35. Fejezet

35. Fejezet:

Sebastian szemszöge.

- Ne. –felelte Haley. –Mert, akkor elmész, és nem leszel itt velem.

- Hays.

- SSS… -suttogta, és az ujját az ajkaimra tette, majd megcsókolt.

Nem húztam el a fejemet, pedig nem volt helyes. Tudtam, hogy részeg és mondhatni kihasználtam őt. Ha még csak pár csókról volt szó, akkor is.

- Azt hiszem, rosszul vagyok. –húzódott el tőlem, és kezét a szája elé kapta.

- Ki menjünk a levegőre? –kérdeztem tőle, és meg sem vártam a választ, hanem megpróbáltam kimenni vele, mert tudtam jobb, ha ennyi pia után kiszellőzteti a fejét, és reménykedtem benne, hogy kint a hányingere is elmúlik.

A ház udvarán próbáltam meg sétálni vele, de nem nagyon tudott egyenesen menni, vagy egyáltalán járni is. Csak rám támaszkodott, így inkább kerestem egy széket, ahova Haley leülhetett.

- Akarlak téged. –mondta, amikor már pár perce kint voltunk.

Megpróbált felállni, de nem ment túl jól neki, így majdnem elesett, én kaptam el. Kicsit közelebb húztam magamhoz, hogy megtartsam, de ő azonnal megcsókolt. És csókunk csak egyre hevesebb lett, Haleyt nem zavarta, hogy hol vagyunk, és hogy milyen állapotba van. A pólómat is le akarta venni, én azonban nem hagytam neki.

- Hays, én most haza viszlek!

- Még ne –kérlelt, de én elhatároztam nem érdekel a véleménye. Ha másnap megköszöni, akkor megköszöni, ha pedig a pokolba küld, az sem érdekel.

Ott hagytam az udvaron, hogy Fannit megkeressem, mivel jobb ötletem nem volt. Szerencsére a házban szembe jött velem Linda, akit megkértem figyeljen rá, amíg én a húgát keresem. Nehezen találtam meg a sok ember között, de szerencsére ő józan volt, és azonnal jött mikor kértem.

- Majd emlékeztess, hogy Kiminek említsem meg, legközelebb mondjuk, egy 10 emberrel kevesebbet hívjon.

- Hát nem is tudom elképzelni, mennyi embert hívna meg, ha győzne. –válaszolt nevetve.

- Kétszer ennyit.

- Nem is értem honnan van ennyi barátja.

- Hát én se tudom –vakartam meg a fejemet, mert ezen már én is gondolkoztam, de Raikkönent még nem kérdeztem meg. –Talán az a magyarázat, hogy finn, aki szeret bulizni és sportolni.

- Lehet.

Amikor kiértünk a kertbe Haley még ott volt, ahol hagytam. Mellette pedig Lin ott ült. Elmondta, nehezen tudta vissza tartani Hays, minden áron szeretett volna még bulizni, és inni. De szerencsére megunta, hogy senki sem engedi neki, és helyette megharagudott mindenkire, mint egy kisgyerek.

Elköszöntünk Lindától, és Fannival nagy nehezen az autóhoz támogattuk Haleyt. Beültettük hátra, de ő csak mondta a magáét. Mindenképp vissza szeretett volna menni, és nem akarta, hogy egyedül hagyjam őt.

Negyed óra múlva leparkoltam a háza előtt, és bekísértem őt.

- Maradj! –kérlelt ismét.

Nem tudtam mit tegyek, így kérdőn Fannira néztem. Ő se tudta mi lenne a legjobb részeg nővérének. Végül abban egyeztünk meg, hogy ő átöltözteti, én meg utána megpróbálok a szobában lévő fotelban aludni.

- Végeztem! – jött ki, és egy hatalmasat sóhajtott. – Azt hiszem, most tudom értékelni, hogy nem otthon töltötte a gimnazista és egyetemista éveit.

- Lehet, hogy ha ott maradt volna, akkor más társasággal barátkozott volna. – feleltem azonnal, mert ki tudja, hogy közel a szüleihez is így viselkedett volna.

- Igaz, de amennyire tudom ő volt az első, aki szeretett volna elmenni inni.

