34.Fejezet

34. Fejezet:

Negyed óra múlva már Kimi házánál szálltunk ki. Gyorsan oda értünk, mert közel is volt, ráadásul mégis csak egy Forma 1-es pilóta vezetett. Viszont a ház előtt nem sok autó állt, csak kettő, sőt a házban sem voltak sokan. Így kicsit meglepődtem.

Sőt, még zavart is. De hamar rájöttem, hogy, csak azért mert félek szembenézni Sebivel. Ha pedig kevés ember van, az azt jelenti, hogy több időnk van egymásra.

- Sziasztok! –jött oda hozzánk Linda. –De jó, hogy itt vagy Haley. –közben pedig Sebire kacsintott, amit nem tudtam nem észrevenni.

 - Szia! Köszönöm a meghívást!

- Oh, ne nekem köszönd. Kiminek és Sebastiannak.

- Merre is van a házi gazda? –kérdeztem tőle azonnal, mert gratulálni akartam a pontszerzéshez.

- Ott hátul telefonál. –felelte, és közben Raikkönenre mutatott. – és kit hoztál magaddal testőrnek? –kérdezte kedvesen.

- Lin ő a tesóm Fanni.

- Sziasztok! –zavart meg minket Kimi. – De jó, hogy eljöttél Haley. –ölelt meg a finn.

- Én pedig annak örülök, hogy pontot szereztél.

- Hát jobb lett volna, ha előrébb végzem, de ez se rossz. Viszont nekem mennem kellene. –mondta, majd elkiáltotta magát, mert addigra kedves felesége ott hagyott minket. –Lindi szívem, eljössz velem Ramiékért?

- Persze drágám, itt pakolászok meg arra is van időm, hogy kimenjek a reptérre.

- Van benne valami –adta meg magát a finn. – Hát Seb, esetleg ti?

Sebi azonnal rávágta, hogy igen. Majd persze engem is rávettek ketten, hogy menjek velük. Nem akartam a húgomat egyedül hagyni, de Linda megígérte, hogy figyel rá, és Fanni is mondta, hogy szívesen segít Linnek.

- Hányan is leszünk ezen a bulin? –kérdeztem Sebtől, már a kocsiban.

- Kimi állítása szerint sokan.

- Most kikért is megyünk a reptérre? –faggattam tovább a németet, aki persze csak forgatta a szemét, mert ő sem tudott sok mindent.

De én jobbnak láttam ezeket a kérdéseket, mert el akartam kerülni az olyanokat, hogy mi lesz velünk. Vagy, hogy elmegyek-e vele egy randira. Sőt az ausztrál futam utáni napot sem szerettem volna még megbeszélni vele. Hogy miért? Mert magam sem voltam biztos abban mit akarok. Éreztem én is a vonzódást, azt a bizonyos kémiát. De vele szemben, ott volt a hatalmas egója, és egy pillanat alatt fel tudott bosszantani.

Gondolataimból az zökkentett ki, hogy megálltunk Raikki kocsija mellett. A finn azonnal be is ment, majd pár perc múlva kb 20 emberrel tért vissza. A legtöbbjük oda se jött hozzánk, hanem egyből elmentek kocsit bérelni. Viszont páran velünk jöttek.

- Sebastian –fogtak ketten Sebivel kezet, majd egy idős hölgy megölelgette őt, és felém nézett.

- Csak nem új barátnőd van Sebastian, és be sem mutatsz neki? –kérdezte.

- Anya ő még nem Sebi barátnője. –szólalt meg Kimi a védelmemre. – Ő Haley. Már meséltünk róla.

- Igen, igen. –felelte és oda jött megölelni engem is. – Szia kedveském, szólíts csak Paulának.

- Szia, én pedig Kristii vagyok. Kimi sógornője. –mutatkozott be ő is kedvesen, majd tőle kaptam két puszit, és férjétől Ramitól is, aki mellette állt.

Ezen kívül még megismertem Raikki keresztfiait is, akik nagyon elevenek voltak és Kimi egyik haverját is, akit Mikenak hívtak.

Nagy nehezen bepakoltuk a bőröndöket a kocsiba, kis híján be se fértek, pedig két hatalmas autóval mentünk. Majd miután a csomagok elrakásával végeztünk jött a vita, hogy ki üljön be Raikkönen mellé. Végül Kristii és Mike jöttek velünk.

Az út visszafelé számomra gyorsabban telt, mert nem kellett Sebi kérdéseitől tartanom. Volt még egy kis időm, hogy átgondoljam a dolgokat, aminek nagyon örültem.

