Díj!

Díj!!

Sziasztok! Most nem új részt hoztam, hanem egy díjat, amit Samanthanak köszönhetek. De az új rész is készül. 

Szabályok:

1.Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.

2.Tedd ki a képet, majd válaszolj a kérdésekre.

3.Tegyél fel 5 kérdést.

4.Küldd tovább 5 embernek.

 

Samantha kérdései:

 1.Miért szeretsz írni?

Megnyugtat, ha ideges vagyok. A fejemben lévő képek pedig nem csak ott maradnak, hanem papírra is kerülnek és nem vesznek el a gondolataim. 

 2.Milyen hobbijaid vannak még?

Hát az iskola mellett és az írás mellett nem nagyon marad idő másra. De nagyon szeretek olvasni és sportot nézni, az jöhet minden mennyiségben. Na meg persze a barátaimmal lenni, akik közül már egyre többen tudják, hogy van ez a történetem, de még nem sokuknak mutattam meg. ( Tudom ezek nem kimondott hobbik, de nem különösebben van.) 

3.Találkoztál-e már vagy láttál-e már élőben Forma 1-es pilótát?

Két éve mikor kint voltam csütörtökön Sebastiantól kaptam aláírást, és még pár pilótát láttam rajta kívül.
 4.Milyen zenéket szeretsz?
Igazából sok mindent meghallgatok. Nem is gondolnátok, de nagy Eminem és Kanye West rajongó vagyok. De nagyon szeretem még a Onerebulicot, Coldplayt, Walk the moont és hasonlóakat. 
 5.Mész idén a magyar nagydíjra?
IGENNNNNNNN. Remélem nagyon jó lesz, bár szerintem mindig az. Annál jobb nincs is mikor a célegyenesbe ülsz és a rajtnál felbőgnek a motorok. Igaz, hogy megsüketülsz, de hihetetlen élmény.

Egy kicsit most bajba vagyok, mert akiknek elküldeném a díjat, már mind többször is megkapták. Úgyhogy ne haragudjatok!

32.fejezet

32.Fejezet:

Csütörtökön este haza utaztam egy esti járattal, és a Svájci reptéren meglepetésemre Blair várt.

- Szia! Hát te? –kérdeztem tőle csodálkozva.

- Gondoltam kijövök eléd, és haza fuvarozlak.

- Köszönöm, nagyon rendes vagy. Egyébként, hogy vagy? Vagyis, hogy vagytok?

- Megvagyunk. Szerdán kell ultrahangra mennem.  Elkísérsz?

- Még nem tudom. Fanni holnap jön, és egy hétre marad. Meglátom, attól függ mennyire fáradok le mellette.

- Rendben van. –válaszolta miközben felnyitotta a csomagtartót, hogy berakjam a bőröndömet.

- Hát ez a sok kaja? –kérdeztem tőle, amint megláttam mennyi minden van az autó hátuljában.

- Tudtam, hogy nincs semmid otthon, ezért bevásároltam neked

- Oh, mondtam már mennyire szeretlek?

- Mostanában párszor már hallottam –viccelődött velem

A rövid úton elmeséltem neki mindent, ami mostanában történt. Kezdve Vettelel, amire az én drága barátnőm se tudott tanácsot adni nekem. Ő is csak annyit tudott mondani, mint Linda.

- Hogyha sosem próbáljátok meg, nem fogod megtudni milyenek vagytok. –mondta Blair.

A ház előtt mikor kiszálltam, azt hittem Blair is jön utánam, de nem tette. Fáradt volt, és én nem akartam, hogy neki vagy a babának valami baja legyen, ezért én sem ellenkeztem azzal, hogy haza megy lepihenni.

Jó volt belépni a házba, ugyanis már több mint egy hete nem voltam otthon. A bőröndömet leraktam a lépcső aljába és egyből a konyha felé vettem az irányt, hogy kipakoljam a szatyrokat, amikbe a cuccok voltak, amit barátnőm vett nekem. Mikor végeztem vele felmentem az emeletre, és kiválogattam a koszos ruhákat, és elindítottam egy mosást.

