36.Fejezet

36. Fejezet:

Haley szemszöge:

Ismét fejfájásra ébredtem, így még ha nem is emlékeztem mindenre, azt tudtam, hogy ismét túl sokat ittam. Felvettem magamra a fürdőköpenyemet és elindultam lefelé egy életmentő aszpirinért.

- Szia Fanni! –köszöntem, mert már előtte is hallottam a mozgást a konyhából, de amikor Sebet is megláttam, gyorsan összehúztam magamon a fürdőköpenyt, mert csak egy kis vékony, ráadásul elég rövid hálóing volt rajtam.

- Azt hiszem én jobb, ha megyek. –mondta húgocskám és már el is viharzott, annyi időm sem volt, hogy megkérjem maradjon itt és mondja el mi történt az előző éjszaka.

- Hays, semmi nem történt köztünk. Becsszó. –mondta azonnal Sebi, pedig még semmit se mondtam. –csak egy két csók volt, de…

- Nyugi, tudom, hogy eléggé rossz állapotban voltam. Köszönöm, hogy hazahoztál minket.

- Ez semmiség.

- Tehát azt mondod csókolóztunk? – kérdeztem tőle és én közelebb mentem.

- Igen, sajnálom, nem kellett volna kihasználni a helyzetet. –mentegetőzött, és látszott rajta tényleg így gondolja.

- Mi lenne, ha folytatnánk?

Még közelebb mentem hozzá és annyi időt sem hagytam neki, hogy felfogja, mert azonnal megcsókoltam.

- Hays! Beszélnünk kell! –mondta miután elhúzódott tőlem.

- Később! –feleltem és ismét ajkaira tapasztottam az enyémeket.

Szenvedélyesebb volt bármelyik csókunknál, és a pillangók csak úgy repkedtek a gyomromban, érintésére pedig borzongás futott végig rajtam. Miután a fürdőköpeny is lekerült rólam érintése már perzselte is a bőrömet.

Hamarosan azonban elhúzódtam tőle, mert nem szerettem volna, ha a következő mozdulata az lett volna, hogy felültet a konyhapultra. Máskor lehet, hogy nem zavart volna, de nem az első alkalommal, és nem úgy, hogy semmit sem beszéltünk meg.

- Azt hiszem most jött el a beszélgetés ideje. –mondta, miközben félénken nézett rám.

- Én is így gondolom. Maradsz ebédre?

- Az a helyzet, hogy én az éjjel nem aludtam semmit. Mi lenne, ha haza mennék, és ebédre jönnék vissza?

- Rendben. –vágtam rá azonnal, mert azért még nem szerettem volna vele főzőcskézni.

- Egy óra körül visszajössz? – kérdeztem tőle, ő pedig bólintott. Mielőtt pedig kiment volna kaptam egy búcsúcsókot.

Amit becsukódott az ajtó tesókám már ott is állt a lépcső alján, és persze azonnal letámadott. Sajnos, vagyis az ő sajnálatára, azonban semmi olyat nem tudtam mondani neki, amivel megelégedett volna. Mivel ő arra volt kíváncsi, hogy mindent megbeszéltünk-e és, hogy mire jutottunk.

Miután Fanni kellően felhúzta magát visszament a szobájába. Én pedig hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Blairt.

- Szia Hays –szólt bele barátnőm a telefonba.

- Szia! Kérhetek tőled egy szívességet kora reggel?

- Hát az attól függ, mert ha arról van szó, hogy lopjunk kocsit abban nem vagyok benne.

- Oh, a manóba. Kitaláltad mire gondolok –nevettem bele a telefonba. –Viccet félretéve, azt szerettem volna kérni, hogy ma nem mennél el vásárolgatni a tesómmal, vagy moziba, vagy csak valahová pár órára?

- Persze, szívesen leszek a bébi csősz. –felelte gondolkodás nélkül. 

- Köszönöm, életmentő vagy.

- Bármikor. Egyébként csak nem egy szőke úriember van a dologban? –kérdezett rá a dologra, és jobbnak láttam, hogy ha én mondom el az igazat.

- Hát ez elég hosszú történet, de ha ide jössz a húgomért, majd elmondom.

- Rendben. Mikorra menjek?

- Félóra? –kérdeztem félve, viszont felesleges volt aggódnom, mert a válasz az volt, hogy 20 perc múlva ott leszek.

