Sziasztok! Először is nagyon-nagyon sajnálom, hogy csak most van új rész, de komolyan mondom megőrültek az iskolában. Semmi időm nincs, de még filmet nézni de. Viszont nem panaszkodni akarok, úgyhogy erről nem is írok többet. Csak még megnyugtatásként annyit, hogy azért továbbra is igyekszem folytatni a történetet.
Másodszor pedig ma van Kimi Räikkönen szülinapja, úgyhogy nagyon boldog szülinapot neki!!! :D
37. Fejezet:
Korán reggel
kellett kelnünk, 8 órakor. Ami igazából csak Fanninak bizonyult túl koránnak.
Nagy nehezen sikerült csak kihúznom őt az ágyból, de amint felkelt gyorsan
elkezdett ő is készülődni. Fél óra múlva már Blair és Jens háza előtt
parkoltunk le.
Majdnem a
szívinfarktus tört rám mikor Jenson kinyitotta az ajtót. Előző este is még úgy
volt, hogy ő nem lesz itthon és ezért mi kísérjük el az orvoshoz drága
barátnőmet.
- Szia!
–köszöntem neki, de hangomon még érződött a meglepettség.
- Szia Haley!
Rég láttalak. –köszöntött kedvesen. – Te pedig biztos Fanni vagy Hays tesója.
Én Jenson vagyok.
Button
beengedett minket a házba, pár perc után pedig B. is megjelent. Ragaszkodott
hozzá, hogy ha már mind itt vagyunk, elkísérjük őt az orvoshoz. Így gyorsan
eldőlt az is, hogy ki fog vezetni. Mivel a világbajnok Forma 1-es pilótánk nem
volt hajlandó beülni más mellé.
Látszódott
rajta is, hogy izgul már egy kicsit. Mégis csak ő lesz a büszke apa. Még akkor
is, ha csak ilyen hirtelen történt az egész. Újabb meglepetésként ért az is,
hogy egész úton be nem állt a szája. Végig arról beszélt milyen jó lenne már
tudni a nemét a picinek. Sőt már egy egész kép volt a szeme előtt a
gyerekszobáról. Blair pedig csak ámult és bámult, hogy már most mennyire oda
van a babáért Jens.
Az ultrahangnál
is mind bent voltunk, és be kell vallanom öröm volt barátnőmre és Jensonre
nézni. Látszott rajtuk, hogy szeretik egymást, és a baba dolog csak még
közelebb hozta őket egymáshoz.
- Doktor úr,
lehet tudni, hogy fiú vagy lány lesz? –szólalt meg félve Button.
- Hát apuka, ha
jól látom igen. Méghozzá ő egy kisfiú lesz. –válaszolta.
Jens arcán
azonnal lehetett látni a felbecsülhetetlen boldogságot. Szerintem ő sem, mert
arra gondolni, hogy fiú lesz. De nem csak ő örült Blair is. Mióta megtudta,
hogy terhes azóta arról álmodozott, hogy kisfiú lesz. Ez a kívánsága pedig
beteljesült.
Haza felé már a
neveken is elkezdtek gondolkozni, persze egyetértés nem volt. Szüleiknek már
régen elmondták, hogy hamarosan érkezik egy új családtag, de ezt a hírt, hogy
fiú lesz még ők sem szerették volna elmondani, főleg nem telefonon. Úgy
gondolták majd meglátogatnak mindenkit és személyesen mondják el ezt is, vagy
azon is gondolkodtak, hogy majd csak meglepetés éesz.
A következő
napok nagyon gyorsan elteltek. Vásárolgattunk, filmet néztünk, beszélgettünk és
sokat sétáltunk Fannival. Viszont szombaton már neki is haza kellett mennie, hiszen
neki javában ment az iskola. Igaz csak pár napot kellett mennie, azt hiszem
kettőt és kitört neki a tavaszi szünet. A probléma csak az volt, anyuék
szerették volna már otthon tudni.
- Haza jössz
húsvétra? –kérdezte még mielőtt becsekkolt volna.
- Nem hiszem,
még szombaton is dolgozom, és két napra nem érné meg haza menni.
- Megérné, mert
a családoddal lehetnél. Így ki fest tojásokat velem?
- Gyanítom
Kinga otthon lesz, majd ő segít.
- Oh.
Egyszerűen nem értem miért nem tudtok ti ketten kibékülni.
- Mert nem.
–feleltem és ezzel rövidre zártam a beszélgetést.
Pár perc múlva
sikerült becsekkolni is és hamarosan a gépe is indult. Én pedig haza
indulhattam ismét az üres házba.
Volt mit
tennem, ugyanis Fanni szobája úgy nézett ki, mint ahol bomba robbant. Volt pár
ruhája, amit mindig nálam tartott, és ez minden alkalommal csak bővült, és most
a ruhák nagy része a földön hevert, jó pár DVD-vel együtt. Néhány koszos
tányérról, és zacskókról nem is beszélve. Gyorsan összepakoltam a szobában és
már vége is lett a napnak.
Vasárnap pedig
az egész házat kitakarítottam. Megjött végre a tavasz, és vele együtt az
esküvőszezon és a gazdagok összejövetelei is sűrűsödtek, ami nekem is sokkal
több munkával jár, így hétfőn már kora reggel az irodámban ültem.
Először szerdán
volt időm elszabadulni a munkából, és ezt arra használtam, hogy Sebastiannal
találkozzam. Haza menni már nem volt időm előtte így reggel vittem magammal egy
másik ruhát a munkahelyemre és ott öltöztem át. Egy órával korábban el is
mentem, és persze mindenki azonnal kérdezte hova megyek ilyen csinosan, a
pletyka pedig gyorsan terjedt, hogy a főnök, aki sohasem találkozik férfiakkal
most randira megy. Mondhatom szép, hogy milyen jól ismerik az alkalmazottak az
ember magánéletét.
