4. fejezet: Akkor én dühös vagyok

Ismét itt a friss rész.

Szeretném üdvözölni az új rendszeres olvasóimat, és ismét kérlek titeket, hogy értékeljétek vagy írjatok megjegyzést. Többet nem is írok. Jó olvasást.

Szerdán kora délután értünk a reptérre ahol Emily várt minket. Elvitt minket a szállodába ahol már lézengtek a pilóták. Nem volt ott mindenki de ez annak köszönhető, hogy nem minden csapat egy szállodában van elszállásolva. Mikor megkaptuk a kulcsainkat egy ismerős arccal, találkoztam.

- Héj Jenson mi ez a bús arc - kérdeztem, mert láttam, hogy nem valami élet vidám

- Hát csak a fáradtság válaszolta –de én nem igen hittem neki.

Nem akartam faggatni így is kimerült voltam a repülőút miatt, de az elhatározás bennem volt, hogy nem hagyom ennyiben a dolgot. Azt is tudtam, hogyha ő nem mondja el, akkor majd drága csapattársa Lewis úgy is elmondja. Belőle sok mindent ki lehet szedni. Na jó meg lehet, hogy egy kicsit fél tőlem. Hogy miért? Maradjunk annyiba, ha nem tudok meg valamit, amit nagyon meg akarok tudni, vagy a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene, hát akkor felemelem a hangom és esetleg egy kis zsarolást is bevetek. Igaz nem jó tulajdonság de ez van így kell szeretni vagy utálni. 

Miután otthagytam Jenst, és lepakoltam a szobámban, volt egy hosszadalmasabb beszélgetésem Bernie Ecclestonenal. Aki elmondta, hogy örül, hogy a mi cégünk tervezi ezt a bulit és, hogy már sok jót hallott rólunk. Majd miután gyorsan megvacsoráztam Blairel, már meg is látogattam a franciaágyamat és az álom rögtön elnyomott.

 _____________________________________________________________________________

Másnap addig aludhattam, amíg akartam, de már 8 órakor kidobott az ágy. Mindig ez van, ha repülök, úgy kialszom magam, mint máskor soha sem. Miután reggel kiszálltam az ágyból (bal lábbal) rendbe szedtem magam, mert a tükörképemre nem igazán ismertem rá. A hajam szerte-szétállt és valahogy nem volt jó rám nézni. Blairt nem akartam felébreszteni így egyedül mentem le a szálloda éttermébe. Ahol szembejött velem Jenson, de még edző ruhába.

- Szia! Hát te? - tettem fel a kérdést, mert azért még kicsit korán volt. Ő meg pilóta is.

- Szia Hays! Csak futottam pár kilométert még a sok sajtótájékoztató előtt.

- Reggeliztél már?

- Nem még nem. De tudod, mit várj meg itt, 10 perc és végzek. - mondta, és én fogtam magam, és egy asztalhoz leültem. Jens 20 perc után érkezett meg.

 - Késtél. –viccelődtem vele.

 - Jól van, lezuhanyoztam, mert gondolom, nem akarsz egy büdös Jensonnel beszélgetni. - viccelte el ő is a dolgot.

- Nem igazán. Na de mi van veled? Mármint tényleg? Tegnap se voltál valami jó állapotba, mikor találkoztunk. - fordítottam most már komolyabbra  a szót.

- Élek és virulok. Minden rendbe van, bár tényleg szomorú vagyok egy kicsit, hogy nem lettem megint világbajnok. Az a kis 24 éves Vettel pedig a második világbajnoki címét szerzi. Mellette meg még hibázni se tud.

- Én pedig nem hiszek neked! –Mondtam kicsit dühösen. –Nem Vettel a kedvencem szóval nem azért védem, de te nem beszélhetsz vele így, sőt nem is szoktál így beszélni Jens. Mi történt?

- Mondtam, hogy semmi. - kezdett ingerülté válni barátom.

 - Jenson Alexander Lyons Button most már tényleg elég ki vele! - kezdtem még hangosabban beszélni. Körbenézni nem igazán mertem, mert féltem hányan néznek minket.

- Sziasztok! - lépett hozzánk Blair. – Mi ez a hangzavar?

- Hát az én jó öreg barátom Jenson nem igazán akarja elmondani mi baja, van.

- Hát igen. Ha most megbocsátotok én, megyek is. - mondta majd elviharzott.

