22. Fejezet.

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy csak ma tudtam új részt hozni, de elég rossz a helyzet a suliba. Egyfolytában dogák, meg rosszabbnál rosszabb feladatok. Ma is írtam egy három oldalas bioszdogát. Meg egy verselemző dogát. Na, de nem panaszkodok. Jó olvasást. 

És itt az új Lotus!

- Mi ez a hely? – faggattam őt.

- Egy kis eldugott, tó. Mikor Milton Keynesba vagyok, és valami bajom van, nem volt jó egy futam, vagy felhúztak akkor mindig ide jövök. –mesélte.

- Egyedül?

- Nem, Tommi itt szokott lenni és megszokott hallgatni.

- Ühm. –feleltem és összébb húztam magam, mert már eléggé átfagytam.

- Te fázol! –jelentette ki Sebastian. A kabátját pedig azonnal rám terítette. – Nem hoztál kabátot?

- Nem, mert a szobába ahol volt, épp más csinált mást.

- Értem. Nem akarsz mesélni mi a baj?

- Őszintém mondva, nem hiszem, hogy képes lennék elmondani. –mondtam neki az igazat.

- Biztos? –nyaggatott tovább.

- Igen.

- Én megértem. –válaszolta, de akkor a szemembe nézett, és megpróbált kiskutya szemekkel rám nézni.

- Na, jó azt hiszem, talán segítene valamit, ha kiönteném a lelkem.

Elmeséltem neki mindent. Hogy 16 évesen amerikába költöztem, de a tesómmal rondán összevesztem mivel ő szerette volna, hogyha maradok. Utána pedig nem is hívott, azt mondta nem tart többet a testvérének, és azóta nem is beszéltem vele egészen a szilveszteri estéig. Akkor pedig a fejemhez vágta, hogy hülye vagyok. Sebnek elmondtam azt a részt is, hogy Kinga elmesélte nekem, férjhez megy, gyereke lesz áprilisba, és azt akarja, béküljek ki vele.

- Kibékülsz vele? –szakította meg a mesémet.

- Nem tudom, még mindig fáj, amiket mondott, és nem mondanám, hogy normálisan bocsánatot kért volna tőle.

- Tudod én megértelek.

- Miért? Neked biztos nincs ilyen problémád.

- A szüleimmel rengeteget vitatkozok, mivel ők úgy gondolják nem lehet úgy élni ahogy én. Szerintük sose lesz így családom, arról nem is beszélve, hogy mindig azt mondják nem egészséges a sok repülés, és az életmód, amit folytatok.

- Valamennyire egyet értek velük.

- Én is. – felelte Sebi. – De a Forma 1 az életem, mindig is ez volt a vágyam.

- Mondanám, hogy tudom mit érzel, de az nem lenne igaz. Én is mindig szerettem volna Forma 1-es pilóta lenni, de sosem tettem igazán érte semmit. Így én csak egy hatalmas fan vagyok.

- Tudod a szurkolók is sokat segítenek. Mindig azt mondtam nélkülük nem lennék ott ahol tartok. Két világbajnoki címnél. De most nem rólam beszélünk, szóval ne tereld el a témát.

- Én? –kérdeztem tőle.

- Nem a Mikulás.

- Őt nem ismerem.

- Haley! –vette mérgesre a figurát. – Tudom, hogy nem mondtál el még mindent. Szóval?

- Miért látsz te ennyire az emberekbe? –kérdeztem, de amint feltettem a kérdést meg is bántam, mert rondán nézett rám Sebastian.  – Jó, folytatom. Szóval a probléma Blair és Jenson. Igazad volt nekem tetszik Jens, és többet akartam, akarok tőle, de a Brazil futam óta furcsán viselkedik. Elhívott karácsonyozni, de Blairt is hívta. December elején, pedig eljött Svájcba, de nem is szólt róla. Különben is kit látogatott meg. Blair pedig az óta viselkedik szokatlanul, mióta megtaláltatok Olaszországba. Semmit nem mesél el, titkos találkozói vannak. Meg pár hasonló dolog.

- Ühm. –bólogatott Seb.

- Nekem meg most minden összejött. –fakadtam ki. – Úgy érzem, senki nem szeret igazán.

Amikor pedig ezt a mondatot mondtam, Seb megölelt. De van egy olyan érzésem, ha nem mondtam volna, akkor is megteszi. Percekig nyugtatgatott, és mondta, hogy nem igaz az, amit mondtam. De én nem hittem neki. Csak zokogni tudtam.

Szomorúságomat az időjárás is átvette, és az eső is elkezdett zuhogni. Persze gondolhattam volna, hogy Angliát nem úszom meg eső nélkül. Gyorsan visszafutottunk az autóhoz és beültünk. Igaz így is eláztunk valamennyire, de nem annyira, mintha kint maradtunk volna. Vártunk néhány percet, de az eső csak nem hagyott alább.

- Visszamenjünk Szilveszterezni? – kérdezte tőlem Seb.

- Ha nem baj én most kihagynám.

- Megértem, akkor viszont keresünk valami szállást a közelbe.

Sebastian beindította az autót és már ismét a főúton voltunk, de nekem nem kellett sok elaludtam a kocsiban.

Arra ébredtem fel, hogy valami szörnyűséget álmodtam. Kinyitottam a szemem, és nem tudtam, hogy mi volt az, ami nem hagyott nyugodtan aludni, de azt se tudtam hol vagyok. A szememből folyt a könnyem a ruhám pedig arról tanúskodott, hogy tényleg rosszat álmodtam mivel teljesen átizzadtam.

Körülnéztem, de semmit nem láttam. Egy kicsinek mondható francia ágyon feküdtem, ami ráadásul kényelmetlen is volt. Kitapogattam, hogy van egy éjjeliszekrény az ágy mellett, és szerencsére egy lámpa is volt, így felkapcsoltam azt, hogy lássak valamit. Nem sok fényt adott a lámpa, de annyit éppen, hogy lássam, nem vagyok ismerős helyen, és lássam, hogy mi merre van.

De amint lenéztem az ágy mellé, láttam, hogy ott fekszik Sebi. Nem értettem miért van, a szobába ahol én vagyok, de azért sajnáltam, hogy szegény a földön fekszik. Felkelteni viszont nem akartam volna. Csendesen odamentem az egyik ajtóhoz, ami a szobába volt, de az a folyosóra nyílt. A másik ajtó viszont egy fürdőbe vezetett, ami nem volt hatalmas, de legalább volt benne egy zuhanyzó. Levettem a ruhámat, és beálltam a víz alá, és sokáig folyattam magamra a forró vizet. Nem gondolkoztam, csak hagytam, hogy az idegességem elszálljon, és lenyugodjak. Nem akartam Kingára gondolni, se Blairre vagy Jensonre.

Amikor már úgy gondoltam elég lesz a vízből kiszálltam a zuhanyból, és kerestem egy törölközőt. A csapon szerencsére találtam is kettőt, megtörököztem, majd felvettem a bugyimat és a melltartómat. A ruhába nem akartam vissza venni, és úgy gondoltam Vettel úgy is alszik, nem lesz baj, ha így fekszem az ágyba.

Halkan kinyitottam az ajtót és becsuktam magam mögött, de akkor Sebastian köhögésére lettem figyelmes. Hirtelen azt se tudtam mit kapjak magam elé végül nyugodta maradtam inkább és elindultam az ágy felé, ahol Sebi feküdt.

- Te, hogy-hogy nem alszol?

- Nem tudok fénybe sokáig aludni. Kocsi korom óta mindig sötétbe alszom. –mondta, de le nem vette a szemét rólam. – és te?

- Rosszat álmodtam, és még mindig zavar az, amiről meséltem neked a tónál. Szóval jobbnak láttam, ha veszek egy forró zuhanyt.

- Akkor én megyek is visszaaludni. Pihenj csak.

- Várj még! –kértem Sebast.

- Igen? –ült vissza mellém, és továbbra is engem figyelt.

- Hol vagyunk, és hogy-hogy itt vagy te is?

- Nem messze Londontól, egy kis vidéki fogadóba, vagyunk. A szobán pedig azért osztozunk, mert csak ez az egy szoba volt.

- Értem. Sebastian akarsz itt maradni az ágyba? Nem örülök neki, de nem akarom, hogy az egész éjszakát a földön töltsd miattam.

- Ha nem baj? Már eléggé fáj a hátam. –válaszolta.

- Nem. De csak most az egyszer.

- Viszont lenne nekem is egy kérdésem. Baj lenne, ha levenném a farmerom?

- Nem. – de, amint elkezdte levenni, meg is bántam.

Bebújt ő is az ágyba, és eléggé közel került hozzám, mivel nem volt valami hatalmas az ágy. Éreztem leheletét a hátamon, és éreztem a testének a melegét. Be kell vallanom nagyon zavart, és nem hagyott nyugodni. Így jobbnak láttam, ha megfordulok, és inkább beszélgetek vele még egy kicsit.

- Neked nem szokott hiányozni a családod? – kérdeztem tőle.