Amint leraktam a telefont, már indultam is fel a lépcsőn húgocskámhoz, hogy megkérdezzem mit szól ahhoz, ha Blairrel tölti a délutánt. Bekopogtam az ajtón, mondván, hogy azért mégis csak legyen magánélete szegénynek. Kinyitottam az ajtót és ismét döbbenten álltam, mivel könyvet olvasott. Nem is tudtam szó nélkül hagyni.

- Eljöttél hozzám Svájcba, és te könyvet olvasol?

- Igen. Miért van jobb ötleted? –tette fel a kérdést, ami nekem pont kapóra jött.

- Mit szólsz, ha azt mondom, hogy a délutánt Blairrel töltheted?

- Csajos délután? –figyelt fel rám.

- Pontosan.

- Mikor indulunk, 5 perc alatt kész vagyok –rohant azonnal a szekrényéhez, és elkezdte nézegetni, hogy mit vegyen fel.

- Viszont én nem megyek.

- Mi? –fordult felém, és kérdőn nézett rám.

- Mondhatni, hogy Blair lesz a bébi csőszöd, míg én találkozom Vettelel. Randinak nem mondanám, de azért jön át ebédelni, hogy most már tényleg tisztázzunk mindent.

- Örülök neki. De azért legyél óvatos.

- Miért? Te tudsz valamit, amit én nem? –néztem rá furcsán, miközben ő ismét lázasan készülődött.

- Nem –felelte határozottan. –Csak a testvérem vagy, és igaz, hogy én vagyok a kisebb, azért még én is aggódhatom érted.

- Igaz. –válaszoltam, és azonnal megöleltem. Ami neki persze egy idő után nem tetszett így mérges nézése kíséretével kimentem a szobából.

Ismét visszamentem a konyhába és elővettem pár szakácskönyvet, meg anya receptjeit. Finomat akartam készíteni, és minden képpen valami magyart. Már nekem is hiányoztak a magyar ízek, és kapóra jött, hogy Sebastian német. Ő úgysem ehet minden nap ilyen finom ételeket.

Egy jó negyed órával később már a konyhában sürögtem-forogtam, mikor barátnőm megérkezett. Persze azonnal feltűnt neki a kötény, amit idő közben felvettem.

- Úgy nézel ki, mint valami feleség, aki a férjét várja haza a munkából.

- Nagyon vicces. –kacagtam fel ironikusan, de utána rögtön kép puszival köszöntöttem fel barátnőmet.

- Most már hallhatom mi történt?

- Persze, kérsz mellé teát? – kérdeztem barátnőmet, aki persze azonnal rábólintott. Gyorsan forraltam egy kis vizet, majd elkezdtem a mesélést.

Szerencsére már mindent tudott az ausztrál nagydíjról, és az előtte történtekről, így csak egy napról kellett beszámolnom. Elmeséltem neki minden mást, onnan kezdve, hogy mennyire nem akartam megbeszélni a történteket Sebbel, és mennyire kerültem a kapcsolatot vele. B.-t az sem lepte meg, hogy inkább az alkoholhoz folyamodtam. Viszont az őt is ledöbbentette, hogy én hívtam meg reggel Sebit ebédelni. Az pedig teljes sokk-ként hatott rá, hogy én csókoltam meg először, annak ellenére, hogy milyen sokáig elleneztem a dolgot.

- Akkor összegezzünk –szólalt meg a történet végén Blair. – Te nagyon kedveled őt, de valamiért mégis csak ellene vagy.

- Lehet. Oh B. fogalmam sincs mi az ami a legjobb lenne. Érzem én azt a bizonyos kémiát, de mégis valami azt súgja ne tegyem.

- Hays, Seb törődik veled, ahogy elnézem nagyon fontos vagy neki. Azt pedig már százszor elmondtam nem fogod megtudni milyen vele, ha sohasem próbálod.

- Szia Blair! –szakított félbe minket testvérkém. Mikor indulunk?

- Már mehetünk is. –felelte, de közben még kérdőn nézek rám.

- Menjetek csak –kísértem kifelé őket az ajtón. –Innentől már mindent elintézek. Érezzétek jól magatokat.

Pár biztató szót még kaptam, majd elhajtottak. Visszamentem a házba, és folytattam a készülődést. Betettem a húst, és a krumplit a sütőbe, utána pedig még neki álltam egy kis desszert készítésének. Nehéz volt olyat találnom, amihez nem kell sütő, de végül sikerült. Ugyanis joghurt tortát készítettem. Miután beraktam a hűtőbe, már csak azt kellet várnom, hogy Sebastian megérkezzen, és azt hogy kész legyen, ami a sütőbe van.

