26.Fejezet: Vissza az életbe.

Nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam a részt. 

A múltkor mondtam nektek, hogy fáj a kezem, és hát voltam vele orvosnál. A doki azt mondta a szalagok megnyúltak a csuklómba és így kaptam egy kis csuklórögzítőt ami lényegében félgipsz. És hát elég nehézkes a jobb kezem nélkül csinálni a dolgokat.

De azért majd valahogyan megpróbálok igyekezni.

26. Fejezet: Vissza az életbe.

Reggel mikor felébredtem, azonnal az álmos könyvemhez rohantam, de semmit se találtam benne, amit jelentene. Visszamentem a szobámba és elővettem a telefonom, ami már napok óta ki volt kapcsolva. Rengeteg üzenet volt rajta Blairtől és Jensontól. Nem beszélve a 15 új üzenetről, amit tegnap óta Sebastian hagyott.

Meg hallgattam mindet és elolvastam őket, de utána nem csináltam velük. Inkább felöltöztem, és elindultam a munkahelyem felé. Jó volt ez a sok szünet, de le akartam vezetni a feszültséget. Út közben még megálltam egy kávézónál és vettem pár muffint meg egy bögre teát megittam, és indultam tovább.

Az irodában nem voltak sokan, csak néhány ember lézenget bent. Annak viszont örültem, hogy Blair nem volt ott. Így nyugodtan tudtam dolgozni, nem kellett arra gondolnom, hogy kerüljem el.

Sokat dolgoztam Január első heteibe Blair nélkül, de kezdtem azt érezni jó lenne már megbeszélni a dolgokat. Ezért mikor egyik nap megláttam az ajtóban kicsit örültem neki. Mivel ilyen sokáig még sosem haragudtunk egymásra. Máskor már volt olyan, hogy egy vagy két napig nem beszéltünk, de ez volt a max. Még ha nyaralni mentünk, akkor is mindig hívtuk egymást.

- Szia Haley! –jött oda hozzám.

- Szia. –válaszolt közömbösen, mintha csak egy ismeretlen munkásnak mondtam volna.

- Beszélhetnénk?

- Igen, azt hiszem nem ártana, de ne itt.

Lementünk az iroda parkolójába és beszálltunk az autómba. Nem beszéltünk a kocsiba, csak néztük mind a ketten az utat. A Caffe Royalhoz mentünk, mint mindig. Bent Blair kért magának egy kávét, én pedig egy Red Bullt, majd leültünk egy asztalhoz.

- Tényleg nagyon sajnálom Hays. Nem így terveztem.

- Ezt már hallottam. Tudod, az fáj a legjobban, hogy azt gondoltad nem mondhatod el nekem. Pedig megértettem volna, sőt még áldásomat is adtam volna.

- Én el akartam mondani de…

- Féltél tőle? Nem hiszem, csak jobbnak láttad, ha én nem tudom meg, mert a végén még elvettem volna tőled Jenst.

- Nem hittem ezt. Csak…

- Tudod mit? Engem ez már nem érdekel. Ez tavaly történt nem? Akkor felejtsük el.

Pár percig csendben ültünk az asztalnál. Aztán megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, és ismét Vettel volt. Az első üzeneteknél még nem tudtam, hogy ez az ő száma, de mikor visszahallgattam a hangpostafiókomat, rájöttem ő volt, így beírta a számát, nehogy felvegyem.

Blair kérdőn nézett rám, de én kinyomtam a telefont. Mind mindig a csókunk óta.

- Ki volt az? –kérdezte barátnőm.

- Vettel.

- Hogy-hogy? –faggatott tovább.

