3. fejezet: A nehéz napok

Sziasztok, örülök, hogy már az elején három rendszeres olvasóm van. 
Nagyon örülök, hogy látogatjátok az oldalamat.
Ez a rész igaz kissé hétköznapi lett, de hétfőn jön a következő rész. Viszont egy kis értékelésnek, vagy kommentnek örülnék most is.
Addig viszont jó szurkolást Sebinek, és Kiminek is. Nem a legjobb időmérő lett tőlük,de nem is a legrosszabb, szóval hajrá.

Két napon át alig aludtam valamit. Végig a fellépőkön járt az eszem. Így alig találtam le a lépcsőn az álmosságtól. Meglepetésemre Blair lent várt a friss kávéval.

- Reggelt. Látom, ma se aludtál. –hadarta már kora reggel. Nem tudom, hogy bír ennyit fecsegni reggel 9 kor is.

- Aha.

- Ja az előbb beszéltem Lady Gagával és azt mondta, szívesen fellép

- Aha. –helyeseltem továbbra is, de nem fogtam fel, mit mond B.

- Jenson balesetet szenvedett. Épp erre tartott, hogy beszéljen veled.

- Aha.

- Felfogod, amit mondok.

- Aha. Az szerintem is jó lesz. –mondtam még mindig, mert mást nem tudtam mondani. Az álmatlanság teljesen elhatalmasodott felettem. Hiába kortyoltam a kávét, a legnagyobb baj pedig hogy már szombat volt és szerdára mindent el kellett intézni.

- Jaj Hays nem lesz ez így jól. Tudom, hogy nehéz a szitu, de meg kell oldanunk, bizonyítani kell. –próbált életet verni belém, miközben tolt a fürdőszobám felé. –na jó most hagyom, hogy lezuhanyozz, de kérlek, siess, mert ma mindent jó lenne elintézni.

Nagy nehezen meg találtam a zuhanyt és nehezen a vizet is elkezdtem folyatni. Éreztem, ahogy a meleg víznek köszönhetően kezdek feléledni, és ahogy folyattam a vizet eszembe is jutott egy-két jó ötlet. Miután leöblítettem a sampont a hajamról és törölközőt tekertem magam köré kimentem megkeresni Blairt. De ismét meglepett, mert a konyhába készítette a reggelit. 19 éves korába láttam utoljára főzni. Akkor is csak tésztát főzött, ha jól emlékszem most pedig rántottát készített.

- Mit tettél a barátnőmmel és ki vagy te? –viccelődtem vele.

- Hahahaha nagyon vicces. Ha nem tudnád máskor is, szoktam főzni, csak te nem szoktál ott lenni. Nem mellesleg szükség van most a szénhidrátra meg a fehérjére.

- Nagyon rendes vagy, de nem szeretem a rántottát. –mondtam neki bár egy kicsit féltem, hogy mit reagál.

- Ok akkor te nem eszel, de akkor legalább menj és szárítsd meg a hajad. Soha se fogunk végezni.

- Rendben. Megyek. – már a lépcső tetején voltam mikor visszakiáltottam neki. –ja közbe eszembe jutott valami. Mi lenne, ha kü…

- Biztos jó ötlet, de mi lenne, ha a kocsiba folytatnád a mondanivalód. –kiáltott fel, bár neki nem volt akkora hangja, mint nekem.

Én sokszor kiabáltam kisebb koromba mikor vacsoráztunk, ebédeltünk vagy valami olyan volt rendszeresen kiáltottam, ha nem üvöltöttem a testvéreimnek, hogy jöjjenek le az emeletről. De volt olyan nem is egyszer, hogy az emeletről kiáltottam le én, hogy másnap reggel mikor szeretnék kelni. Reggelente az egyik barátnőm anyukája vitt iskolába, mert ő a közelbe dolgozott délutánonként pedig busszal jártam haza. De ha valamiért nem tudott elvinni, akkor a szomszédjaim vittek. Szóval jó gyerekkorom volt ilyen szempontból. 

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Na, akkor mi is az-az ötlet? –kérdezte Blair mikor már az iroda felé tartottunk.

- Hát az jutott az eszembe mi lenne, ha nem egy tökéletes együttest hívnánk, hanem több különböző stílusút.

