30.Fejezet

30.Fejezet: Egy szimpla Vasárnap?

Haley szemszöge:

Vasárnap már kora reggel indulnunk kellett a pályára Jensonnel. Persze ő egész nap értekezletekre járt, a mérnökével beszélgetett és versenyző parádén volt. Én viszont unatkoztam.

Beszéltem egy órát Blairrel, a szerelőkkel, sőt majdnem interjút is adtam. De ebből a helyzetből szerencsére kimenekültem köszönhetően Linda Raikkönennek.

- Haley. –jött oda hozzám, amikor meglátott.

- Linda, de jó hogy látlak. Már halálra untam magam.

- Meg tudlak érteni. Kimi is egyfolytában ide-oda rohangál.

- Szegény pilóták, így nem lehet egy futamra készülni.

- Az biztos, Kimi is ezt utálja a legjobban. Különben ő mondta, hogy keresselek meg, mert itt vagy.

- Igen voltam nála a Lotusnál.

- Mesélte. Ahogy pedig kivettem a szavaiból örült is neki.

- Akkor annak én is örülök. Tudod úgy éreztem, csak kolonc vagyok Jenson, és Raikki nyakán.

- Nyugi Hays. Jens nevébe nem tudok beszélni, de Kimi tényleg örült neked. –mesélte nekem Linda, és ezzel feldobta az egész napomat. – Tényleg és mi a helyzet Mr. Vettelel?

- Az hosszú.

- Még van egy kis idő a futamig.

Elmeséltem Lindinek az egész Szilvesztert, a tópartot, a bérelt szobát, majd J.-t és Blairt. A hazautazásomat és Sebnél eltöltött időmet, Hannával való beszélgetést is. A csókot a házunk előtt és a péntek estét, míg nála voltam. Egy szóval mindent.

- Kedvel téged nem vitás. –mondta Linda miután mindent elmeséltem neki.

- Úgy gondolod?

- Igen. Már csak az a kérdés te mit gondolsz.

- Őszintén nem tudom. Néha jó vele beszélgetni, de máskor meg annyira haragszom rá.

- Tudod szerintem, ha nem próbáljátok, meg sose fogjátok megtudni.

- Nem is tudom.

- Őszintén Haley mi tart vissza? Ő egy helyes, aranyos kedves srác. Lehet vele nevetni, és mindig figyelmes. Na meg…

- Azért tudnám vitatni a dolgokat. –vágtam a szavába.

- Te tudod. De gyere, menjünk a rajtrácsra.

Elindultunk a rajtrácsra, és persze először Kimihez mentem vele. Két puszival sok sikert kívántam neki, ami kellett is neki mivel szegény a 17. helyről várta a futamot. Utána tovább sétáltam a rajtrácson, ami csodálatos érzés volt. Kiskoromban mindig erre vártam, és már másodszor tehettem meg ezt. Néha láttam, hogy fényképeznek, mellettem vagy épp videóznak, de akkor ez nem zavart. Csak az érdekelt, hogy ennyi Forma 1-es autó vesz körül.

Amikor Vettel autójához értem, nem tudtam mit tegyek. Végül valamelyik Tv csatorna megkönnyítette a dolgomat, azzal, hogy lerohanták Sebet. Viszont láttam, hogy nem messze tőle ott áll Heikki a személyi edzője így oda mentem hozzá.

- Szia! –köszöntem neki. –Emlékszel rám?

- Szia, Haley ugye?

- Igen. Arra akartalak megkérni, hogy add át Sebastiannak, hogy sok sikert.

- Persze, de nem akarod te átadni? –kérdezte tőlem kedvesen.

- Nem szeretném zavarni. –néztem Sebi felé, aki akkor még mindig interjút adott.

- Ok, átadom.

- Köszi. –mondtam neki, és tovább sétáltam.

Az első sort a McLaren szerezte meg. Lewis volt az első Button a második. Meglátogattam Hamiltont is majd Jensonhez mentem. Átöleltem és sok sikert kívántam. Kb. egy percet ácsorogtam ott vele mikor a mérnöke szólt neki, hogy ideje lenne készülni.

Elsétáltam onnan, és egyenesen a boxába mentem. Kaptam egy széket, és egy fülest és vártam a rajtot. A felvezető körnek már vége volt, csak arra vártunk, hogy a lámpák kialudjanak, és kezdetét vegye 2012 első futama.

Mind az öt lámpa piros volt, és elaludtak.

A futamot barátnőm örömére Jens nyerte meg. Persze valamennyire én örültem a sikerének, de jobb lett volna ha Kimi végez az első helyen. A második viszont Sebastian lett. Amikor pedig a dobogó alatt álltam láttam, hogy mennyire másfele jár az esze. Látszott, hogy nem arra járnak, a gondolatai amerre kellene.

Miután megkapták a díjakat és visszamentem a McLaren boxába, ahol már javában ment a bulizás. Mindenki boldog volt, hogy mind a két pilóta dobogón végzet. Hamarosan ők is csatlakoztak hozzánk, és együtt folytattuk az ünneplés. Persze a pálya mellett nem tartott sokáig, de a szerelőkkel meg volt beszélve egy buli este tízre. Előtte még visszamentünk a Hotelba, majd Lewissal elindultunk a belváros felé.

