29.Fejezet

29. Fejezet: Miért csinálja ezt?

Sebastian szemszöge:

Hiába hívtam Haleyt nem vette fel, nem akart az üzeneteimre se válaszolni. Hagytam neki kézzel írott levelet a postaládájába, de semmi reakció. Virágot, sőt csokit is küldtem neki, de nem állt szóba velem.

Tudtam, hogy elrontottam, tudtam, hogy nem kellett volna őt megcsókolnom miután kiraktam a háza előtt. Mégse bántom. Nagyszerű érzés volt még most is érzem szenvedélyt, a perzselő vágyat, hogy újra megtegyem. Hiába próbáltam meg mindent, hogy elfelejtsem. Heikkivel egyfolytában edzettem, készültem az új évadra a Forma 1-ben, de nem tudtam elfelejteni. Haley varázslatos mosolya végig a szemem előtt lebegett. Igaz én ritkán láttam ezt a mosolyt, mivel elég undok volt velem. De nem bántam, legalább tudtam érez valamit irántam.

Rengeteget jelentett nekem a csók. Hanna és én köztem sose éreztem ilyet. Ez más volt, sokkal szenvedélyesebb, és mi lett volna, még ha hosszabban csókolhattam volna Haleyt? Mi lett volna, ha nem üt meg? Még a pofon is, amit kaptam az is jól esett, mivel ő adta.

Hannával, már vége. Nem működött a dolog köztünk. Ennyi év után megváltoztunk mind a ketten. De kicsit se bántam, hogy egyedül voltam. Legalább, ha Haley valamilyen oknál fogva beleegyezik a randinkba tiszta a lelkiismeretem.

Semmi kedvem nem volt az év első futamához, nem akartam elmenni, mert csak Haleyre emlékeztetett. Brazíliába láttam őt meg először, és akkor végem lett. Ott ült a boxunk padlóján és magyarul káromkodott. Amint megláttam megfogott benne valami. Szerelem első látásra? Van egyáltalán ilye?

A csütörtök szerencsémre gyorsan eltelt, és azt vettem észre, hogy csak pár percem van az első szabadedzésig. Gyorsan felöltöztem majd a kocsimhoz mentem. Láttam Heikki szemeit, és rosszalló tekintetét. Hiába dolgozott még csak pár hónapja velem, tudta miért késtem. Mindent tudott rólam, muszáj volt neki elmesélnem mindent Haleyről. Akkor pedig a boxba mikor rám nézett, tudta, hogy megint róla álmodoztam.

Bekötöttek a szerelők és kezdetét vette az első edzés. Nem sikerült a legjobban a számunkra, de tudtuk még nincs minden veszve. Hisz ez csak egy edzés volt, ráadásul az elején esett az eső is.

Miután letudtam a sajtót elindultam a motorhome-unk felé. Akkor pedig ismét megláttam Haleyt. Nem hittem a szememnek. Tudtam, egy esélyem van vele beszélni és az az volt.

- Haley. –kiabáltam neki hangosan, mert jóval előttem volt. – Hays. Várj meg!

Láttam, hogy forgolódik hátra fele, de nem látott meg. Viszont amikor meglátott nagyon örültem neki, és nem tudtam abba hagyni a mosolygást.

- Szia Hays. Hát te itt? –kérdeztem tőle udvariasan.

- Igen, itt vagyok. Jenson hívott ide, és ismét szerveztem egy bulit.

-  Aha. Miért nem vetted fel, amikor hívtalak?

- Seb. Az a csók csak véletlen volt. Nem jelentett semmit se. –mondta, de én nem hittem neki.

- De. Valld be, hogy te is érezted azt a valamit, amit én. –kérleltem őt.

- Nem. Én nem éreztem semmit.

- Ezt azért mondod, mert Jensonnel vagy? –faggattam őt, mert nem hagyott nyugodni, hogy ő nem érzett semmit.

- Nem vagyok vele. Viszont neked miért kell erről beszámolnom?

- Ha nem vagy vele, akkor miért kísérted el? Főleg azok után, amit veled tett. Ezt az egyet magyarázd meg, és most békén hagylak.

- Azért vagyok vele itt, mert Blair terhes. Ezzel megelégszel? –kérdezte tőlem mérgesen.

- Talán. –feleltem neki, de nem hittem továbbra se el, és azon járt az agyam, hogy tényleg nem érezte a bizsergést a csókunknál.

- Terhes lett szilveszterkor drága barátnőm. Azóta is együtt van J-vel, de most a hormonok miatt, elég féltékeny. Ezért küldött engem, hogy én legyek az ő személyes kémje.

- Tudják már, hogy kisfiú vagy kislány lesz? – kérdeztem tőle, és közben azon gondolkodtam milyen jó lenne egy kisgyerek a családba.

- Még nem tudják –mondta nekem, és ott hagyott.

Kicsit bántott, hogy ilyen leereszkedően beszélt velem, és csak az cikázott az agyamba, hogy ő nem érzett semmit. Nem hittem neki. Arra volt szükségem, hogy megtudjam az igazat, de nem volt ötletem rá.