- Oh, hogy ez miért is nem jutott az eszembe.

- Szóval akkor jó ötlet? –kérdeztem még mindig félénken.

- Hogy jó-e, nem, inkább zseniális a dolog. –lelkendezett barátnőm. –már csak egy kérdés van.

- Na és az mi?

- Hogy kik lesznek azok.

- Hát arra több ötletem is lenne.  –válaszoltam. –Már sokat gondolkodtam ezen és arra jutottam hogy a OneRepublic, Coldplay, Eminem, Bruno Mars, Kate Voegele, Kanye West, Alicia Keys, Leona Lewis, Kelly Clarkson, és Sara Bareilles közül kellene választanunk, na meg persze az aki ráér.

- Aha értem. –bólogatott nagyba Blair, de láttam rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik.

- Azért így válogattam össze, mert különböző zenék és előadók, vagyis különböző stílusok.

- Értem. –hiába mondta, én láttam, hogy valamin azért nagyon jár az agya.

- Akkor mi ez a nagy hallgatás?

- Oh az? –kérdezte megkönnyebbülten. –Csak eszembe jutott még két név, amit hozzá csaphatnánk a listához. Mit szólnál a Black Eyed Peas és Madonna.

- Huh, hogy miért nem jutottak az eszembe. Na, akkor azért állítsuk össze ebből a 12-ből azt a négyet, akik Vasárnap lépnek fel és azt a kettőt, akik Csütörtökön.

- Rendben. Mit szólnál, míg te ezt elintézed, én kitalálom az asztaldíszt meg a terem díszítését. –de mire válaszoltam volna már a saját irodájába volt barátnőm.

Egyedül maradtam az irodámba, és tovább gondolkodtam, azon mi lenne a tökéletes összeállítás. Eldöntöttem Vasárnapra mi lenne a jobb Coldplay, OneRepublic vagy Black Eyed Peas. Madonna vagy Alicia Keys és Eminem vagy Kanye. Még mindig ezen törtem a fejem, mikor a menü is már kész volt.

A titkárnőm Sara rohant be hozzám és zavarta meg gondolat menetemet.

- Haley valami magyar úr keresi önt. Azt mondja sürgős.

- Köszi. –Köszöntem meg Sarának, a titkárnőmnek és már szóltam is bele a telefonba. –Haló itt Miss. Scott.

- Áh Miss. Scott örülök, hogy elértem. Az RTL vezetője vagyok, és azért hívtam fel önt, mert mint megtudtam ön kommunikáció szakot végzett és régebben jelentkezett is, hogy foglakozhasson a Forma 1 kommentálásával, vagy sport riporter lehessen.

- Igen jól tudja. –válaszoltam, de fogalmam se volt mit akarhat tőlem most egy két év után mikor már igazán nem is, foglalkozok vele.

- Az igazság az, hogy szeretném felkérni önt, hogy készítsen néhány interjút és egy fél órás anyagot nekünk a Brazil nagydíjról. - Mi a csoda, hogy képzelik! Hiszen már régóta nem is foglakozok ezzel. És miért pont most. Gondoltam magamba.

- Köszönöm az ajánlatot de még át kell gondolnom. –mondtam diplomatikusan.

- Persze ez természetes. Kérem, hívjon majd vissza bennünket, ha meggondolta. Visszahall. –tette le a telefont a csatorna vezetője. Még elköszönni se tudtam.

Remek gondoltam magamba, most még több dolgon törhetem az agyam. Gondolkodtam, gondolkodtam és gondolkodtam. Majd egy órával később az énekeseket összeraktam. Csütörtökön lesz: Black Eyed Peas és Alicia Keys. Vasárnap pedig: Bruno Mars, Madonna, Kanye West és Coldplay. Fel is hívtam mindenkit, hogy jó-e neki az időpont, sőt még Bernie titkárnőjét Emilyt is értesítettem a helyzetről. Nagyon örültem, mert szerdáig így még volt pár napom és már csak apróságokat kellett elintéznem.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az örömöt este nálam folytattuk Blairrel egy üveg pezsgő kíséretében.

- Szóval akkor a nagyját el is intéztük? –kérdezte lelkesen.

- Bizony. Jaj annyira örülök, de valamibe kell a segítséged még.