Jenson viszont nem jött, mivel nem volt kedve Blair nélkül bulizni. Tudom nem szép dolog, de egy kicsit örültem neki, mivel a kapcsolatom nem az igazi Jensonnel a szilveszteri eset óta.

Az este meglepően jól éreztem magam a szerelőkkel és Lewissal, és be sem rúgtam. Végig táncoltuk az éjszakát, és négy óra lehetett, amikor visszakeveredtünk a Hotelba. Addigra már alig vártam, hogy lefeküdhessek az ágyba.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki őrülten kopogtat az ajtómon. Kikászálódtam az ágyból, és egy kis rövid hálóingbe nyitottam ajtót.

- Jó reggel Haley. –láttam meg Sebet az ajtómba.

- Hát te?

- Megígérted nekem, hogy a mai napot együtt töltjük. –mosolygott rám.

- Hányóra is van, hogy már itt vagy? –kérdeztem tőle.

- 10 óra. De látom valaki nem aludt túl sokat. –vigyorgott rám továbbra is.

- Nem igazán. De gyere be, mindjárt elkészülök akkor.

- Rendbe. – és közbe én elindultam a szekrény felé ahova kipakoltam.

- Szexi –mondta halkan, úgy hogy csak alig hallottam meg tőle.

- Mit mondtál? –kérdeztem tőle mosolyogva, mert azért jól esett, hogy így gondolja.

- Csak annyit, hogy siess. –felelte és leült a kanapéra.

Gyorsan elővettem a szekrényből egy lenge nyári ruhát, mert kint hét ágra tűzött a nap, és nem akartam megsülni.  A ruháimmal együtt pedig a fürdő felé vettem az irányt, hogy felöltözzek. Felraktam egy kis sminket is és gyorsan begöndörítettem a hajamat.

- Kész vagy Hays? –türelmetlenkedett Seb.

- Már csak cipő kell.

- Este lesz, mire elindulunk.

- Ha nem hagysz nyugodtan elkészülni, felőlem nem kell elmenni.

- Rendbe. Akkor várok türelmesen.

- Kész is vagyok. –mondtam neki, ő pedig elkezdte a fejét rázni.

A napot a kedvemért egy kis kávézóban kezdtük, ahol kaptam kávét, és reggelit. Majd sétáltunk az utcákon a belvárosba és beszélgettünk.

- Én kérek egy kis fagyit. –jelentettem ki az egyik fagyi árusnál.

- Milyet kérsz?

- Eper, és vanília.

- Ok. –válaszolta és oda ment kérni nekem fagyit, de meglepetésemre csak azt fogta mikor visszajött hozzám. - Itt is van. –adta oda nekem

- Te nem eszel?

- Nem, még Heikki megölne. Vagy csak 5 körrel kellene többet futnom.

- De így nem jó, hogy csak én eszem.

- Majd akkor eszem a tiedből. –viccelődött.

- Azt már nem. –feleltem.

- Mi az, hogy nem? Tőlem kaptad, szóval egy kis fagyi nekem is kijár. –mesélte, és közben ott bujkált ismét a gyerekkori huncutság. –Megcsikizlek.

- Ne merd. –néztem rá mérgesen. –inkább adok fagyit.

Az egész délutánt a városban töltöttük sétálással, és már közeledett a naplemente, amikor fogtunk egy taxit és levitettük magunkat a tengerpartra. Sétáltunk a parton, nevetgéltünk, és el is felejtettem, hogy Sebastian mennyire ki tud borítani néha.

- Tudod, minek örülnék? –kérdezte tőlem Sebi.

- Minek?

- Ha ez most olyan lenne, mint a filmekbe. Egy randin lennénk és megcsókolnálak a naplementébe. –válaszolta, és én elolvadtam. Sose voltam az a végtelenül romantikus ember, de most Sebastian szavai teljesen meghatottak.

- Próbáld meg.

- Mi?

- Próbáld meg.

- Nem fogsz megütni? Nem kapok még egy pofont?- nézett rám

- Semmit, se ígérhetek.

Először csak mosolygott rám, majd egyre közeledett felém. Míg nem meg csókolt, és én pedig hagytam neki. Ismét éreztem az édes ízét, és még élvezni akartam, de elhúzódott tőlem.

Nem kérdeztem meg tőle miért tette, helyette én hajoltam közel hozzá, és megcsókoltam őt. A vágy teljesen elvette az eszemet, és csak az érintésére tudtam gondolni. Régóta nem éreztem ehhez foghatót, sőt nem is éreztem még sohasem ilyet.

Már vagy percek óta csókolóztunk a naplementébe, mikor megcsörrent a telefonom. Így muszáj volt befejeznünk. 

Sziasztok! Remélem mindenkinek kellemesen telik a nyári szünet. Nekem eddig kellemesen telik azért nem volt időm írni, ugyanis múlt héten elkezdtem a KRESZT és minden nap arra járok, jövő héten pedig vizsga, és nagyon remélem, hogy átmegyek. ezért gőzerővel teszteket oldok meg. 

Na de nem emiatt akartam írni, hanem hogy nagyon örülök a látogatásaitoknak és, hogy sosem gondoltam volna, hogy eljutok a 30. fejezetig. Tudom nem nagy szám, de még semmihez nem volt ennyi türelmem.

U.I: most is örülnék egy-két kommentnek vagy pipának. Oh és majdnem elfelejtettem, végre megcsináltam a kis csevegős részt oldalra, oda is nyugodtan írjatok.