- De, rengetegszer. Az én családomnál, mindig is fontos volt az összetartás meg a hasonló dolgok. És egy kicsit rosszul érzem magam, hogy otthagytam mindenkit a németeknél. Nem beszélve arról, hogy kevés időm van rájuk, főként az öcsémre.

- Megértelek, de csak részben. Én is azt sajnálom a legjobban, hogy a húgommal nagyon kevés időt töltöttem. Igaz én sokszor szerveztem magunknak programot az elmúlt két évbe, de akkor se adja vissza azt az időt, amit együtt tölthettünk volna, ha Magyarországon maradok.

- Tudod én, ha el is hívom Fábit, az öcsémet bármelyik futamhétvégére, nem igazán tudok rá figyelni, ha meg haza megyek, akkor fáradt vagyok. – mesélte nekem.

- Az tényleg nem a legjobb.

- Hát igen. Ráadásul már anyuék se olyan fiatalok, mint mikor engem neveltek, így szegényemnek nehéz dolga van.

- Hát azért az első fiúkból ilyen nagyszerű embert neveltek nem hiszem, hogy az öcsédet elrontanák. –mondtam Sebnek.

- Jól hallottam, amit mondtál? – kíváncsiskodott.

- Azt hiszem igen.

- Komolyan? Azt hiszem, fel kell hívnom Kimit. –viccelődött az előző kijelentésemen.

Még egy kicsit beszélgettünk, majd nekem megint leragadtak a szemeim.

Reggel arra ébredtem, hogy a napsugarak besütnek az ablakon, és a szemembe világítanak, a hátamat pedig valaki simogatja. Mielőtt kinyitottam a szememet megfordultam az ágyon. Sebastian abbahagyta a simogatást, és kedvesen köszöntött.

- Jó reggelt álomszuszék.

- Szia. –köszöntem neki én is. – Miért is vagyok álomszuszék?

- Már elmúlt két óra.

- Mi? –kérdeztem, és már fel is ugrottam.

Gyorsan berohanta a fürdőbe, megmosakodtam és felöltöztem. Majd visszamentem Sebihez.

- Nem láttad a táskám?

- A kocsi csomagtartójába van. Gondolom, szeretnéd.

- Igen, és ha nem baj visszamehetnénk.

- Jaj dehogy baj. Te miattad vagyunk itt, akkor megyünk, amikor akarod. –felelte.

Elindultam, az ajtó felé, de mielőtt kinyitottam volna, megfordultam és megöleltem őt, és adtam egy puszit neki. Mikor elengedtem őt, fél szemmel, még láttam, hogy az arcához kap, de nem szólt semmit.

Visszafelé nem beszéltünk egymással, mindketten figyeltük az utat. Nem tudom mit gondolt, a puszi miatt, de én csak egy baráti gesztusnak szántam. Kedveltem őt, de Jensont jobban. Meglehet ő nem figyelt rám akkor, és furcsán is viselkedett, mégis éreztem iránta valamit. Sebastiant pedig kezdtem megkedvelni, de valamiért továbbra is idegesített.

Nem volt hosszú az út visszafele, mégis a csend miatt egy örökké valóságnak tűnt. Így kicsit örültem is, amikor visszaértünk a Button házhoz, és végre kiszállhattam. Persze Blair azonnal megjelent, amint az Infinitit meglátta az ablakból.

- A frászt hoztad ránk. –szidott meg barátnőm.

- Bocsi.

- Nem baj. Különben beszélnünk kell, és el kell magyaráznom a tegnapot. – terelt be a házba B.

- Én megyek is. –kiabált utánam Sebi.

- Szia. –köszöntem el tőle, és már el is ment. –hallgatom.

- Ok. Akkor a legfontosabbal kezdem. Sajnálom, hogy lefeküdtem Jensonnel.

- Mi? –üvöltöttem rá.

- Tegnap, te nyitottál ránk.

- Még mindig azt kérdezem mi?

- Nem tudtad? – kérdezte tőlem B.

- Nem, de talán jobb is lett volna, ha nem mondod el.

- Sajnálom, had magyarázzam meg. –kérlelt barátnőm.

- Tudod, nem vagyok rá kíváncsi. – és otthagytam őt.

Blair kijelentése, hogy lefeküdt Jensonnel, nagyon zavart. Tudta, hogy kedvelem Jens, és akkor ezt tette. Nagyon haragudtam rá és azonnal Svájcba akartam repülni. Hívtam magamnak taxit, és egyenesen a reptérre vitettem magam. Nem érdekelt a bőröndöm, ott hagytam mindent a szobába, és elindultam a lépcsőn lefelé.

- Hays. –szólt utánam Jenson.

- Nem szeretnék veled beszélni.

- Elszeretném, magyarázni a történteket.

- Én viszont nem szeretném hallani. –mondtam neki, és a könnyim elkezdtek folyni. – Jens én éreztem valamit irántad, és úgy éreztem Brazíliába neked se vagyok közömbös, és akkor így kell megtudnom mindent.

- De… - próbált ő is mondani valamit viszont én nem hagytam szóhoz jutni.

- Nem ezt vártam tőled.

Beszélgetésünket, egy dudaszó zavarta meg. Kinyitottam a bejárati ajtót, majd a Taxi felé vettem az irányt. Gyorsan még megmondtam J.-nek, hogy Blair hozza el a bőröndömet, és már úton is voltam a reptér felé.

21. Fejezet

Hoztam egy kis részt nektek. Nem túl hosszú, de ha minden jól megy holnap hozom a folytatását. 

A hétvégén kaptam még egy díjat, de nem volt időm kirakni, de nagyon köszönöm annak aki nekem adta. 

viszont most megyek, mert Petőfi verseket kell olvasnom. 

Jó olvasást! 

Azért örülnék egy két kommentnek, vagy értékelésnek.

Puszi.

Beléptünk a házba, és már adták is a pezsgőspoharakat a kezünkbe, a kabátjainkat meg elvették tőlünk. Gyorsan meg is ittam, amit kaptam, majd elindultam beljebb, hogy megnézzem, kit ismerhetek. Elkezdtem körbejárni a házat, és megfigyelni a dolgokat. Láttam hogy a pincérek fel alá járkálnak, és felszolgálnak pezsgőt. De volt egy nagy svédasztal is ahol minden féle étel, meg sütemény volt. Na meg persze a nappaliba egy hatalmas bár állt. Akit pedig megláttam előtte, már régóta ismer engem, így oda mentem hozzá.

- De rég láttalak Jane. Mi van veled? –kérdeztem tőle.

- Haley! De jó, hogy itt vagy. Egy nehéz bírósági ügynél segítettem itt Londonba.

- Jól megy neked. –dicsértem meg őt.

- Te se panaszkodhatsz! Hallottam a Brazil Nagydíj hétvégéjére szervezett buliaidról.

- Oh, igen. Azt nagyon élveztem, sok új embert ismertem meg. –meséltem neki.

- Gondolom.

- Tényleg, és hogyhogy itt vagy? –faggattam őt.

- Hosszú történet, és bonyolult. – már mondtam volna, hogy nem baj, de azért folytatta. – Az ügyön egy másik lány is dolgozott velem, és az ő testvére szervezi ezt a partit. A lányt Amynek hívják és jóba lettünk, és így meghívott engem.

- Értem.

Beszéltünk még pár percet, az elmúlt hónapokról, majd felcsendült egy ismerős szám. Jane és én is szerettük, ezért elkezdtünk táncolni. Persze mire vége lett a számnak, jól elfáradtunk. Megbeszéltük, hogy még beszélünk, mert én meg akartam keresni Blairéket.

Viszont, amikor a keresésükre indultam ismét, egy ismerős alakba botlottam. Aki akkor is idegesítően vigyorgott.

- Hát te? –kérdeztem tőle, mert kissé felhúzott, hogy ott volt.

- Ben hívott meg. –adta meg a választ, és úgy nézet, mint aki már rögtön mindent megmagyarázott.

- Köszönöm Sebastian, hogy ennyire értelmes mondatokkal, megmagyarázol mindent.

- Te vagy felháborodva? –szegezte nekem a kérdést. – Én se mondhatnám, hogy valami kedves voltál velem.

- Igazad van –ismertem el a helyzetet.

- Ezt nem hiszem el. –nevetett fel Seb. – Komolyan ezt, mondtad, vagy csak képzelődöm?

- Most inkább megyek –mondtam neki.

- Oh, köszönöm, hogy majd megtisztelsz. –kapott a szívéhez, én pedig otthagytam őt.

Pár lépést megtettem utána, és meg is találtam Blairt és Jenst, akik épp egy lassú szám alatt dőltek egymásnak. De mikor megláttak szétrebbentek, mit a madarak, mikor zajt hallanak.

- Na, hogy tetszik az este? –kérdeztem tőlük.

- Nekem nagyon tetszi eddig. –felelte Blair.

- Nem hoznál egy kis pezsgőt? –fordult hozzám Jens.

- Igazad van, koccintsunk. Hozok is egy kis pezsgőt, és elindultam a bár felé ismét.