Ennyi lett a békés reggeliből. Kicsit ideges voltam így B.-nek rám kellett szólnia, hogy inkább mennyünk fel a szobába és ott üvöltözzek. A liftben azonban már szidni kezdtem Jenst.

- Mi baja lehet és miért nem képes elmondani nekem. Elment, az esze vagy valaki meghülyítette? Miért nem adja ki magából? -  Egyfolytában ezek a gondolatok jártak a fejembe. Még az se érdekelt, hogy találkoznom kell Emilyvel. És ráadásul, miért akadok ki ennyire, attól hogy nem tudok semmit.

 Fél órával a találkozó előtt Blair bejött a szobámba és mivel látta, hogy nem vagyok kész ő is elkezdett üvöltözni velem.

 - Na, jó nem hiszem el, hogy nem vagy még kész. Nem tudom mi baja, van Jensonnek, de úgy látom neked is elment az eszed. Derítsd ki mi baja, van és térj vissza az élők közé, mert ma lesz az első Forma 1-es bulink, és jó lenne, ha visszatérnél. - mondta barátnőm és ki is viharzott a szobámból.

Elhatároztam, hogy engem nem érdekel, semmi és senki. Vettem egy meleg fürdőt és az sem érdekelt, hogy dél van, lefeküdtem aludni. Bár egy kicsit még forgolódtam nagy nehezen elaludtam és másnap ismét reggel 8-kor keltem fel.

_______________________________________________________________________

 

Fél tízre kimentem a pályára, mert az első szabadedzés 11 kor kezdődött és én akartam beszélni pár pilótával mivel tegnap nem igazán voltam kezelhető állapotba. Interjúkat viszont minden képen csinálnom kellett, ha már megígértem az Rtl-nek. Először oda mentem Lewishez mivel vele jóba is vagyok és Buttont utoljára akartam hagyni.

- Mit vársz a versenytől és a hétvégétől - tettem fel neki a kérdés, na meg még pár hasonló izgalmas gondolatáról faggattam, az anyagot pedig a RTL Tv stábja fel is vette. Gondolom majd holnap az időmérő előtt, adják le. Miután végeztünk a kamerásokat, elküldtem, mert én még beszélni akartam Lewissal, hogy kihez menjek oda interjúért, aki nem fog kidobni.

- Hát nem igazán tudom de, oda kísérlek Webberhez és Schumacherhez szerintem velük tudsz beszélni. - mondta.
   - Köszi, életmentő vagy! –válaszoltam és írtam a stábnak hogy a Red Bull boxa előtt találkozunk.

Út közben beszélgettem Hamiltonnal, hogy mi van vele meg Nicollal és az évről. Mikor a Red Bull boxa elé értünk még a kamerások nem voltak ott.

- Mark ő itt Haley Scott. Haley ő itt Mark Webber. –mutatott be egymásnak minkét. –szóval én itt végeztem is, úgyhogy megyek vissza a szerelőkhöz.

- Szia –köszöntem el tőle, majd visszafordultam Markhoz. –Bocsi a zavarásért.

- Semmi baj, már máskor is volt ilyen. És te legalább csinos vagy. –mondta és én már el is pirultam.

- Köszi. Látom a videósok is megérkeztek, szóval kezdjük el. –gyorsan megkérdeztem tőle is azokat, amit Hamiltontól, majd a stábot átküldtem a Mercihez és Gergőt, az egyik riportert megkértem, hogy készítsen a Merci valamelyik nagyfőnökével interjút. Majd visszafordultam Webberhez. –Mark!

- Valami baj van? –kérdezte aggódva. Azt hiszem megijesztettem.

- Semmi baj, csak gondoltam megkérdezem nem jönnél-e velem el Michaelhez.

- Szívesen elkísérlek, csak szólok a többieknek. –mondta és már le is lépett.

Míg Webber távol volt én kicsit jobban szemügyre vettem a híres neves Red Bull boxot. Elég kellemes hely volt, főleg hogy szeretem a kék és a vörös színt. A szerelők pedig ott nyüzsögtek az autók körül, és készítették fel az edzésekre. Elég nagy volt a nyüzsgés és a rendetlenség. Mindenhonnan zsinórok meg kábelek lógtak. Nem beszélve a földön heverő szerszámokról.  De itt a boxban is szerencsétlen voltam, elestem egy nagy halom zsinórba, s elkezdtem magyarul káromkodni. Dühömet egy ismerős arc zavarta meg.