- Oh, hát akkor az előző mondatom nem érvényes.

- Látod! Igazam volt. –nevetett Fanni.

- Viszont! –váltottam komolyabb hangnemre. –Én nem tudtam volna így otthagyna a családomat. Tudom milyen volt így is anyukámnak, hogy folyamatosan versenyekre jártam. Képtelen lettem volna ott hagyni a szüleimet, meg a testvéreimet, csak azért, hogy máshol tanuljak.

- Te ezt nem értheted! –kiáltott rám, mintha őt szidtam volna az előző szavaimmal.

- Őő… - próbáltam megszólalni, de teljesen ledöbbentem.

- Ezt nehéz elmagyarázni, és jobb is, ha ezt nem velem beszéled meg. De ha Lillának megemlíted ne rögtön így vezesd fel, mert utána tuti nem áll szóba veled.

- Lillának? –kérdeztem csodálkozva, mert nem tudtam kiről beszél.

- A nővéremnek!

- Mi?

- Sebastian! Elmondjam németül is, vagy megértetted? De, ha felfogtad, vagy ha nem, akkor is jobb lesz, ha sokat tanulsz még.

- Igazad lehet. –feleltem megdöbbenve, mert rájöttem semmit sem tudok Haleyről.

- Különben, még annyit akartam mondani. Lehet, hogy nem tetszik neked, hogy külföldön tanult. Viszont gondolj bele, akkor nem találkoztál volna vele. Jóéjt. –mondta és már el is rohant.

Kinyitottam a szoba ajtaját és bementem Haleyhez. Szerencsére már elaludt, köszönhetően a sok alkoholnak. Bár ahogy szédült el sem tudtam képzelni, hogy tudott ilyen gyorsan elaludni, ráadásul úgy, hogy a jobb keze és jobb lába lelógott a földre az ágyról.

Szépen befészkeltem magam a fotelba, mint ahogy ígértem, és elkezdtem gondolkozni azokon, amiket Fanni a fejemhez vágott. Igaza volt, mondhatni semmit sem tudtam Haleyről, és nem értettem mi volt az a Lilla szó. Olyan volt mintha egy magyar nevet mondott volna, de nem értettem miért.

Sőt, már kételkedtem abban is, amit én mondtam a külföldön tanulással kapcsolatban. Hiszen tényleg nem ismertem volna meg Hayst, ha nem külföldön tanult volna, és nem szerezte volna meg ezt az állást.

Elaludni nem tudtam, de megláttam az éjjeliszekrényén a laptopját, és csendben oda mentem érte. Felnyitottam és gondoltam egy próbát megér, hogy eltudom-e indítani mindenféle kód nélkül vagy nem. Nagyon nagy szerencsém volt, mivel nem zárta le kóddal, mint én szoktam, így tudtam használ. Lementem vele a konyhába, hogy véletlenül se ébresszem fel őt.

Nem a személyes dolgai érdekeltek, mint a képek, vagy videók. Na persze szívesen megnéztem volna azokat is, de én nem vagyok ilyen. Csak az internetét használtam, és lenyomoztam őt. Elég sok helyen írtak róla, és hát a mai világban már könnyű ezeknek a dolgoknak utána nézni.  

- Jó reggelt! –hallottam meg Fanni hangját.

- Szia!

- Hát te mióta vagy ébren? –kérdezte, és szerencsére már nem látszott rajta az előző esti beszélgetésünk.

- Oh, azt hiszem én le sem feküdtem. Nem volt valami kényelmes a fotel –feleltem, és gyorsan bezártam minden oldalt, amit megnyitottam.

- Az ott nem Haley laptopja?

- Igen, kölcsönvettem. De nyugi nem néztem a személyes dolgait –mondtam rögtön, mert látszott rajta, hogy megint felháborodott. – Csak interneteztem, beszélgettem a testvéreimmel és hasonlók.

- Oh az mindjárt más.

- Szia Fanni! –jött le kómásan Hays, és ismét meglepődött, amikor meglátott engem.

 Sziasztok.Ahogy ígértem három komment után meghoztam az új részt. Köszönöm a kommenteket, bár lehettek volna kicsit hosszabbak is, de nem vagyok telhetetlen. Oh, és köszönöm a sok pipát is. 

