35. Fejezet

35. Fejezet:

Sebastian szemszöge.

- Ne. –felelte Haley. –Mert, akkor elmész, és nem leszel itt velem.

- Hays.

- SSS… -suttogta, és az ujját az ajkaimra tette, majd megcsókolt.

Nem húztam el a fejemet, pedig nem volt helyes. Tudtam, hogy részeg és mondhatni kihasználtam őt. Ha még csak pár csókról volt szó, akkor is.

- Azt hiszem, rosszul vagyok. –húzódott el tőlem, és kezét a szája elé kapta.

- Ki menjünk a levegőre? –kérdeztem tőle, és meg sem vártam a választ, hanem megpróbáltam kimenni vele, mert tudtam jobb, ha ennyi pia után kiszellőzteti a fejét, és reménykedtem benne, hogy kint a hányingere is elmúlik.

A ház udvarán próbáltam meg sétálni vele, de nem nagyon tudott egyenesen menni, vagy egyáltalán járni is. Csak rám támaszkodott, így inkább kerestem egy széket, ahova Haley leülhetett.

- Akarlak téged. –mondta, amikor már pár perce kint voltunk.

Megpróbált felállni, de nem ment túl jól neki, így majdnem elesett, én kaptam el. Kicsit közelebb húztam magamhoz, hogy megtartsam, de ő azonnal megcsókolt. És csókunk csak egyre hevesebb lett, Haleyt nem zavarta, hogy hol vagyunk, és hogy milyen állapotba van. A pólómat is le akarta venni, én azonban nem hagytam neki.

- Hays, én most haza viszlek!

- Még ne –kérlelt, de én elhatároztam nem érdekel a véleménye. Ha másnap megköszöni, akkor megköszöni, ha pedig a pokolba küld, az sem érdekel.

Ott hagytam az udvaron, hogy Fannit megkeressem, mivel jobb ötletem nem volt. Szerencsére a házban szembe jött velem Linda, akit megkértem figyeljen rá, amíg én a húgát keresem. Nehezen találtam meg a sok ember között, de szerencsére ő józan volt, és azonnal jött mikor kértem.

- Majd emlékeztess, hogy Kiminek említsem meg, legközelebb mondjuk, egy 10 emberrel kevesebbet hívjon.

- Hát nem is tudom elképzelni, mennyi embert hívna meg, ha győzne. –válaszolt nevetve.

- Kétszer ennyit.

- Nem is értem honnan van ennyi barátja.

- Hát én se tudom –vakartam meg a fejemet, mert ezen már én is gondolkoztam, de Raikkönent még nem kérdeztem meg. –Talán az a magyarázat, hogy finn, aki szeret bulizni és sportolni.

- Lehet.

Amikor kiértünk a kertbe Haley még ott volt, ahol hagytam. Mellette pedig Lin ott ült. Elmondta, nehezen tudta vissza tartani Hays, minden áron szeretett volna még bulizni, és inni. De szerencsére megunta, hogy senki sem engedi neki, és helyette megharagudott mindenkire, mint egy kisgyerek.

Elköszöntünk Lindától, és Fannival nagy nehezen az autóhoz támogattuk Haleyt. Beültettük hátra, de ő csak mondta a magáét. Mindenképp vissza szeretett volna menni, és nem akarta, hogy egyedül hagyjam őt.

Negyed óra múlva leparkoltam a háza előtt, és bekísértem őt.

- Maradj! –kérlelt ismét.

Nem tudtam mit tegyek, így kérdőn Fannira néztem. Ő se tudta mi lenne a legjobb részeg nővérének. Végül abban egyeztünk meg, hogy ő átöltözteti, én meg utána megpróbálok a szobában lévő fotelban aludni.

- Végeztem! – jött ki, és egy hatalmasat sóhajtott. – Azt hiszem, most tudom értékelni, hogy nem otthon töltötte a gimnazista és egyetemista éveit.

- Lehet, hogy ha ott maradt volna, akkor más társasággal barátkozott volna. – feleltem azonnal, mert ki tudja, hogy közel a szüleihez is így viselkedett volna.

- Igaz, de amennyire tudom ő volt az első, aki szeretett volna elmenni inni.

- Oh, hát akkor az előző mondatom nem érvényes.

- Látod! Igazam volt. –nevetett Fanni.