- Ok. De előbb had kérdezzem, meg, ráérsz hétfőn?

- Hát attól függ, ha egy randit akarsz összehozni, akkor nem érek rá. De ha másról van szó, akkor az egész napom szabad. –nagyon reméltem, hogy nem a randi miatt kérdezi legjobb barátnőm.

- Nyugi nem. Arra gondoltam elmehetnénk ruhát vásárolni. –kérdezte félénken. Szegény tudta, hogy néha nagyon ki tudok akadni, mert nem mindig találok olyan ruhát, ami tetszik és most meg ráadásul nem is New Yorkba, vagyunk.

- Benne vagyok. Egy feltétellel.

- Na és mi az az egy feltétel?

- Legalább 10-ig aludni akarok –nagyon hiányzott már az alvás és ezt barátnőm is tudta így szó nélkül bele ment. 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hétfő reggel csengetésre ébredtem. Azt se tudtam hol vagyok, de azért az kezdett az eszembe jutni, hogy valamit megbeszéltünk Blairrel. Nagy nehezen feltápászkodtam és magamra terítettem a köntösömet. Nagyon szerettem, mert narancssárgás volt de nem az az erős szín, és nagyon puha. Az ajtóban pedig nem más ált, mint drága barátnőm.

- Hát te? Nem azt beszéltük meg, hogy 10-ig alhatok. - kérdeztem kissé morcosan

- De azt. De már 10 óra 03 van. – jegyezte meg- és így is, később jöttem

- Mennyivel, 2 perccel - morogtam tovább, de ő ezzel nem foglalkozott. A szobám fele írányitott és kirakott pár ruhát az ágyamra, míg én a fürdőben próbáltam helyrehozni a fejemet.

- Na most már kész vagyok-mondtam neki, mikor kijöttem a fürdőből.

- És mi lesz a ruhával - kérdezte nevetve.

Felvettem azokat, amiket kirakott, mert bíztam az ízlésében. Na jó igaz nem ugyan olyan a stílusunk de mivel régóta ismerjük egymást, mindig tudjuk, mit venne fel a másik. Miután elindultunk az első utunk ismét a kávézóba vezetett. Kértünk két Latét majd tovább indultunk a bevásárló központ felé.

Két óráig megállás nélkül a boltokat jártuk és mondhatni elég sok táska volt már a kezünkbe mikor leültünk ebédelni. Egy kis pizzázót választottunk, mert nem volt kedvünk semmi elegáns ételhez.

- Na jó akkor mit vettünk eddig? - kérdezte nagy nehezen barátnőm, mert az energiája kezdett fogyni. Bár ennél vásároltunk már többet is.

- Hát - kezdtem bele a mondandómba- én vettem két farmert, két rövidgatyát, egy mini szoknyát, egy kicsit hosszabbat, a bulikra három egyberuhát, egy fliteres nyakbakötős topot, ha elmennénk bulizni, egy csinos kardigánt, ha hidegebb lenne, négy felsőt, és mielőtt kérdeznéd nem kevés, mert majd otthon rakok még be párat. Ja meg egy táskát

- Semmi cipő?                                                  

- Nem azt még nem is néztünk. Na de majd akkor kaja után.

- És te mit vettél - kérdeztem, bár tudtam, hogy hosszú válasz lesz. - hát 3 kék farmert, egy fehéret, 4 rövidgatyát, 8 felsőt, jobb, ha nem részletezem őket, szoknyákat meg 4 vagy 5 egybe ruhát, plusz 3 új táska

- Nem vitted te egy kicsit túlzásba?

- Nem, a ruhákból sosem elég.

Ebéd után szavát betartva megrohamoztuk a cipőboltokat. Én 2 új cipővel gazdagodtam, bár tudtam otthon, még rakok be párat, mert ez kevés lesz. Blair viszont 6 párat vett.

A következő néhány óra elég nyugisan telt el már csak néhány apróbb részletett kellett egyeztetnem, úgy döntöttem az összefoglalót a magyar tv-nek megcsinálom, mert ha már egyszer megkértek nem fogok nemet mondani.

Kedd este bementem az irodába összeszedni még pár papírt meg a repülő jegyeket és onnan egyenesen a reptérre mentem, mert hajnalba már indult a gépem.