igazán kedvem csevegni. –válaszoltam kicsit mérgesen.

- Csak nem másnapos, vagy mint Haley?

- Találkoztál vele? –kérdeztem megdöbbenve.

- Te nem?

- Ne idegesíts légy szíves. Kimiék, Blair, Lewis és én is őt keressük, már egy ideje.

- Hát én 10 óra fele láttam, de elég feldúlt volt.

- Akkor miért nem állítottad meg?

- Meg akartam, de…

- Most komolyan, te semmire se vagy jó –fojtottam belé a szót, és már emeltem a kezem, hogy behúzok Sebastiannak egyet ha valaki nem fogja meg a kezem.

Éreztem, hogy valaki gyengén a vállamra teszi a kezét, és én már meg is fordultam.

- Nem éri meg Jenson –szólt Blaire.

- Igaza van haver –jelent meg a másik oldalamon Kimi.

Meg jött a felmentő sereg, és mindenki meg akarta keresni Haleyt. Raikkönen, Linda, Lewis, Blaire és én. De talán én akartam a legjobban. Nagyon féltettem őt, féltem, hogy valami baja esik.

- Beszéltél már valami rokonával? –kérdezte tőlem Linda.

- Én nem, de B. beszélt a szüleivel, és ők se tudnak semmit.

- Azt mondták, ha valamit megtudnak, akkor hívnak minket. –szólt bele Blaire.

- Ok akkor hol is kezdjük el keresni? –tette fel a nagy kérdés Kimi.

- New Yorkba –válaszoltam. –ott van lakása, ha pedig ott, nincs, akkor megyünk tovább Svájcba.

- Úgy sok időt vesztünk –szólalt meg mellettem Vettel.

Észre se vettem, hogy elment a kis csoportunktól, sőt azt se, hogy visszajött, de az biztos, hogy egy darabig nem volt velünk, mert mikor szóhoz jutott már bőrönd volt nála.

10.-11.Fejezet

Ho-ho-hó. Megjött a Mikulás. Remélem jók voltatok és sok ajándékot kaptatok. Nem is szaporítom a szót jó olvasást.
Nekünk magyaroknak: Boldog Mikulást! A finneknek meg: függetlenségnapot.

10. fejezet:Következmények.

Elviselhetetlen, hasogató fejfájásra ébredtem másnap reggel. Először ki se nyitottam a szememet, csak gondolkoztam. Az előző este járt a fejembe, és a sok vodka, amitől nem emlékeztem semmire. Próbáltam rá jönni, hogy mit tehettem, vagy, hogy kerültem a szobába, egyáltalán kinek a szobájába.

Nem mertem szembenézni a valósággal, vissza akartam menekülni az álmaimba, és egy nyugodt csendes helyen járni. De hiába próbálkoztam, hiába forgolódtam, nem tudtam visszaaludni. A fejem pedig továbbra is iszonyatosan fájt.

Fiatal koromba sokat jártam szórakozni, sőt van egy-két éjszaka, amire még ma sem emlékszem. New Jersyben laktam, míg Amerikában voltam, így a barátaimmal hétvégénként New Yorkba jártunk bulizni. Magyarországon nem sokszor voltam szórakozni, mert 16 éves koromban eljöttem onnan, így ott csak akkor találkoztam a régi barátaimmal, ha valamelyik szünetbe hazamentem. Bár otthon már 18 éves korunktól kezdve legálisan ihattunk alkoholt. Az USA-ban is megoldottuk azért az ivást és volt egy kedvenc helyünk, amit Hell-nek hívtak, s amit sohasem tudtunk elkerülni. Magára helyre belülről a sötétség jellemző, tudom a legtöbb szórakozóhely ilyen, de mi a társaság miatt jártunk oda. Blair, Katy, Jamie, Lisa, Jane, Matt, és még pár barátunk velünk tartott, és hát a másnap reggeli metróval mentünk haza. Nem vagyok büszke arra, hogy régebben hányszor rúgtam be, vagy hányszor hánytam a wc-be, de ezek a dolgok, ott vannak a jó élmények listámon, ahogy a tegnap este is.

A múltból, visszatértem a jelenbe és kinyitottam a szemem, de, amit láttam meglepett. Az ágy mellett szét voltak szórva a ruhák az én ruháim, és egy pasi ruhái. Még a sarokban lévő álló lámpán is láttam a pólóját. Nem betörés nyomai volt, hanem valaki valakivel sexelt. De az nem lehettem én, vagy egyáltalán kivel gondolkoztam, amikor megéreztem a hátamon valakinek a leheletét. Reménykedtem benne, hogy Jenson az vagy esetleg Blair alszik mellettem, de megfordultam és Kimi Raikkönennel találtam szembe magam. Meg kell hagyni nagyon aranyosan, alszik Rakka, mint egy kisgyerek.

