2. fejezet: Váratlan hívás

Sziasztok :D 

Meg is hoztam az új részt. Egy két értékelésnek, vagy megjegyzésnek azért örülnék.

De szeretném megköszönni, a két rendszeres olvasót már egy nap után. Na meg persze azt is, hogy látogatjátok a blogomat.

Ja és persze Happy Halloweent. Jó horror filmnézést, vagy ijesztgetést mindenkinek.

- Haló!? – szóltam bele a telefonba.

- Szia Haley –hallottam meg az ismerős hangot, de meglepett, hogy hallom.

- Oh, szia Jenson. Rég hallottam felőled. Sajnálom, hogy elvesztetted a Világ Bajnokságot. Mi van veled?

- Én megvagyok. Viszont én se tudok rólad semmit. Még annyit se tudok, mint amit te tudsz rólam.

- Elvagyok, dolgozgatok. Ja és elég közel vagyok a főhadiszállásotokhoz.

- Csak nem Svájcba vagy? De azért ugye jössz a Brazil Nagydíjra?

- Persze. Gondoltam is hogy meglátogatlak. Tudod, már hetek óta nem hallottam felőled. –mondtam. Viccnek szántam, de azért elég dorgálóra sikerült a hangom.

- Hát akkor azt hiszem örülni, fogsz, mert szeretném, ha te kísérnél el az after partyra. Csak azért kérdezem már most, mert jeleznem kell hogy viszek-e magammal valakit.

- Szívesen elkísérlek, de mi van a barátnőddel? –kérdeztem, mert úgy tudtam minden rendben, van köztük.

- Hát megbeszéltük, hogy nem baj hogy te kísérsz el. Ő nem tud eljönni és így ő, se érzi magát olyan rosszul, hogy egyedül hagy a hétvégén. –próbálta magyarázni de én nem hittem neki.

- Aha, és szegény mit csinál?

- Japánba modellkedik, de ha akarod, felhívhatod.

- Nem akarom felhívni.

- Ugyan Hays, Ismerlek már, nem igazán tudsz hazudni. Meg lehet hallani a hangodon, mikor mondasz igazat. –fejtette ki véleményét Jenson.

- Ok igazad van. Tényleg minden rendben van köztetek? Tényleg csak nem ér rá… –próbáltam javítani a helyzetemen.

- Igen, igazat mondok. Jaj majdnem el is felejtettem.

- Na, mit? Csak nem igazam van? –ugrattam őt.

- Héj kislány, miért beszélsz így az idősebbekkel? –na, ezzel a kijelentéssel fel tudtak néha dühíteni. Ok hogy 22 vagyok, de akkor is.

- Ne már, megint ez a korkülönbség. –nyafogtam.

- Nyugi csajszi! Így jobb?

- Kicsit. Na de mit akartál még kérdezni?

- Csak azt, hogy tudsz-e még egy kísérőt? –kérdezte, amin én nagyon meglepődtem.

- Miért csak nem két lánnyal akarsz egyszerre megjelenni.

- Dehogy is. Lewisnek kell a pár. Tudod Nicole turnézik és Lewis sem akar egyedül maradni az este.

- Ja szegényke! –mondtam, és rögtön elkezdtem gondolkozni, hogy ki lehetne az. De Jenson se volt igazán türelmes típus.

- Na? –kérdezte kb. 30 másodperc után.

- Blaire? Emlékszel rá? Ő is ott volt az első bulin, amit nektek szerveztünk.

- Persze, aranyos csajszi. És ő is szívesen eljönne?

- Igen. –válaszoltam gyorsan, mert szembe velem, óriási szemekkel nézett már B.

- Kösz Hays életmentő vagy. Majd akkor még beszélünk, mert előtte még találkozni akarok veled.

- OK. Majd írj, vagy hívj.

- Na, jó nekem mennem kell… - tette volna le a telefont Jens, de nekem hírtelen eszembe jutott még valami.

- Bocsi, csak még egy kérdést. Nem tudod, ki szervezi a bulit? –kérdeztem hadarva. Bár nem biztos, hogy szegény könnyen megértette, lehet nyelvtanilag sem volt helyes.

- Őőőő nem! –na ez őszinte volt. –Nem szoktam az ilyenekkel foglalkozni. Miért?

- Nem fontos. Csak a kíváncsiság. De most már nekem is mennem kell.

- Ok. Szia Hays.

- Szia Jens. –tettem le a telefont. De szegény barátnőm már tűkön ült.

