23.rész

 Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni az új részt, de egyfolytában dogákat írtunk. Most talán, hogy mindenből megvolt a témazáró lesz már időm többet írni. 

Jó olvasást. 

Egy két kommentnek és értékelésnek örülnék, hogy tudjam még azért olvastok. 

Puszi :D

 

Volt pár órám a repülőig, így elkezdtem gondolkodni az elmúlt egy hónapon. Rájöttem a titokzatos fiúja Blairnek Jenson volt. Svájcba őt látogatta meg, és már a bulin mondhatni együtt voltak, mivel nem jött el hozzám Jens. Sőt a karácsonyt együtt töltötték. Nagyon fájt, hogy így kellett megtudnom, hogy együtt vannak, és nem az zavart a legjobban, hanem az, hogy azt gondolták nem mondhatják el nekem.

A repülőút nem volt hosszú, és kicsit kipihentebbnek éreztem magam, amikor leszálltam. Ismét Taxiba ültem és megmondtam a címemet. Alig vártam, hogy haza érjek, de mikor Baarba értem elkezdtem keresni a kulcsomat, viszont nem találtam a táskámba. Pótkulcsom, pedig csak a szüleimnél, és Blairnél volt. Sehova sem akartam repülni, így inkább sétálni kezdtem.

Ötleteim nem igazán voltak, hogy kit látogassak meg, így azt gondoltam meglátogatom Vettelt. Szerencsémre, már egy-kétszer megnéztem, hol is lakik Sebi, így könnyen oda találtam. Megálltam a kapu előtt, majd csengettem. Picit várnom kellett, míg az ajtó kinyílt, és kisétált a kapuig. S amikor meglátott elég meglepett arcot vágott. Nem beszélve, hogy látszott a szemein, hogy épp aludt, amikor én felkeltettem.

- Hát te? –kérdezte tőlem álmosan.

- Fázok, nem mehetnénk beljebb?

- De. – és azonnal be is engedett. – Viszont nem ezt kérdeztem.

- Nincs kulcsom. –feleltem

Bementünk a házba, és egy gyönyörű modern előszobába toppantam. Persze azonnal látszott belül hogy egy legénylakáson vagyok. A falak az előszobába szürkék voltak, de a fekete, fehér bútor hangulatot adott neki. Levettem a kabátomat majd beljebb engedett, és egy hatalmas bőrfotel felé vezetett. Leültem rá, majd kényelmesen elhelyezkedtem rajta.

- Mindjárt visszajövök. –mondta Seb, és el is viharzott.

Pár perccel később, két hatalmas bögrével tért vissza. Odaadta az egyiket, és örömmel kortyoltam bele a forró teába. Leült mellém ő is, és elkezdett a szemeivel vizsgálni. Látszott rajta, hogy gondolkozik, azon miért is vagyok nála, és megint mi történhetett velem.

- Szóval? – kérdezte tőlem.

- Nincs meg a kulcsom, de már mondtam.

- Igen, hallottam, de Hays, miért is nincs meg?

- Addig nem hagysz békén, úgyse amíg el nem mondom, igaz?

- Eltaláltad. –felelte, és kényelmesen elhelyezkedett, és várta a mesémet.

- Most kivételesen nem a testvérem a probléma. –kezdtem bele mondandómba. – hanem Jenson és Blair. Mikor kiraktál a háznál, kiderült ők voltak azok, akik a szobába szeretkezetek előző este, amikor benyitottam a kabátomat keresve. Lefeküdtek egymással, és már régóta együtt vannak. Nem is szóltak, pedig Blair is tudta mit érzek Jens iránt.

- Tudod mikor jöttek össze?

- Nem igazán. Nem hallgattam meg a mondandójukat, amint elmondta B. eljöttem.

- De ha egyszer úgy döntött, hogy elmondja miért nem hallgattad meg? –faggatott tovább S.

