6. fejezet: Miért nem hagy békén?

Meghoztam ezt a részt is, jó olvasást. 

Persze azt nem hagyhatom ki, hogy értékeljetek, vagy írjatok megjegyzést. Előre is köszi.

Én pedig megyek Finnországról olvasni, mert decemberbe finnekről szóló vetélkedőre megyek.

Igaz addig még egy csomó könyvet el kell olvasnom. Ha viszont nyer a csapat, amibe benne vagyok mehetek Finnországba. 

A hétvégén pedig Forma-1. Vettel megszerzi a bajnoki címet? 

Majd kiderül. De azért szorítsatok neki.

Nem tudtam vele ellenkezni. Nem akart kijönni egy hang se a torkomon. Sebastian pedig már el is ért az Infinitijéhez és berakott az anyósülésre. S csak akkor fogtam fel, hogy mit mondott.

- Jens nem a barátom. –motyogtam.

- Tudom. Csak egy jó barát. –mondta, bár én éreztem rajta a gúnyt, de nem érdekelt.

Különben is mit érdekelte őt, hogy milyen a kapcsolatom Buttonnal.

A szállodához érve egyből az alsó parkolóba ment, majd kivett az autóból és elindultunk felfele liftel. De mielőtt kinyílt a liftajtó lerakott. Először nem értettem, hogy miért, majd megmagyarázta nem akarta, hogy az újságírók zaklassanak ezzel. Odasétált a recepcióhoz, kicsit nehézkesen adták oda neki a kulcsot. Nem értették, miért kell neki egy másik szoba kulcsa. Majd odakísért a lifthez, és amint az ajtaja becsukódott felkapott ismét. Az ajtómhoz érve azt vártam mikor rak le, hogy ki tudja nyitni az ajtót, de le se kellett rakni. Akkor azt gondoltam ez annak köszönhető, hogy sokat viszi így a barátnőjét.  Letett az ágyra, majd levette a cipőmet.

- Hol tartod a gyógyszereket. –kérdezte.

- A bőröndbe. Nyugodtan kinyithatod. –ajánlottam neki, mert nem volt kedvem felkelni és odamenni.

Nagyon rendes volt, mert nem nézte végig minden egyes ruhadarabomat, hanem kikereste a neszesszerem és kivett belőle fájdalomcsillapítót. Az utolsó emlékem arról a napról, hogy hoz nekem egy pohár vizet, majd lenyelem a gyógyszert. Ő pedig azt mondja, aludjak nyugodtan.

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hátam. Nem tudtam, ki van mellettem. Azt se tudtam, hogy Sebastian van-e mellettem, vagy ha elment, mert hát szabadedzés volt, visszajött-e, és most ő van-e itt. Vagy esetleg Blair. Netalántán a szüleim, bár azt reméltem ezért nem hívták fel őket.

- Felébredtél? –halottam meg Jenson hangját.

- Szia –próbáltam mosolyogni. –Hány óra van?

- Hát. –nézett rá a telefonjára. –hajnali 3.

- Neked nem kéne aludni? –aggodalmaskodtam, komolyan, mint anya szokott. –Honnan tudtad, meg hogy mi van velem?

- Hát Seb az edzés előtt pár perccel beesett a boxba, és elmondta, hogy ide hozott, meg azt is, hogy nem érezted jól magad. Blair rögtön vissza akart jönni, de Sebastian mondta, hogy nem kell sietnie, mert épp alszol, és ráérünk jönni, ha mindent letudtunk a pályán.

- Értem, és köszi hogy itt voltál, de most már menj vissza a szobádba és pihenj. –adtam ki a parancsot.

Jensontól kaptam egy puszit, majd nagy nehezen kiment a szobából. Kipihentnek éreztem magam, így úgy döntöttem veszek egy forró fürdőt. Odasétáltam a hatalmas fürdőszobába. Bár út közbe, ami nem volt hosszú többször is megálltam. Elkezdtem folyatni a vizet a kádba, s amíg megtelt levettem a kötést a lábamról. Kicsit meg volt dagadva, plusz kék lila és zöld színekben tündökölt. Óvatosan beszálltam nehogy ismét elessek. Néhány perce már a vízbe ültem, mikor hallottam a kopogást.