Szerettetem volna, ugyanis egy kis rendet varázsolni mielőtt húgocskám megjön, mivel ő mindig csak nagyobb rendetlenséget csinál, mint ami előtte volt. Viszont mire a mosógép lejárt én is elfáradtam, és már az óra is hajnali kettőt mutatott.

Reggel 8 órakor a telefonom csörgésére ébredtem. Álmosan néztem a kijelzőre, és nagy nehezen elolvastam a nevet rajta. Drága húgom neve villogott.

- Jóóóóóóóóóóóóóó reggelt Lilla.

- Neked is! –mondtam neki, miközben felkeltem az ágyról és elindultam a földszintre.

- A fél egyes repülővel megyek is hozzád.

- Rendben. Akkor addigra ott leszek. Remélem azért nem az egész ruhatáradat hozod!

- Nem, félig sincs a bőröndöm.

- Hogy-hogy? –kérdeztem csodálkozva tőle, mivel tudni kell a tesómról, hogy mindenhova annyi ruhát visz, amennyit csak tud.

- Bízok benne, hogy elviszel vásárolni.

- Értem már. Hát beszélhetünk róla. Úgy is kell nekem is egy két nyári ruha.

- Oh, király vagy. Imádlak tesó. Majd akkor találkozunk. Szia.

Miután letettem a telefont, gyorsan felöltöztem és készítettem magamnak egy kis pirítóst, mivel még rengeteg dolgom volt, míg Fannit vártam. Reggeli közben azért megnéztem a Forma 1-es híreket is, de szerencsére semmi említésre méltót nem találtam.

Két óra előtt pár perccel viszont már muszáj volt elindulnom a reptérre, mert húgocskám megölt volna, ha nem érek ki. Miután oda értem, még 20 percet kellett várnom, de aztán meg is láttam a húgomat, aki mondhatni futott felém és azonnal egy hatalmas ölelést kaptam tőle.

- De jó látni téged Lilla. Annyira hiányoztál.

- Te is nekem tesókám. –vallottam be neki, amit én is éreztem. Mert hát hiába hagytam el Magyarországot olyan régen, azért a családom mindig is hiányzott.

- Na és mi a heti program? –támadott le a szerinte legfontosabb kérdéssel.

- Majd kiderül még. –mondtam neki az igazat, mert igazából én sem tudtam. Sőt ötletem se volt még. – Most haza megyünk és összeütünk valami ebédet. Mit szólsz?

- Tökéletes. Már éhen halok.

Tesóm húzta maga után a bőröndjét és én mikor hátra fordultam elkapott a röhögő görcs, ugyanis a bőrönd majdnem nagyobb volt, mint Fanni.

- Infinity? –kérdezte csalódottam, mikor oda értünk az autómhoz, mivel neki a Mini Cooper volt a kedvence.

- Igen, mert számítottam rá, hogy abba nem fér bele a bőröndöd.

- Hahaha. –válaszolt rá gúnyosan.

Miután haza értünk gyorsan összedobtunk egy kis ebédet, ami salátát és fűszeres csirkét takart. Evés közben pedig kifaggattam testvérkémet a Bencével történt eseményekről. Szegényt kicsit fel is bosszantottam vele, így ebéd után közölte, hogy menjünk el futni, hogy levezesse a felesleges energiáját. Én bele mentem, mert ilyenkor ellenkezni nem a legjobb ötlet vele.

Előszedtem a futós ruhámat a szekrényből, mert ilyenem is volt és mire elkészültem Fanni már az előszobában toporgott. Rajta is edzős ruha volt, amin én meg is lepődtem, mivel ő mégis csak nyaralni jött hozzám, és erre előkapott egy ilyet a bőröndjéből.

