18. Fejezet: December.

A napok a buli után gyorsan teltek, a cégnél is folyamatosan kaptuk a munkákat, mivel mindenki karácsonyi bulit akart rendezni a vállalatoknál. Volt minden fajta kérés, óhaj, sóhaj és Blairrel mindent megpróbáltunk teljesíteni, néhány kérés miatt, még el is kellett repülnöm Amerikába.  Így B.-vel egyfolytában dolgoztunk, de legalább elfelejtette Iant. Bár néhány nap után észrevettem, hogy barátnőm sokat sms-ezik valakivel. De hiába faggattam nem válaszolt, csak annyit volt hajlandó mondani, hogy talán talált valakit Ian helyett. Én viszont akkor ennyivel is megelégedtem. Gondoltam úgy is elmondja, ha komolyabb a dolog.

December közepén azért tartottam egy rövid szünetet, és elmentem Ausztriába a hugicámmal. Kis korom óta a család mindig elment a Bécsi Karácsonyi vásárba, ez már családi hagyomány volt nálunk. Viszont mikor már nagyobbak lettünk, anyuék úgy döntöttek nem járunk ki, mivel nővérem már úgy is elköltözött tőlük én pedig ritkán jártam haza, és akkor szerették, ha otthon vagyok. 3 éve viszont Fannival elhatároztuk, hogy mi folytatjuk a hagyományt és az óta, mindig eltöltünk egy hétvégét Bécsbe Karácsonykor. Járjuk a boltokat, hogy anyáéknak ajándékot vegyünk, vagy a barátainknak. Aztán este fele pedig mindig a vásárba megyünk egy kis puncsért, meg fánkért és hasonló finomságokért. De a lényeg, hogy együtt vagyunk.

Utolsó esténket töltöttük Ausztriába, mikor váratlan hívás zavarta, meg az esti sétánkat a vásárban.

- Szia Haley.

- Jenson! De jó, hogy hallok felőled. –mondtam neki.

- Igen én is örülök. Itt vagyok Svájcba, egy barátomat látogattam meg, nem tudunk találkozni?

- Az igazság az, hogy én Bécsbe vagyok a húgommal.

- De jól megy egyeseknek. –válaszolta. –akkor viszont nem baj, ha telefonon beszéljük meg azt, amit írtam?

- Nem baj. – és rögtön vissza is emlékeztem, hogy néhány napja milyen üzenet várt az éjjeliszekrényemen.

- Szóval, mint mondtam örülnék, ha Londonba töltenéd az ünnepeket. Tudom kicsit érdekes kérés, de mindenhogyan szeretnék veled találkozni karácsony körül. Aztán meg az egyik ismerősöm egy nagyon jónak ígérkező Szilveszteri bulit fog tartani. – hadarta gyorsan Jens. –Szóval mit szólsz?

- Megoldható, bár kicsit fura kérés. De csak 26.-án tudok legkorábban menni, mert azért a családommal is lenni szeretnék.

- Értem, és szerintem így a legjobb, hogy velük vagy. –magyarázta a helyzetet Button. –Tudod ez a szeretet ünnepe, és a családdal kell eltölteni.

- Igen tudom. Akkor majd 26.-án valamikor érkezem, azt még megbeszéljük.

- Akkor várlak téged is és Blairt is.

- Mi? B. –t is? –kérdeztem vissza, mert nagyon meglepett.

- Igen őt is meghívtam és tud is jönni, meg szóltam Lewisnek, de ő csak szilveszter előtti napon csatlakozik hozzánk. Kimiék meg a családdal lesznek, így nem jönnek.

- Ok, akkor biztos jó lesz a hangulat. Majd akkor még jelentkezem addig is. Szia Jens.

- Szia Hays.