- Kristii egyébként te biztos tudod, miért is rendez Kimi ekkora bulit, holott csak pár pontot szerzett, és ezt nem bántásból kérdezem.

- Hát igazából, szerintem csak örül, hogy van oka mit ünnepelni.

- De azért, hogy titeket is ide rángatott.

- Semmi baj. Igazából tudjuk, hogy mennyire szeret a családjával lenni. Tehát, ha csak annyit mondott volna, hogy töltsünk itt egy hetet akkor is eljöttünk volna. Nem mintha most nem maradnánk tovább, főleg hogy a héten ünnepeljük az ikrek szülinapját.

Visszaérve a házhoz ismét meglepődtem. De már nem azon, hogy milyen kevés autó van, hanem, hogy milyen sok. Alig tudtunk bejárni, annyi kocsi állt az udvarba. Amikor pedig beléptem a házba csak úgy nyüzsögtek az emberek.

- Kimi, te egy újabb esküvőt tartasz? –fordultam a mögöttem álló finnhez.

- Nem, de ha már ünnepelek, annak megadom a módját. –felelte nevetve.

- Apropó, mit szólnál egy pohár vodkához?

- Inkább most kihagyom, a legutóbbit sem hevertem ki.

- Csak pár pohár volt. –gonoszkodtam vele, pedig én is jól emlékeztem, hogy elég sokat ittunk. Vagyis csak a másnapra emlékszem, amikor azt hittem, hogy lefeküdtem Kimivel.

- Szerintem több volt, mint húsz. Viszont abba benne vagyok, hogy mást igyunk.

- Egy finn, aki nem bírja a vodkát? –kérdeztem tőle, és először nem esett le neki, hogy állítólag én egy pohárral többet ittam.

- Ezt még visszakapod! –mondta, mert hát mégis csak piszkálta az egóját. –De nem most. –és ott is hagyott.

Miután egyedül maradtam Fanni keresésére indultam. Nehezen, de megtaláltam a tömegben, pár fiú mellett. Igaz nem mondható rájuk, hogy fiúk mivel Raikki haverjai voltak, és hát az inkább 30-as korosztály.

Közelebb mentem hozzájuk, és eltöltöttem velük pár percet, és miután rájöttem, hogy semmi olyanról szó sincs, ami miatt a húgomat féltenem kellene otthagytam őket. Vagyis csak kicsit hátrébb mentem, de még mindig figyeltem a testvéremet és a mellette állókat.

- Ne aggódj, ők ártalmatlanok. –jött mellém Linda.

- Mégis csak a 16 éves húgocskám.

- 17 lesz pár hónap múlva. Inkább a te életeddel törődj. –mondta és közben Sebi fele nézett.

- Nem is tudom.

- Tudod mit? Fannira majd Kimivel együtt figyelünk, te érezed jól magad!

- Igazad van, jól fogom érezni magam. –határoztam el. – De ha lehet, akkor inkább Raikki ne figyeljen rá.

- Hát igen, ő hamarabb el fogja magát intézni, mint 11óra. Viszont, ha ez megnyugtat, akkor Kristiivel és Paulával figyelünk a húgodra.

- Köszönöm. –feleltem, ás rögtön kerítettem magamnak egy pohár innivalót, majd egy újabbat.

Pár pohár után már jól is éreztem magam. Táncoltam Ramival, Kimivel, Fannival, és a finn barátaival is. Szerencsére még akkor ők is jó állapotban voltak. Sőt hiába múlt már el éjfél, még Raikkönen is elég jól bírta a dolgot, és nem volt túl részeg. Igaz már elég jól látszódott rajta, ahogy rajtam is.

A sokadik pohár és sokadik táncpartner után már Seb is oda jött hozzám.

- Jól vagy? – kérdezte tőlem aggódva.

- Nagyszerűen érzem magam – válaszoltam, és közben nem hagytam abba a táncot. –Vagyis most elfáradtam. –jelentettem ki a szám végén.

Ahogy ezt kimondtam Sebastian megfogta a kezemet, és maga után húzott. Nem mentünk messzire, csak keresett egy helyet, ahova le tudtunk ülni. Mielőtt bármit is mondott volna, csak nézett pár percig. De nem tudtam megállapítani, hogy sajnál, vagy szomorú csak azt láttam, hogy néz.

- Ne vigyelek még haza?

- Ne.

Sziasztok! Ismét hoztam egy rövidke részt, remélem tetszett nektek. Mit szólnátok ha én kapnák három kommentet és hoznám az új rész? Ti döntitek el. Puszi