Előttem egy nő állt egy kis pocakkal, így biztosra vettem, hogy terhes. Gondoltam kedves leszek, és megkérdeztem mikorra várható a baba.

- Április végére vagyok kiírva. –válaszolta kedvesen, és oda fordult hozzám.

Nem csak az a hátát láttam már, hanem az arcát is, és mind a ketten meglepődtünk. Egyikünk se tudott a másikhoz szólni. Csak néztük egymást percekig, majd elkezdte a beszélgetést.

- Szia Lilla. Hogy vagy?

- Kinga, nem mondod, hogy most elkezdesz itt bájcsevegni velem. –és rögtön mérges is lettem nővéremre.

- De elkezdek beszélgetni veled, és elmondom, hogy igen terhes vagyok. Eljegyeztek engem, ezt is elmondom, ha nem tudnád. –de itt nem állt meg, hanem folytatta. – aránylag boldog életet is élek. Csak egy dolog hiányzik az életemből.

- És az mi?

- A testvérem. Miért haragszol még rám? Nem tudunk fátylat borítani a múltra?

- Tudod Kinga te kezdted az egészet –és közöltem vele a véleményemet. – ha akkor, amikor elmentem legalább elbúcsúztál volna tőlem. Vagy csak néha-néha felhívtál volna, most nem lennénk ilyen helyzetbe. Nem nekem kellene bocsánatot kérnem, mivel nem én, hanem te mondtad, ha kimegyek, azon az ajtón nem tekintesz többet a testvéremnek.

- Én…

- Had folytassam. Nagyon fájt nekem akkor az, és még utána is. Nehéz volt otthon hagyni mindenkit, te pedig még jobban megnehezítetted. Csak el kellett volna mondanod a véleményedet kedvesen, vagy támogatni. Nem válaszút elé állítani.

- Sajnálom Lilla. Nem akartam.

- Még egy kérdés? Miért pont most állsz velem szóba? Évekkel ezelőtt nem tudtál volna?

- Most volt itt a megfelelő alkalom. És tudod a hormonok.

- Megfelelő idő? – kérdeztem tőle. –Pont most, itt egy szilveszteri bulin?

- Hát… - kezdett bele mondandójába, de nővérem nem tudott semmit se szólni.

- Tudod mit? Ennyivel nem intézted el. A szilveszteremet pedig tönkre tetted. –mondtam neki, és ott hagytam.

Dühös voltam, és már a sírás is fojtogatott. De nem akartam mindenki előtt sírni. Próbáltam magamba tartani a könnyeimet, amíg Blairt és Jensont keresésére indultam. Viszont sehol nem láttam őket.

Elegem volt mindenből, és el akartam menni. Megkerestem egy pincért, hogy megkérdezzem hova rakták a kabátokat, aki kedvesen oda is kísért a szobához. Be volt csukva a szobaajtó, így kinyitottam, de azonnal be is csuktam, mivel két ember szépen kifejezve épp hancúrozott egymással. Úgy döntöttem, nem kell nekem a kabátom, inkább kimentem. Viszont már nem is bírtam tartani magam, elkezdtek folyni a könnyeim.

Nem is hallottam, hogy követnek, de amint kiértem a ház elé, hozzám szólt, aki követett, és először meg is ijedtem, mert nem ismertem fel azt a valakit.

- Mit akar? – kérdeztem tőle, de alig hallhatta az illető, mivel a könnyeimmel nem tudtam mit kezdeni.

- Haley jól vagy? –jött közelebb hozzám, és mikor már csak pár lépésnyire volt felismertem, hogy Sebastian az.

Nem érdekelt, hogy mennyire is utálom őt, ő ott volt velem, nekem meg minden bajom volt. Közelmentem hozzá, és ő megölelt, és nem engedett el. Máskor, ha csak a szándékát láttam volna annak, hogy megakar, ölelni felpofoztam volna őt. De akkor csak egy kis kedvességre volt szükségem.  Simogatta a hátamat, és próbált nyugtatni anélkül, hogy tudta volna mi történt velem.

- Kérlek, menjünk innen! –kértem tőle.

- Hova?

- Mindegy, csak el innen. –feleltem Sebinek szipogva.

Elővette a kocsi kulcsát, és megkerestük az utóját, majd mikor beültünk rátaposott a gázpedálra.

- Nem zavar, ha gyorsan vezetek, ugye? –kérdezte tőlem kedvesen.

- Nem. Legalább, gyorsabban eltűnünk innen.

Még egy fél órát mentünk, ilyen gyorsasággal, majd lekanyarodott egy kisebb mellékútra. Pár perc múlva pedig megállt. Kinyitotta nekem az ajtó, majd elindult egyenesen. Fogalmam se volt hova visz, de aztán megállt. Oda mentem mellé, és megláttam egy tavat, amin gyönyörűen tükröződött vissza a hold fénye. A túlsó partot körbe vette a nád, a hozzánk közelebbinél viszont volt egy kis dokk. Sebastian oda ment, és leült, majd én is követtem.

- Mi ez a hely? – faggattam őt.

Díj!

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.

2. Válaszolj 11 kérdésre.

3. Írj 11 kérdést.

4. Küldd tovább 11 embernek.

 

11 dolog magamról.

- Imádom a F1-et. De szerintem erre rájöttetek.

- Nagyon szeretek utazni.

- A magyar nyelvtan nem az erősségem. A helyesírásról meg inkább ne is beszéljük.

- Utáltam a gombát, de elvesztettem egy fogadást és azóta már szeretem.

- Az iskola elég jól megy szerencsére.

- Szinte minden sportot szeretek. Kivétel: Golf, és néhány hasonló hülye sport.

- Szívesen tanulnék több idegen nyelvet, de nem a legnagyobb erősségem.

- Imádok olvasni.

- Szeretek zenét hallgatni, és szerintem sokan meglepődnétek, mikor elmondanám mik a kedvenceim.

- A filmeket és a sorozatokat inkább angolul nézem. Nem szeretem a magyar szinkront. Sokszor pedig már feliratot se rakok.

- Angolul és spanyolul tanulok a suliba.

Brigi kérdései:

1. Vannak testvéreid?

Igen egy nővérem van. Aki sokszor kikészít. J

2. Melyik az a tantárgy, aminek azonnal abbahagynád a tanulását? Miért?

Biológia. Bármikor ki tudnának vele üldözni a világból. Nem igazán érdekel az, amit bioszon tanulunk.  Nem a kedvencem a növény és állatvilág. Most fejeztem be az egyedfejlődés tanulását, és hát nem igazán értem miről van szó. Meg a tanár se a kedvencem.

3. Milyen sportokat kedvelsz?

Forma 1, kézilabda, Moto Gp, foci, kosár, úszás, tenisz, síelés, vívás, röplabda, futás ….. Nagyon sok mindent.

4. Űzöl valamilyen sportot?

Most épp nem. De ha elmenne az edző a kézi csapattól, aki most van, akkor visszamennék kézizni.

5. Milyen történeteket szeretsz olvasni? Miért?

Minden evő vagyok. De tényleg bármi jöhet, de azért szeretem, ha van benne romantikus szál.

6. Hány pár cipőd van otthon?

Huh, nem is tudom megmondani. De most elkezdem számolni, és ha nem baj 20-nál abba hagytam.

7. Szereted a telet? Ha igen, miért?

Meg vagyok vele. Nem a kedvencem, de olyan szép nézni a havas tájat. Na jó ezt a mostani nagy havat én se vártam azért.

8. Melyik befejezés áll hozzád közelebb? Dráma vagy Happy end?

Happy End. Nem szeretem a szomorú befejezéseket.

9. Álom úti célod?

New York. Ott annyi látni való van, amit meg szeretnék nézni. Pár éve még Monacó lett volna a válasz, de két éve ez szerencsére megvalósult.

10. Ha kívánhatnál egyet, mai biztosan valóra válna, mi lenne az?

A kívánságot nem szokás elmondani nem? Szóval ez most maradjon titok. Majd ha beteljesült elmondom.

11. Szereted a nagy felhajtást magad körül vagy inkább a nyugalmat szereted?

Nyugalmat, ha választhatok. De néha kell egy kis pörgés.

Chrisee kérdései:

1. Miért kezdtél el írni?

Azért kezdtem el írni, mert az egyik barátnőmmel unatkoztunk hittanon mikor hatodikosok voltunk. Az a történet persze félbe maradt. Majd több történetbe is bele kezdtem, mert mindig volt valami jó ötletem. De ez az első történet, ami eddig eljutott.

2. Gyerekként milyennek gondoltad a felnőtt kort, vagy azt a kort, amiben most vagy?

Talán kicsit vidámabbnak gondoltam. Most 17 vagyok és hát egy kicsit unalmas az osztályom, és a baráti társaságom. Nem igen járunk bulizni. Szóval azt gondoltam majd ennyi idősen sokkal több buliba lesz részem.