Letettem a telefont, majd gyorsan elújságoltam Fanninak, hogy micsoda érdekes kéréssel ált elő Jenson. Testvérem is furcsállotta, hogy már Karácsonykor is vendégül szeretne látni és rögtön el is kezdett kombinálni. Úgy vélte, hogy Button biztosan akar valamit, mert nem hívna meg karácsonyra is, ha nem ez lenne a helyzet. Blairt meg azért hívta meg, hogy ne legyen furcsa a helyzet.

Kicsit egyet értettem hugicámmal, de aztán gyorsan túl is tettem magam, inkább azzal foglalkoztam, hogy Blairnek vegyek még valami ajándékot. Még szerencse, hogy idén úgy intéztük tesókámmal, hogy még a hétfőt is ott töltöttük. Így aznap még tudtunk vásárolni mivel Bécsbe szombat délutántól a boltok hétfő reggelig bezárnak.

Utolsó reményem a cipő bolt volt, mivel Blairnek mindene meg van, és más hírtelen nem jutott az eszembe. Még jó hogy bementem, mivel az utolsó sorba megláttam azt a csizmát, amit Blair hetekkel ezelőtt már meg akart venni Svájcba. Ott azt mondták minden boltba, hogy elfogyott és nem is fog több jönni. Így én levettem a polcról a megfelelő méretűt és mentem is a kasszához. Fanni a cipőboltba már nem jött be mivel a hétvége folyamán minden erejét elvesztette. Ő inkább egy forró csokit iszogatva várt.

Oda mentem hozzá kértem én is forró csokit, majd míg vártam, hogy kihozzák megmutattam az ajándékot, amit vettem. Hugicám megnézte majd eldöntötte, hogy neki is kell egy, így bement a boltba gyorsan majd vett magának egyet. Vagyis én fizettem neki, de egyedül vette.

Miután megittam én is az italomat, még gyorsan ettünk egy kis kínait ebédre, majd kivittem őt a vasút állomásra és felraktam a Győrbe tartó vonatra. Nem akartam hóesésbe Svájcból autózni egészen Bécsig így tesómnak vonatoznia kellett, de ő nem bánta. Amikor pedig a vonat elhagyta az állomást, beszálltam a bérelt autómba és kivittem magam a repülőtérre. Igaz ott volt még három órám, de addig fogtam egy Forma 1-es újságot és végig lapoztam. Azt pedig megint nagyon szívesen olvastam, hogy Kimi Raikkönen visszatér.

Miután visszatértem Svájcba újult erővel vágtam neki a munkának. Reggeltől estig dolgoztam, de az hajtott, hogy minden nap elteltével közelebb érünk karácsonyhoz. 20.-án azonban Blairrel felhagytunk a munkával, és örömmel vettük észre, hogy minden előkészítve, minden leszervezve, és ha minden jó megy, már nem kell dolgoznunk január 15-ig. Így, aznap este egy kis pezsgővel, csajos filmekkel és pár tábla csokival, meg beszélgetéssel ünnepeltünk.

- Kérsz még pezsgőt? –kérdezte barátnőm.

- Persze, de azt hiszem ez az üveg elfogyott.

- Igen, viszont ha kérsz még, akkor bontunk még egyet. –elment a konyhába, majd fél perc múlva vissza is jött. –itt is van az újabb üveg. –és már töltött is a poharainkba.

- Viszont nekem is lenne egy kérdésem –mondtam neki komolyra fordítva a szót.

- Hallgatlak.

- Kivel sms-ezgetsz ennyit?

- Nem mondom el a nevét, de mivel nem hagynál békén, mondok pár infót róla. Szőke, kékszemű, nagyon kedves, udvarias, vicces, izmos, és nagyon-nagyon jóképű. –mesélte a titkos fiújáról.  

- Látom tényleg bele habarodtál ebbe a srácba. Már a barátodnak is hívhatom? –tettem fel az újabb fontos kérdést.

- Igen, de még titokban tartjuk, így nem mondhatok róla többet. Viszont azt elmondom, hogy holnap után repülök hozzá karácsonyozni.