Míg ezekre vártam, megnéztem az e-mailjeimet, és utána néztem, hogy állnak a dolgok az irodában. Kicsit elszomorított, amikor megláttam, hogy mennyi minden vár rám az elkövetkező hat hónapban. A legnagyobb baj pedig, az volt, hogy el kellett kezdenem keresni valakit Blair helyére, mert hamarosan már nem szeretne dolgozni, és amíg a baba nem lesz minimum két éves nem tervezi, hogy akárcsak az iroda közelébe jöjjön.

Egy óra után nem sokkal lekapcsoltam a sütőt, és ahogy egyre jobban teltek a percek egyre izgatottabb lett. A csengőt azonban csak három órakor hallottam meg.

Sebastian ezzel a késő érkezésével eléggé elrontotta az esélyeit, ugyanis addigra én olyan ideges voltam, hogy először becsaptam előtte az ajtót. Azonban ő annyit csengetett, hogy muszáj volt kinyitnom ismét az ajtót és meg kellett hallgatnom.

- Hays, én annyira, de annyira sajnálom. Az igazság az, hogy elaludtam.

- Vettel szerintem ennél jobb kifogással is ide állhattál volna.

- Ha hazugságot szeretnél hallani, kitalálhatok mást is, de ez az igazság. –felelte, és közben a kiskutya szemekkel próbálkozott. – Hú, micsoda jó illatok vannak. Bejöhetek.

- Már elhűlt, egy órára vártalak. Viszont ennyi kaját nem tudok egyedül megenni.

- Tudom, és tényleg nagyon sajnálom. –vette elő a hatalmas mosolyát, én pedig elolvadtam. – Tehát akkor bejöhetek?

- Igen –feleltem egy hatalmas sóhajtással együtt, ő pedig egy puszival viszonozta.

Ismét birtokba vettem a konyhámat a nap folyamán sokadszorra, és visszaraktam a sütőbe az ebédet, hogy egy kicsit melegedjen. Sebastian kezébe pedig oda adtam két tányért, meg az evőeszközöket, hogy addig terítsen meg. Szerencsére volt annyi esze, hogy rakott egy deszkát az asztal közepére így nem kellett a forró agyagedényt az asztalra tennem.

- Ez isteni. –szólalt meg először mióta beengedtem a házba.

- Örülök, hogy ízlik. Ugye nem túl fűszeres? Tudod, ez magyar étel, vagyis egyedül még csak otthon ettem ilyet, és a lényeg a fűszerezés.

- Hát szó mi szó, nem szoktam ilyen erőset enni, de majd csak hozzá szokom melletted.

- Micsoda? –kérdeztem csodálkozva, közben pedig leraktam a poharamat, mert jobbnak láttam nem inni. Nem szerettem volna a terítőmből foltot mosni.

- Majd megszokom, a fűszeres ételeket. –ismételte meg önmagát.

- Akkor jól értettem. Tehát te komolyan gondolod, ezt a randizzunk dolgot.

- Hays, ennél csak azt gondoltam komolyabban, hogy egyszer Forma 1-es pilóta leszek.  –nézett rám halál komolyan.

- Ilyen terveim nekem is voltak.

- Tényleg? És mond mi lett vele!

- Seb! –szólaltam meg. –Nem hittem volna, hogy én fogom ezt mondani, de ne térjünk el a tárgytól.

- Rendben. Haley, én ezt nagyon komolyan gondolom. Kedvellek, és több időt szeretnék veled tölte. Légy szíves adj egy esélyt, hogy megpróbáljuk.

- Nem hittem volna, hogy ilyet mondok, de én is kedvellek. –mondtam el, amit mélyen legbelül éreztem.

- Akkor mi tart vissza téged? –nézett rám kíváncsian, de a szeme sarkában ott bujkált a félelem, hogy végül nemet mondok.

- Minden. A munkám, a te munkád, a Forma-1.

- Azt hiszem tényleg az összes lehetséges problémát felsoroltad, mert ezekhez minden hozzá tartozik. –pillantott rám csalódottan két falat között. –De ha mind ezeket félrerakod, akkor ott marad a kémi, ami kettőnk között van. Talán a szerelem is, amit még nem tudhatunk biztosra. Viszont, ha van szerelem az mindent legyőz. Nem gondolod?

Mosolyra késztetett, amit hallottam. Igaza lehet? A szerelem mindent legyőz? Valóban van ilyen? Tényleg így gondolja? Lehet esélyünk? Vagy csak egy kaland lesz?