3. Egy 10-es skálán mennyire vagy most olyan, mint akkor gondoltad?

5

4. Az összes titkod tudja valaki, vagy van olyan dolog, amit senkinek nem mondtál még el?

Van pár dolog, amit senkinek se mondtam el.

5. Hol szeretnél élni és dolgozni?

Svájc vagy Anglia. De mindenképp külföldön.

6. Miért?

Kihívás és kaland lenne.

7. Mi a kedvenc növényed?

Orchidea

8. Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?

Az előbb ezt már mondtam.

9. Mi a kedvenc sorozatod?

Hart of Dixie

10. Voltál már annyira részeg, hogy nem emlékszel, mit tettél?

Szerencsére még nem. De nem is szeretnék annyira részeg lenni.

11. Ha valaki felkínálná neked azt a jövőt, amit szeretnél, akkor azonnal elfogadnád, vagy inkább elutasítanád és magad megküzdenél meg érte?

Elfogadnám szerintem. Mert igaz, hogy nem én küzdök meg érte, de az már biztosan megvan.

Kérdéseim:

1.Melyik az a hely ahol már voltál, de szívesen vissza mennél?

2.Snowbord vagy Síléc? Miért?

3.Kedvenc zeneszámod?

4.Mi az álom munka számodra? Miért?

5.Kedvenc könyved?

6.Mi az, amivel bármikor el tudnának üldözni?

7.Mi a legnagyobb félelmed?

8.Ki az, aki szinte az összes titkodat tudja?

9.Mi az, amit semmilyen kérésre nem tennél meg?

10.Mi a legjobb élményed?

11.Melyik a kedvenc napod az évbe? Miért?

 
Akiknek tovább adom. Igaz nem tizenegy.
Chrisee 
Brigi 
LyA 
Mercii 
Tina 
Liina 
 

20.Fejezet.

Itt is a történet folytatása.

 Remélem tetszett nektek a jövő. Majd egyszer el is jutunk addig, de addig is lesznek izgalmak. Nem pont ebbe a részbe, de lesznek. 

Egyébként nálatok milyen az idő? Mert nálunk az udvaron több, mint 60 centi hó van. Persze hiába borzalmas a helyzet itt Győr-Moson-Sopron megyébe nem küldtek haza minket a suliból. A buszra meg több mint egy órát várhattam. 

De inkább nem panaszkodom. Jó olvasást, szánkózást és hóember építést. 

- Szia, te kis utazó. –köszöntött Jesn, és egy nagy ölelést kaptam tőle.

- Szia Jenson. Miért is vagyok utazó? –kérdeztem tőle.

- Mert mostanában mindig repülsz valahova. De mindegy, gyere, mert már Blair ki is pakolt nálam.

- Itt van már B.? Mikor jött meg?

- Pár órával ezelőtt, azt mondta minél előbb mesélni akar neked, úgyhogy siessünk.

Gyorsan megkerestük Button kocsiját a parkolóba és már indultunk is a háza fele. Londonon, ahogy átmentünk nem volt nagy forgalom, így gyorsan a lakáshoz értünk.

A ház a város szélén volt, egy gazdag negyednek mondható részen, és egy kisebb villának mondható az épület. Távirányítóval kinyitotta a kaput és már le is parkolt a ház garázsában. Kinyitottam az ajtót, majd amikor kiszálltam gyorsan körülnéztem milyen más autók állnak a garázsába. Volt ott Nissan, Mercedes, de még egy Ferrari is és a híres világbajnoki győztes autója.

- Ez a kedvencem. – mutattam rá a Brown GP-s autójára.

- Én is így vagyok vele. –felelte. – De most már tényleg menjünk beljebb.

Kinyitotta az ajtót, és már a házban is voltunk. Rögtön Blair futott oda hozzám, így nem volt időm körbe nézni.

- De jó, hogy itt vagy. – mondta és már húzott is a nappali felé. –Annyi mindent kell mesélnem.

- Arra még van időnk. Mit szólnátok, ha előtte lezuhanyoznák, és egy picit lefeküdnék aludni? –kérdeztem tőlük.

- Ha szeretnél. –kaptam meg az egyértelmű választ.

Jens felkísért az emeletre, és egyenesen az utolsó szobaajtóig kísért. Kinyitotta ismét az ajtót és lerakta a bőröndjeimet a szoba közepére. Majd kiment, mondván hogy én pihenni akarok, és becsukta maga mögött az ajtót.

Oda mentem a bőröndömhöz, majd leültem mellé és elkezdtem kivenni belőle a ruháimat. De már a második felsőnél megakadtam, mivel előtte nem néztem körül a szobába. Így akkor tettem meg. A bejárati ajtó mellett egy hosszú fehér szekrénysor húzódott, vele szembe pedig az óriási ablak volt, amin beszűrődött a téli nap sugara. A sugarak pedig egyenesen az ágyra vetődtek. A szobába két ajtó volt, az egyik a bejárati ajtó, a másik még ismeretlen volt számomra. Felkeltem a földről és elindultam az ajtó felé, ami szó szerint hívogatott. Egy részem abban reménykedett, hogy Jenson szobája az. Viszont amikor kinyitottam rá kellett jönnöm, hogy nem az. Ugyanis a fürdőbe vezetett az ajtó. Igaz, hogy nagyon szép volt, de én mást akartam látni. Fogtam magam és vissza is mentem a bőröndömhöz.

Mit is képzeltem? Semmi jelt nem adott Jens, hogy valamit akarna. Különben is minek építene a házába olyan vendégszobát, aminek az ajtaja az ő hálójába vezet? Hülyeség lenne.

Kipakoltam a bőröndömet, majd az ajándékokat betoltam az ágy alá, és elmentem lezuhanyozni. Jól esett a meleg víz fáradt testemnek, de valahogy egyre csak Jensre gondolta. A képzeletemben hosszasan csókoltuk egymást, és már a felsőm is lekerült rólam, amikor Sebastian nyitott ránk, és megkérdezte Buttontól, hogy mit csinál a feleségével, mármint velem.

Hirtelen elzártam a vizet, megtörölköztem és gyorsan az ágyhoz mentem. Levettem róla a felesleges párnákat, majd bebújtam a takaró alá. Sebastian és Jenson csak erre a két névre tudtam gondolni. Tudtam, hogy Jens iránt érzek valamit, és azért képzelek el vele szebbnél szebb élményeket, de Vettel miért van ott. Sejtettem, hogy valamiért bele mászott az agyamba, de egyszerűen nem jöttem rá miért. Nem tetszett nekem, ráadásul idegesítőnek találtam őt.

- Igaz, hogy gyönyörűek a szemei, de nagy az egója. –érveltem magamba. –Jenson viszont kedves, segítőkész, egy igazi úri ember.

Pár órával később arra ébredtem, hogy a nap nem süt be a szobába. Felkeltem az ágyból és megkerestem a táskámat, amiből hosszas kutakodás után sikerült is előhalásznom a telefonomat. Megnéztem az időt, és csodálkozva vettem észre, hogy már 6 óra van. Sietve felkaptam magamra egy farmert és egy felsőt, és már szaladtam is le a nappaliba a többiekhez az ajándékokkal együtt.

- Most már hiszünk neked, hogy álmos voltál. –mondták mind a ketten.

- Köszi, hogy hisztek nekem. Mit szólnátok egy kis ajándékhoz?

- Jöhet. –felelte Blair és előhúzott egy dobozt a fa alól. –ez a tied. –adta oda nekem a becsomagolt ajándékot.

Kinyitottam és egy szép kardigán volt benne, meg egy Finnországos szakácskönyv magyarul.

- Nagyon szép a kardigán. De mi ez a könyv?

- Hát tudom, hogy nem szeretsz főzni és emlékeztem, hogy egyszer voltál egy finn vetélkedőn, és így lett a könyv.

- Köszi. Majd készíthetsz belőle valami finomat.

- Majd meglátjuk.

Én is oda adtam az ajándékomat, és figyeltem barátnőm reakcióját. Láttam, ahogyan megcsillant a szeme, amikor megpillantotta azt a csizmát, amit meg szerette volna már régen venni. Ezért az egész estét végig hálálkodta nekem.

Egyébként Jensontől egy gyönyörű ruhát kaptam, és Blair is azt kapott. Az este folyamán Jens pedig a mikulásos pulcsiba ült, amit tőlünk kapott.

Az után, hogy Londonba értem a pár nap nagyon gyorsan eltelt. Arra eszméltünk fel, hogy már szilveszter napja van. Igaz azért a néhány napba belefért jó sok beszélgetés, filmnézés, sétálás Londonba. Viszont havazni nem havazott. Párszor esett az eső, de hó nem volt. Így azt nagyon sajnáltam, mert szerintem nincs is szebb, mint a havas háztető, meg havas fák az ünnepekkor.

Az egész napot mondhatni Blairrel azzal töltöttük, hogy készülődünk. Szegény Jensont ki is akasztottuk egy kicsit, mert a manikűrözésnek már délbe neki álltunk, és csak akkor lettünk kész mindennel, amikor Lewis megjött és még várniuk is kellett a fiuknak.