A következő részt nem tudom mikor hozom, mert ezen a héten még sok mindent el kell intéznem az iskolakezdés miatt. De megpróbálom minél előbb hozni. 

Addig is élvezzétek még ezt a pár napot, ami a nyári szünetből maradt! Puszi! 

34.Fejezet

34. Fejezet:

Negyed óra múlva már Kimi házánál szálltunk ki. Gyorsan oda értünk, mert közel is volt, ráadásul mégis csak egy Forma 1-es pilóta vezetett. Viszont a ház előtt nem sok autó állt, csak kettő, sőt a házban sem voltak sokan. Így kicsit meglepődtem.

Sőt, még zavart is. De hamar rájöttem, hogy, csak azért mert félek szembenézni Sebivel. Ha pedig kevés ember van, az azt jelenti, hogy több időnk van egymásra.

- Sziasztok! –jött oda hozzánk Linda. –De jó, hogy itt vagy Haley. –közben pedig Sebire kacsintott, amit nem tudtam nem észrevenni.

 - Szia! Köszönöm a meghívást!

- Oh, ne nekem köszönd. Kiminek és Sebastiannak.

- Merre is van a házi gazda? –kérdeztem tőle azonnal, mert gratulálni akartam a pontszerzéshez.

- Ott hátul telefonál. –felelte, és közben Raikkönenre mutatott. – és kit hoztál magaddal testőrnek? –kérdezte kedvesen.

- Lin ő a tesóm Fanni.

- Sziasztok! –zavart meg minket Kimi. – De jó, hogy eljöttél Haley. –ölelt meg a finn.

- Én pedig annak örülök, hogy pontot szereztél.

- Hát jobb lett volna, ha előrébb végzem, de ez se rossz. Viszont nekem mennem kellene. –mondta, majd elkiáltotta magát, mert addigra kedves felesége ott hagyott minket. –Lindi szívem, eljössz velem Ramiékért?

- Persze drágám, itt pakolászok meg arra is van időm, hogy kimenjek a reptérre.

- Van benne valami –adta meg magát a finn. – Hát Seb, esetleg ti?

Sebi azonnal rávágta, hogy igen. Majd persze engem is rávettek ketten, hogy menjek velük. Nem akartam a húgomat egyedül hagyni, de Linda megígérte, hogy figyel rá, és Fanni is mondta, hogy szívesen segít Linnek.

- Hányan is leszünk ezen a bulin? –kérdeztem Sebtől, már a kocsiban.

- Kimi állítása szerint sokan.

- Most kikért is megyünk a reptérre? –faggattam tovább a németet, aki persze csak forgatta a szemét, mert ő sem tudott sok mindent.

De én jobbnak láttam ezeket a kérdéseket, mert el akartam kerülni az olyanokat, hogy mi lesz velünk. Vagy, hogy elmegyek-e vele egy randira. Sőt az ausztrál futam utáni napot sem szerettem volna még megbeszélni vele. Hogy miért? Mert magam sem voltam biztos abban mit akarok. Éreztem én is a vonzódást, azt a bizonyos kémiát. De vele szemben, ott volt a hatalmas egója, és egy pillanat alatt fel tudott bosszantani.

Gondolataimból az zökkentett ki, hogy megálltunk Raikki kocsija mellett. A finn azonnal be is ment, majd pár perc múlva kb 20 emberrel tért vissza. A legtöbbjük oda se jött hozzánk, hanem egyből elmentek kocsit bérelni. Viszont páran velünk jöttek.

- Sebastian –fogtak ketten Sebivel kezet, majd egy idős hölgy megölelgette őt, és felém nézett.

- Csak nem új barátnőd van Sebastian, és be sem mutatsz neki? –kérdezte.

- Anya ő még nem Sebi barátnője. –szólalt meg Kimi a védelmemre. – Ő Haley. Már meséltünk róla.

- Igen, igen. –felelte és oda jött megölelni engem is. – Szia kedveském, szólíts csak Paulának.

- Szia, én pedig Kristii vagyok. Kimi sógornője. –mutatkozott be ő is kedvesen, majd tőle kaptam két puszit, és férjétől Ramitól is, aki mellette állt.