- Mert csak azért mondta el nekem a dolgot, mivel azt hitte tudtom, hogy ők voltak a szobába. De nekem sejtésem se volt róla.

- Azt hiszem, kezdem érteni.

Nem nyugtatott meg, hogy elmeséltem az egész történetet Vettelnek. Felálltam a kanapéról, és elkezdtem fel-alá sétálni. A gondolataimat, pedig megosztottam vele.

- Ha nem nyitok be a kabátomat keresve, sose tudom meg. Ilyen szerinted egy barátnő? Elvileg mindent elmondunk egymásnak.

- Nyugi Haley. Majd mindent megbeszéltek.

- Nem hiszem. Hiába mesélek el neki valamit, ő nem figyel rám rendesen. Nem mond el nekem semmit. Én meg, ha valami van, azonnal rohanok hozzá.

- Hays, hahó, figyelsz te rám? –állt fel Sebi is, és megfogta a vállaimat, és egy kicsit megrázott.

- Mit kérdeztél?

- Azt, hogy figyelsz-e rám. –felelte. –Percek óta nyugtatni próbállak, de nem figyeltél.

- Kicsit bele éltem magam. Bocsi.

- Nem baj, de most már próbálj egy kicsit megnyugodni, akkora baj azért nem történt.

- Igazad van. – mikor ezt kimondtam, ismét megölelt Sebastian.

Kicsit megnyugodtam, és leültem a kanapéra. Seb bekapcsolta nekem a Tv-t és elment egy kis enni valót készíteni. Kapcsolgattam a csatornák között majd elaludtam.

Arra ébredtem, hogy a házból kiabálás hallatszik. Nem akartam lebukni, így nem keltem fel, és nem is nyitottam ki a szememet, csak hallgatóztam. Tudom nem szép dolog. De mi mást csináltam volna.

- Nem hiszem el, hogy emiatt a ribanc miatt hagytál el. –hallottam egy női hangot.

- Ne beszélj így róla. Nem is ismered és nem miatta hagytalak el. –szólalt meg Sebastian is.

- De hisz ő csak egy kurva. Mivel kapsz tőle többet, mint tőlem?

- Hanna, kérlek, nyugodj meg. Neki ehhez semmi köze.

- Miért véded őt? Legalább most mond az igazat Sebastian.

- Nem az ő hibája, hanem a tiéd. Ez az igazság. Megváltoztál. Most is itt kiabálsz velem.

- Seb, nem én változtam meg. Te lettél más a Forma 1-be. Én még mindig az a vidéki lány vagyok.

- Hahahahaha. –hallottam Sebi nevetését. – ne nevettess.

- Vettel? Miért csinálod ezt? Olyan jó életünk volt, boldogok voltunk.

- De már egy ideje nem voltunk boldogok.

- Én nem úgy érzem, csak megzavart téged ez a kis ribanc. – kiabált tovább Hanna.

- Ne beszél így Haleyről mondtam már.

- Úgy beszélek róla, ahogyan ő viselkedik. Tönkre tette a kapcsolatunkat, és te még azt mondod, hogy nem egy kis…

- Most hagyd abba. Gondolkodj egy kicsi, és majd ha észhez tértél, akkor beszélünk.

- Szereted őt? –kérdezte Han.

- Kedvelem.

- Akkor azt hiszem jobb, ha tényleg megyek most. –mondta, és pár pillanat múlva nyílt az ajtó, majd be is csukódott.

Sebi csendesen közeledett felém, és megnézte alszom-e még. Én persze úgy csináltam, mint aki alszik. Vártam egy kicsit, majd felébredtem. Felültem az ágyon, majd Sebi felé fordultam, és vártam, hogy mesélje el a történteket, de nem tette.

- Mennyit aludtam?  

- Hát azt hiszem öt órát.

- Oh. Ilyen sokat nem is gondoltam. –mondtam, majd a hasam elkezdett korogni.