A futás eleje nagyon jól esett, de másfél kilométer után én kifulladtam, ö öt kilométert lefutott. Hazafelé még egy kicsit én is kocogtam, és ezért szó szerint beestem a házba.

A szombati napot vásárlással töltöttük. Korán reggel felkeltünk és egész délelőtt az üzleteket jártuk. Egyik ruhabolt után jött a másik, de egy órakor azért már mi is meguntuk, és már a kezeink is leszakadtak, annyi táska volt a kezünkben. Beültünk egy aranyos kis étterembe ebédelni, majd folytattuk a délelőtti programot, igaz, hogy már csak kaját kellett vennünk.

Másnap ebédre Blairt vártuk, de úgy volt megbeszélve, hogy hajnalban jön, mivel együtt akartuk megnézni a Maláj Nagydíjat. Korán reggel csengetett is barátnőm és nekem azonnal ki is pattantak a szemeim, és előjött a rajongó énem. Alig vártam a futamot. Gyorsan lerohantam a földszintre és nyitottam is az ajtót.

- Szia Blair! –öleltem meg őt, majd megnéztem a hasát. Hiába én, aki sokat láttam őt, már láttam a hasát.

- Szia. Na, kezdődhet a futamnézés?

- Persze, de van még időnk összedobunk egy kis reggelit?

- Mindenképp, mióta itt van ez a pici baba mindig tudok enni.

- Még nem látszik. –nyugtatgattam barátnőmet.

- Sziasztok! –köszönt nekünk Fanni, amin én teljesen meglepődtem, és nem csak én Blair is.

- Hát te? –kérdeztük tőle egyszerre, majd elnevettük magunkat ezen a véletlenen.

- Felébresztett a csengő, és nem tudtam vissza aludni, utána meg hallottam, hogy a konyhába vagytok. Így gondoltam csatlakozom hozzátok. –mondta miközben kómásan leült egy székre.

Elé raktam egy kávét, mivel tudtam, hogy szereti. –ő pedig hálásan pislogott rám. –Majd egy kis reggelit is elé tettem. Miután pedig mindegyikünk jól lakott beültünk a Tv elé és vártuk a rajtot.

Persze én voltam a legizgatottabb, mivel egyedül én szerettem igazán. Blair Jenson miatt nézte csak, a húgomnak meg néha volt kedve megnézni néha nem. Tisztában volt a dolgokkal, de ha volt egy kézilabda meccs, akkor inkább azt nézte.

 Mikor bekapcsoltam a Tv-t viszont meglepetés fogadott. Malajziában a képek szerint esett. A mezőny pedig intermediat gumikat rakott fel. Így egy izgalmas futam volt várható. A rajtnál Hamilton és Button szépen eljöttek, de mögöttük egy Lotusos és Schumacher összeakadt. Először megijedtem, hogy Kimi az, majd mikor megtudtam, hogy Grosjean volt a vérnyomásom is helyre került. Örültem neki, hogy izgalmasnak ígérkezik a futam, de azért féltettem a pilótákat.

Az ötödik körbe már elkezdték felrakni az esőgumikat, majd pár később a biztonsági autó is bejött. Hamarosan pedig piros zászlóval leintették a futamot.

- Oh, de jó. –könnyebbült meg barátnőm, aki nagyon féltette Jensont.

- Pár évvel ez előtt, még hagyták volna, hogy tovább menjenek.

- Lilla szerintem ez nem segít Blair megnyugtatásában. –szidott le azonnal a tesóm, és én inkább csendbe maradtam.

Fanni viszont sikeresen elterelte barátnőm fegyelmét azzal, hogy a piciről érdeklődött. Én viszont teljesen a képernyőre koncentráltam és vártam, hogy folytatódjon a futam. Néha-néha elmondtam nekik, hogy épp mit mondanak, de ők elbeszélgettek. Viszont arra ők is felkapták a fejüket, hogy a Lotus megerősítette, hogy van egy új fagyasztójuk teletöltve jégkrémmel. Blair ezt nem értette, de miután elmagyaráztam neki, hogy 2009-ben ugyan így állt a mezőny Kimi pedig elkezdett jégkrémet enni, ő is velem együtt nevetett. Hosszas várakozás után, ami 45 percet jelentett elindulhattak, de mondhatni az is csak sétakocsikázás volt nem verseny.