Ezen kívül még megismertem Raikki keresztfiait is, akik nagyon elevenek voltak és Kimi egyik haverját is, akit Mikenak hívtak.

Nagy nehezen bepakoltuk a bőröndöket a kocsiba, kis híján be se fértek, pedig két hatalmas autóval mentünk. Majd miután a csomagok elrakásával végeztünk jött a vita, hogy ki üljön be Raikkönen mellé. Végül Kristii és Mike jöttek velünk.

Az út visszafelé számomra gyorsabban telt, mert nem kellett Sebi kérdéseitől tartanom. Volt még egy kis időm, hogy átgondoljam a dolgokat, aminek nagyon örültem.

- Kristii egyébként te biztos tudod, miért is rendez Kimi ekkora bulit, holott csak pár pontot szerzett, és ezt nem bántásból kérdezem.

- Hát igazából, szerintem csak örül, hogy van oka mit ünnepelni.

- De azért, hogy titeket is ide rángatott.

- Semmi baj. Igazából tudjuk, hogy mennyire szeret a családjával lenni. Tehát, ha csak annyit mondott volna, hogy töltsünk itt egy hetet akkor is eljöttünk volna. Nem mintha most nem maradnánk tovább, főleg hogy a héten ünnepeljük az ikrek szülinapját.

Visszaérve a házhoz ismét meglepődtem. De már nem azon, hogy milyen kevés autó van, hanem, hogy milyen sok. Alig tudtunk bejárni, annyi kocsi állt az udvarba. Amikor pedig beléptem a házba csak úgy nyüzsögtek az emberek.

- Kimi, te egy újabb esküvőt tartasz? –fordultam a mögöttem álló finnhez.

- Nem, de ha már ünnepelek, annak megadom a módját. –felelte nevetve.

- Apropó, mit szólnál egy pohár vodkához?

- Inkább most kihagyom, a legutóbbit sem hevertem ki.

- Csak pár pohár volt. –gonoszkodtam vele, pedig én is jól emlékeztem, hogy elég sokat ittunk. Vagyis csak a másnapra emlékszem, amikor azt hittem, hogy lefeküdtem Kimivel.

- Szerintem több volt, mint húsz. Viszont abba benne vagyok, hogy mást igyunk.

- Egy finn, aki nem bírja a vodkát? –kérdeztem tőle, és először nem esett le neki, hogy állítólag én egy pohárral többet ittam.

- Ezt még visszakapod! –mondta, mert hát mégis csak piszkálta az egóját. –De nem most. –és ott is hagyott.

Miután egyedül maradtam Fanni keresésére indultam. Nehezen, de megtaláltam a tömegben, pár fiú mellett. Igaz nem mondható rájuk, hogy fiúk mivel Raikki haverjai voltak, és hát az inkább 30-as korosztály.

Közelebb mentem hozzájuk, és eltöltöttem velük pár percet, és miután rájöttem, hogy semmi olyanról szó sincs, ami miatt a húgomat féltenem kellene otthagytam őket. Vagyis csak kicsit hátrébb mentem, de még mindig figyeltem a testvéremet és a mellette állókat.

- Ne aggódj, ők ártalmatlanok. –jött mellém Linda.

- Mégis csak a 16 éves húgocskám.

- 17 lesz pár hónap múlva. Inkább a te életeddel törődj. –mondta és közben Sebi fele nézett.

- Nem is tudom.

- Tudod mit? Fannira majd Kimivel együtt figyelünk, te érezed jól magad!

- Igazad van, jól fogom érezni magam. –határoztam el. – De ha lehet, akkor inkább Raikki ne figyeljen rá.

- Hát igen, ő hamarabb el fogja magát intézni, mint 11óra. Viszont, ha ez megnyugtat, akkor Kristiivel és Paulával figyelünk a húgodra.

- Köszönöm. –feleltem, ás rögtön kerítettem magamnak egy pohár innivalót, majd egy újabbat.

