32.fejezet

32.Fejezet:

Csütörtökön este haza utaztam egy esti járattal, és a Svájci reptéren meglepetésemre Blair várt.

- Szia! Hát te? –kérdeztem tőle csodálkozva.

- Gondoltam kijövök eléd, és haza fuvarozlak.

- Köszönöm, nagyon rendes vagy. Egyébként, hogy vagy? Vagyis, hogy vagytok?

- Megvagyunk. Szerdán kell ultrahangra mennem.  Elkísérsz?

- Még nem tudom. Fanni holnap jön, és egy hétre marad. Meglátom, attól függ mennyire fáradok le mellette.

- Rendben van. –válaszolta miközben felnyitotta a csomagtartót, hogy berakjam a bőröndömet.

- Hát ez a sok kaja? –kérdeztem tőle, amint megláttam mennyi minden van az autó hátuljában.

- Tudtam, hogy nincs semmid otthon, ezért bevásároltam neked

- Oh, mondtam már mennyire szeretlek?

- Mostanában párszor már hallottam –viccelődött velem

A rövid úton elmeséltem neki mindent, ami mostanában történt. Kezdve Vettelel, amire az én drága barátnőm se tudott tanácsot adni nekem. Ő is csak annyit tudott mondani, mint Linda.

- Hogyha sosem próbáljátok meg, nem fogod megtudni milyenek vagytok. –mondta Blair.

A ház előtt mikor kiszálltam, azt hittem Blair is jön utánam, de nem tette. Fáradt volt, és én nem akartam, hogy neki vagy a babának valami baja legyen, ezért én sem ellenkeztem azzal, hogy haza megy lepihenni.

Jó volt belépni a házba, ugyanis már több mint egy hete nem voltam otthon. A bőröndömet leraktam a lépcső aljába és egyből a konyha felé vettem az irányt, hogy kipakoljam a szatyrokat, amikbe a cuccok voltak, amit barátnőm vett nekem. Mikor végeztem vele felmentem az emeletre, és kiválogattam a koszos ruhákat, és elindítottam egy mosást.

Szerettetem volna, ugyanis egy kis rendet varázsolni mielőtt húgocskám megjön, mivel ő mindig csak nagyobb rendetlenséget csinál, mint ami előtte volt. Viszont mire a mosógép lejárt én is elfáradtam, és már az óra is hajnali kettőt mutatott.

Reggel 8 órakor a telefonom csörgésére ébredtem. Álmosan néztem a kijelzőre, és nagy nehezen elolvastam a nevet rajta. Drága húgom neve villogott.

- Jóóóóóóóóóóóóóó reggelt Lilla.

- Neked is! –mondtam neki, miközben felkeltem az ágyról és elindultam a földszintre.

- A fél egyes repülővel megyek is hozzád.

- Rendben. Akkor addigra ott leszek. Remélem azért nem az egész ruhatáradat hozod!

- Nem, félig sincs a bőröndöm.

- Hogy-hogy? –kérdeztem csodálkozva tőle, mivel tudni kell a tesómról, hogy mindenhova annyi ruhát visz, amennyit csak tud.

- Bízok benne, hogy elviszel vásárolni.

- Értem már. Hát beszélhetünk róla. Úgy is kell nekem is egy két nyári ruha.

- Oh, király vagy. Imádlak tesó. Majd akkor találkozunk. Szia.

Miután letettem a telefont, gyorsan felöltöztem és készítettem magamnak egy kis pirítóst, mivel még rengeteg dolgom volt, míg Fannit vártam. Reggeli közben azért megnéztem a Forma 1-es híreket is, de szerencsére semmi említésre méltót nem találtam.

Két óra előtt pár perccel viszont már muszáj volt elindulnom a reptérre, mert húgocskám megölt volna, ha nem érek ki. Miután oda értem, még 20 percet kellett várnom, de aztán meg is láttam a húgomat, aki mondhatni futott felém és azonnal egy hatalmas ölelést kaptam tőle.

- De jó látni téged Lilla. Annyira hiányoztál.

- Te is nekem tesókám. –vallottam be neki, amit én is éreztem. Mert hát hiába hagytam el Magyarországot olyan régen, azért a családom mindig is hiányzott.

- Na és mi a heti program? –támadott le a szerinte legfontosabb kérdéssel.

- Majd kiderül még. –mondtam neki az igazat, mert igazából én sem tudtam. Sőt ötletem se volt még. – Most haza megyünk és összeütünk valami ebédet. Mit szólsz?