Hamarosan viszont javultak a körülmények, és kezdett egy versenyre hasonlítani.

- Ezt nem hiszem el! –kiáltottam fel a 47. körben ugyanis Vettel defektet kapott.

- Tesó, de hisz ez így jó. Kimi egy helyet előrébb jön. – nyugtatgatott a húgom. De nekem csak Sebastianon járt az agyam, aki így sok helyet veszített.

- Igen, de Sebi…

- Ok, ennyi elég volt. Mi van közted és Sebastian között? –kérdezett rá azonnal Blair, a tesóm pedig csodálkozva nézett rá majd rám. Szegénykém a múltkor még teljesen abban a tudatban volt, hogy Jenson a barátom. Majd megtudta, hogy nem, mivel Blair terhes tőle. Most meg kiderül, hogy Sebastiannal van köztünk valami.

- Nem tudom. –feleltem.

- Én ezt nem hiszem el. –vágta rá barátnőm azonnal.

- Volt egy-két jó pillanatunk együtt, de nem tudom, hogy akarom-e a dolgot. Ezért ha kérhetem, hanyagoljuk a témát.

- Hát, ha ezt szeretnéd.

- Ezt. –vágtam rá azonnal.

A kaotikus futamot végül Alonso nyerte meg, mögötte pedig hihetetlen módon Perez ért be. Kimi ötödik helyen végzett, aminél persze lehetett volna jobb is, de így se volt rossz eredmény. Sebastian viszont pontszerző helyre, sem tudott felkapaszkodni, amiért nagyon sajnáltam őt.

Gondolkoztam, hogy fel kellene hívnom, vagy legalább egy SMS-t írnom, de végül mindegyiket elvetettem.

A futam után hárman összedobtuk az ebédet. Én elkészítettem a híres parmezános csirkémet körettel. Fanni salátát készített, Blair pedig desszertet. Majd a délutánt csajos filmek nézésével, és beszélgetéssel töltöttük. Persze ismét előhozta barátnőm a Sebes témát, de én még mindig nem tudtam mitévő legyek.

A filmnézés késő estig elhúzódott, így B. hiába ellenkezett velem nem engedtem haza őt. Persze ő azonnal hívta Jenson, hogyha haza érkezik, ne lepődjön meg, hogy nincs otthon. Mert hát mégiscsak két hét után hazatérsz és a terhes barátnőd nincs otthon eléggé sokkoló tud lenni.

Hétfőn reggel ismét csengetésre ébredtem. Megnéztem az éjjeli szekrényen lévő órámat, és láttam, hogy reggel hét órát mutat, így nem tudtam hova tenni a dolgot, hogy kinek hiányzom ilyenkor.

Lassan leballagtam a lépcsőn, mivel semmi kedve nem volt sietni korán reggel. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és mikor kinyitottam az ajtót teljesen ledöbbentem.

- Szia Haley! –köszönt nekem az ismerős alak.

Sziasztok! Ismét itt az új rész, és remélem tetszik nektek. 

Tegnap micsoda Seb győzelem, nagyon örültem neki, és annak is, hogy mögötte Kimi végzett.

Puszi. Jó nyarat!

31.Fejezet

31.Fejezet: Oh, hogy felejthettem el?

- Bocsi, de ezt muszáj felvennem –mondtam sajnálkozva Sebnek. – Haló. –szóltam bele a telefonomba.

- Szia Hays. Miért nem vagy már Svájcba? –támadott le barátnőm.

- Mert Sebastiannal épp várost nézünk. De miért is kellene otthon lennem már?

- Csak viccelsz ugye? Nem mondod, hogy elfelejtetted?