Pár pohár után már jól is éreztem magam. Táncoltam Ramival, Kimivel, Fannival, és a finn barátaival is. Szerencsére még akkor ők is jó állapotban voltak. Sőt hiába múlt már el éjfél, még Raikkönen is elég jól bírta a dolgot, és nem volt túl részeg. Igaz már elég jól látszódott rajta, ahogy rajtam is.

A sokadik pohár és sokadik táncpartner után már Seb is oda jött hozzám.

- Jól vagy? – kérdezte tőlem aggódva.

- Nagyszerűen érzem magam – válaszoltam, és közben nem hagytam abba a táncot. –Vagyis most elfáradtam. –jelentettem ki a szám végén.

Ahogy ezt kimondtam Sebastian megfogta a kezemet, és maga után húzott. Nem mentünk messzire, csak keresett egy helyet, ahova le tudtunk ülni. Mielőtt bármit is mondott volna, csak nézett pár percig. De nem tudtam megállapítani, hogy sajnál, vagy szomorú csak azt láttam, hogy néz.

- Ne vigyelek még haza?

- Ne.

Sziasztok! Ismét hoztam egy rövidke részt, remélem tetszett nektek. Mit szólnátok ha én kapnák három kommentet és hoznám az új rész? Ti döntitek el. Puszi

33. Fejezet

33. Fejezet: Váratlan ismerős

Egy kis emlékeztető:

Hétfőn reggel ismét csengetésre ébredtem. Megnéztem az éjjeli szekrényen lévő órámat, és láttam, hogy reggel hét órát mutat, így nem tudtam hova tenni a dolgot, hogy kinek hiányzom ilyenkor.

Lassan leballagtam a lépcsőn, mivel semmi kedve nem volt sietni korán reggel. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és mikor kinyitottam az ajtót teljesen ledöbbentem.

- Szia Haley! –köszönt nekem az ismerős alak.

- Szia! – feleltem dadogva.

- Meglepődtél? Örülsz nekem vagy szeretnéd, ha most azonnal sarkon fordulnék, és elmennék.

- Én örülök, azt hiszem. – és jobban kinyitottam az ajtót, hogy be tudjon jönni.

Közben tesóm is lejött a lépcsőn és csodálkozva nézett a vendégemre, majd rám. Hirtelen nem tudtam mit mondjak, ezért bemutattam őket egymásnak.

- Fanni ő itt Sebastian. Sebastian ő pedig a húgom.

- Szia! –köszönt neki kedvesen tesókám, aminek én nagyon örültem. –Nem akartam zavarni, csak hallottam, hogy csengetnek és gondoltam lejövök megnézni, hogy ki az. Megyek is vissza, aludni. Sziasztok.

Miután testvérem eltűnt a lépcsőn Sebit a konyhába vezettem. Készítettem egy kávét magamnak, mert még félig aludtam, félig pedig sokk hatása alatt álltam.

- Nem gondoltam, hogy ennyire meg fogsz lepődni –mesélte nevetve.

- Bocsánat. –szabadkoztam, de ő csak közelebb jött.

- Nem akartam nyomást gyakorolni, csak az érdekes elválásunk után jobbnak láttam, ha itt kezdem a napot. Jó lenne megbeszélni a dolgokat.

- Én nem is tudom…

- Figyelj, én tudom mit gondolsz, hogy én egy bunkó, egoista, győzelem mániás pasi vagyok, akit semmi sem érdekel. De ez nem igaz, és ezt szeretném bebizonyítani. Örülnék neki, ha adnál nekem egy esélyt.

- Nem tudom mit mondjak.

- Mit szólnál kezdetnek egy igenhez? –kérdezte hatalmas mosollyal az arcán, aminek nem tudtam ellenállni.

Gyorsan átgondoltam magamban az érveket, de még mindig ott volt az a sok ellenérv. Viszont Linda és Blair mondata ott visszhangzott a fejemben: Ha nem próbáljátok ki, hogy milyen együtt, sosem fog kiderülni.

- Igen. –válaszoltam neki, Ő pedig annyira örült a hírnek, hogy megcsókolt, de gyorsan el is húzódott tőlem.

- Van egy ötletem –törtem meg a  bekövetkezett csendet. – Felejtsük el, hogy eddig hogyan viselkedtünk a másikkal, és kezdjünk tiszta lappal.

