20.Fejezet.

Itt is a történet folytatása.

 Remélem tetszett nektek a jövő. Majd egyszer el is jutunk addig, de addig is lesznek izgalmak. Nem pont ebbe a részbe, de lesznek. 

Egyébként nálatok milyen az idő? Mert nálunk az udvaron több, mint 60 centi hó van. Persze hiába borzalmas a helyzet itt Győr-Moson-Sopron megyébe nem küldtek haza minket a suliból. A buszra meg több mint egy órát várhattam. 

De inkább nem panaszkodom. Jó olvasást, szánkózást és hóember építést. 

- Szia, te kis utazó. –köszöntött Jesn, és egy nagy ölelést kaptam tőle.

- Szia Jenson. Miért is vagyok utazó? –kérdeztem tőle.

- Mert mostanában mindig repülsz valahova. De mindegy, gyere, mert már Blair ki is pakolt nálam.

- Itt van már B.? Mikor jött meg?

- Pár órával ezelőtt, azt mondta minél előbb mesélni akar neked, úgyhogy siessünk.

Gyorsan megkerestük Button kocsiját a parkolóba és már indultunk is a háza fele. Londonon, ahogy átmentünk nem volt nagy forgalom, így gyorsan a lakáshoz értünk.

A ház a város szélén volt, egy gazdag negyednek mondható részen, és egy kisebb villának mondható az épület. Távirányítóval kinyitotta a kaput és már le is parkolt a ház garázsában. Kinyitottam az ajtót, majd amikor kiszálltam gyorsan körülnéztem milyen más autók állnak a garázsába. Volt ott Nissan, Mercedes, de még egy Ferrari is és a híres világbajnoki győztes autója.

- Ez a kedvencem. – mutattam rá a Brown GP-s autójára.

- Én is így vagyok vele. –felelte. – De most már tényleg menjünk beljebb.

Kinyitotta az ajtót, és már a házban is voltunk. Rögtön Blair futott oda hozzám, így nem volt időm körbe nézni.

- De jó, hogy itt vagy. – mondta és már húzott is a nappali felé. –Annyi mindent kell mesélnem.

- Arra még van időnk. Mit szólnátok, ha előtte lezuhanyoznák, és egy picit lefeküdnék aludni? –kérdeztem tőlük.

- Ha szeretnél. –kaptam meg az egyértelmű választ.

Jens felkísért az emeletre, és egyenesen az utolsó szobaajtóig kísért. Kinyitotta ismét az ajtót és lerakta a bőröndjeimet a szoba közepére. Majd kiment, mondván hogy én pihenni akarok, és becsukta maga mögött az ajtót.

Oda mentem a bőröndömhöz, majd leültem mellé és elkezdtem kivenni belőle a ruháimat. De már a második felsőnél megakadtam, mivel előtte nem néztem körül a szobába. Így akkor tettem meg. A bejárati ajtó mellett egy hosszú fehér szekrénysor húzódott, vele szembe pedig az óriási ablak volt, amin beszűrődött a téli nap sugara. A sugarak pedig egyenesen az ágyra vetődtek. A szobába két ajtó volt, az egyik a bejárati ajtó, a másik még ismeretlen volt számomra. Felkeltem a földről és elindultam az ajtó felé, ami szó szerint hívogatott. Egy részem abban reménykedett, hogy Jenson szobája az. Viszont amikor kinyitottam rá kellett jönnöm, hogy nem az. Ugyanis a fürdőbe vezetett az ajtó. Igaz, hogy nagyon szép volt, de én mást akartam látni. Fogtam magam és vissza is mentem a bőröndömhöz.

Mit is képzeltem? Semmi jelt nem adott Jens, hogy valamit akarna. Különben is minek építene a házába olyan vendégszobát, aminek az ajtaja az ő hálójába vezet? Hülyeség lenne.

Kipakoltam a bőröndömet, majd az ajándékokat betoltam az ágy alá, és elmentem lezuhanyozni. Jól esett a meleg víz fáradt testemnek, de valahogy egyre csak Jensre gondolta. A képzeletemben hosszasan csókoltuk egymást, és már a felsőm is lekerült rólam, amikor Sebastian nyitott ránk, és megkérdezte Buttontól, hogy mit csinál a feleségével, mármint velem.