B. egy fekete rövid ruhát választott, ami éppen, hogy eltakarta a fenekét. Én viszont egy kicsit hosszabb ruhába bújtam. A ruhának háromnegyedes ujja volt, és a fehér anyagon csipkedíszítés volt. Amint befejeztük a készülődést, azonnal oda is mentünk a fiúkhoz, akik persze jól leszúrtak minket, hogy mi tartott eddig. Majd miután rondán néztünk rájuk, dicséretet is kaptunk, hogy csinosak vagyunk.

Mire felvettük a kabátjainkat a taxi meg is jött. Amit azért hívtunk, mert mindenki akart egy kicsit inni. Ráadásul Jens azt mondta, ahova megyünk ott nem fogunk tudni leparkolni. Kimentünk az autóhoz, Lewis beült előre mi hárman pedig hátra, és indultunk is a bulira.

Az óév búcsúztatásról, vagy a buliról csak annyit tudtam, hogy Button egyik ismerőse tartja, az otthonába. A lakásról meg csak annyit tudtam, hogy hatalmas és kell is akkora mert sokan leszünk.

- Lesz sok pia is ugye? –kérdezte Hamilton Jenst a taxiba.

- Mit gondolsz? Persze, hogy lesz. –a beszélgetés itt meg is állt, mivel megérkeztünk a házhoz.

Kinyitottam az ajtót, majd mikor kiszálltam, láttam, hogy a ház tényleg nagy, és már az emberek is sokan vannak. Blair rám nézett én pedig oda súgtam neki, amit gondoltam.

- Na, akkor kezdődjön az este, és szedjünk fel valakit.

A jövő.

Meghoztam a részt, amit ígértem. tehát a jövőről olvashattok majd. 

De egy kicsit szemét voltam, mert nem írtam le a nevét, annak aki Haley barátja lesz. Az majd kiderül. 

Most hagylak is titeket olvasni.

Puszi. :D

 

2012 Szeptember 1 Szombat.

A szombati napom nem telt valami jól. Be kellett mennem dolgozni, mert egy fontos esküvőt kellette elintéznem az irodába. A párnak, akit vártam csak az a hétvége volt jó. Így persze én nem tudtam elmenni a párommal a Belga futamra. Az időmérőt is csak a munkahelyemről tudtam nézni. Nagyon szomorú voltam, mert szerettem volna a barátommal lenni, mivel úgy éreztem kell neki az erősítés a hátralévő futamokra.

Mikor este hazamentem mondhatni szörnyű volt a házba. Már hozzá szoktam, hogy van mellettem valaki. Először nagyon elleneztem, hogy összeköltözzünk, meg azt is, hogy az ő házába kölközzünk végül meggyőzött. Nem volt sok különbség az ő és az én lakásom között, csak annyi, hogy nála már volt edző terem. Végül is ez volt a legnyomósabb indok, amiért az ő házába élünk. Na jó, megfelel egy kisebb kastélynak is. Annyi szoba van benne.

 Kedden este kellett elutaznia a szerelmemnek, és szombaton már elég nehezen bírtam nélküle, alig vártam, hogy haza jöjjön. Az álom is csak nehezen jött a szememre. Szerettem volna már magam mellett tudni.

Vasárnap igazából már semmi dolgom nem volt. Nyugodtan aludhattam, de így is hamar kidobott a pihe-puha ágyam. Mikor felkeltem Blair várt az ajtómba. Elmentünk sétálni, és persze mindenki megnézte őt, mert már nagyon-nagy hasa volt. B és a férje is már nagyon várták a kicsi fiúk érkezést. Addig pedig már nem is volt sok idő hátra

- Na, mikor jönnek a nővéredék? –kérdezte tőlem sétálás közbe barátnőm.

- Délután érnek ide, aztán holnap reggel mennek is anyuékhoz tovább.

- Nem lesz gond, hogy a kicsivel ennyit utaznak?

- Kocsival jönnek. Talán így nem lesz akkora gond az út. –magyaráztam Blairnek.

- És, hogy van a kicsi? –folytatta a kérdezősködést a családomról B.

Mondjuk azt nem csodáltam, hogy a kicsit után érdeklődik, mivel mióta kiderült róla, hogy terhes baba mániás lett. Nem viccelek, nap, mint nap képeket nézett és mindig, ha meglátott egy-egy babát egy babakocsiba megnézte. Mellesleg ruhák és játékok tömkelegét vettük már meg, sőt a kiságy is megvan, és a gyerekszoba ki van festve.

- Nagyon gyorsan nő. Tényleg mi lenne, ha átjönnél te is ma hozzám, és akkor egy kicsit babázhatnál?

- Rendbe.

Gyorsan elmentünk még vásárolni a közeli boltba, majd hozzánk mentünk. Összedobtam egy kis ebédet, és mire meg ettük csengettek is. Oda szaladtam az ajtóhoz beengedni a nővéremékét, és nagyon örültem mikor megláttam őket.

A szilveszteri este óta megváltozott a viszonyunk. Egyre többet beszéltünk, meg voltam is náluk és én vagyok a pici Aaron keresztanyukája.

- Sziasztok. –köszöntöttem őket. –Gyertek beljebb.

- Szia, Lilla. –ölelt meg a testvérem, majd Ben a vőlegénye.

- Hogy van az én kicsi keresztfiam?

- Most épp alszik, szerencsére elaludt a nagy autózásba. –mesélte nekem nővérkém.

Bennel elindultunk az emeletre, megmutattam neki a szobát ahol majd az este alszanak, és ahova beraktuk Aaront, hogy ne ébredjen fel. Mire lementem, hogy megnézzem, mi van Kingával, addigra természetesen Blair letámadta őt. Az anyaságról faggatta testvéremet. Nem sok idejük volt róla beszélgetni, mert hamarosan kezdődött a futam.

Két óra előtt 5 perccel, pedig mind beültünk a Tv elé. Alig bírtam magammal, szörnyű volt otthonról nézni a futamot, és nagyon rossz volt, hogy közvetlenül a rajt előtt nem tudtam vele beszélni. Nem is értettem, hogy Blair, hogy lehet ennyire nyugodt, és amikor erre gondoltam még idegesebb lettem.

Végül persze örültem, mert dobogóra állt az én szőke hercegem. Az interjúkat végig néztem, majd a többiek után mentem, akik fent voltak az emeleten, mert a kis Aaron felébredt, és csak sírt és sírt. Négyen alig tudtuk megnyugtatni őt. Kinga megetette, Ben hülye fejeket vágott neki, Blair csikizéssel próbálkozott én pedig ringattam őt.

Akkor is a kezembe sírdogált, amikor megszólalt a telefonom. Sietve felvettem, és nagyon örültem, hogy ő hív.

- Szia édes. –mondta nekem

- Szia. Annyira hiányzol. Szörnyű, hogy nem lehettem ott veled. –mondtam neki a telefonba.

- Nekem is hiányzol kicsim. De mi ez a sírás?

- Kingáék vannak itt, és épp Aaron sírdogál.

- El is felejtettem, hogy jönnek. De örülök, hogy végre láthatom a keresztfiamat.

- Sajnos nem fogod látni. –feleltem neki kicsit szomorúan, mert tudtam róla, hogy nagyon szereti a gyerekeket. – holnap reggel mennek tovább Magyarországra.

- Akkor add át nekik üdvözletem. Viszont, most mennem kell, csak hallani akartam a hangod. Szia, szeretlek, és hamarosan otthon leszek.

 - Én is szeretlek téged. Siess.

Letettem a telefont, majd három vigyorgó fejjel találtam szembe magam. Nem is hagytam szó nélkül a dolgot. Azonnal nekik szegeztem a kérdést.

- Mi ez a mosolygás?

- Hát az hugi, hogy nagyon látszik rajtad, hogy fülig szerelmes vagy. –mesélte nekem Kinga.

- Ez igaz. –adtam neki igazat. – Őrülten szerelmes vagyok belé. Minden egyes nap, amit vele töltök a világ legjobb napja. Ha pedig nincs velem, olyan mintha nem is léteznék.

Faggattak még a szerelmi életemről, majd Blair haza ment, mert fáradt volt. Testvérkém lefeküdt a szobába pihenni, mi Bennel viszont vacsoráztunk. Sütöttem kettőnknek pizzát, majd elkezdünk nézni valami filmet, ami a Tv-be ment. Közbe persze én a nővéremet égettem, mivel cikibbnél-cikibb történeteket meséltem vőlegényének.

- Tényleg bepisilt elsős korába?

- Igen, nem viccelek. –feleltem miközben halálra röhögtem magam.

- És leesett a fáról miközben cseresznyét szedett?

- Aha.

- Nem semmi gyerek lehetett. –mondta Ben. –Talán jobb is, hogy nem ismertem.

- Hát, szerintem akkor is kedvelted volna, mert nagyon kedves volt kicsinek is Kinga.

- Fényképek nincsenek nálad? –kérdezte tőlem.

- Valahol vannak, de nem jut eszembe most, hogy hol.