De mikor az apró kis öröm, amit aranyossága idézett elő el is tűnt, eszembe jutott mit tehettem. - Úr Isten, nem feküdhettem le vele. Én nem vagyok egy kis ribanc, aki minden jöttmenttel lefekszik, és ráadásul neki még barátnője is van. Közben kikászálódtam az ágyból, úgy hogy ne ébresszem fel, összeszedtem a ruháimat, és kirontottam a szobából. A folyosón pedig már hangosan mondtam a magamét.

- Nem hiszem el, hogy lehettem ennyire hülye. Szegény Linda, mit láthatott az este, lehet, hogy már otthon van és az ágyba sír, hogy megcsalta a férje, nem hiszem el. Nem tehettem tönkre egy boldog kapcsolatot, nem is azt, hanem egy tökéletes házasságot. Egyáltalán van ilyen szó, hogy tökéletes házasság? Ha náluk volt is én most jól elszúrtam. Minden az én hibám, az én ostoba ötletem volt a versenyivás. Nem hiszem el, hogy tönkretettem egy házasságot. Ráadásul Kimi a példaképem. Sokszor gondoltam erre, de Linda a felesége annyira kedves. Sohasem fog megbocsátani nekem, és én sem fogok megbocsátani magamnak. Én ostoba.

S miközben rohantam a lift felé beleütköztem valakibe.

- Héj vigyázz, még bajod eshet. - hallottam meg Vettel hangját.

- Most nincs kedvem az arrogáns megjegyzéseidhez Sebastian. - válaszoltam neki.

- Nem annak szántam csak,  ... –mondta s a végét már nem is hallottam, mert a liftajtó becsukódott előtte.

A recepción szóltam, hogy elmegyek, és ha lehet, küldjék el a bőröndömet a svájci címemre, és másfél órával később már a Magyarországra tartó repülőn ültem. Gondolkozni akartam, és elkerülni az embereket, és ehhez a legjobb hely az otthonom, és a húgom, aki tud ilyenkor segíteni. Tudom, én vagyok az idősebb, és nekem kéne őt pesztrálni, nem pedig fordítva, de én azt sohasem csináltam jól.

A repülőút Magyarországig elég hosszú, és én majdnem az egész utat végig aludtam. Egy légi utas kísérő ébresztett fel Frankfurtba, mert ott át kellett szállnom egy kisebb járatra. Onnan pedig már csak 2 óra volt a hazám. Miközben elindultam a repülőtérről kifelé, hogy kocsit béreljek írtam egy üzenetet a tesómnak, hogy merre jár. Mikor visszaírt már Győr felé vettem az irányt. Olaszországba nyaralok pár haverral. Micsoda, még csak 16 éves, engem anyuék sohasem engedtek el ilyen messzire felnőtt nélkül ennyi idősen. –kiabáltam a kocsival.

Így nem volt választásom, az autópályáról igaz lekanyarodtam Győrnél, de a Szemere táblánál tovább mentem. A célom Szombathely volt onnan, pedig Olaszország, ami a második kedvenc helyem. Hogy miért mentem le az autópályáról? Hát ez egyszerű, mert anyuékkal mindig Tét felé indultunk és nem az autópályának. Így azt az utat jobban szerettem, és jobban is ismertem.

Az út alatt nem tudtam gondolkozni, csak vezettem, néha meg-megálltam pihenni, kinyújtani a lábam, vagy enni egy falatot, de aránylag gyorsan elértem az olasz határt. Igaz már nem kell oda adni az útlevelet, és sor sincs, de még emlékszem a gyerekkori nyaralásokra. Volt, hogy 2-3 órát álltunk a sorban, apu meg persze nem bírta, és ugrált össze-vissza sorok között. Vagy kiszállt a kocsiból és rágyújtott, és cigizett. Azokat a sorban állásokat azért imádtam, mert akkor újabb és újabb pecsétet kaptam az útlevelembe, és büszke voltam arra, hogy olyan sok helyen jártam.