- Remek ötlet. Nem hiába kedvellek annyira. Mit szólnál egy esti találkozáshoz.

- Nem is igazán tudom. Nem akarom itt hagyni Fannit egyedül –feleltem csalódottan, mert egy kicsit örültem volna, ha az estét Sebivel tölthetem.

- Ő is jöhet –vágta á azonnal, amin én ismét meglepődtem. – Mármint Kimi szervez egy bulit, ahol a visszatérése utáni első pontokat ünnepli, és engem is meghívott. Gondoltam elkísérhetnél. Vagyis akkor elkísérhetnétek.

- Jó ötlet ez? Raikki nem fog haragudni?

- Nem hiszem. Mondtam neki, hogy szeretném, ha te eljönnél velem, és ő is örült neki.

- És Fanni? –kérdeztem tőle a következő kérdést, ami érdekelt.

- Szerintem egy Raikkönen bulin plusz pár ember sem számít, nem hogy a te húgod.

- Meggyőztél, azt hiszem, akkor elmegyünk veled.

- Örülök neki –mondta ismét egy mosoly kíséretében. –Viszont én most már megyek, mert eléggé elfáradtam, és szeretnék pihenni.

- Persze menj csak –kísértem ki őt az autójához. Mielőtt viszont beszállt, kaptam tőle egy puszit.

- Hétre itt vagyok értetek. – szólt ki még az autó ablakán, majd elhajtott.

Visszaindultam a házba, mert kora reggel elég hideg volt még, és miután kinyitottam az ajtót két kíváncsi szempár nézett rám. Még annyit sem hagytak, hogy beljebb menjek, rögtön letámadtak.

- Akkor most jártok, vagyis együtt vagytok, vagy mondj már valamit, légyszí? –támadott le azonnal Fanni.

- Nem. Semmi ilyen nincs közöttünk.

- De azért jelent valamit, hogy itt volt, nem? –folytatta nyúzásomat a nappaliban.

- Talán. Oh, nem tudom, ez az egész olyan bonyolult –mondtam szomorúan, mert én magam sem voltam biztos semmibe.

- Nem hiszem, hogy csak köszönni ugrott be.

- Igazából nem is. Szerette volna tisztázni a dolgokat, és meghívott egy esti bulira.

- Remélem igent mondtál.

- Megnyugodhatsz húgi, bele mentem.

- Oh, de jó. –örült a hír hallatán. –Blair alhatok nálad akkor?

- Ig…

- Nem kell –vágtam azonnal barátnőm szavába. –Te is meghívott vagy.

- Nem mondod? Együtt fogom tölteni az estét egy Forma 1-es pilótával. Ha én ezt elmesélem a többieknek, megeszi őket az irigység.

Pár percig még hagytam őt örülni, majd miután elkezdett a hasa korogni, saját magától abba hagyta az ujjongást, és támogatta a reggelizős terveimet. Összedobtunk egy kis tojásrántottát és gyorsan meg is ettük, mert már mindannyian éhesek voltunk. Hamarosan Blair haza ment, mivel neki már nagyon hiányzott Jenson, és szeretett volna vele lenni.

Persze örültem volna, ha még marad egy kicsit, és segít eldönteni, hogy mibe menjek, de végül szó nélkül elengedtem. Bíztam Fanniba, hogy ő majd segít megoldani a dilemmámat, hogy mit vegyek fel.

Négy órakor aztán el is kezdődött a készülődés. Vettem egy forró fürdőt, amire már nagy szükségem volt. Nem csak pihenni tudtam, de nyugodtan gondolkozni is. Végül arra jutottam, legfeljebb egy élménnyel gazdagabb leszek. A fürdőt gyors körömfestés követte. Egy egyszerű halvány színt kentem a körmeimre, mivel fogalmam sem volt a ruháról, és úgy gondoltam az a szín mindenhez megy.

Épp a lábujjamon festettem a körmöket, mikor a dühös húgom érkezett meg a szobámba.

- Nem tudom mit vegyek fel. – mondta egyszerre mérgesen és szomorúan.