- Talán nem is baj, le kellene feküdnöm, mert holnap korán reggel megyünk. Szia. –Köszönt el tőlem, majd az emeletre ment.

Nem sokkal utána én is otthagytam a Tv-t és felfele indultam. Lezuhanyoztam, majd bebújtam a hatalmas ágyba, ami ismét üresen várt.

Reggel sírásra ébredtem fel. A kicsi Aaron volt az. Mondhatni szerencsére, mert addigra már nővéremék bepakoltak az autóba. Nem akartak felkelteni engem, és képesek lettek volna köszönés nélkül elmenni. Lementem hozzájuk s földszintre, és mérgesen néztem rájuk.

- Én akartam köszönni. –mentegetőzött Ben.

- Viszont én nem szerettelek volna ilyen korán felkelteni. –vágta rá azonnal Kinga. –De megyünk is, mert még hosszú az út hazáig.

- Vigyázzatok magatokra. –mondtam nekik.

- Rendben hugi. Majd látogassatok meg minket.

- Ok. Sziasztok. –köszöntem el tőlük, és egy pillanatra megkaptam a keresztfiamnak és adtam neki egy puszit.

Ott álltam az ajtóba, és integettem nekik, majd mikor már nem láttam őket visszamentem a házba. Ettem egy kis reggelit, és felöltöztem, mivel mennem kellett dolgozni. A kedvenc kék zakómat vettem fel egy fehér farmerral és egyszerű pólóval. Majd miután a hajamat is megcsináltam elindultam dolgozni. Az irodaház előtt leparkoltam, és kiszálltam az autóból és elindultam a munkahelyem felé.

A nap elég erősen sütött és ennek köszönhetően kellően meleg is volt. A madarak csiripeltek, és mindenki a maga dolgát csinálta.

A zebrán sétáltam át, amikor egy autó hangjára lettem figyelmes. Az kocsi pedig felém száguldott, és nem lassított. Néhány pillanat múlva éreztem, hogy nekem jön a kocsi, majd összeestem. Láttam még, ahogy elszáguld miután elütöttem engem, és utána elájultam, és nem éreztem semmit.

Nem láttam leperegni a múltamat, nem voltak előttem a szebbnél-szebb képek, de még csak fényt se láttam az alagút végén. Nem éreztem semmit se, se azt, hogy élek, se azt, hogy meghaltam. Csak voltam, de nem lehet megmagyarázni. Egy idő után viszont elkezdtem érezni, hogy valami visszahúz engem.

Hamarosan kinyitottam a szemem, és egy korházi szobában feküdtem. Az én szőke hercegem, pedig ott ült a székbe mellettem. Mikor meglátta, hogy felébredem, átjárta az arcát az öröm. Látszott rajta, hogy nagyon féltett engem, és láttam a szemeiben a megkönnyebbülést, és azt, hogy nem tud hirtelen mit mondani.

Megszorította a kezemet, majd egy puszit adott a homlokomra. Közben, pedig egy orvos jött oda hozzám pár nővérrel.

- Tudja mi a neve? –kérdezte tőlem az orvos.

- Igen. Haley Scott, vagy ha jobban tetszik Lilla Fehér. –válaszoltam neki.

- És tudja ki ez az úr, itt ön mellett?

- Ő a barátom, és Forma 1-es pilóta.

- Tudja mi történt önnel?

- A munkahelyemre tartottam, amikor jött egy autó.

- Igen, jól emlékszik rá hölgyem. Nos, a jó hír, hogy nincs emlékezet vesztése, és kómában se volt sokáig.

- Elnézést doktor úr jól hallottam? –kérdeztem az orvostól.

- Igen kisasszony, 3 napig kómában volt. Agyrázkódást szenvedett, néhány bordája megrepedt, és eltört a bal lába.

Nem tudtam mit válaszolni, csak hallgattam az orvost, ahogy sorolja a bajaimat. Közben pedig a szerelmemet néztem, ő pedig engem. Alig vártam, hogy végre kimenjen a doki és végre csak mi ketten lehessünk.

- Viszont van egy rossz hírem. – folytatta tovább a. – Sajnálattal közlöm, hogy elvesztette a kisbabáját.

- A kisbabámat? –kérdeztem csodálkozva.

- Igen, ön az ötödik hétbe volt. Most viszont kettesbe hagyom önöket, de hamarosan visszajövök ismét megvizsgálni önt.

A lélegzetem is elállt, amikor meghallottam, hogy babát vártam. Egészen addig jó viseltem a helyzetet, de akkor végem volt. Azonnal elkezdtem zokogni, és csak folytak a könnyeim. A bordáim is el kezdtek fájni és mellé a szívem is. Láttam a szerelmemen, hogy őt is rosszul érinti a dolog, mert szeretett volna egy kisbabát, de miattam tartotta magát. Sőt engem próbált nyugtatni.

- Semmi baj. Kiheverjük majd, és lehet még kisbabánk. –mondta nekem.

Nem válaszoltam neki, csak sírtam, majd éreztem, ahogy szorosan átölel.

Díj!!!!

Díj!!

Köszönöm Chrissenek és LyAnak!

Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod
4. Ezt egytől- egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod, akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)

 Kérdések:
1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
A keresztnevem Zsanna, és ezt nem nagyon lehet becézni, de ha becéznek, akkor Zsai vagyok.
 
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Hát könnyen el tud törni nálam a mécses, de kimondottan olyan dal nincs amin sírtam volna. Hacsak nem számítjuk a Nyomorultakat, mert most voltam rajta a moziba és a végén sokat sírtam, és ugye ott énekeltek.
 
3. Félsz a sötétben?
Nem félek, de nem nagyon szeretek egyedül sétálni az utcán. 
 
4. Szerelmes vagy valakibe?
Nem.
 
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Biztos volt már velem nagyon cikis helyzet, de most konkrétan nem jut eszembe semmi, majd ha eszembe jut, akkor megírom nektek. 
 
6. Gondolatban öltél már embert?
Igen, rengetegszer. :D De életbe nem tenném. 
 
7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Nem igazán vagyok babonás, szóval szerintem csak egy átlagos nap. De ha lehet ne feleltessenek aznap. :)
 
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Kinek nincs olyan dolga? ... Persze, hogy van nekem is, de a nagyon fontos dolgokat elmondom nekik.  

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Én nem érzem cikinek azt amit hallgatok, és mást se piszkálok ezzel, mert mindenki saját maga had döntse el, hogy mit hallgat. Na jó azért a barátnőimet szoktam ilyennel ugratni, de ők értik a dolgot. :D
 
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Úgy emlékszem, hogy nem. Nem volt a kedvencem, de nem sírtam.

 
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Próbálnék normális maradni, de az biztos, hogy sokat utaznék és sok Forma 1-es futamra mennék el. :D

 
12. Szoktál álmodozni?
Persze. :D Szerintem mindenki szokott. De azért nem olyan sokat, hogy ne tudja a mindennapi dolgokra is koncentrálni. Mert nem lehet álomvilágban élni. 
 
13. Járnál Chace Crawforddal?
Igen :) :) De ha lehetne választani, nem ő lenne az első, akit választanék. 
 
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Mindig is a jelenre próbáltam inkább koncentrálni. Azt azért tudom, hogy két gyereket szeretnék talán egy fiút és egy lányt. De névötleteim nincsenek. Majd ha már szóba jön a gyerek akkor lesz. Az viszont még odébb van. 
 
15. Adni, vagy kapni jobb?
Jó adni és kapni is. Igazából akkor szeretek adni, ha van ötletem, hogy mit. Ha pedig kapok valamit, annak nagyon tudok örülni. 
 
16. Titkom:
Hát ez továbbra is titok marad. 
 
17. Bakancslista:
Ősszel megcsinálni az angol középfokú nyelvvizsgát. Majd a felsőfokút.
 Megcsinálni a Spanyol nyelvvizsgát. ( Könnyebb lenne, ha keményebb lenne a tanárom)
Elmenni a Monacói Nagydíjra. ( Már voltam ott amikor nem volt futam, de szívesn megnézném, amikor autók száguldoznak ott.)

Olyan munkát szerezni, amit szeretek.

Sikeresen leérettségizni.

Elmenni New Yorkba.

Visszamenni Spanyolországba. ( Olyan jó volt ott.)

Külföldön élni, dolgozni, esetleg tanulni.

Megtanulni olaszul, finnül, meg esetleg oroszul.

Megtalálni álmaim férfiját.

Venni egy Ferrarit és egy Infinitit.

Kitalálni mi leszek, ha nagy leszek.

+ sok más dolog. 

És még egyszer köszönöm azoknak akiktől kaptam a díjat.

És akiknek én tovább adom:

Tina

Zombori Brigi

Liina

Bloodorange

Monshe

 

 

19. Fejezet: Az én drága rokonaim.

Sziasztok! Ez még nem a jövőről szóló rész, de hamarosan az is jön.

Remélem mindenkinek sikerült javítania a jegyein amiken akart. Nekem nagyjából igen. 