Udinében megálltam, vásároltam egy kis ételt, meg italt a tesóméknak, mert nem tehetem, meg hogy ne vigyek neki meg a haverjainak valami alkoholt. S miközben a pénztárnál álltam írtam Fanninak egy üzenetet, hogy merre is vannak pontosan. Amire gyorsan vissza is írt, hogy Jesoloba, és megírta a címet is.

11.Fejezet: Fanniékkal

Az út Udinétól Jesolóig nem volt hosszú, mivel Kedd reggeli órákban nem sokan járnak erre. Mikor a megadott helyre értem még csak kora reggel volt, így fogtam magam és beültem egy kávézóba. Kértem egy latét, meg egy Croisant és leültem egy asztalhoz. Igazából nem is gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből, és vártam, hogy múljon az idő. Arra eszméltem fel, hogy üzenetem érkezett. Merre jársz? Már nagyon aggódunk! Jens. De engem nem nagyon izgatott, kitöröltem, mint a többit, amit eddig kaptam és visszaindultam a húgom szállásához.

Bekopogtam az ajtón, és egyik osztálytársa Bence nyitott ajtót.

- Szia!

- Sziasztok! –léptem be a hatalmas nappaliba.

- Fanni mondta, hogy jössz, de ő még a szobájában alszik. Felébresszem? –ajánlotta fel.

- Nem kell, nem sürgős.

- Ok és kérsz kaját, mert most álltunk neki reggelizni néhányan.

- Nem kösz, már ettem. De megdobhatnátok egy táskával, vagy valamivel, mert hoztam nektek egy-két dolgot. –mondtam Bencének.

Adott táskát, én pedig a visszamentem a kocsihoz, amit az apartman előtt parkoltam le. Táskákba raktam a cuccokat, és bekiabálta az ajtón, hogy jó lenne, ha valaki segítene.

- Máris megyünk. - mondta Beni és hozott magával még három embert.

- Ennyit azért nem hoztam- viccelődtem, de az igazság az, hogy azért jól jött a sok segítség.

- Am én Szilárd vagyok –nyújtott egy kezet a másik srác, mielőtt oda adtam volna neki a táskát.

- Én pedig Haley Scott, de magyarok közt csak Fehér Lilla. –mutatkoztam be, és lecsuktam a csomagtartót.

- Ezt nem értem –magyarázta a srác miközben visszamentünk a házba.

- Majd elmesélem, egy ketten még úgyis megkérdezik. –válaszoltam és leraktam a táskát a konyhaasztalra.

Leültem, a konyhába a többiek közé, akik már felkeltek. Ők akkor reggeliztek. Szilárd pedig épp pakolta a cuccokat, amiket hoztam, amikor hugicám is felébredt. Még alig tudott járni, és nem látott az álmosságtól, de megfogott egy croisant és evett. Hát igen ő jó géneket örökölt, és akkor eszik és azt, amit akar, és még mozognia se kell, hogy vékony legyen.

Látta, hogy ott vagyok, de különösebb jelentőséget nem tulajdonított neki. Miután befejezte az evést visszacsoszogott a szobájába, majd felöltözött, és kijött ismét közénk. Nekem pedig szólt, hogy menjünk egyet sétálni.

- Na, mi van veled?  - kérdeztem, mikor már a tengerparton jártunk.

- Velem? –kérdezte felháborodottan. - Nem én vagyok, aki a 16 éves testvére nyaralására csak úgy hirtelen beállít.

- Jól van, csak aggódtam. –próbáltam becsapni őt.

- Persze, te és az aggódás, és akkor miért is hoztál ennyi piát?

- Na, jó legyen annyi elég, hogy tényleg nincs minden rendben. De majd inkább később mondom el. Viszont nem maradhatok veletek pár napig?

- Végül is maradhatsz. –adta meg magát Fanni.

- Am kié az a marha nagy ház?

- Bogiéké.

A visszafele úton elmesélte, hogy Bogi szülei marha gazdagok, és nekik van nyaralója egy-két helyen. A szülők pedig megengedték, hogy lejöjjenek Jesoloba, és még a suliba is elintézték az igazolást.  9-en voltak a nyaralóba, mondhatni a baráti társaság, és amikor én meglátogattam őket, még csak 3 nap telt el. Voltak már Velencébe, meg igazából sok időt töltenek a házba és beszélgetnek meg szórakoznak, éjjel pedig vagy vásároltak az utcákon, vagy buliztak. De azért nem voltak felügyelet nélkül, mert a szomszédok ismerik Bogi szüleit, és minden másnap, jelentést tettek a helyzetről, mint megtudtam. Hugicám azt is elmesélte, hogy Bogica igazából tök normális csaj, és nem látszik rajta, hogy a szülei mennyire gazdagok. Normálisan viselkedik, és nem szórja a pénzt.