A második szabadedzés közben azonban támad egy ötletem. Alig vártam az edzés végét, és annyira gyorsan vezettem amennyire csak tudtam, hátha úgy előbb vége lesz az edzésnek. Mikor vége lett a második szabadedzésnek Britta a sajtósom már várt engem.

- Interjúk. –mondta nekem.

- Nem lehetne most elhalasztani? –kérdeztem tőle, mert meg akartam keresni Haleyt.

- Te is tudod, hogy nem Seb.

- És siettetni?

- Azt megpróbálom rendbe?

Elmeséltem gyorsan a sajtónak, hogy milyen volt a kocsi, és az sem érdekelt, hogy hadarok, csak azt akartam, hogy túl legyek rajta. Amint vége lett elsiettem és meg is láttam Hayst. Épp a telefonját nyomkodta. Megfogtam a kezét, és két kamion közé húztam, és az ajkaimat az övére tapasztottam. Olyan édes íze volt, mint amilyenre emlékeztem. De a gyönyörből gyorsan visszatértem a valóságba, amikor egy pofont kaptam tőle. Nem tudtam megszólalni, csak az arcomhoz kaptam ahol megütött.

- Ezt miért kaptam? –kérdeztem tőle.

- Azért mert berángattál ide, és megcsókoltál. Tudod, hogy féltem?

- Romantikusan akartam csinálni. –feleltem. És igazam is volt, úgy akartam, csak egy kicsit balul sült el.

- Az nem volt. Hacsaknem valami kifacsart logika alapján nem volt az.

- Bocsánat.

- Hát nem tudom. A frászt hoztad rám azzal, hogy ide beráncigáltál. – szidott le.

- Kiengesztelhetlek? – néztem rá kiskutya szemekkel.

- Rendben. –vágta rá azonnal.

- Egy vacsora ma este?

- Nem akarom, hogy lefényképezzenek veled. Ha nem baj.

- Nem, meg tudom oldani a helyzetet. Majd még megírom a részleteket. –válaszoltam, és ott is hagytam őt.

Egy ideig gondolkoztam, majd eszembe jutott egy jó ötlet. Visszamentem a szállodába, és rendeltem vacsorát 7 órára. Hozattam fel pezsgőt, és rengeteg rózsát. Heikkit, pedig megkértem, hogy hozzon pár gyertyát. Nehezen ment bele a dologba, de végül meggyőztem őt. Mikor visszajött, szépen elrendeztem mindent a szobába és írtam egy SMS-t Haleynek, hogy fél óra múlva jöhet, és megírtam neki a szoba számát is.

Elmentem lezuhanyozni, majd mikor már törölköztem, hallottam, hogy kopognak. A derekam köré csavartam egy törölközőt és ajtót nyitottam.

- Bocsi kicsit megcsúsztam. –mondtam Haysnek, és közbe próbáltam úgy csinálni, hogy ne lásson be a szobába. Meglepetésnek akartam mindent.

Azt viszont láttam rajta, hogy kicsit feszélyezi a dolog, hogy egy szál törölközőbe lát engem. És örültem, mert úgy gondoltam kicsit azért tetszik is neki ez a helyzet.

- Semmi baj.

- Ok, de várnál itt kint még pár percet, míg felöltözöm?

- Ha muszáj? –kérdezte, én pedig azonnal becsuktam az ajtót előtte.

Mikor ismét kinyitottam az ajtót, láttam rajta, hogy haragszik rám, amiért megvárakoztattam.

- Hays. –szóltam neki.

- Igen? –nézett felém csodálkozva.

Kinyitottam neki az ajtót, és végre beláthatott. Látta a megterített asztalt, és a rózsaszirmokat, amit elszórtam.

- Nem jössz be? –kérdeztem továbbra is.

- Ez meseszép. –mondta, miközben az asztalhoz sétáltunk.

- Örülök, hogy tetszik. Sokat gondolkoztam azon, hogyan tudnálak kiengesztelni a délutáni viselkedésem miatt. Végül arra jutottam valami romantikust kellene csinálnom, így lett ez.

- Tényleg szép.  

Kihúztam neki a széket, ahogy illik és gyorsan elszaladtam egy másik szobába, ahol a pezsgő volt. Töltöttem mind a kettőnknek, majd leültem vele szembe.

- Mondanám a vacsorára, hogy én csináltam, de nem így van. Itt sajnos nem tudtam spagettit főzni.

- De kár. –felelte és közbe nevetett, amit jó jelnek vettem. –Pedig azt meg tudtam volna enni.

- Akkor lehet, hogy azt kellett volna rendelnem, és nem azt, ami a táladon van.

- Dehogy is, nekem jó lesz ez is.

Megettük a vacsorát, majd hozattam egy kis desszertet is, közbe pedig a második üveg pezsgőnél tartottunk. Nem sokat ittam, de Haley rengeteget. Így féltem tőle, hogy majd mit fog csinálni, de nem tette semmi szokatlant.

