33. Fejezet

33. Fejezet: Váratlan ismerős

Egy kis emlékeztető:

Hétfőn reggel ismét csengetésre ébredtem. Megnéztem az éjjeli szekrényen lévő órámat, és láttam, hogy reggel hét órát mutat, így nem tudtam hova tenni a dolgot, hogy kinek hiányzom ilyenkor.

Lassan leballagtam a lépcsőn, mivel semmi kedve nem volt sietni korán reggel. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és mikor kinyitottam az ajtót teljesen ledöbbentem.

- Szia Haley! –köszönt nekem az ismerős alak.

- Szia! – feleltem dadogva.

- Meglepődtél? Örülsz nekem vagy szeretnéd, ha most azonnal sarkon fordulnék, és elmennék.

- Én örülök, azt hiszem. – és jobban kinyitottam az ajtót, hogy be tudjon jönni.

Közben tesóm is lejött a lépcsőn és csodálkozva nézett a vendégemre, majd rám. Hirtelen nem tudtam mit mondjak, ezért bemutattam őket egymásnak.

- Fanni ő itt Sebastian. Sebastian ő pedig a húgom.

- Szia! –köszönt neki kedvesen tesókám, aminek én nagyon örültem. –Nem akartam zavarni, csak hallottam, hogy csengetnek és gondoltam lejövök megnézni, hogy ki az. Megyek is vissza, aludni. Sziasztok.

Miután testvérem eltűnt a lépcsőn Sebit a konyhába vezettem. Készítettem egy kávét magamnak, mert még félig aludtam, félig pedig sokk hatása alatt álltam.

- Nem gondoltam, hogy ennyire meg fogsz lepődni –mesélte nevetve.

- Bocsánat. –szabadkoztam, de ő csak közelebb jött.

- Nem akartam nyomást gyakorolni, csak az érdekes elválásunk után jobbnak láttam, ha itt kezdem a napot. Jó lenne megbeszélni a dolgokat.

- Én nem is tudom…

- Figyelj, én tudom mit gondolsz, hogy én egy bunkó, egoista, győzelem mániás pasi vagyok, akit semmi sem érdekel. De ez nem igaz, és ezt szeretném bebizonyítani. Örülnék neki, ha adnál nekem egy esélyt.

- Nem tudom mit mondjak.

- Mit szólnál kezdetnek egy igenhez? –kérdezte hatalmas mosollyal az arcán, aminek nem tudtam ellenállni.

Gyorsan átgondoltam magamban az érveket, de még mindig ott volt az a sok ellenérv. Viszont Linda és Blair mondata ott visszhangzott a fejemben: Ha nem próbáljátok ki, hogy milyen együtt, sosem fog kiderülni.

- Igen. –válaszoltam neki, Ő pedig annyira örült a hírnek, hogy megcsókolt, de gyorsan el is húzódott tőlem.

- Van egy ötletem –törtem meg a  bekövetkezett csendet. – Felejtsük el, hogy eddig hogyan viselkedtünk a másikkal, és kezdjünk tiszta lappal.

- Remek ötlet. Nem hiába kedvellek annyira. Mit szólnál egy esti találkozáshoz.

- Nem is igazán tudom. Nem akarom itt hagyni Fannit egyedül –feleltem csalódottan, mert egy kicsit örültem volna, ha az estét Sebivel tölthetem.

- Ő is jöhet –vágta á azonnal, amin én ismét meglepődtem. – Mármint Kimi szervez egy bulit, ahol a visszatérése utáni első pontokat ünnepli, és engem is meghívott. Gondoltam elkísérhetnél. Vagyis akkor elkísérhetnétek.

- Jó ötlet ez? Raikki nem fog haragudni?

- Nem hiszem. Mondtam neki, hogy szeretném, ha te eljönnél velem, és ő is örült neki.

- És Fanni? –kérdeztem tőle a következő kérdést, ami érdekelt.

- Szerintem egy Raikkönen bulin plusz pár ember sem számít, nem hogy a te húgod.

- Meggyőztél, azt hiszem, akkor elmegyünk veled.

- Örülök neki –mondta ismét egy mosoly kíséretében. –Viszont én most már megyek, mert eléggé elfáradtam, és szeretnék pihenni.

- Persze menj csak –kísértem ki őt az autójához. Mielőtt viszont beszállt, kaptam tőle egy puszit.

- Hétre itt vagyok értetek. – szólt ki még az autó ablakán, majd elhajtott.

Visszaindultam a házba, mert kora reggel elég hideg volt még, és miután kinyitottam az ajtót két kíváncsi szempár nézett rám. Még annyit sem hagytak, hogy beljebb menjek, rögtön letámadtak.

- Akkor most jártok, vagyis együtt vagytok, vagy mondj már valamit, légyszí? –támadott le azonnal Fanni.

- Nem. Semmi ilyen nincs közöttünk.

- De azért jelent valamit, hogy itt volt, nem? –folytatta nyúzásomat a nappaliban.

- Talán. Oh, nem tudom, ez az egész olyan bonyolult –mondtam szomorúan, mert én magam sem voltam biztos semmibe.

- Nem hiszem, hogy csak köszönni ugrott be.

- Igazából nem is. Szerette volna tisztázni a dolgokat, és meghívott egy esti bulira.

- Remélem igent mondtál.

- Megnyugodhatsz húgi, bele mentem.

- Oh, de jó. –örült a hír hallatán. –Blair alhatok nálad akkor?

- Ig…

- Nem kell –vágtam azonnal barátnőm szavába. –Te is meghívott vagy.

- Nem mondod? Együtt fogom tölteni az estét egy Forma 1-es pilótával. Ha én ezt elmesélem a többieknek, megeszi őket az irigység.