- Tökéletes. Már éhen halok.

Tesóm húzta maga után a bőröndjét és én mikor hátra fordultam elkapott a röhögő görcs, ugyanis a bőrönd majdnem nagyobb volt, mint Fanni.

- Infinity? –kérdezte csalódottam, mikor oda értünk az autómhoz, mivel neki a Mini Cooper volt a kedvence.

- Igen, mert számítottam rá, hogy abba nem fér bele a bőröndöd.

- Hahaha. –válaszolt rá gúnyosan.

Miután haza értünk gyorsan összedobtunk egy kis ebédet, ami salátát és fűszeres csirkét takart. Evés közben pedig kifaggattam testvérkémet a Bencével történt eseményekről. Szegényt kicsit fel is bosszantottam vele, így ebéd után közölte, hogy menjünk el futni, hogy levezesse a felesleges energiáját. Én bele mentem, mert ilyenkor ellenkezni nem a legjobb ötlet vele.

Előszedtem a futós ruhámat a szekrényből, mert ilyenem is volt és mire elkészültem Fanni már az előszobában toporgott. Rajta is edzős ruha volt, amin én meg is lepődtem, mivel ő mégis csak nyaralni jött hozzám, és erre előkapott egy ilyet a bőröndjéből.

A futás eleje nagyon jól esett, de másfél kilométer után én kifulladtam, ö öt kilométert lefutott. Hazafelé még egy kicsit én is kocogtam, és ezért szó szerint beestem a házba.

A szombati napot vásárlással töltöttük. Korán reggel felkeltünk és egész délelőtt az üzleteket jártuk. Egyik ruhabolt után jött a másik, de egy órakor azért már mi is meguntuk, és már a kezeink is leszakadtak, annyi táska volt a kezünkben. Beültünk egy aranyos kis étterembe ebédelni, majd folytattuk a délelőtti programot, igaz, hogy már csak kaját kellett vennünk.

Másnap ebédre Blairt vártuk, de úgy volt megbeszélve, hogy hajnalban jön, mivel együtt akartuk megnézni a Maláj Nagydíjat. Korán reggel csengetett is barátnőm és nekem azonnal ki is pattantak a szemeim, és előjött a rajongó énem. Alig vártam a futamot. Gyorsan lerohantam a földszintre és nyitottam is az ajtót.

- Szia Blair! –öleltem meg őt, majd megnéztem a hasát. Hiába én, aki sokat láttam őt, már láttam a hasát.

- Szia. Na, kezdődhet a futamnézés?

- Persze, de van még időnk összedobunk egy kis reggelit?

- Mindenképp, mióta itt van ez a pici baba mindig tudok enni.

- Még nem látszik. –nyugtatgattam barátnőmet.

- Sziasztok! –köszönt nekünk Fanni, amin én teljesen meglepődtem, és nem csak én Blair is.

- Hát te? –kérdeztük tőle egyszerre, majd elnevettük magunkat ezen a véletlenen.

- Felébresztett a csengő, és nem tudtam vissza aludni, utána meg hallottam, hogy a konyhába vagytok. Így gondoltam csatlakozom hozzátok. –mondta miközben kómásan leült egy székre.

Elé raktam egy kávét, mivel tudtam, hogy szereti. –ő pedig hálásan pislogott rám. –Majd egy kis reggelit is elé tettem. Miután pedig mindegyikünk jól lakott beültünk a Tv elé és vártuk a rajtot.

Persze én voltam a legizgatottabb, mivel egyedül én szerettem igazán. Blair Jenson miatt nézte csak, a húgomnak meg néha volt kedve megnézni néha nem. Tisztában volt a dolgokkal, de ha volt egy kézilabda meccs, akkor inkább azt nézte.

 Mikor bekapcsoltam a Tv-t viszont meglepetés fogadott. Malajziában a képek szerint esett. A mezőny pedig intermediat gumikat rakott fel. Így egy izgalmas futam volt várható. A rajtnál Hamilton és Button szépen eljöttek, de mögöttük egy Lotusos és Schumacher összeakadt. Először megijedtem, hogy Kimi az, majd mikor megtudtam, hogy Grosjean volt a vérnyomásom is helyre került. Örültem neki, hogy izgalmasnak ígérkezik a futam, de azért féltettem a pilótákat.