Szerettem volna választ kapni ezekre a kérdésekre, de ahhoz, hogy meg tudjam igent kellett volna mondanom. Nem a házasságkötésre, csak egy randira. Mégis az eszem valamiért foggal-körömmel küzdött ellene. A szívem viszont azt súgta tegyem meg, próbáljam meg vele.

- Hays! Figyelsz te rám egyáltalán?

- Bocsi Seb, csak elgondolkodtam? – közben pedig felálltam és a konyhába mentem a desszertért. Ő pedig utánam jött.

- Tényleg? Azon, amit én mondtam. –lepődött meg. Én meg csak bólogattam.

- Oh, hát igen. És ő… azt hiszem, hogy ő… -dadogtam, mert míg a szavakat formáztam a számmal, addig is volt még időm, hogy meggondoljam magam. – meg kellene próbálnunk.

- Komolyan mondod? –nézett rám meglepetten és azonnal felkapott és megforgatott.

- Sebastian! Nem azt mondtam el, hogy a gyerekedet várom, sőt nem is megyek hozzád, csak azt mondtam elmegyek veled randizni.

- Ami most engem olyan boldoggá tesz, mintha egy világbajnoki címet szereztem volna.

Mondhatni, hogy miután mind a ketten megnyugodtunk leültünk és megettük a sütit, amit készítettem, majd Sebi haza indult. Szegény nagyon elfáradt az éjszaka, és nem is igazán tudott aludni délelőtt, mert csak pár órája volt rá.

Kicsit szomorúan, de haza engedtem őt. Amikor pedig becsuktam az ajtót nem hittem el, hogy saját magam vagyok. Nem elég, hogy tagadhatatlanul éreztem iránta valamit, sőt még a randira is igent mondtam. Viszont az már tényleg nem én voltam, aki ennyi együtt töltött idő után már pár perc után hiányolja őt. Nem akartam olyan lenni, aki nem bír ki pár napot a barátja nélkül. Úr Isten barát? Mikor ez még ki sem lett mondva, és máris ilyenen gondolkoztam.

Szerencsére a kései ebéd után volt mit elpakolnom és elmosnom, sőt akadt mosni valóm is, így kellően lefoglaltam magam. Nem kellett semmi se gondolkoznom, és ez nagyon jól jött. Sajnos mire mindent befejeztem még csak hat óra volt. Mire kishúgom és Blair megérkeztek már nyolc óra is elmúlt. Addig is el kellett foglalnom magam, így elkezdtem nézni egy sorozatot, aminek a leírásából úgy tűnt nem lesz benne szerelmi szál, de tévedtem. Persze, hogy volt benne, de a sorozat jobbnak bizonyult, minthogy egy kis romantika miatt abba hagyjam. Ezért pont az Arrowt (Zöld íjász) néztem, amikor megjöttek.

- Ennyire rosszul sikerült a dolog, hogy már ölési ötleteket kell nézned? –ült le mellém Fanni, és be nem állt a szája. – Mond mit mondtál neki, hogy már itt is hagyott, azt hittem őt nem fogod ilyen könnyen elijeszteni.

- Hiszed vagy sem nem ijedt meg. –feleltem kissé mérgesen. –Eléggé elfáradt az éjszakai bébi csőszködésemben, és haza ment aludni. De ha szeretnéd tudni, akkor elmondom, hogy jövő hét elején találkozunk?

- Mi? –kiáltottak fel mind a ketten.

Gyorsan elmeséltem nekik mindent, persze azt sem hagyhattam ki, hogy mennyit késett. Ezért ők a történetem végén még jobban csodálkoztak, hogy végül belementem egy randiba.

Még mielőtt Blair elment ők is elmesélték a napjukat, és a következő napot is megbeszéltük. Ugyanis másnap reggel a tervek szerint mi kísértük el Blairt az orvoshoz.

Sziasztok! Megkezdődött ez a tanév is, és megtudtam az órarendemet. Húzós egy év lesz, de azért mindenképpen fogok írni. Csak hát a heti 6 matek, és 4 fizika, azért nem túl egyszerű, de majd kibírom valahogy. Az irodalommal sem jártam jobban, egyenlőre, ugyanis jövőhétre három könyvet kell kiolvasnom, ezért egyenlőre semmit sem ígérek, hogy mikor jön a következő rész. 

Addig is jó olvasást, és nagyon örülnék, néhány kommentnek, és a pipáknak is. (Amit mellesleg egyre többet kapok. Köszönöm <3)