28.Fejezet

 

28.Fejezet: A Vacsora

Egy észvesztően helyes Sebastian nyitotta ki az ajtót törölközőbe.

- Bocsi kicsit megcsúsztam. –mondta, de közben nem engedte, hogy belássak a szobába.

- Semmi baj.

- Ok, de várnál itt kint még pár percet, míg felöltözöm?

- Ha muszáj? –kérdeztem, ő pedig azonnal becsukta az ajtót előttem.

Ha lett volna más dolgom biztos ott hagytam volna őt. Nem készült el időbe, és akkor még az ajtó előtt várakozhattam. Épp duzzogtam mikor ismét kinyílt az ajtó.

- Hays. –szólt nekem, mert épp háttal voltam.

- Igen? –fordultam meg.

Beláttam a szobába már, és őt is láttam. Seb igaz, hogy már nem törölközőbe volt, de észvesztően nézett ki a háttérrel együtt. Farmer és ing volt rajta, de mögötte ott volt egy asztal megterítve, hangulatvilágítás, gyertyák és rózsák tömkelege.

- Nem jössz be? –kérdezte továbbra is. De én csak gyönyörködtem.

- Ez meseszép. –mondtam neki, miközben az asztalhoz sétáltunk.

- Örülök, hogy tetszik. Sokat gondolkoztam azon, hogyan tudnálak kiengesztelni a délutáni viselkedésem miatt. Végül arra jutottam valami romantikust kellene csinálnom, így lett ez.

- Tényleg szép. –ismételtem önmagam, mert mást nem tudtam. Seb lenyűgözött.

Kihúzta nekem a széket, és én leültem. Pár pillanatra eltűnt, én pedig addig is gyönyörködhettem a szobába. A gyertyák világítottak csak, és a szoba ablakából is mesés kilátásunk volt a városra. Szebbet el sem tudtam képzelni. Sebi gyorsan vissza is jött egy pezsgősüveggel a kezében. Töltött mindkettőnknek, majd leült velem szembe.

- Mondanám a vacsorára, hogy én csináltam, de nem így van. Itt sajnos nem tudtam spagettit főzni.

- De kár. –feleltem neki nevetve. –pedig azt meg tudtam volna enni.

- Akkor lehet, hogy azt kellett volna rendelnem, és nem azt, ami a táladon van.

- Dehogy is, nekem jó lesz ez is.

Megettük a vacsorát, majd hozatott egy kis desszertet is, közbe pedig a második üveg pezsgőnél tartottunk. Igaz, hogy Seb össze vissza, három pohárral ivott csak.

- Örülök, hogy most már kedvesebb vagy velem. –mondta két falat között.

- Hát, tudod, kezdelek nem utálni.

- Csak nem kedvelsz? Egy százas skálán mennyire?

- 100? A ma este után már 45.

- Sose gondoltam, hogy eljutunk ide. –viccelődött. – Főleg mikor Brazíliába találkoztunk.

- Látod én se gondoltam volna, hogy egyszer veled vacsorázok, és a hatalmas egóddal.

- Na, kösz. Látom, azért csak belém kötsz. –nézett rám szomorúan.

- Bocsánat.

Megettük a desszert és még beszélgettünk pár percet, amikor indulni akartam. Már a táskám is a kezembe volt, sőt el is indultam az ajtó felé, amikor ismét egy kéz ragadta meg a csuklómat.

- Már megint ez Seb? –mérgelődtem vele, és nyitni próbáltam az ajtót, miközben a másik kezével megfogta a másik kezemet is.

- Maradj még egy kicsit. –kérlelt engem.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha nem aludnál miattam.

- Ne aggódj, még jobban is fogok vezetni.

Nem akartam maradni, de ismét megcsókolt, és én megint elvesztem. Másra sem tudtam gondolni csak ajkai édes ízére, és a pillangóimba a gyomromban. Úgy éreztem magam, mint egy tini lány, aki először csókolózik.

Próbáltam erőt venni magamon, és azt mondani, hogy elmegyek, és nem maradok. De nem tudtam, és ahogy belenéztem a szemébe, az a pici érvem is elszállt, hogy miért menjek el.

- Rendben van. –adtam meg magam.

Leültünk a fotelra, és folytattuk beszélgetésünket. Megkérdeztem, hogy honnan jött neki ez a romantikus ötlete, na meg persze már próbáltam faggatni Hannaról. Fél óra múlva pedig elindítottunk egy filmet a laptopján. Szerencsére találtam egy HDMI kábelt a Tv mellett, így össze tudtam kötni a laptopját és a Tv-t is. Még szerencse, hogy manapság minden ilyen modern, meg hogy Vettel szinte egy elnöki szobában volt.