- Hosszú a történet. –feleltem, de B azonnal mérgesen nézett rám, így inkább folytattam. – Mikor szilveszterkor kiakadtam, mert beszéltem Kingával és titeket se találtalak ő vígasztalt meg. Vele lépte le a buliról és vele voltam másnapig, míg nem mentem vissza Londonba hozzátok. Aztán mikor eljöttem tőletek nem tudtam bemenni a házamba, mert a bőröndömbe volt a kulcsom. Oda mentem hozzá. Beszélgettünk, aztán én elaludtam. –kortyoltam egyet a Red Bullomból, mert kiszáradt a szám, és folyattam. – Mikor felébredtem Hannahval vitatkozott, én meg kihallgattam őket. Felébredtem, aztán ettünk, majd megnéztünk két filmet. Az utolsónál már félig az ölébe feküdtem, mert be voltunk takarózva egy pléddel a nappaliba. Másnap úgy ébredtem, aztán egy szál törölközőbe bementem hozzá pólót kérni. Gondolhatod, hogy nézett. Majd jöttetek ti és utána én haza akartam menni. Hazavitt, én pedig köszönetként akartam adni neki egy puszit, de csók lett.

- Wow. Milyen volt?

- Komolyan más hozzáfűzni valód nincs?

- De. –felelte. –Te aztán sokat tudsz beszélni. De most komolyan milyen volt?

- Nagyon jó.

- Ez már akkor jelent valamit nem? És azóta, hívogat téged?

- Igen, de még egyszer se vettem fel. Majd csak megunja.

Két hét múlva…

- Hays. –rohant hozzám B.

- Igen?

- Baj van. Terhes vagyok.

- Mi? – kérdeztem csodálkozva.

- Ter...hes...va...gyok.

- Nem hiszem el. Hogyan? Kitől.

- Egyértelmű, hogy Jens az apa, és azt hiszem ez a szilveszter átka.

- Elmondtad már neki?

- Még nem, mert csak most tudtam meg, hogy ez biztos. Most fogunk majd találkozni.

Azzal barátnőm ki is rohant az irodámból. Este hívott csak fel. Megbeszélték a dolgot Jensonnel, és igazából mind a ketten szerették volna a kicsit. Button nagyon boldog volt, hogy lesz egy gyereke, és valamennyire Blair is tudott már örülni a dolognak, hogy megtudta J. is szeretné.

A február gyorsan eltelt, és már március közepén jártunk, mikor egy utazás várt rám.  Ugyanis nekem kellett megszerveznem az Ausztráliai bulit a Forma 1-es rajongóknak. Mellette meg Blair megkért, hogy kísérjem el Jensont, mert ő nem mehet. Megtiltotta neki Jens a hosszú utazást. Így én lettem a szervező és a kísérő is.

Svájcba mindent elintéztem a bulira, és egy segítőmet el is küldtem már kedden Ausztráliába, hogy ott nekem ne kelljen már vele foglakoznom. Én viszont csak szerda este indultam.

Az út majdnem egy napos volt. Aludtam közbe, filmet néztem zenét hallgattam, és unatkoztam. Egyszer át is kellett szállni, így mikor Ausztráliába földet értünk már nagyon örültem. Délután értem oda, és hiába nem láttam még semmit Ausztráliából annyira elfáradtam, hogy nem érdekelt Melbourne. Csak a szállodai szobámra és egy jó meleg fürdőre vágytam.

Meg volt beszélve, hogy Jens nem tud kijönni értem, mert a pályán van, ezért egy autót küldött értem. Beszálltam a Mercedesbe és nemsokára már a szálloda előtt voltam. Rengeteg szurkoló volt ott, és mindenki csalódottan nézett, amikor meglátott. Azt szerették volna, ha valami pilóta jön nem pedig én, akiről azt se tudják, ki vagyok.

Régen én is ott álltam volna köztük, de most, hogy ennyi embert ismerek, a Forma 1-be nem kell ezt tennem.

Bementem a szállodába, gyorsan elkértem a kulcsaimat, és elindultam a McLaren szintjére. Megtaláltam a szobámat, és azonnal egy kád vizet eresztettem magamnak. Miután végeztem a fürdéssel lefeküdtem az ágyamba aludni. Jensnek írtam egy SMS-t, hogy majd másnap reggel találkozunk lent az előcsarnokba. Persze ő azonnal visszaírta, hogy 8-ra legyek kész. Így igaz, hogy sok időm volt aludni, de korán kellett kelnem.