De inkább hagylak is titeket olvasni. Egy kis értékelésnek, vagy kominak örülnék. Köszi előre is.

Puszi. :D

Oda mentem a testvéremhez majd megöleltem, utána pedig apát is, akit már vagy fél éve nem láttam élőben. Mert felszoktam hívni a szüleimet Skype-on és szoktunk beszélni, de időm nem sok volt az évbe, hogy haza menjek. Fannival viszont párszor találkoztam, mivel szívesen töltötte az idejét nálam, vagy velem valahol. És én is örültem, ha volt velem valaki a családomból.

Elvette apa a csomagot, majd rögtön mesélésre fogott, hogy mi a helyzet, meg, hogy hova is megyek én karácsonykor. Pár dolgot elmondtam neki, a többire pedig azt mondtam, majd ha anyának mesélem, akkor ő is meg fogja tudni.

A kocsihoz érve beraktuk a két hatalmas bőröndömet, még szerencse, hogy apa mindig is a nagy autókat szerette. Utána viszont jött a vita, mivel a húgocskám minden áron előre akart ülni. Apa hiába mondta neki, hogy most nem, meg azért még mindig én vagyok az idősebb nem akart engedni. Végül kő- papír-ollóval döntöttük, hogy ki ül apa mellé, és nekem pedig szerencsém volt. Így Fanni duzzogva ült hátra.

Hazafelé az autópályán semmi kedvem nem volt beszélni, szóval ráhagytam a dolgot apára. Megtudtam, hogy kész lett az új garázs, és azt is meghallgathattam megint, hogy mennyivel könnyebb volt velem, mint drága tesókámmal. Állítólag nem igazán akar tanulni, és a jegyei is romlanak. Mikor ezt meghallottam hátra néztem, de láttam már alszik, így apának megígértem beszélni fogok a fejével.

A házunkhoz közeledve, rájöttem mennyire hiányzik az itthoni levegő, így gyorsan megfogadtam magamba többször fogok haza járni. Amikor pedig megálltunk előtte elkértem apától a kulcsát és gyorsan kipattantam az autóból kinyitni a kaput, mert minél előbb régi szobámban akartam lenni. Visszagondolni egy-két gyerekkori emlékre.  

Apa bejárt a garázsba és felébresztette Fannit, aki azonnal szobája felé vette az irányt amint belépett a házba. Én viszont a nappaliba indultam mivel láttam, hogy anya ott fekszik. Közelebb mentem hozzá és tudomásul vettem, hogy alszik így inkább hagytam had pihenjem. Inkább én is felmentem az emeletre. Először benéztem hugicám szobájába, majd szép álmokat kívántam neki, utána pedig a saját szobámba mentem, ahonnan ép apu jött kifele.

- Felhoztam a bőröndjeidet. –mondta kedvesen, és adott egy jó éjt puszit.

- Köszönöm, és szép álmokat. –válaszoltam neki, és a szobaajtót csuktam is be, hogy nyugodtan tudjak aludni.

De mielőtt elaludtam volna, körülnéztem és örömmel figyeltem, hogy semmi nem változott. Az ajtómon ott volt egy-két Kimi Raikkönen kép, meg néhány dalszöveg, képeslapok különböző városokból, és egy régi kép rólam, amikor a testvéreimmel a kertbe ülünk a földön. Végig olvastam a könyvek címét a polcaimon, majd kinyitottam a szekrényajtót, és szomorúan néztem, hogy nincs benne semmi. Mikor pedig meguntam a szomorkodást lefeküdtem aludni.

Reggel edénycsörömpölésre keltem, és arra, hogy valaki össze-vissza futkos a lépcsőn. Arra tippeltem, hogy az én drága testvérem az, és amikor kimentem a szobámból láttam, hogy a megfelelő emberre gondoltam.

- Szia, hugi. Miért mászkálsz, mint pók a falon? –kérdeztem tőle.

- Nem láttad a fekete szoknyám?

- Én? Most jöttem, haza hol láttam volna?

- Nem tudom, de segíts megkeresni. – könyörgött nekem.

Megszántam őt, és a bőröndömhöz mentem, mert emlékeztem, hogy én is hoztam magammal egy fekete szoknyát. Gyorsan előkotortam és oda adtam neki.

- Itt van az enyém. Próbáld meg. –mondtam és már rajta is volt.

- Jó lesz, köszi szépen.

- Nincs mit, de még mindig nem tudom mi ez a sietség.

- Bencével találkozunk. –válaszolta, és már rohant is le a lépcsőn.

A következő, amit hallottam, hogy anyával vitatkozik, hogy ő akkor se vesz fel sapkát, majd apát megkérte, hogy vigye el a buszmegállóba. Míg a Fanni lent osztotta az észt, addig én felöltöztem egy kényelmes otthoni ruhába, de lemenni csak akkor mertem, mikor már hallottam, hogy becsapódott az ajtó.

- Szia, anyu –mentem oda anyukámhoz, és adtam neki egy nagy puszit.

- Kislányom. Milyen jó, hogy itthon vagy. Jöhetnél többet is haza. –szidott le.

- Igyekszem, de nem olyan egyszerű.

- Értem én azt Lilla, annak viszont örülök, hogy a húgoddal törődsz. – és kaptam egy hatalmas ölelést a dicsérő szavak mellé. – Egyébként nincs kedved segíteni?

- Szívesen. – válaszoltam, és meg is kaptam a feladatomat, krumpli pucolást.

Míg anyuval főztük az ebédet jól elbeszélgettünk. Elmeséltem neki a Brazil nagydíjat, Vettelt és Jensont is. Persze anya biztatott Jenssel kapcsolatba, én meg mondtam, hogy majd meglátjuk. Utána megkérdeztem mi van a nővéremmel, mikor jön haza majd megtudtam, hogy szerencsére idén is elkerüljük egymást. Tudom nem szép haragudni rá, és, hogy már sok idő eltelt azóta, amikor összevesztünk, de még mindig haragszom rá. Különben is ő sem próbálta felvenni a kapcsolatot.

Miután megettük a finom rakott krumpli, segítettem anyának kitakarítani a házat. Először lent porszívóztam, majd az emeletre mentem kitakarítani a régi szobámat, meg Fanniét is. Gondoltam elő karácsonyi ajándéknak jó lesz.

Hat óra körül hazaesett tesókám is, majd örömmel mutatta meg nekem a karácsonyi ajándékát, amit Bencétől kapott. Egy ezüstláncon lógott egy fél szív és egy B. betű volt benne. Kicsit persze irigykedtem rá, mert van barátja Fanninak, de azért együtt örültem vele.

Másnap én keltem fel elsőnek, anya dolgozott és apa is. Így fogtam magam kinyitottam a hűtőt és kivettem a tejet. Előkerestem a régi kedvenc bögrémet, és öntöttem bele. Mikor vissza akartam rakni hugicám akkor szólt rám, hogy előbb öntsek neki is. Elővettem egy másik bögrét és letettem elé, majd leültem mellé.

Gyorsan megbeszéltük, hogy ha felöltöztünk elmegyünk a nagymamámhoz mézeskalácsot sütni. Igaz ebből az lett, hogy elmúlt dél, mikor oda értünk a nagyihoz, pedig csak fél utcára lakik tőlünk. Kinyitottam az utcaajtó, és Tappancs a mama kutyusa már rohant is felénk. Persze a mamához így összenyálazva estünk be a konyhába.

- Szia, nagyi! – köszöntem és neki is adtam egy puszit.

- Hát itt az én kis unokám.

- Ő Kmh- köhögött bele Fanni.

- Bocsánat kis unokáim.

- Bizony mami, jöttünk mézeskalácsot sütni. –mondtam neki.

- Örülök neki. A hűtőbe van a tésztája vegyétek ki és neki állhattok.

Kivettük, az összegyúrt tésztát, és el is kezdtem nyújtani a felét. Fanni persze azonnal kényelembe helyezte magát az egyik széken. Így a közös sütésből az lett, hogy mindent egyedül csináltam, csak a díszítésébe segített nekem.

Mikor készen lettünk vele, segítettünk feldíszíteni a mamának a fát, majd haza indultunk. Otthon persze már be volt állítva a karácsonyfa a nappaliba. Így mikor beléptünk már éreztük az illatát. Ugyanis átjárta az egész házat a fenyő illata. Anya és apa pedig mellette vitatkoztak, hogy hogyan rakják fel az égősort. Végül persze megoldották, de a vitán nem is csodálkoztunk, mivel ez már megszokott dolog volt nálunk, hogy azon vitatkoznak este, hogyan rakják fel az égőket.

Miután már fent volt az égősor, jöttek a díszek sorra, és amíg mi lányuk raktuk fel, addig apa a habcsókokat kötötte fel egy vékony drótszálra, hogy azt is fel tudjuk akasztani. Egy órával később, pedig fáradtan ültünk le a kanapéra, és örömmel néztük, hogy kész a karácsonyfa. Anyának persze még gyorsan össze is kellett söpörnie a fa alatt, mert Fanni, mint minden éven akkor is összetört egy díszt. Már-már hagyományszerű ez is.