- Örülök, hogy most már kedvesebb vagy velem. –mondtam két falat között.

- Hát, tudod, kezdelek nem utálni.

- Csak nem kedvelsz? Egy százas skálán mennyire?

-100? A ma este után már 45.

- Sose gondoltam, hogy eljutunk ide. –viccelődtem. – Főleg mikor Brazíliába találkoztunk.

- Látod én se gondoltam volna, hogy egyszer veled vacsorázok, és a hatalmas egóddal.

- Na, kösz. Látom, azért csak belém kötsz. –néztem rám szomorúan, mert egy kicsit tényleg megsértett

- Bocsánat.

Megettük a desszert és még beszélgettünk pár percet, amikor indulni akart. Nem akartam, hogy véget érjen az este. Meg kellett ragadnom az alkalmat, hogy ismét megcsókolhassam. Viszont ott volt bennem, hogy megint megpofoz. Így csak megfogtam a kezét.

- Már megint ez Seb? –forgatta a szemeit, és amikor a másik kezével akart az ajtó felé nyúlni, azt is megfogtam.

- Maradj még egy kicsit.

Próbáltam kérlelni Haleyt, mindent meg tettem volna azért, hogy még pár órát vele lehessek. Érezni akartam a közelségét, hogy ott van velem. Nem érdekelt az sem ha csak kritizálni fog, csak azt akartam ne kelljen olyan sok időt egyedül töltenem az üres szállodaszobában. Azt akartam Ő legyen velem. Ő tegyen boldoggá.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha nem aludnál miattam.

- Ne aggódj, még jobban is fogok vezetni.

- Rendben van. –adta meg magam.

Leültünk a fotelra, és folytattuk beszélgetésünket. De csak engem faggatott, főként Hannaról. Nem tudtam nem észrevenni egy kis féltékenységet a szemében, amikor az együtt töltött éveinkről beszéltem. Sőt láttam egy kis örömöt is az ajkán, mikor elmondtam neki, hogy szakítottam vele.

Utána pedig elindítottam egy filmet a laptopomon. Igaz nem felelt meg neki, hogy ilyen kicsibe nézzük, de valahogy összekötötte a Tv-t a gépemmel, így nagyba néztük. Én ilyenekhez nem értek ezért Haysre hagytam a dolgot.

Valamikor a film alatt egyszer csak arra eszmélte, hogy Haley elkezdett mocorogni, majd a fejét az ölembe hajtotta. Nemsokára, pedig el is aludt. Nem akartam felébreszteni, de tudtam, hogy nem alhatok ott a kanapén versenyhétvége alatt. Óvatosan felemeltem őt, aztán visszaraktam a fotelre, és betakargattam.

Reggel a telefonom ébresztésére keltem fel. Felöltöztem, és hallottam, hogy kopognak. Csendesen az ajtóhoz mentem, mert Hays a nappaliba aludt.

- Halkabban. –teremtettem le Heikkit.

- Seb mit keres ez a lány itt, és egyáltalán ki ő?

- Ő Haley Scott.

- Ja. Ő az őrülten szép, és okos csaj, aki utál téged ugye? Akivel szeretnél össze jönni.

- Csendesebben. –dorgáltam le ismét őt. –Igen ő az. Vacsoráztunk, utána meg filmet néztünk és elaludt. Nem volt kedvem felébreszteni őt.

- Várj akkor sokáig voltál fent? Hogy fogsz így vezetni?

- Úgy, hogy nagyon kedvelem őt és lelkesít a tudat, hogy itt volt.

- Te tudod haver. Akkor én most megyek, de lassan indulni kellene a pályára.

- Időbe lent leszek. –feleltem és már ki is ment Heikki.

Miután az edzőm kiment muszáj volt felébresztenem Hayst. Oda mentem a fotelhez, majd egy puszit adtam a homlokára, és elkezdtem simogatni az arcát.

- Hays már reggel van. –keltegettem.

- Reggel?

- Igen. Elaludtál, és nem volt szívem felkelteni téged, olyan aranyosan aludtál. Elmásztam innen, de téged azért nem vittelek el, mert az biztos baj lett volna, így csak betakartalak.

- Köszönöm. Akkor megyek is a szobámba készülődni.

- Rendbe. Szia. –köszöntem el tőlem. 

Először is nagyon de nagyon KÖSZÖNÖM az előző részhez a sok pipát. Tényleg nagyra értékelem. Ez a rész nem lett igazi, de mentségemre szóljon minél előbb hozni akartam nektek ezt a részt, és a múlt hetem katasztrófa volt. Kb. 10 dogát írtam. De meg lett az eredménye egy darab négyesem lesz az év végén. Aminek nagyon örülök mivel elég durva a 10. évfolyamot gimibe így megcsinálni. 

Na de ez nem fontos. Köszönöm még egyszer is a sok pipát. És remélem azért ehhez a részhez is kapok. 

Kitartást az utolsó hétre. Puszi :))