A film felénél megbántam, hogy Sebastian választott, mivel a Halhatatlanokat akarta nézni, engem meg nem igazán kötött le akkor. Kicsit fáradt is voltam, és kényelmetlen is volt az ülés, annak ellenére, hogy nagyon kényelmes és széles volt a kanapé. Végül a fejemet Seb ölébe hajtottam és elaludtam.

Reggel arra ébredtem, hogy Sebastian valakivel beszélgetett. Ott voltak a közelembe így mindent hallottam.

- Seb mit keres ez a lány itt, és egyáltalán ki ő? –kérdezte az idegen férfi.

- Ő Haley Scott.

- Ja. Ő az őrülten szép, és okos csaj, aki utál téged ugye? Akivel szeretnél össze jönni.

- Csendesebben. –dorgálta le őt Seb. –Igen ő az. Tegnap vacsoráztunk, utána meg filmet néztünk és elaludt. Nem volt kedvem felébreszteni őt.

- Várj akkor sokáig voltál fent? Hogy fogsz így vezetni?

- Úgy, hogy nagyon kedvelem őt és lelkesít a tudat, hogy itt volt.

- Te tudod haver. Akkor én most megyek, de lassan indulni kellene a pályára.

- Időbe lent leszek. –felelte Seb, és a másik illető már ki is ment a szobából.

Gyorsan visszacsuktam a szemeimet és vártam mi történik. Sebastian oda jött hozzám, és egy puszit adott a homlokomra. Majd kedvesen megsimogatta az arcomat.

- Hays már reggel van. –keltegetett, és közben ismét kinyitottam a szememet.

- Reggel? –kérdeztem őt csodálkozva.

- Igen. Elaludtál, és nem volt szívem felkelteni téged, olyan aranyosan aludtál. Elmásztam innen, de téged azért nem vittelek el, mert az biztos baj lett volna így betakartalak.

- Köszönöm. –feleltem kedvesen. – akkor megyek is a szobámba készülődni.

- Rendbe. Szia. –köszönt el tőlem. De kicsit rosszul eset, hogy csak ennyivel elbúcsúztunk.

Visszamentem a szobámba, majd gyorsan átöltöztem és el is indultam lefelé. Szerencsére Jenson előtt értem oda egy perccel.

- Csak nem megelőztél?  - kérdezte tőlem csodálkozva.

- De, de.

- Akkor leadom a szobakulcsom és mehetünk.

Odament a pulthoz leadni a kulcsát, én közbe pedig a liftet néztem. Kinyílt az ajtaja, és Sebastian lépett ki rajta. Oda ment egy szőke fiúhoz, majd mind a ketten felém indultak. De mire oda értek már Jenson is mellettem állt.

- Jó reggelt. – köszöntek nekünk.

- Sziasztok! –köszöntem én is. Jens pedig kezet fogott velük.

- Hays ő itt az edzőm Heikki. –mutatott be a mellette állónak.

- Heikki Huovinen. –mondta kedvesen.

- Haley Scott. – mutatkoztam be én is.  

Miután túl voltunk, a tiszteletkörön Jensonnel rögtön indultunk is a pályára. A kapunál pedig találkoztunk Kimivel. Nagyon örültem neki, mert kíváncsi voltam kora reggel milyen a hangulata. Mert az újságok mindig csak rosszat írnak róla.

- Reggelt. –köszönt nekünk.

- Szia Raikki. –üdvözöltem kedvesen őt.

- Raikki?

- Igen. Nem tetszik? Mert akkor maradok a Kiminél.

- Igazából tetszik. Nem hallottam még ezt. Honnan van?

- Tudod. –kezdtem el magyarázni miközben már a motorhome-ok közt sétáltunk. – Mondtam, hogy neked szurkoltam és egyszer csak jött ez a név.

- Egyre jobban tetszik. Majd azért légy szíves tanítsd meg Lindának, ha találkoztok, de másnak ne. Max még Sebinek.

- Úgy lesz. –ígértem meg neki. – Tényleg és Linda nem jön?

- De, holnap itt lesz a futamon. Majd megmondom neki, hogy keressen meg téged.

- Ok, én most megyek is, mert amint látom Jenson itt hagyott engem.

- Várj! Nem nézed nálunk az időmérőt? –kérdezte tőlem Kimi.

- Bocsi, de nem. –feleltem. –Azt mindenképp a McLaren boxában szeretném nézni. – viszont azonnal, meg is bántam, mert egy kis csalódottságot láttam az arcán. -De majd a szabadedzést.

- Ok. Várlak. Szia. –köszönt el tőlem.