- Mit Blair? Kezdesz kiakasztani.

- Haley, holnap valami nagy fejessel kell Amerikába ebédelned. – emlékeztetett a helyzetre B. Amit én teljesen elfelejtettem. Hónapokkal ezelőtt beszéltem meg Obama kampánymenedzserével, hogy a választási dolgokba segít a cég.

- Teljesen kimet a fejemből. –feleltem sajnálkozva. – Figyi megpróbálok valahogy oda érni, majd hívlak, ha már többet tudok. –tettem le a telefont.

- Na, minden rendbe? –kérdezte Sebi.

- Nem igazán. Holnap délbe, Amerikába kellene lennem.

- Melyik részén? –faggatott tovább.

- Washington.

- Az necces lesz. –mondta, de valahogy nem tudtam rá figyelni, csak a találkozón járt az agyam és azon, hogy hogyan érek oda időbe.

Pár pillanat múlva megragadta a kezem, és egy taxi felé húzott. Visszavitettük magunkat a szállodához, ahol gyorsan elkérte a kulcsomat, majd rohantam is a szobámba.

- Te mit csinálsz? –kérdeztem tőle, amikor az én emeletemen ő is kiszállt a liftből.

- Csak nem gondold, hogy hagyom, hogy elkéss miattam.

- Nem, de meg tudom oldani egyedül is.

- Nem baj én akkor is segítek. –ragaszkodott az elméletéhez és, hogy ne ellenkezzek inkább megcsókolt. 

Gyorsan kinyitottam a szobaajtót, és amikor beléptem, szomorúan néztem körbe, mert esélytelennek tűnt a helyzet. A ruháim szétszórva hevertek minden felé, és azt se tudtam mikor megy a gép, vagy, hogy mit rakjak el először.

- Héj, megoldjuk. Ne aggódj! –jött oda hozzám Sebi, és átölelt.

- Nem hiszem.

- Hidd el, oda érsz! De mit segítsek?

- Nézd meg, mikor megy gép Washingtonba!

Míg Sebastian leült a gépemhez én gyorsan a fürdőszobába rohantam összeszedni a sminkjeimet, és a hajsütővasat meg pár dolgot, ami ott volt. Miután ott végeztem oda mentem Sebhez, aki nagyba bújta a laptopomat. Mikor ránéztem, ő biztatóan mosolygott rám, de valahogy ez nem nyugtatott meg.

- Na, mikor indul a gép?

- Másfél óra múlva. –válaszolta nyugodtan, de én csak még idegesebb lettem.

- Ok lehet, hogy már unod, hogy mindig azt mondom, nem fogok oda érni, de a véleményem még nem változott meg.

- Nem unom. Egyelőre örülök, hogy még nem dobtál ki a szobádból, és együtt voltunk délután, na meg aztán…

- Sebi nagyon szívesen végig hallgatnám, amit mondani szeretnél, de most ilyenre nincs időm. –mondtam neki.

- Értem. Akkor most mit segítsek?

- Milyen gyorsan tudsz ruhákat hajtogatni? –kérdeztem tőle.

- Elég lassan. –felelte miközben furcsa grimaszt vágott.

Oda adtam neki pár ruhát, amit hajtogatni kellett és közben én a többi ruhámat is bepakoltam a bőröndömbe. Szerencsére fél óra alatt végeztünk is vele. Lesiettünk a recepcióhoz, és míg én leadtam a kulcsomat Sebastian fogott egy taxit. Mikor oda mentem a taxihoz kész voltam, hogy elbúcsúzzak tőle. De ő inkább elkísért a reptérre is.

A repülőtéren mind a ketten kiszállunk, és futottunk, hogy jegyet vegyek. Szerencsémre még 15 perc volt a gép indulásáig. Így nyugodtabban sétálhattam az ellenőrzéshez.

- Én csak eddig mehetek most. –mondta Sebi. –Örülök, hogy a mai napot azért együtt töltöttük.