- Szabad. –mondtam, mert azt gondoltam Button hagyott itt valamit.

De meglepett mikor nem őt hallottam.

- Szia. Merre vagy? –kérdezte Sebi, és már indult is a fürdő felé.

- A fürdőben vagyok. Nem várnád, meg míg kijövök?

- Nem szívesen, de mit tehetnék.

Megint óriási egójának, és nyomulásának lehettem tanúja. Legszívesebben megfojtottam volna. Hogy merészeli, mikor nem is ismer. Vagy a néhány perces beszegetéseinkből ő úgy gondolta már, hogy bármit megtehet. Hát nem. Nem érdekel, hogy ki ő vagy, hogy hány szoros világbajnok, én nem fogok a karjai közé esni. Semmi áron sem. Különben is ott van a barátnője, aki otthon várja. Nem tudom, milyen a viszonyuk, de nem fogom a ribancot játszani, aki miatt megcsalja.

Kiszálltam a fürdőkádból, és magam köré fogtam egy törölközőt. Persze ilyenkor nem hozok be ruhát gondoltam. Ki mentem és érzetem magamon az égető pillantását. Végig követte, mit csinálok. És a szemében láttam, hogy azt is figyeli, hogy mikor lépek rosszul, és mikor segíthet. Álltam a pillantását, és nem néztem semerre. Majd pár perc után mikor meguntam visszamentem a fürdőbe felöltözni.

- Örülök, hogy végre kész vagy. –mondta.

- Héj ne mond ezt, tudom milyen nehéz fájós lábbal megtenni mindent? Azt hittem soha se végzek.

- Bocsi. Tényleg, hogy van a lábad? –kérdezte, s közbe azonnal leültetett.

- Hát fáj. Mit csinálna? –miért van ő, itt gondolkoztam magamba. Miért nem hagy békén.

- Sajnálom. –mondta.

- Nem a te hibád. –mindig ezt teszi? tettem fel magamba a kérdést. - a fenébe.

- Mi a baj? Fáj valamid?

- Még mindig a lábam. De bent felejtettem a fürdőbe a fáslit. Most pedig vissza kell mennem érte.

- Majd én megyek. –ajánlotta fel kedvesen

- Ok –egyeztem bele, de aztán meg is bántam, mert eszembe jutott hogy minden ruhámat a földön hagytam szétszórva.

Bement, és nyitva hagyta az ajtót, így mindent láttam. Körbenézett és megakadt a szeme a melltartómon, majd a bugyimon. De nem szólt semmit néhány másodperc múlva felnézett majd megkereste a fáslit, és a kezében a fáslival tért vissza. Be akarta kötni a bokámat, de hosszas vitatkozás után megengedte, hogy én kössem be.

- Miért is jöttél? –kérdeztem.

- Nem tudtam aludni, mert izgulok az időmérő miatt és gondoltam, megnézem, mi van veled.

- Aha. Amint látod, már jobban vagyok.

- Látom, már kötözködni is remekül tudsz.

- Mi van? –üvöltöttem le a fejét, remélem a szobák valamennyire hangszigeteltek.

- Semmi, semmi, de én most megyek, mert holnap fontos napom lesz.

- Jól teszed, hogy mész. –tessékeltem ki az ajtón fájós lábbal majd becsaptam mögötte azt.

Nekidőltem, és gondolkoztam egy kicsit. Azon járt az agyam, miért ilyen Vettel viselkedése. Mondtam volna, hogy azért mert kedvel, de aztán elvetettem az ötletet, mert eszembe jutottak a piszkálása, meg a megjegyzései. Mi volt az, hogy Jenson a barátom? Egyáltalán honnan jut ilyen az eszébe? Nem hittem benne, hogy választ kapok kérdéseimre, a szobám padlóján így jobbnak láttam, ha lefekszem aludni. De sokáig nem jött álom a szememre, csak forgolódni tudtam. Bekapcsoltam a Tv-t, de nem találtam semmit, amit nézhetnék. Így előkotortam egy könyvet a bőröndömből és elkezdtem olvasni Fejős Éva egyik könyvét.