Sosem volt Blair az a nyugodt típus, de mindig értek meglepetések. Egyszer majdnem felpofozta a barátját, mert nem akarta kimondani, hogy szeretlek. Egy másik alkalommal meg már be akart szólni a tanárnak, mert három hét múlva hozta csak a dolgozatokat. Mi többiek meg alig tudtuk lebeszélni, hogy ne sürgesse, mivel mi nem vagyunk rá kíváncsiak.

- Jaj, mond már mit akart Jenson? Csak nem össze akar veled jönni, mert már rád férne egy barát.

- Hogy érdekelhet ez jobban, mint az új munkánk. És én megvagyok egyedül is.

- Tudom meg vagy egyedül is, most a munkádra akarsz koncentrálni, egy pasi csak bezavarna blabla bla. –kezdett bele magánszámába B.

- Erről jobb, ha most nem beszélünk. –vágtam rá rögtön.

Nagyon utálom, ha valaki meg akarja mondani, mit tegyek. Jó lehet, tényleg rám férne egy kis randizás. Az előző barátommal kb. fél éve szakítottunk. Matt nagyon kedves volt meg mindig próbált megnevettetni, de én akkor tényleg a munkára akartam koncentrálni. Meg jó tudom, hogy ez hülyén hangzik, de túl sokáig voltunk együtt ő csak egy hogy is mondjam, azt hiszem a jó szó a gimis szerelem volt. Néha azért még mindig beszélek Mattel, de tudom mindkettőnknek jobb így, hogy vége. Azóta ő össze is jötte egy kedves csajjal, ami bizonyítja, hogy jó döntés volt elengedni őt.

- Rendben nem faggatlak, de csak most nem. –egyezett bele nagy nehezen. – De akkor a melót meséld el.

- Hát, nekünk kell megszervezni a két hét múlva esedékes Brazil Nagydíj after party –ját és a csütörtök esti bulit. Ja és a vasárnapi bulin te leszel Lewis kísérője. –kezdtem bele mondandómba, csakhogy Blair szokásához híven félbeszakított.

- De miért nem te leszel a kísérője?

- Ha engednéd, hogy befejezzem a mondatomat akkor ezt is, tudnád.

- Ok. Szóval?

- Lewis azért nem velem jön, mert én megyek Jensonnal. A barátnője modellkedik. Nicole meg turnézik, ha jól emlékszem.

- Szívesen elkísérem Lewist, de hogy szervezzük meg másfél hét alatt mind ezt? –erre én eddig nem is gondoltam még, jó hogy B.-nek ez is az eszébe jutott.

- Őszintén nem tudom. De azt hiszem bele kéne húznunk, ha végezni akarunk. Én vissza is megyek az irodába és megpróbálok kitalálni valamit. Majd bent találkozunk. –köszöntem el Blairtól. Fogtam a kocsi kulcsom és visszaindultam az irodába

1. fejezet: A munka

Itt is az első fejezet. Jó olvasást hozzá!
Ha lehet akkor értékeljétek is! Fontos lenne a visszajelzés.
Előre is köszi.

- Szia Haley! Nem hiszem el, hogy megint ez a hülyeséget nézed. Mond már el nekem mi abba a jó, hogy autók köröznek egy pályán! - mondta nyafogva ismét Blair.

Meg tudd már ezzel őríteni legjobb barátnőm. Kiskorom óta szeretem a motorsportokat, főként a Forma 1-et. Nem tehetek róla, nagyon szeretem a száguldást. Bár még emlékszem olyanra is, hogy 4 éves korom környékén apa és a nővérem el tudott üldözni a Tv-től, ha bekapcsolták az F1-et. Aztán mi történt arra nem emlékszem, apa azt mondja egyszer csak ott maradtam velük és rámutattam Kimi Raikkönenre és azt mondtam mostantól neki fogok szurkolni. Onnantól kezdve pedig mindig megnéztem a futamokat és mostanra mindent tudok már erről a sportról.