- Sebastian, tudod, hogy ez milyen nyálasnak hangzik? – kérdeztem tőle nevetve.

- Kinevetsz? –nézett rám duzzogva.

- Dehogy.

- Látom én. Ez a hála a segítségemért?

- Nem. –feleltem határozottam, közelebb mentem hozzá és megcsókoltam.

Pár perce már csókolóztunk, mikor rám szóltak, hogy igyekezzek, mert a gép hamarosan felszáll. Még egy gyors puszit adtam Sebastiannak, és hamarosan már a gépen ültem. Így ismét volt időm aggodalmaskodni. A telefonomat inkább ki is kapcsoltam, és megpróbáltam egyet aludni.

Mikor felébredtem már elég közel voltunk a Washingtonhoz. Bekapcsoltam az övemet és vártam, hogy leszálljunk. Miután pedig kiszálltam a gépből visszakapcsoltam a telefonomat. Megnéztem az órámat, és csalódottan láttam, hogy már elkéstem a megbeszélt ebédről, ugyanis az óra fél kettőt mutatott. De meglepetésemre 5 üzenet és jó pár nem fogadott hívás várt.

Hívott Blaire, Seb, ami kicsit meglepett, de amit nem tudtam hova tenni az Mr. Erikson hívása volt. Biztos voltam benne, hogy soha többet nem kapunk ehhez fogható ajánlatot. Mivel lekéstem a megbeszélést, és úgy gondoltam ajánlani se fognak minket a közel jövőben. Nem tudtam mit csináljak, pár percig gondolkoztam, hogy előbb felhíjam, de aztán inkább az üzeneteimet néztem meg.

Blair érdeklődött, hogy merre járok és, hogy mi a helyzet. Sebi is hasonlókat irt a három üzenetébe, és megírta, hogy mindenképp beszélnünk kell. Az ötödik sms pedig Mr. Eriksontól jött. Gyorsan megnyitottam és elolvastam. Majd elolvastam ismét, mert nem hittem a szememnek. Ugyanis megkért, hogy tegyük át a találkozót este 7 órára inkább.

Nagyon örültem a kérésének és azonnal írtam neki egy választ, hogy az étteremnél várom akkor este. Utána pedig barátnőmet hívtam fel elmesélni neki, hogy mi történt.

- Szia. –köszöntem neki vidáman.

- Mi ez az öröm, csak nem oda értél?

- Nem, sajna elkéstem, De kaptam egy üzenetet, hogy este találkozzunk.

- Viccelsz? –csodálkozott Blair is.

- Nem. Alig hittem a szememnek.

- Nagy szerencsénk van, de le kell tennem, mert Jenson hív.

- Rendbe. Szia, és vigyázz magadra meg a picire! –kértem tőle.

Letettem a telefont, és fogtam magamnak egy taxit, majd egy közeli hotelba vitettem magam. Kivettem egy szép szobát és letettem a bőröndömet. A ruháimat pedig átnéztem, hogy mit vehetnék fel a találkozóra, de szomorúan láttam, hogy semmi komoly ruhám nincs. Így elhatároztam, hogy elmegyek vásárolni.

Szóltam a recepciónak, hogy hívjanak nekem egy taxit, és míg vártam felhívtam Sebit.

- Szia! –szóltam bele a telefonba, amikor felvette.

- Szia! Jól vagy? Oda értél időbe?

- Élek. De sajna nem értem ide időben, viszont a pasi eltetette a megbeszélésünket.

- Akkor nincs veszve semmi.

- Ühm. –motyogtam miközben beszálltam a taxiba.

- Igazából azért hívtalak, hogy nem jössz-e Malajziába?

- Sebi, én nem szeretném elsietni a dolgot.

- Nem mondanám sietségnek, és különben is nekem már régóta tetszel.

- Seb ezt tudom. De nekem különben is dolgoznom kell. Nekem is van munkám. –feleltem neki mérgesen.