- Viszont! –váltottam komolyabb hangnemre. –Én nem tudtam volna így otthagyna a családomat. Tudom milyen volt így is anyukámnak, hogy folyamatosan versenyekre jártam. Képtelen lettem volna ott hagyni a szüleimet, meg a testvéreimet, csak azért, hogy máshol tanuljak.

- Te ezt nem értheted! –kiáltott rám, mintha őt szidtam volna az előző szavaimmal.

- Őő… - próbáltam megszólalni, de teljesen ledöbbentem.

- Ezt nehéz elmagyarázni, és jobb is, ha ezt nem velem beszéled meg. De ha Lillának megemlíted ne rögtön így vezesd fel, mert utána tuti nem áll szóba veled.

- Lillának? –kérdeztem csodálkozva, mert nem tudtam kiről beszél.

- A nővéremnek!

- Mi?

- Sebastian! Elmondjam németül is, vagy megértetted? De, ha felfogtad, vagy ha nem, akkor is jobb lesz, ha sokat tanulsz még.

- Igazad lehet. –feleltem megdöbbenve, mert rájöttem semmit sem tudok Haleyről.

- Különben, még annyit akartam mondani. Lehet, hogy nem tetszik neked, hogy külföldön tanult. Viszont gondolj bele, akkor nem találkoztál volna vele. Jóéjt. –mondta és már el is rohant.

Kinyitottam a szoba ajtaját és bementem Haleyhez. Szerencsére már elaludt, köszönhetően a sok alkoholnak. Bár ahogy szédült el sem tudtam képzelni, hogy tudott ilyen gyorsan elaludni, ráadásul úgy, hogy a jobb keze és jobb lába lelógott a földre az ágyról.

Szépen befészkeltem magam a fotelba, mint ahogy ígértem, és elkezdtem gondolkozni azokon, amiket Fanni a fejemhez vágott. Igaza volt, mondhatni semmit sem tudtam Haleyről, és nem értettem mi volt az a Lilla szó. Olyan volt mintha egy magyar nevet mondott volna, de nem értettem miért.

Sőt, már kételkedtem abban is, amit én mondtam a külföldön tanulással kapcsolatban. Hiszen tényleg nem ismertem volna meg Hayst, ha nem külföldön tanult volna, és nem szerezte volna meg ezt az állást.

Elaludni nem tudtam, de megláttam az éjjeliszekrényén a laptopját, és csendben oda mentem érte. Felnyitottam és gondoltam egy próbát megér, hogy eltudom-e indítani mindenféle kód nélkül vagy nem. Nagyon nagy szerencsém volt, mivel nem zárta le kóddal, mint én szoktam, így tudtam használ. Lementem vele a konyhába, hogy véletlenül se ébresszem fel őt.

Nem a személyes dolgai érdekeltek, mint a képek, vagy videók. Na persze szívesen megnéztem volna azokat is, de én nem vagyok ilyen. Csak az internetét használtam, és lenyomoztam őt. Elég sok helyen írtak róla, és hát a mai világban már könnyű ezeknek a dolgoknak utána nézni.  

- Jó reggelt! –hallottam meg Fanni hangját.

- Szia!

- Hát te mióta vagy ébren? –kérdezte, és szerencsére már nem látszott rajta az előző esti beszélgetésünk.

- Oh, azt hiszem én le sem feküdtem. Nem volt valami kényelmes a fotel –feleltem, és gyorsan bezártam minden oldalt, amit megnyitottam.

- Az ott nem Haley laptopja?

- Igen, kölcsönvettem. De nyugi nem néztem a személyes dolgait –mondtam rögtön, mert látszott rajta, hogy megint felháborodott. – Csak interneteztem, beszélgettem a testvéreimmel és hasonlók.

- Oh az mindjárt más.

- Szia Fanni! –jött le kómásan Hays, és ismét meglepődött, amikor meglátott engem.

 Sziasztok.Ahogy ígértem három komment után meghoztam az új részt. Köszönöm a kommenteket, bár lehettek volna kicsit hosszabbak is, de nem vagyok telhetetlen. Oh, és köszönöm a sok pipát is. 

A következő részt nem tudom mikor hozom, mert ezen a héten még sok mindent el kell intéznem az iskolakezdés miatt. De megpróbálom minél előbb hozni. 

Addig is élvezzétek még ezt a pár napot, ami a nyári szünetből maradt! Puszi!