Szenteste anya egész nap sürgött-forgott a konyhába, mi pedig apával azt se tudtuk, hogyan kerüljük el az illatokat. Mivel mindenhol kísértettek bennünket. Végül én felmentem a szobámba és becsomagoltam mindenkinek az ajándékát.

Öt óra körül persze megjelent hugicám az ajtómba és megkért, hogy süssem be a haját. Elég sok időbe telt mire megcsináltam, majd ő segített az enyémmel. Amikor kész lett mindkettőnk haja elmentünk felöltözni. Egy világosbarna ruhát vettem fel, ami elment volna egy hosszabb felsőnek is, és alá leggingset vettem fel. Lementem, hogy berakjam az ajándékokat a fa alá, és örömmel láttam, hogy a nagyszüleim megérkeztek.

Nem kellett sok idő a keresztszüleim is az ajtón kopogtam. Mindenkit gyorsan köszöntöttem, majd megkezdődött az ajándékozás.

Anya örült a táskának, amit kapott és apa is pálinkának, amit kapott. Persze legjobban Fanni örült, mert befizettem a suli sí táborába, meg kapott mellé még egy szép ruhát, meg két könyvet. Viszont kicsit ki is szúrtam vele, mert az egyiket direkt angolul vettem meg neki, hogy tanuljon belőle.

Amikor mindenkinek oda adtam az ajándékot én voltam a soros, kaptam anyuéktól két repülőjegyet Magyarországra szólót, mondván, hogy így talán többet jövök. A nagyszüleim megdobtak egy kis pénzel mivel nem tudtak mit kitalálni, a keresztszüleimtől viszont egy nagyon szép téli kabátot kaptam. Aminek a legjobban örültem az Fanni ajándéka volt. Nem költött rám, de hát nem is ez a lényeg, mivel tőle egy gyerekkori képekkel tele lévő albumot kaptam.

Végiglapoztam a kis albumot, ami nagyon-nagyon tetszett. Az első oldalon még a kórházba vagyok, aztán már itthon. Első születésnap, második. Ovis képek és kis iskolás képekkel volt tele rakva. Na meg néhány idézet tőlem, amiket mondtam. Már a sírás határán voltam, mikor anya megzavart minket és mondta, menjünk vacsorázni.

Szokás szerint anyuci kitett magáért és vagy 20 féle étel volt az asztalon, és mindenki csak gondolkozott, hogy mit is kóstoljon. Amikor viszont leszedtük az asztal, már hozta is a sütiket, úgyhogy tele ettük magunkat.

Az este gyorsan eltel, beszélgettünk nevetgéltünk, majd én elmentem az éjféli misére, és mire haza értem mindenki el is ment. A családból már csak anya volt fent. Segítettem elmosogatni neki azt követően pedig én is elmentem aludni.

Az utolsó napom otthon villámsebesen telt el. Délre mentünk a keresztszüleimhez, ahol találkoztam unokabátyáimmal, és az új barátnőikkel. Beszélgettem velük, és a lányok is nagyon kedvesnek tűntek. Az ebéd után, felhívtam Jensont, hogy pontosítsuk a következő napot.

- Boldog karácsonyt. –mondtam a telefonba mikor felvette.

- Neked is Hays.

- Azért hívtalak, hogy megbeszéljük a holnapot. Ugye nem zavarok.

- Dehogy is. –válaszolta, de én hallottam a háttérből a zajokat. – Várj egy pillanatot, kimegyek inkább.

- Rendbe. –amíg vártam, addig én is az udvarra mentem.

- Hallgatlak.

- Reggel 10-kor indul a gépem, úgyhogy délre ott leszek.

- Korán jössz, de örülök neki. Majd akkor kimegyek eléd.

- Köszi. Akkor megyek is, nem tartalak fel, holnap találkozunk.

- Szia Hays. Vigyázz magadra. –mondta és időt se adott, hogy válaszoljak, azonnal lerakta.

Visszamentem a családomhoz, és egy pillanatra megálltam tőlük pár méterre, és figyeltem őket, hogy milyen boldogok. Viccelődtek és nevettek, meg régi gyerekkori történeteket meséltek a fiúk barátnőinek. Pár perc múlva, mikor még mindig néztem őket hátulról valaki átölelt.

- Mi a helyzet Lilla? –épp meg akartam fordulni, amikor folytatta. –Előbb találd ki, hogy ki vagyok.

- Az én kedves unokatesóm. –adtam meg a választ.

- Nem elég.

- Gábor, az én idegesítő és kedves, és jóképű –elnevettem magam majd folytattam –unokatestvérem.

- Így már jó. –nevetett velem ős is és megfordított, és kaptam egy hatalmas ölelést. – Mi van veled kislány?

- Héj én vagyok a kislány? –kérdeztem tőle. –Nem inkább Fanni.

- Ő pöttöm Panna.  – válaszolta komolyan, de amikor rám nézett ő is elnevette magát.

- Ne már –hallottam meg hugicám hangját. –Gábor miért piszkálsz még mindig ezzel a névvel?

- Mert jó. –adta meg az egyszerű választ unokatesóm.

Este mikor már elfáradtunk haza mentünk. Elmentem fürödni meg hajat mosni ezt követően pedig összepakoltam a bőröndöm. Megpróbáltam egy bőröndbe belenyomni mindent, de pár ruha és egy csizma nem fért bele. Fanninak még gyorsan megmondtam, hogy majd küldje el Svájcba január elején, utána viszont elmentem aludni, mivel reggel fél hatra terveztem az ébredést.

A telefonom csörgésére ébredtem, és azt se tudtam, hogy világháború tört ki vagy mi más történt. Viszont amint magamhoz tértem rájöttem ideje felöltözni. Felvettem az elől hagyott ruháimat. Egy meleg pulóvert, és a kedvenc farmeromat. Lassan lementem a földszintre, és beettem magam a fürdőszobába. Megmostam a fogaimat, majd egy gyors sminket felraktam. A telefonom azonban ismét megszólalt. Ránéztem a kijelzőre és meglepetten olvastam a nevet amit kiírt.

- Szia. –szóltam bele.

- Jó reggel. Pár pillanat és oda érek Lill.

- Gábor, mi a jó büdös fenét keversz te Szemerén kora hajnalba? –kérdeztem tőle.

- Meglepetés! –üvöltötte a telefonba. – Én, viszlek a repülőtérre.

- Én pedig megsüketültem. –utaltam neki arra, hogy az előbb hangos volt.

De meg se várta a válaszomat, kinyomta a telefont. Emlékeztem rá, hogy szereti a kávét unokabátyám, így amíg vártam rá lefőztem egy adagot, hogy megkínáljam vele. Amint kész lett, meg is állt a ház előtt.

- Pontos időzítés. –mondtam neki, amikor kimentem elé. –Most főztem le neked egy kávét.

- Akkor azt megiszom, és indulhatunk is.

Bejött utánam a házba, és meg is kapta a kávéját. A maradékot szétöntöttem, és bevittem anyuéknak a szobájukba. Örültek a reggeli ébresztőnek és annak is, hogy nem mentem el köszönés nélkül. Kaptam tőlük pár puszit, majd indultam is Gáborhoz, hogy útra keljünk. A csomagtartóba beraktuk a bőröndömet, és már az autópályán is voltunk.

- Hogy-hogy te viszel fel? –kérdeztem tőle, mikor már a pályán száguldott.

- Mert már régen beszéltünk, és te vagy a kedvenc unokatesóm. –adta meg a választ. –de ez nem egyértelmű?

- Hát, kezdek kételkedni

Elmesélte, hogy egyik este a munkahelyén találkozott a mostani barátnőjével, aztán elkezdett a lány oda járni ahol unokabátyám dolgozik és most már egy kicsivel több, mint egy éve vannak együtt. Egyébként Gábor mixer az egyik Győri bárba, így az elején nem volt feltűnő, hogy a lány sokat jár oda. Kiderült az is, hogy már az eljegyzést fontolgatják, én pedig csak hallgattam, milyen lelkesen mesél az unokatesóm a jövőbeli terveiről.

8 óra körül azonban oda értünk a repülőtérre, és akkor vége lett a beszélgetésnek, pedig mind a ketten élveztük. Bekísért elintézni a jegyemet, majd kaptam megint egy nagy ölelést, és megígértük egymásnak ezen túl többet beszélünk. Amikor kiszabadultam az öleléséből elindultam az én gépem felé. Hátranéztem még, de addigra már el is tűnt Gábor.

Pár perccel később sikerült fel szállni a gépre, becsatoltam magam, miután megkerestem a helyem és már aludtam is. Nem vettem észre se a felszállást se a landolást. Csak aludtam, és álmodtam az elkövetkező napokról. Szebbnél szebb képek lebegtek előttem, de sajnos egy légi utas kísérő megzavart, vagyis mondjuk úgy szólt, hogy ideje leszállnom.

Összeszedtem a csomagjaimat, és meg is pillantottam Jenst aki, egy óriási vigyorral várt.