- Mit szólnál ahhoz a kék ruhához, amit szombaton vettünk –nem nagyon reagált rá, így tovább folytattam. –tudod, amelyiknek a felső része pánt nélküli és szép kis virágok vannak rajta, az alja meg sötétkék színű.

- Az a kedvencem!

- Örülök neki.

- A cipő mi legyen? –kérdezte azonnal miután a ruhakérdésen túl voltunk.

- Tessék, de vigyáz rá. –adtam oda neki egy kék magas sarkú szandált. Ugyanis szerencséjére a lábunk is ugyan akkora volt. 

- Köszi! –üvöltötte a fülembe, majd kaptam egy cuppanós puszit is.

- De most te jössz! Melyik ruhát vegyem fel? –kérdeztem tőle, és ő rábökött, az eper színűre, amit egy picivel sötétebb csipke borított.

- Ebben le fogod nyűgözni őt. –bíztatott Fanni.

Miután végre felöltöztünk már csak a hajunk és a smink maradt hátra. Az utóbbival persze gyorsan végeztünk, köszönhetően annak, hogy a ruháink miatt a színek adottak voltak. A hajunk viszont nagyobb dilemmát okozott. Bár minél többet gondolkoztunk rajta, annál egyszerűbb mellett döntöttünk. Én begöndörítettem, húgom pedig egyszerű kontyba kötötte fel.

Mikor elkészültünk még volt bőven időnk, így lementünk a konyhába, hogy együnk egy falat vacsorát. Úgy gondoltam, ha Kimi bulit rendez, akkor ott nem biztos, hogy van valami étel. Épp a szendvicsem felénél tartottam, amikor Sebi becsöngetett. Tesóm ment kinyitni az ajtót, hogy én még be tudjam fejezni a kajámat.

- Szia!

- Ha… Szia! – köszönt meglepetten Seb. De hamar visszatért a folyton beszélő énjéhez. – Reggel találkoztunk, én Sebastian vagyok. Bocsi, hogy rögtön ezt kérdezem, hol a nővéred? Ugye nem gondolta meg magát? – kérdezte, én pedig mindent hallottam.

Úgy gondoltam ideje visszaadnom a megijesztést. Gyorsan írtam egy SMS-t Fanninak, hogy ne engedje leülni Vettelt, és úgy álljanak, hogy mögé tudjak osonni.

- Ne aggódj, ahogy én tudom ő is jönni fog velünk. –nyugtatta tesóm.

Mögé osontam, és mivel hirtelen más nem jutott eszembe, megcsikiztem őt. Persze először nem tudta hova tenni a dolgot, és csak nevetett, majd megfordult és megfogta a derekamat.

- Szemtelenek vagyunk az idősebbekkel? –kérdezte, miközben továbbra is fogott.

- Nem. –mondtam neki, és közben kiskutya szemekkel próbáltam nézni, de ez nekem sose ment így elröhögte magát.

- Nem ér kinevetni a kisebbet.

- Megijeszteni sem ér. –vágta rá azonnal. – Viszont, aki ilyen gyönyörű annak elnézem. Csodásan festesz ebben a ruhában.

- Köszönöm. –feleltem, miközben ő egyre közelebb húzott magához, és meg akart csókolni. – Tisztalap? Emlékszel?

- Igen.

- Bocsi, nem akarlak megzavarni titeket –szólt közbe Fanni. –de ha gondoljátok, én itt maradhatok.

- Nem, te is jöhetsz velünk. –vágtam rá azonnal, és Seb is helyeselt.

Az igazat megvallva hiába töltöttem már egy egész napot Sebivel, valahogy még nem akartam kettesben maradni vele olyan sokáig. Ezért jött kapóra a húgom. Persze a szerencsémhez közrejátszott az is, hogy ő a testvérem és sose mond nemet egy jó kis bulira.

 
Sziasztok! Újra itt vagyok. Bocsánat, hogy csak most hoztam új részt, de két hétig nyelviskolába jártam, majd nyelvvizsgáztam, és utána pedig 2 hétig nyaraltam, most pedig vezetni járok. Hát igen kicsit sűrűre sikeredett ez a nyaram, de legalább ezeket letudtam. 
Köszi, hogy kitartotok mellettem, és remélem tetszik ez a rövidke rész is. 
Puszi!!!