- Akkor tényleg komoly a dolog. –mondtam, rögtön ami az eszembe jutott. - Haza se mész Amerikába?

- Nem mivel utána Jenshez is megyünk. Majd az újév elején repülök, csak haza.

Gyorsan megbeszéltük még barátnőmmel, hogy melyikünk mikor fog Londonba érni és, hogy mit veszünk Buttonnak. Igazából semmi konkrét ötletünk nem volt, így abban maradtunk, hogy másnap még gyorsan elugrunk az egyik áruházba vásárolni.

Az éjszakát barátnőmnél töltöttem, mert már rég volt ilyen csajos esténk. Hiába dolgozunk együtt, a fontos dolgok megbeszélésére sosincs időnk. Akkor este viszont, meg volt az esélyünk rá, és éltünk is vele.

Reggel Blair keltet fel. Gyorsan elmentem fürödni, majd miután felöltöztem a konyhába mentem. Ahol már barátnőm sürgött-forgott. B. konyhája nem volt túl nagy, mivel ő mindig azt mondja, egyedül van, miért legyen nagy konyhája, és mellé még szűk is.

- Tényleg azt hiszem, hogy elraboltak téged az ufók. –mondtam neki.

- Jó reggelt neked is, és az előbbit meg se hallottam.

- Mit sütsz? Olyan jó illat van. –kérdeztem tőle.

- Bundás kenyeret. Úgy tudom, szereted, vagyis régen a kedvenced volt.

- De jó már el is felejtettem, hogy mi az egyik kedvenc reggelim. – oda mentem hozzá, és megöleltem. –milyen jó, hogy ilyen remek barátnőm van.

Míg sütögetett gyorsan raktam két tálat az asztalra, meg evőeszközöket. Facsartam egy kis narancslevet majd azt is az asztalra raktam és leültem az egyik székre. Pár pillanat múlva Blair az asztalra rakott egy nagy tál bundáskenyeret, majd hozott hozzá pár paradicsomot is mivel ő azzal szereti. Megettük a reggelinket, majd összeszedtem a cuccaimat, míg Blair felöltözött, és elkészült.

11 óra volt mikor Zürichbe értünk. A kedvenc áruházunkba mentünk először és kezdetét vette a nagy ajándék hajsza. Mindenképp szerettünk volna venni valami vicceset, és meg is találtuk azt. Egy kötött mikulásos, karácsonyos pulcsit vettünk neki, és mellé egy órát.

Majd gyorsan haza vitt barátnőm, mert már pakolnia kellett, mivel másnap kora reggel ment már a gépe a fiúhoz. Azt mondta nem kell kivinnem, így mikor haza értem, gyorsan kerestem egy járatot, ami Magyarországba megy. Találtam egyet este 11 óra 20 perckor, és úgy gondoltam nekem az jó lesz. Megpróbáltam a cuccaimat belegyömöszölni egy bőröndbe, de mivel több hétre utaztam nem sikerült. Nem is csodálkoztam rajta, mivel az ajándékok is fél bőröndöt elfoglaltak.

Mikor végeztem a pakolással, örömmel láttam, hogy este nyolc óra van csak. Gyorsan összedobtam egy vacsorát, majd felhívtam a hugicámat, hogy már ma este repülök haza. Ő persze rögtön elkezdett sikoltozni a telefonba, és azonnal felajánlotta, hogy apával feljönnek értem. Nekem pedig nem hagytak más választást.

Azután hogy beszéltem Fannival, hívtam magamnak egy Taxit, és kivitettem magam a reptérre. A repülőtéren nem voltak sokan, annak ellenére, hogy karácsony környékén mindenki utazik valahova. Gyorsan elintéztem mindent, majd fel is szállhattam a gépre ahol el is aludtam. Már elkezdtünk lefele ereszkedni mikor felébredtem. Leszálltam a gépről és elindultam a váróterem felé, ahol azonnal megláttam a húgomat, mivel egy nagy Lilla feliratú táblát fogott.