Pár percig még hagytam őt örülni, majd miután elkezdett a hasa korogni, saját magától abba hagyta az ujjongást, és támogatta a reggelizős terveimet. Összedobtunk egy kis tojásrántottát és gyorsan meg is ettük, mert már mindannyian éhesek voltunk. Hamarosan Blair haza ment, mivel neki már nagyon hiányzott Jenson, és szeretett volna vele lenni.

Persze örültem volna, ha még marad egy kicsit, és segít eldönteni, hogy mibe menjek, de végül szó nélkül elengedtem. Bíztam Fanniba, hogy ő majd segít megoldani a dilemmámat, hogy mit vegyek fel.

Négy órakor aztán el is kezdődött a készülődés. Vettem egy forró fürdőt, amire már nagy szükségem volt. Nem csak pihenni tudtam, de nyugodtan gondolkozni is. Végül arra jutottam, legfeljebb egy élménnyel gazdagabb leszek. A fürdőt gyors körömfestés követte. Egy egyszerű halvány színt kentem a körmeimre, mivel fogalmam sem volt a ruháról, és úgy gondoltam az a szín mindenhez megy.

Épp a lábujjamon festettem a körmöket, mikor a dühös húgom érkezett meg a szobámba.

- Nem tudom mit vegyek fel. – mondta egyszerre mérgesen és szomorúan.

- Mit szólnál ahhoz a kék ruhához, amit szombaton vettünk –nem nagyon reagált rá, így tovább folytattam. –tudod, amelyiknek a felső része pánt nélküli és szép kis virágok vannak rajta, az alja meg sötétkék színű.

- Az a kedvencem!

- Örülök neki.

- A cipő mi legyen? –kérdezte azonnal miután a ruhakérdésen túl voltunk.

- Tessék, de vigyáz rá. –adtam oda neki egy kék magas sarkú szandált. Ugyanis szerencséjére a lábunk is ugyan akkora volt. 

- Köszi! –üvöltötte a fülembe, majd kaptam egy cuppanós puszit is.

- De most te jössz! Melyik ruhát vegyem fel? –kérdeztem tőle, és ő rábökött, az eper színűre, amit egy picivel sötétebb csipke borított.

- Ebben le fogod nyűgözni őt. –bíztatott Fanni.

Miután végre felöltöztünk már csak a hajunk és a smink maradt hátra. Az utóbbival persze gyorsan végeztünk, köszönhetően annak, hogy a ruháink miatt a színek adottak voltak. A hajunk viszont nagyobb dilemmát okozott. Bár minél többet gondolkoztunk rajta, annál egyszerűbb mellett döntöttünk. Én begöndörítettem, húgom pedig egyszerű kontyba kötötte fel.

Mikor elkészültünk még volt bőven időnk, így lementünk a konyhába, hogy együnk egy falat vacsorát. Úgy gondoltam, ha Kimi bulit rendez, akkor ott nem biztos, hogy van valami étel. Épp a szendvicsem felénél tartottam, amikor Sebi becsöngetett. Tesóm ment kinyitni az ajtót, hogy én még be tudjam fejezni a kajámat.

- Szia!

- Ha… Szia! – köszönt meglepetten Seb. De hamar visszatért a folyton beszélő énjéhez. – Reggel találkoztunk, én Sebastian vagyok. Bocsi, hogy rögtön ezt kérdezem, hol a nővéred? Ugye nem gondolta meg magát? – kérdezte, én pedig mindent hallottam.

Úgy gondoltam ideje visszaadnom a megijesztést. Gyorsan írtam egy SMS-t Fanninak, hogy ne engedje leülni Vettelt, és úgy álljanak, hogy mögé tudjak osonni.

- Ne aggódj, ahogy én tudom ő is jönni fog velünk. –nyugtatta tesóm.

Mögé osontam, és mivel hirtelen más nem jutott eszembe, megcsikiztem őt. Persze először nem tudta hova tenni a dolgot, és csak nevetett, majd megfordult és megfogta a derekamat.

- Szemtelenek vagyunk az idősebbekkel? –kérdezte, miközben továbbra is fogott.

- Nem. –mondtam neki, és közben kiskutya szemekkel próbáltam nézni, de ez nekem sose ment így elröhögte magát.

- Nem ér kinevetni a kisebbet.

- Megijeszteni sem ér. –vágta rá azonnal. – Viszont, aki ilyen gyönyörű annak elnézem. Csodásan festesz ebben a ruhában.

- Köszönöm. –feleltem, miközben ő egyre közelebb húzott magához, és meg akart csókolni. – Tisztalap? Emlékszel?

- Igen.

- Bocsi, nem akarlak megzavarni titeket –szólt közbe Fanni. –de ha gondoljátok, én itt maradhatok.

- Nem, te is jöhetsz velünk. –vágtam rá azonnal, és Seb is helyeselt.

Az igazat megvallva hiába töltöttem már egy egész napot Sebivel, valahogy még nem akartam kettesben maradni vele olyan sokáig. Ezért jött kapóra a húgom. Persze a szerencsémhez közrejátszott az is, hogy ő a testvérem és sose mond nemet egy jó kis bulira.

 
Sziasztok! Újra itt vagyok. Bocsánat, hogy csak most hoztam új részt, de két hétig nyelviskolába jártam, majd nyelvvizsgáztam, és utána pedig 2 hétig nyaraltam, most pedig vezetni járok. Hát igen kicsit sűrűre sikeredett ez a nyaram, de legalább ezeket letudtam. 
Köszi, hogy kitartotok mellettem, és remélem tetszik ez a rövidke rész is. 
Puszi!!!