A Raikkönennel való beszélgetés követően elindultam Jens után. Kicsit futottam, és így még a motorhome előtt utolértem. Bementünk, és megreggeliztünk. Igaz én kb. négyszer annyit ettem, mint ő. Sőt én még Browniet is kaptam. De addigra már Jens ott hagyott, mivel a mérnökével kellett még pár dolgot megbeszélnie.

Kértem még egy kis alma levet, majd miután megnéztem a híreket a telefonomon, és küldtem egy SMS-t Blairnek, arról, hogy minden rendben ismét elmentem a Lotushoz. Most már szerencsére kevesebben néztek furcsán rám.

Kimi kocsija mellett ácsorogtam, mikor a csapat másik pilótája oda jött hozzám.

- Te mit csinálsz itt? Neked nem kellene itt lenned.

- Rosszul hiszed. –válaszoltam neki. – Különben is miért ne lehetnék itt?

- Mert ez a mi csapatunk boxa, és nem kellene itt kémkedned. Láttalak a McLarenes fiúkkal. – mesélte nekem, miközben kifelé vezetett.

- Kimi! –kiáltottam el magam mikor megláttam Raikkit.

- Hays? –jött oda hozzánk. – Te idióta, ő itt lehet, az én vendégem, sőt már tegnap is itt volt. –mondta csapattársának dühösen.

- Akkor én megyek is.

- Előbb kérj tőle bocsánatot! –adta ki parancsba Raikkönen.

- Bocsi. Nem tudtam. –mondta, és közben a kezét nyújtotta. –Egyébkén Romain Grosjean vagyok.

- Haley Scott. –mutatkoztam be én is.

Mikor végre Grosejean elment, már kezdődött is a harmadik szabadedzés. Az egyik szerelő azonnal hozott is nekem egy széket. Gondolom félt Kimitől. Szerintem akár képes is lett volna Raikki beszólni a szerelőnek, ha nem hoz nekem egyet.

Az edzés végre száraz körülmények között kezdődött. De így is csúsztak ki páran. Elsőnek Rosberg, majd Schumacher és Massa hagyta el a pályát. A Lotus pedig továbbra is Kimi kormányával kísérletezett. Viszont Sebastian kicsúszása mindenkit meglepett, köztük engem is. Vettel a 6-os kanyarba szállt el, és onnantól nem is tudta folytatni az edzést. De nem sokkal őt Schumacher követte, aki ismét kicsúszott. Az edzést végül Lewis nyerte meg.

Engem viszont nem hagyott nyugodni Sebi kicsúszása. Az járt az eszembe, hogy az én hibám, ami történt, mivel miattam volt fent későig. Tudta, hogy nem szabadna neki mégis velem töltötte az idejét. Nem tudtam nem elfelejteni ezért, úgy döntöttem muszáj látnom őt. Elköszöntem Kimitől és ismét a padockba sétáltam. Nem is kellett elmennem a Red Bull motorhome-jáig, mert egy szomorú Sebastian jött velem szembe.

- Mi történt? –rohantam le őt.

- Nem figyeltem eléggé, és megcsúsztam.

- Az én hibám igaz?

- Mi? –nézett rám csodálkozva.

- Sajnálom. –mondtam neki, és tényleg így is gondoltam.

- Gyere velem. – kért meg engem és én követtem őt.

Abba a szobába vitt, ahol át szokott öltözni, és ahol pihenni szokott. Bementünk, majd bezárta maga mögött a szobát. Leültem a fotelra, ami ott volt, és ő mellém ült.

- Tényleg nagyon sajnálom. – mondtam neki ismét.

- Hays. Ez nem a te hibád.

- De igen. Mivel miattam voltál fent későig, és nem tudtál kellően koncentrálni.

- Jaj Haley. Hidd el máskor is volt ilyen. –nyugtatott meg engem.

- Akkor jó. Csak gondoltam illene bocsánatot kérnem. De már megyek is.

Felálltam majd intettem neki, és már kint is voltam a szobájából.

- Haley. –szólt ismét utánam. – Nem akarsz kiengesztelni? –kérdezte egy hatalmas mosoly mellett.

- Vacsora?

- Mit szólsz egy délutánhoz inkább? Hétfőn?

- Majd meglátjuk, és azzal ott hagytam.

Meg is hoztam a friss részt. Nagyon köszönöm a sok pipát az előző részhez, volt amikor több pipát is írt, mint amennyi van, de a lényeg, hogy köszönöm. Igyekeztem a  kedvetekért, hogy kész legyen ez a rész, mert a jövőhetem egy katasztrófa lesz. Minden nap minimum két nagy doga. Azért majd próbálok sietni a következő résszel, de addig is kitartást az utolsó hetekhez a suliba. 

(Ha pedig lehetne most is örülnék a kommenteknek, és a pipáknak. Építő kritikát mindig elfogadok.)