- De azt itt is tudnád intézni.

- Nem olyan egyszerű. – kezdtem el hangosabban beszélni, mondhatni már kiabáltam vele telefonon keresztül. –Azt hiszem jobb lesz, ha leteszem, majd megbeszéljük személyesen. –és kinyomtam őt.

Próbáltam nem gondolni a beszélgetésünkre, míg vásároltam, de nem sikerült. Nem hittem el, hogy Sebastian ilyen önző is tud lenni, hogy csak magára gondol. Nekem is van munkám, amiért én is keményen megküzdöttem. Ráadásul szeretem is csinálni. Persze jó lenne minden futamon ott lenni, de akkor se tehetem meg. Nem hagyhatom ott a céget. Főleg, hogy azt se tudom mi lesz Sebiből és az egész helyzetből. Lehet, hogy csak egy hirtelen fellángolás nála. Nem tudhatom.

Gondolataimból a telefonom csörgése hozott vissza. Ránéztem a kijelzőre és miután láttam, hogy a testvérem az kinyomtam és én hívtam vissza őt.

- Szia, Fanni! Mi van veled?

- Szia Haley! Jó végre beszélni veled. Olyan régen hallottam a hangod, mindig csak üzeneteket írunk egymásnak. –panaszkodott húgocskám.

- Sajnálom! De elég elfoglalt vagyok mostanában.

- Gondolom, azt se tudod hova repülj az új barátoddal.

- Micsoda? –kérdeztem tőle, mert nem tudtam mire gondol.

- Néztem a Forma 1-et a Német RTL-en, és mikor mutatták Jenson autóját, láttam, hogy ott állsz vele és beszélgettek.

- Nem. Egyáltalán nem vagyok együtt vele.

- Biztos?

- Egészen! –feleltem neki határozottan, de, hogy valóban meggyőzzem elmeséltem neki, hogy Blair terhes Jenstől.

- Gratulálok neki! –válaszolta azonnal, miután megtudta a jó hírt.

- Viszont most már te mesélj nekem valami! Mi a helyzet otthon?

- Elegem van! A tanárok idióták, mást sem csinálok, csak dolgozatot írok. Ha, pedig ez nem lenne elég Bence szakított velem.

- Várj! –kértem meg őt, hiszen azt sem tudtam, hogy együtt vannak. – Mikor jöttél össze Bencével?

- Úgy egy másfél hónapja.

- Bocsánat, szörnyű testvér voltam.

- Semmi baj Hays. Már megszoktam, hogy sosincs ilyenkor senki, akivel úgy igazán tudnék beszélni.

- Tudod mit? Van egy ötletem! –meséltem neki. – Pénteken kiutazol hozzám, Svájcba, és eltöltesz velem egy hetet. Csak győzd meg anyuékat!

- Oh, de jó! –visított bele a telefonba. – Megyek is! Kezdem a puhításukat. Szia, majd még beszélünk. –köszönt el tőlem. De mire én válaszolhattam volna letette a telefont.

Aznap este találkoztam Mr Eriksonnal, aki megkért, hogy segítsünk megszervezni Obama kampányához szükséges gyűléseket, vacsorákat és különböző rendezvényeket. Persze azonnal igent mondtam rá, hiszen ez egy hatalmas lehetőség a cégnek.

Még azon a héten, pedig megbeszéltünk az elkövetkező pár hónapba lévő eseményeket is. Megegyeztünk abba, hogy az én felügyeletemmel Svájcból szervezek mindent, de az Amerikai részleg fog mindent leellenőrizni a helyszínen. 

Sziasztok ez az új rész. Nem lett valami izgalmakkal teli, de a történet folytatásához, az áthidalásokhoz muszáj ilyen is. 

Ez előző részhez köszönöm a sok pipát. Nagyon örültem neki, és remélem azért most is kapom. Viszont, ha nem is kapok szerdán egy óra körül gondoljatok rám, mert kresz vizsgázom. 

Puszi