A házba visszatérve a nappaliban ült a fele társaság, mert a másik fele még mindig aludt.

- Na, nem mutatnál be nekik? –fordultam Fanni felé

- Jaj, bocsi. Ő ott Bence. –mutatott, a tv előtt ülő szőke srácra.

- Ja, őt már ismerem, reggel ő nyitott ajtót. Nem beszélve arról, hogy a régi osztályodba járt.

- Ok, akkor ő itt Emma. –mondta a csajra, aki épp mellettünk sétált el. - A fekete rövid hajú srác a Szilárd.

- Ő segített a piákat behozni, ő kedves srác, de a Bence is az, még csak őket ismerem így a többiekről még nincs véleményem.

- Ok, az a csaj, aki pedig a Sziszivel beszélget az Eszti. –én pedig nagyban bólogattam. – a többieket, majd ha felébredtek.

- És te nem mutatsz be nekik engem?

 - Jaj, de. –kapott a fejéhez.

Elmondta a többieknek az egész történetem, hogy hogyan kerültem ki Amerikába, meg a többi dolgot. Hogy hívjanak csak Lillának, meg, hogy ne is törődjenek velem, mert hülye vagyok. Igen ennél a pontnál én is ránéztem testvérkémre, és a többiekkel együtt nevettem. Bár a történetemet még ezen kívül kétszer hallgathattam meg, mert azoknak is elmondta, akik aludtak még az elsőnél, vagy esetleg a másodiknál. Megismertem még egy másik szőke srácot is, akit Ádámnak hívtak, plusz Zsófit, aki egy magabiztos, hangosan beszélő kiscsaj. Bogival, a házigazdával is találkoztam, aki mondta, hogy nyugodtan maradja. Neki hosszú barna haja, és zöld szeme van. És az utolsó, akit meg kellett ismernem, az Peti volt, egy okos tojás. Mármint nem mondott mindig jót, de azt hitte magáról, hogy egy zseni.

Miután mindenki felébredt, kimentek a strandra a sétálni, én pedig vettem magamnak egy fürdőruhát, és utánuk mentem. Bementem a tengerbe úszni egyet, és jó pár hosszt leúsztam. Igaz novemberbe már eléggé hideg volt a víz, de engem nem érdekelt. Mikor kijöttem, Bencék hívtak fagyizni, de semmi kedvem nem volt hozzá, így visszaindultam a házhoz. 1óra körül a többiek is visszajöttek a házba, ebédeltünk, majd mindenki aludt egy kicsit. Három után testvérem jött be a szobába, és ő ébresztett fel, hogy ők elmennek vásárolni egy kis kaját, és menjek nyugodtan velük. De én mondtam neki, hogy inkább autózok egyet.

- Tönkre tettem, egy kapcsolatot. Én, aki soha sem akartam össze jönni egy barátnőm pasijával sem, pedig voltak köztük nagyon jóképűek is. Még ha szakítottak is, akkor sem, ezt mindig tiszteletben tartottam. És ha ittam is, mint a múltkor, nem szoktam meginogni. Nem ezt nem tehettem. Ezek után, hogy nézek Kimi, vagy Linda szemébe. Nem tudom. De nem hiszem, hogy Jenson is jó szemmel nézné, mert ő sem ilyennek ismert meg. A manóba, tényleg ez nem lehetek én. Már én sem ismerek magamra. –gondoltam út közbe.

Miközben, ezen járt az agyam, Velence felé vettem az irányt. Leparkoltam az autót, és elindultam kedvenc olasz városom felé. Lehet, hogy hülyének néznek az emberek, mert nem Róma a kedvencem, de ott még nem jártam. Milánót, pedig azért nem szeretem, mert túl sok az üzlet.

Addig sétáltam, a városba, míg el nem fáradtam, és végül beültem egy kis étterembe. Azonnal oda jött a pincér, s felvette a rendelésemet, ami egy pizza volt. Majd miután megettem, elmentem egy kis olasz fagyiért, mert akárki akármit mond az olasz fagyinál nincs jobb a világon. Epret és citromot kértem és mire elnyaltam besötétedett. Visszamenni a 16 évesek közé pedig nem volt kedvem, így kerestem egy aranyos szállodát, és kivettem egy szobát. Azt pedig tudtam, hogy testvérem nem fog hiányolni.