2. fejezet: Váratlan hívás

Sziasztok :D 

Meg is hoztam az új részt. Egy két értékelésnek, vagy megjegyzésnek azért örülnék.

De szeretném megköszönni, a két rendszeres olvasót már egy nap után. Na meg persze azt is, hogy látogatjátok a blogomat.

Ja és persze Happy Halloweent. Jó horror filmnézést, vagy ijesztgetést mindenkinek.

- Haló!? – szóltam bele a telefonba.

- Szia Haley –hallottam meg az ismerős hangot, de meglepett, hogy hallom.

- Oh, szia Jenson. Rég hallottam felőled. Sajnálom, hogy elvesztetted a Világ Bajnokságot. Mi van veled?

- Én megvagyok. Viszont én se tudok rólad semmit. Még annyit se tudok, mint amit te tudsz rólam.

- Elvagyok, dolgozgatok. Ja és elég közel vagyok a főhadiszállásotokhoz.

- Csak nem Svájcba vagy? De azért ugye jössz a Brazil Nagydíjra?

- Persze. Gondoltam is hogy meglátogatlak. Tudod, már hetek óta nem hallottam felőled. –mondtam. Viccnek szántam, de azért elég dorgálóra sikerült a hangom.

- Hát akkor azt hiszem örülni, fogsz, mert szeretném, ha te kísérnél el az after partyra. Csak azért kérdezem már most, mert jeleznem kell hogy viszek-e magammal valakit.

- Szívesen elkísérlek, de mi van a barátnőddel? –kérdeztem, mert úgy tudtam minden rendben, van köztük.

- Hát megbeszéltük, hogy nem baj hogy te kísérsz el. Ő nem tud eljönni és így ő, se érzi magát olyan rosszul, hogy egyedül hagy a hétvégén. –próbálta magyarázni de én nem hittem neki.

- Aha, és szegény mit csinál?

- Japánba modellkedik, de ha akarod, felhívhatod.

- Nem akarom felhívni.

- Ugyan Hays, Ismerlek már, nem igazán tudsz hazudni. Meg lehet hallani a hangodon, mikor mondasz igazat. –fejtette ki véleményét Jenson.

- Ok igazad van. Tényleg minden rendben van köztetek? Tényleg csak nem ér rá… –próbáltam javítani a helyzetemen.

- Igen, igazat mondok. Jaj majdnem el is felejtettem.

- Na, mit? Csak nem igazam van? –ugrattam őt.

- Héj kislány, miért beszélsz így az idősebbekkel? –na, ezzel a kijelentéssel fel tudtak néha dühíteni. Ok hogy 22 vagyok, de akkor is.

- Ne már, megint ez a korkülönbség. –nyafogtam.

- Nyugi csajszi! Így jobb?

- Kicsit. Na de mit akartál még kérdezni?

- Csak azt, hogy tudsz-e még egy kísérőt? –kérdezte, amin én nagyon meglepődtem.

- Miért csak nem két lánnyal akarsz egyszerre megjelenni.

- Dehogy is. Lewisnek kell a pár. Tudod Nicole turnézik és Lewis sem akar egyedül maradni az este.

- Ja szegényke! –mondtam, és rögtön elkezdtem gondolkozni, hogy ki lehetne az. De Jenson se volt igazán türelmes típus.

- Na? –kérdezte kb. 30 másodperc után.

- Blaire? Emlékszel rá? Ő is ott volt az első bulin, amit nektek szerveztünk.

- Persze, aranyos csajszi. És ő is szívesen eljönne?

- Igen. –válaszoltam gyorsan, mert szembe velem, óriási szemekkel nézett már B.

- Kösz Hays életmentő vagy. Majd akkor még beszélünk, mert előtte még találkozni akarok veled.

- OK. Majd írj, vagy hívj.

- Na, jó nekem mennem kell… - tette volna le a telefont Jens, de nekem hírtelen eszembe jutott még valami.

- Bocsi, csak még egy kérdést. Nem tudod, ki szervezi a bulit? –kérdeztem hadarva. Bár nem biztos, hogy szegény könnyen megértette, lehet nyelvtanilag sem volt helyes.

- Őőőő nem! –na ez őszinte volt. –Nem szoktam az ilyenekkel foglalkozni. Miért?

- Nem fontos. Csak a kíváncsiság. De most már nekem is mennem kell.

- Ok. Szia Hays.

- Szia Jens. –tettem le a telefont. De szegény barátnőm már tűkön ült.

Sosem volt Blair az a nyugodt típus, de mindig értek meglepetések. Egyszer majdnem felpofozta a barátját, mert nem akarta kimondani, hogy szeretlek. Egy másik alkalommal meg már be akart szólni a tanárnak, mert három hét múlva hozta csak a dolgozatokat. Mi többiek meg alig tudtuk lebeszélni, hogy ne sürgesse, mivel mi nem vagyunk rá kíváncsiak.

- Jaj, mond már mit akart Jenson? Csak nem össze akar veled jönni, mert már rád férne egy barát.

- Hogy érdekelhet ez jobban, mint az új munkánk. És én megvagyok egyedül is.

- Tudom meg vagy egyedül is, most a munkádra akarsz koncentrálni, egy pasi csak bezavarna blabla bla. –kezdett bele magánszámába B.

- Erről jobb, ha most nem beszélünk. –vágtam rá rögtön.

Nagyon utálom, ha valaki meg akarja mondani, mit tegyek. Jó lehet, tényleg rám férne egy kis randizás. Az előző barátommal kb. fél éve szakítottunk. Matt nagyon kedves volt meg mindig próbált megnevettetni, de én akkor tényleg a munkára akartam koncentrálni. Meg jó tudom, hogy ez hülyén hangzik, de túl sokáig voltunk együtt ő csak egy hogy is mondjam, azt hiszem a jó szó a gimis szerelem volt. Néha azért még mindig beszélek Mattel, de tudom mindkettőnknek jobb így, hogy vége. Azóta ő össze is jötte egy kedves csajjal, ami bizonyítja, hogy jó döntés volt elengedni őt.

- Rendben nem faggatlak, de csak most nem. –egyezett bele nagy nehezen. – De akkor a melót meséld el.

- Hát, nekünk kell megszervezni a két hét múlva esedékes Brazil Nagydíj after party –ját és a csütörtök esti bulit. Ja és a vasárnapi bulin te leszel Lewis kísérője. –kezdtem bele mondandómba, csakhogy Blair szokásához híven félbeszakított.

- De miért nem te leszel a kísérője?

- Ha engednéd, hogy befejezzem a mondatomat akkor ezt is, tudnád.

- Ok. Szóval?

- Lewis azért nem velem jön, mert én megyek Jensonnal. A barátnője modellkedik. Nicole meg turnézik, ha jól emlékszem.

- Szívesen elkísérem Lewist, de hogy szervezzük meg másfél hét alatt mind ezt? –erre én eddig nem is gondoltam még, jó hogy B.-nek ez is az eszébe jutott.

- Őszintén nem tudom. De azt hiszem bele kéne húznunk, ha végezni akarunk. Én vissza is megyek az irodába és megpróbálok kitalálni valamit. Majd bent találkozunk. –köszöntem el Blairtól. Fogtam a kocsi kulcsom és visszaindultam az irodába