Hirtelen elzártam a vizet, megtörölköztem és gyorsan az ágyhoz mentem. Levettem róla a felesleges párnákat, majd bebújtam a takaró alá. Sebastian és Jenson csak erre a két névre tudtam gondolni. Tudtam, hogy Jens iránt érzek valamit, és azért képzelek el vele szebbnél szebb élményeket, de Vettel miért van ott. Sejtettem, hogy valamiért bele mászott az agyamba, de egyszerűen nem jöttem rá miért. Nem tetszett nekem, ráadásul idegesítőnek találtam őt.

- Igaz, hogy gyönyörűek a szemei, de nagy az egója. –érveltem magamba. –Jenson viszont kedves, segítőkész, egy igazi úri ember.

Pár órával később arra ébredtem, hogy a nap nem süt be a szobába. Felkeltem az ágyból és megkerestem a táskámat, amiből hosszas kutakodás után sikerült is előhalásznom a telefonomat. Megnéztem az időt, és csodálkozva vettem észre, hogy már 6 óra van. Sietve felkaptam magamra egy farmert és egy felsőt, és már szaladtam is le a nappaliba a többiekhez az ajándékokkal együtt.

- Most már hiszünk neked, hogy álmos voltál. –mondták mind a ketten.

- Köszi, hogy hisztek nekem. Mit szólnátok egy kis ajándékhoz?

- Jöhet. –felelte Blair és előhúzott egy dobozt a fa alól. –ez a tied. –adta oda nekem a becsomagolt ajándékot.

Kinyitottam és egy szép kardigán volt benne, meg egy Finnországos szakácskönyv magyarul.

- Nagyon szép a kardigán. De mi ez a könyv?

- Hát tudom, hogy nem szeretsz főzni és emlékeztem, hogy egyszer voltál egy finn vetélkedőn, és így lett a könyv.

- Köszi. Majd készíthetsz belőle valami finomat.

- Majd meglátjuk.

Én is oda adtam az ajándékomat, és figyeltem barátnőm reakcióját. Láttam, ahogyan megcsillant a szeme, amikor megpillantotta azt a csizmát, amit meg szerette volna már régen venni. Ezért az egész estét végig hálálkodta nekem.

Egyébként Jensontől egy gyönyörű ruhát kaptam, és Blair is azt kapott. Az este folyamán Jens pedig a mikulásos pulcsiba ült, amit tőlünk kapott.

Az után, hogy Londonba értem a pár nap nagyon gyorsan eltelt. Arra eszméltünk fel, hogy már szilveszter napja van. Igaz azért a néhány napba belefért jó sok beszélgetés, filmnézés, sétálás Londonba. Viszont havazni nem havazott. Párszor esett az eső, de hó nem volt. Így azt nagyon sajnáltam, mert szerintem nincs is szebb, mint a havas háztető, meg havas fák az ünnepekkor.

Az egész napot mondhatni Blairrel azzal töltöttük, hogy készülődünk. Szegény Jensont ki is akasztottuk egy kicsit, mert a manikűrözésnek már délbe neki álltunk, és csak akkor lettünk kész mindennel, amikor Lewis megjött és még várniuk is kellett a fiuknak.

B. egy fekete rövid ruhát választott, ami éppen, hogy eltakarta a fenekét. Én viszont egy kicsit hosszabb ruhába bújtam. A ruhának háromnegyedes ujja volt, és a fehér anyagon csipkedíszítés volt. Amint befejeztük a készülődést, azonnal oda is mentünk a fiúkhoz, akik persze jól leszúrtak minket, hogy mi tartott eddig. Majd miután rondán néztünk rájuk, dicséretet is kaptunk, hogy csinosak vagyunk.

Mire felvettük a kabátjainkat a taxi meg is jött. Amit azért hívtunk, mert mindenki akart egy kicsit inni. Ráadásul Jens azt mondta, ahova megyünk ott nem fogunk tudni leparkolni. Kimentünk az autóhoz, Lewis beült előre mi hárman pedig hátra, és indultunk is a bulira.

Az óév búcsúztatásról, vagy a buliról csak annyit tudtam, hogy Button egyik ismerőse tartja, az otthonába. A lakásról meg csak annyit tudtam, hogy hatalmas és kell is akkora mert sokan leszünk.

- Lesz sok pia is ugye? –kérdezte Hamilton Jenst a taxiba.

- Mit gondolsz? Persze, hogy lesz. –a beszélgetés itt meg is állt, mivel megérkeztünk a házhoz.

Kinyitottam az ajtót, majd mikor kiszálltam, láttam, hogy a ház tényleg nagy, és már az emberek is sokan vannak. Blair rám nézett én pedig oda súgtam neki, amit gondoltam.

- Na, akkor kezdődjön az este, és szedjünk fel valakit.