 Blairt pedig gimnazista korom óta ismerem. Tudom nem mesébe illő barátság, hogy már óvoda óta barátkozunk, de ez annak köszönhető, hogy elköltöztem a hazámból már nagyon fiatalon. Nem a szüleimmel együtt, hanem egyedül. Mikor Magyarországon betöltöttem a 16-ot úgy döntöttem kimegyek Amerikába a rokonokhoz és ott fogok tanulni. Anyuék nehezen engedtek, de belátták ez így jobb lesz nekem is. Az első hónapokba nagyon nehéz volt, de aztán kezdtem belerázódni, sokáig nehéz volt beilleszkedni, sőt mondhatom barátom se volt igazán. Aztán két hónap eltelt a suliból és én lebetegedtem, kicsit pedig megijedtem, hogy hogyan fogom megkapni a házi feladatokat, de másnap megjelent Blair. Ismertem őt, mert együtt jártunk néhány órára, de azt hittem ő azt se tudja, ki vagyok. Nem mintha a nagymenőkhöz tartozott volna, de neki is megvolt a baráti társasága. Így nem igazán értettem miért van nálunk. Ő pedig elmondta, azért jött, mert már az első nap beszélni akart velem, de nem volt bátorsága és addig nem szedte össze magát. Onnantól viszont egyre többet beszélgettünk, moziba jártunk, míg szinte elválaszthatatlan barátok lettünk. De, hogy miért félt az első napokba oda jönni hozzám, azt most sem tudom.

Ehhez a történethez még hozzá tartoznak a változások. Az egyik legnagyobb persze a költözés a családom nélkül. Viszont én a nevem megváltoztatását is ide sorolom, mert engem Magyarországon Fehér Lillának hívtak. Hát az igaz, hogy nem csak múlt idő, mert néha még ma is használom, de jobban szeretem, ha a hazámon kívül Haley Scottt-nak hívnak. Azért változtattam, mert nem szerettem, hogy nem tudják kimondani a nevem. Az egyetemen is sokan csodálkoztak, hogy akkor most mi is van a nevemmel. A hév viszont nem csak itt ragadott el engem, hanem a sok iskolával. Mármint én sportriporter akartam lenni kiskorom óta, és fel is vettek arra a szakra, és már fél éve tanultam is, amikor Blair észhez térített és felvettem mellé a rendezvényszervezést.

- Hahó Hays! Figyelsz te rám egyáltalán?

- Mi? Jaj, bocsi belemerültem a futam összefoglalóba. Tegnap nem láttam, mert mint tudod veled voltam bulizni.

- Jól van, bocsi, ha ezt akartad hallani. Am azért jöttem csak be, mert vár téged egy hívás, aminek lehet, hogy örülni fogsz. –B.-vel már egy ideje együtt dogozunk a Dreams Forever rendezvényszervező cégnél. Tudom kicsit nyálas a neve, de mikor a céget alapították a főnök megkérdezte a kislányát mi legyen a neve apuci vállalkozásának és a kiscsaj ezt találta ki. Mélyről kezdtük Blairrel gyorsan feltornáztuk magunkat és már mi vezetjük a zürichi céget. A mostani főnökünk bízik bennünk, és tudja, hogy mindig a maximumon teljesítünk, amikor egy esküvőt, vagy egy céges partit kell megszervezni.

- Na, szóval ki is telefonál? –próbáltam rá venni Blairt, hogy mondja el, de nem tette.

- Vedd fel és megtudod!

- Haló itt Haley Scott– mondtam és vártam a választ.

- Áh Miss. Scott. Őrölök, hogy végre el tudtam érni. Jaj, bocsánat be se mutatkoztam én Emily Johnson vagyok. Bernie Ecclestone titkárnője.

- Oh, miben segíthetek?

- Nem tudom, lehet, későn szólok, de szeretnénk, ha a jövő heti Brazil Nagydíj hétvégéjét ön szervezné meg.

- Értem és mire gondolt? –kérdeztem, mert ilyet még nem szerveztem, de nagyon kíváncsi voltam.

- Hát csütörtök estére egy koncertekkel egybekötött buli kellene a szurkolóknak és vasárnapra, pedig egy after party a pilótáknak szerelőknek meg egyebek. Tudja ez az utolsó futam a szezonban. –magyarázta a helyzetet perceken keresztül.

- Igen, igen értem. Tudja egy kicsit késő szólt, de minden tőlem telhetőt megteszek. Szóval akkor legyen zene, étel és ital is akkor az after party-n . A pilótáknak pedig legyen egy külön asztala? Bár akiknek van barátnője és ott lesz, az jelezhetné nekem, mert akkor az asztalt is úgy szervezném nekik. Van a pálya mellett elég nagy terem ugye? Azt nem kell külön intéznem? –kérdeztem profihoz méltón, pedig belül nagyon izgultam, hogy én szervezem ezt.