- Éhes vagy? Csinálok megint valamit enni akkor.

- Köszi.

De akkor nem maradtam bent a nappaliba, hanem vele mentem a konyhába. Leültem a bárszékre, és néztem, hogy mit ügyeskedik össze. Először a szekrények előtt téblábolt, és kereste a megfelelő edényt, igaz, hogy majdnem negyed óra ment el vele. Majd a hűtő szemlélte. Szerencsére, fél óra múlva, azért már a tűzhelyen is rotyogott a kaja. Késlekedése nem igazán zavart, mivel éhes is voltam, és legalább elszórakoztam, amíg Sebastian kereste a cuccokat a konyhájában.

- Mit nevetsz? –kérdezte tőlem.

- Azon nevetek, hogy nem sokat lehetsz a konyhádba. –válaszoltam, igaz csak nagy kűzdködés árán tudtam abbahagyni a nevetést.

- Tudod, sokat kell utaznom.

- Igen, biztos nehéz. És ha itthon vagy, nem főzöl?

- Nem igazán szoktam, van egy-két dolog, amit meg tudok csinálni, de nem sok.

- Például? –faggattam Sebit tovább?

- Spagetti.

- Azt szeretem.

- Annak örülök, mivel most is azt csinálok. –felelte, és gyorsan kevert is egyet a tésztán.

- Na, de akkor minek ekkora konyha, ha nem is főzöl benne.

- Tudod, nem rég mentünk szét az előző barátnőmmel, akivel 5 évig együtt voltunk. Általában ő főzött.

- 5 év? –lepett meg engem Seb, azt hittem, hogy kevesebb ideig volt együtt Hannával.

- Igen, jól hallottad. Már iskolás korunk óta együtt vagyunk.

- Az nem semmi, de akkor miért mentetek most szét?

- Huh. –nyögött egyet Sebastian, de azért elkezdte mesélni. – Nagyon kedvesnek, aranyosnak ismertem meg őt az iskolába. Szerettem őt. Az évek alatt, ahogy nőttünk egyre másabb lett. Másak lettek az igényei, egyre többet vitatkoztunk, és egyre többször éreztem, úgy, hogy véget kell vetnem ennek. Mert egy-egy nagyobb vitánk után a Forma 1-es autóba sem voltam olyan amilyennek lennem kellett volna. Kb. ennyi.

Mire elmesélt mindent a kaja is készlet. Ami igazából egy késői vacsora volt. Vettel megterített az asztalnál kettőnknek. Én pedig reszeltem addig egy kis sajtot a spagettira. Leültünk az asztalhoz, és mind a ketten tettünk magunknak, tésztát és szószt.

- Wáó. – szólalt meg Seb mikor meglátta a sajtot, amit reszeltem.

- Igen? –kérdeztem tőle meglepetten.

- Nem láttam még ilyen szép reszelt sajtot. De most komolyan. Nem indultál még vele versenyen?

- Nem hiszem, hogy lenne sajtreszelő verseny. De azért köszönöm a dicséretet.

Nyugodtan megettük a vacsoránkat, és közbe beszélgettünk még Hannahról. Nagyon érdekelt a dolog, miután hallottam a veszekedésüket. Nem hagyott nyugodni amit Han mondott, arról, hogy Seb miattam hagyta el őt.

Vettel szavaiból, persze kiderült, hogy teljesen más dologról van szó. Viszont, engem akkor se győzött meg teljesen azzal, amit mondott. Kételkedtem benne. Úgy gondoltam, én adtam meg a végső lökést. Csak azt nem értettem, mivel. Főleg, hogy nem is voltam vele kedves, kifejezetten gonoszul viselkedtem Brazíliába.

Miután leszedtük az asztalt, és bepakoltunk a mosogatóba, ismét a nappaliba tértünk. Kulcsom még mindig nem volt, így maradnom kellett.

- Mit szólsz egy kis DVD-zéshez. –kérdezte tőlem.