Szösszenet.

Sziasztok! Bocsánat, hogy csak most jelentkezem, és most sem az új részt hoztam. Sajnos arra nem volt időm. Le is betegedtem meg elsősegélyre jártam, szóval csak úgy repül az idő. De a jó hír, hogy már lefeleltem bioszból, és akkor arra mostantól nem is kell tanulnom. Kedden lesz az elsősegély vizsga, utána pedig remélem minden vissza áll a régi kerékvágásba. 
Most egyébként, hoztam nektek egy rövidke történetet, ami a nyelvtan házim, kíváncsi vagyok rájöttök-e miről írok. Az egyik barátnőm, aki tud a blogról és olvassa is, hát ő csak másnap jött rá. hogy miről írtam.  Egyébként a feladat az volt, hogy az első és az utolsó mondat közé írjunk, egy történetet, és ez lett belőle. Remélem tetszik.
Kitartást a sulihoz, és igyekszem hozni a következő részt.

Az ablaknál állt és figyelte az utcát. Már régen elmúlt négy óra és azt ígérte addigra itthon lesz, de még minding nem érkezett meg, pedig sosem szokott ennyit késni. Idegességét az óra kattogása is fokozta: tik-tak.

- Hol van már? –kérdezte magába.

Tik-tak. Továbbra sem látta az autó közeledését, és kezdett attól félni, hogy valami történt kedvesével. Lassan két hete már elutazott, és azóta csak telefonon tudtak beszélni. De nem tudott mit tenni, munka volt és mennie kellett. Legszívesebben ő is elutazott volna férjével, viszont ő nem mehetett. Otthon kellett maradni, mivel még nem repülhetett és gondját kellett viselnie nem régen született kisfiuknak, akinek már nagyon hiányzott az apukája.

 Hiába az alatt a pár hét alatt, míg férje itthon volt, nagyon összeszoktak a kicsivel. Igaz hogy nem kislányuk született, mint szerették volna, viszont így is szerelem volt első látásra. Teljesen elkényeztette a kicsit és, hogy elutazott a pici azonnal észrevette. Azóta még többet sírt, és sokszor csak úgy tudta elaltatni őt az édesanyja, hogy felhívta kedvesét. Aki az időeltolódás ellenére mindig azonnal felvette a telefont. Lehet sokszor nem is aludt miatta, csak várta szerelme hívását, hogy haljon róla és a csöppségről. De nagy szüksége is volt a hangjukra, kellett a relaxációhoz, és a koncentrációhoz, sőt nyugodtabb volt, ha tudta minden rendben velük. Így munkájára is könnyebben tudott figyelni. Nagy része volt ennek az elmúlt hetek sikereiben.

A lányt a kicsi sírása hozta vissza gondolataiból. Azonnal oda sietett hozzá, és próbálta vigasztalni. Sajnos nem sikerült neki, a kisfiú csak pityergett továbbra is. Az anya pedig kezdett egyre türelmetlenebb lenni. Ő is szerette a kisfiát, mindennél jobban, viszont ez a két hét őt is megviselte. Hiányzott már szerelme és már nagyon fáradt volt. Egy négy hónapos babával elég nehéz az újdonsült szülőknek, és két hétig ő egyedül volt vele. Persze egy-egy napra kapott segítséget a szüleitől, vagy kedvese szüleitől, de így is kimerült volt már.

- Sziasztok! –hallotta meg férje hangját, és azonnal elindult a lépcsőn lefelé.

A lépcső aljánál állt már mikor leért, és hatalmas mosolyjal nézett rá, mint mikor először találkoztak. Ez a pillanat pedig eszébe jutott. Ott volt férje munkahelyén és ismét ügyetlen volt, mint általában és elesett, mert nem figyelt oda hova lép. Persze rossz szokásához híven elkezdett káromkodni, mikor egy segítő kéz nyúlt felé. Azt hitte az a férfi lesz ott, akit várt, aki pár perce ment el, a főnökéhez. De nem ő volt, hanem a munkatársa idegesítő vigyorral az arcán. A lány szerencséjére nem érthetett semmit, mert mint később kiderült ő nem magyar volt, hanem német. A férfi felsegítette őt, és bemutatkozott, de a lánynak viszont nem volt szimpatikus, és hosszú utat tettek addig, míg egymásba szerettek.

A lépcső alján pedig ismét érezhette közelségét, megölelhette őt. Szinte már-már hihetetlen volt, mennyire utálta őt az elején. Most viszont nagyon örült annak, hogy végre itthon van.

Hihetetlenül boldog volt, és a pici is, amint végre édesapja kezében volt és hallhatta a hangját. Végre együtt voltak, a lány pedig személyesen is elmondhatta szerelmének, hogy mennyire büszke rá, hogy ismét elérte azt, amire gyerekkora óta vágyott, és ez már az ötödik ilyen alkalom volt.

- Annyira hiányoztatok. –törte meg az idilli pillanatot a férfi. Szemében közben rengeteg érzelem tükröződött. Szerelem, megnyugvás, büszkeség, rajongás, egy szóval minden.

Pár perc múlva már a nappaliban ültek, és a férj az élményeiről mesét. A lány csak itta a szavait, és nagyon sajnálta, hogy ő nem lehetett ott. Persze otthonról nyomon tudta követni az eseményeket, de mégsem volt ugyan az, mint ott lenni vele és bíztatni.

A beszélgetés után hamar eljött az este, és a lány végre nyugodtan tudott aludni. Biztonságban érezte magát férje karjai között, és nem akart februárra gondolni, amikor férjének ismét hosszú utakra kell mennie. Addig még volt négy hónap és azt élvezni akarta.

De hamar eljött a február, és ezzel a munka kezdete. Néha egy-egy napra már elutazott, viszont ismét egy hetes útra készült. Régen könnyebb volt a lánynak, míg a pici nem volt.

Akkor szinte mindig elkísérte őt. Most viszont nem tudta, és nagyon hiányzott neki ez az élmény, és férje közelsége.

Brrrrrr, szólalt meg az ébresztő, de férje gyorsan ki is kapcsolat. Csendben, akart elmenni, nem szerette volna szerelmét felébreszteni. De őszintén ki tud ilyenkor aludni. Kedvesének azonnal kipattantak a szemei, és megvárta, míg férjéért megjön a taxi. Egy hosszú csókkal elbúcsúztak a házban, mert a férfi nem szerette volna, ha megfázna kint. Persze ő utána a hatalmas ablakhoz ment és megvárta, míg szerelme beszáll a kocsiba, és elindulnak. Utána még sokáig ott állt az ablakban és nézett a távolodó alak után, míg kint sűrű pelyhekben esett a hó.