Az ötödik körbe már elkezdték felrakni az esőgumikat, majd pár később a biztonsági autó is bejött. Hamarosan pedig piros zászlóval leintették a futamot.

- Oh, de jó. –könnyebbült meg barátnőm, aki nagyon féltette Jensont.

- Pár évvel ez előtt, még hagyták volna, hogy tovább menjenek.

- Lilla szerintem ez nem segít Blair megnyugtatásában. –szidott le azonnal a tesóm, és én inkább csendbe maradtam.

Fanni viszont sikeresen elterelte barátnőm fegyelmét azzal, hogy a piciről érdeklődött. Én viszont teljesen a képernyőre koncentráltam és vártam, hogy folytatódjon a futam. Néha-néha elmondtam nekik, hogy épp mit mondanak, de ők elbeszélgettek. Viszont arra ők is felkapták a fejüket, hogy a Lotus megerősítette, hogy van egy új fagyasztójuk teletöltve jégkrémmel. Blair ezt nem értette, de miután elmagyaráztam neki, hogy 2009-ben ugyan így állt a mezőny Kimi pedig elkezdett jégkrémet enni, ő is velem együtt nevetett. Hosszas várakozás után, ami 45 percet jelentett elindulhattak, de mondhatni az is csak sétakocsikázás volt nem verseny.

Hamarosan viszont javultak a körülmények, és kezdett egy versenyre hasonlítani.

- Ezt nem hiszem el! –kiáltottam fel a 47. körben ugyanis Vettel defektet kapott.

- Tesó, de hisz ez így jó. Kimi egy helyet előrébb jön. – nyugtatgatott a húgom. De nekem csak Sebastianon járt az agyam, aki így sok helyet veszített.

- Igen, de Sebi…

- Ok, ennyi elég volt. Mi van közted és Sebastian között? –kérdezett rá azonnal Blair, a tesóm pedig csodálkozva nézett rá majd rám. Szegénykém a múltkor még teljesen abban a tudatban volt, hogy Jenson a barátom. Majd megtudta, hogy nem, mivel Blair terhes tőle. Most meg kiderül, hogy Sebastiannal van köztünk valami.

- Nem tudom. –feleltem.

- Én ezt nem hiszem el. –vágta rá barátnőm azonnal.

- Volt egy-két jó pillanatunk együtt, de nem tudom, hogy akarom-e a dolgot. Ezért ha kérhetem, hanyagoljuk a témát.

- Hát, ha ezt szeretnéd.

- Ezt. –vágtam rá azonnal.

A kaotikus futamot végül Alonso nyerte meg, mögötte pedig hihetetlen módon Perez ért be. Kimi ötödik helyen végzett, aminél persze lehetett volna jobb is, de így se volt rossz eredmény. Sebastian viszont pontszerző helyre, sem tudott felkapaszkodni, amiért nagyon sajnáltam őt.

Gondolkoztam, hogy fel kellene hívnom, vagy legalább egy SMS-t írnom, de végül mindegyiket elvetettem.

A futam után hárman összedobtuk az ebédet. Én elkészítettem a híres parmezános csirkémet körettel. Fanni salátát készített, Blair pedig desszertet. Majd a délutánt csajos filmek nézésével, és beszélgetéssel töltöttük. Persze ismét előhozta barátnőm a Sebes témát, de én még mindig nem tudtam mitévő legyek.

A filmnézés késő estig elhúzódott, így B. hiába ellenkezett velem nem engedtem haza őt. Persze ő azonnal hívta Jenson, hogyha haza érkezik, ne lepődjön meg, hogy nincs otthon. Mert hát mégiscsak két hét után hazatérsz és a terhes barátnőd nincs otthon eléggé sokkoló tud lenni.

Hétfőn reggel ismét csengetésre ébredtem. Megnéztem az éjjeli szekrényen lévő órámat, és láttam, hogy reggel hét órát mutat, így nem tudtam hova tenni a dolgot, hogy kinek hiányzom ilyenkor.

Lassan leballagtam a lépcsőn, mivel semmi kedve nem volt sietni korán reggel. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és mikor kinyitottam az ajtót teljesen ledöbbentem.

- Szia Haley! –köszönt nekem az ismerős alak.

Sziasztok! Ismét itt az új rész, és remélem tetszik nektek. 

Tegnap micsoda Seb győzelem, nagyon örültem neki, és annak is, hogy mögötte Kimi végzett.

Puszi. Jó nyarat!