25. fejezet

25. Fejezet:

Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam új részt hozni. Az igazság az, hogy hónapok óta nagyon fáj a jobb csuklóm, szóval eléggé nehéz gépelni, meg minden mást is csinálni. Voltam már orvosnál meg megyek is még. Remélem most már hamarosan azért helyre jön a kezem, és többet tudok majd gépelni. 

Addig is jó olvasást és persze most is örülnék pár kommentnek. Na persze az érékelésnek is örülök. 

 

Egy ismeretlen szobámban ácsorogtam, és egy pár ismerős arc állt körülöttem. Ott voltak a testvéreim Kinga és Fanni. Anyukám és a nagymamám, Linda Kimi felesége meg persze Blair. Azonban mikor megláttam meglepődtem, mert egy kislány bújt el a szoknyája mögé. B azonnal lehajolt hozzá és felém mutatott.

- Ugye milyen gyönyörű Haley néni? –kérdezte a kislányt.

A lány válaszként bólintott. A többiek is azonnal elkezdték mondogatni, hogy milyen szép vagyok. Majd Fanni szólalt meg.

- Szerintem most már megnézheted magad a tükörben.

Úgy tettem, ahogy mondta. Megfordultam és azonnal elcsodálkoztam. Tényleg szép voltam, de ami a legjobban meglepett az a rajtam lévő menyasszonyi ruha volt.

Sosem voltam az, aki egy esküvői ruha láttán elájul, de ami rajtam volt egyszerűen meseszép volt. Olyan, mint egy hercegnőé.

Kaptam valami régit, valami újat, valami kéket, és valamit kölcsönbe így minden teljes volt. A többiek elkezdtek körülöttem beszélni, majd pár perc múlva Kinga oda jött hozzám, hogy szeretne velem beszélni. A többieket pedig kiküldte.

- Úgy örülök, hogy mellette döntöttél Hugi.

- Ühüm.

- Azt hittem máshogy fogsz dönteni. De én ennek sokkal jobban örülök. Eddig is szép életetek volt, és remélem ezután is az lesz majd. Na meg persze boldog vagyok, hogy már minden elrendeződött köztünk.

- Annak én is nagyon örülök. –válaszoltam neki.

Beszélgetésünket egy ötévesnek kinéző kisfiú zavarta meg. Ismerősnek tűnt, de nem tudtam hova tenni, amíg meg nem szólalt.

- Anyu, anyu. –mondta Kingának. –apa azt üzeni, hogy indulnunk kellene.

- Máris kicsim, egy perc és lent vagyunk. Mond meg apunak, jó?

A kisfiú azonnal leszalad, a testvérem pedig kérdőn nézett rám.

- Mehetünk? –kérdezte tőlem, és én bólintottam.

Elindultunk lefelé a lépcsőn, de semmi nem volt ismerős a házból. Kimentünk az ajtón is, és ott egy limuzin várt ránk. Anyáék addigra már elmentek. Csak Kinga, Ben és a kisfiuk volt velem. Beszálltunk az autóba, és elindultunk. A környék nem volt ismerős, és lassan teltek a percek.

Hosszasnak tűnő út után, egy kis vidéki templomnál álltunk meg. Kiszálltak a többiek előttem, és segítettek nekem is kikecmeregni az autóból, ami esküvői ruhába nem volt túl könnyű.

Piros szőnyeg vezetett a templom lépcsőén fel, és a kisfiú azonnal elfutott felfelé. Kinga még beszélt pár szót Bennel, aki utána el is indult a templomba. Néhány másodperc múlva Fanni, Linda és Blair megjelentek. Ugyan olyan ruhában voltak, mint nővérem, és mindegyikük kezében csokor volt. Én is megkaptam a sajátomat, majd mindenkitől kaptam még egy szerencse puszit.

Mire végig csókolt mindenki, apa jelent meg a templom ajtóban és oda jött hozzám.

- Kész vagy kicsim?

Persze igennel feleltem, de nem éreztem magam késznek. Előre hajtottam a fátylamat, hogy eltakarja az arcomat, a többiek pedig azonnal elindultak befelé.

Láttam, ahogy sétálnak és egyre közelebb érnek az oltár elé. Apa még megszorította a kezemet, majd mi is elindultunk.

A sorok között vagy 100 ismerős alak volt, akik Amerikába a barátaim voltak, vagy Magyarországon. Ott volt néhány rokon. Meg persze munkatársak és ismeretlen emberek. Lassan lépkedtem a padok között, és próbáltam mélyeket lélegezni, de nagyon izgultam.

Amire apával oda értünk az oltár elé, már teljesen rosszul voltam. Alig kaptam levegőt, de akkor egy ismerős kész nyúlt felém. Rögtön megnyugodtam, apa pedig felhajtotta a fátylamat, és leült a padba anya mellé.

Ott álltam az oltár előtt először a papra néztem, majd a jövendőbelimre. Ismerős volt az arca tudtam ki az, de mégsem tudtam mikor felébredtem, hogy ki volt az.