Jó igaz mindenképp ott lettem volna. Blair kísért volna el, de most együtt szervezzük ezt a hatalmas eseményt. Talán ha ez összejön több bulit is, mi szervezünk. Ráadásul még a boxutcába is sétálhatok és megismerhetem a pilótákat. Jensont és Lewist ismerem, mert egy partit már tartottunk a McLaren gyáránál. Velük az óta is beszélek néha.

- Igen az tökéletes lesz. A pilótákat pedig majd megkérdezem, és az információt elküldöm e-mailbe.

- Rendben van. Én szerdán már oda utazok, hogy a többit a helyszínen intézzem el. Visz hall. –köszöntem el és tettem le a telefont. Alig vártam már hogy elmeséljem az egészet B.-nek.

De ahogy felnéztem, nem láttam sehol. Átrohantam az ő irodájába ott se volt. Kimentem a titkárnőjéhez, de ő se tudott semmit. Mikor már épp fel akartam hívni jött egy sms tőle, hogy Zürichbe vár a kedvenc kávézónkba.  Két helyen volt a cégnek irodája: Zürichbe és New Yorkba. Zürichhez közel van házam Baarba Blairnek pedig Regensbe. De én itt jobban szeretek, mint a New Yorki lakásomba. Ez közelebb van a hazámhoz.

Lementem az irodaház parkolójába, megkerestem az Infinitimet beszálltam majd elindultam a kávézó felé. Mikor sikerült leparkolnom kiszálltam és majdnem hasra estem a saját lábamba. Nem is én lettem volna, ha nem teszem ezt, mindig is bénának számítottam.  Kiskoromban eltörtem a bokám, a könyököm a kezeimet többször is és mindig van valamilyen seb rajtam.

- Szóval? –támadott le Blair miközben leültem az asztalunkhoz a latémmal.

A Caffe Royal semmit sem változott. Két éve mikor először jöttünk a Svájcba René hozott ide minket. Azonnal beleszerettünk, mert az egész hely világos mivel óriási üvegablakok vannak azon az oldalon, ami az utcára néz. Nyáron, a teraszon is vannak asztalok de, ilyenkor ősszel nincs már jó idő, így ilyenkor belülre szorulunk. Bent minden ciklámen és világoszöld. A falakon pedig különböző képek lógnak Svájcról. Vannak olyanok, amiket profi fotós készített és van néhány kép, amit az ide látogatók csináltak. Mit ne mondjak, nagyon jól mutat együtt. A berendezés 21. századi. Bőrborításúak a székek és a boxok is. A bárpultnál pedig elhagyhatatlan a bárszék. Az egyik fiút én szereztem ide, mert még Magyarországon volt az osztálytársam és később pincérkedni tanult.

- Ugye azt még tudod, hogy Bernie Ecceston titkárnője hívott?

- Igen, igen. Ő az imádott sportod tulajdonosa. Úgy értem Bernie nem a titkárnő

- Aha, értem. Szóval azért hí… - kezdtem bele a mondanivalómba mikor meghallottam az Every teardrop is a waterfallt a Coldplaytől, ami a csengőhangom volt.

Bevezető

Sziasztok!
Először is fogalmam sincs mit írjak bevezetőnek, talán csak annyit, hogy remélem sokan fogjátok olvasni ezt a blogot. Tudom már lehet, hogy kicsit unalmas egy olyan blog ahol a főszereplő csaj bekerül valahogy a Forma 1 nyüzsgésébe, de azért megpróbálok, majd izgalmas fejezeteket hozni. A történetről egy kis bevezetőt megtaláltok oldalt, de mást nem is mondok róla, mert a többi majd úgy is kiderül.
Írhatnám hogy köszönet a barátnőmnek, aki már elolvasta párszor a történet elejét, meg egy egész beszédet mondhatnák, de mivel nem Oscar díjat kapok így nem teszem.

A történet:  Haley Svájcban egy rendezvény szervező cégnél dolgozik, és így kap meghívást, egy Forma 1-es rendezvény megszervezésére. A hétvége folyamán megismerkedik a pilótákkal, és még jobban megismeri Jensont, akit már előtte is ismert. Sebastian viszont csak az idegeire megy. A vasárnapi buliba Haley eléggé berúg majd másnap elmenekül de a bajok, folyamatosan megtalálják őt. De vajon a szerelem is rátalál és az álom beteljesül-e?

Szerreplők: 
( A szereplők csak az én képzeletem szüleményei. Nem valós személyek. Csak a pilóták azok. A képekről pedig csak annyit, hogy én így képzelem el őket, de ez igazából a te fantáziádra van bízva.)

Haley

 

Sebastian

Blair

Jenson

Kimi