Egy kicsit megkéstem a résszel a hosszú hét miatt a suliba, de most itt is van.
Jó olvasást!
Értékelésnek és egy-két megjegyzésnek örülnék most is.
- Jól vagy? –kérdezte Sebastian Vettel a RB. csodagyereke.
- Persze remekül vagyok, csak gondoltam megnézem milyen
innen a kilátás –válaszoltam ironikusan.
- Felsegíthetlek? –kérdezte, és már nyújtotta a kezét,
de én nem akartam elfogadni.
Mondhatni nagylányként akartam viselkedni, és vissza
akartam utasítani a kezét, de mikor már fel akartam volna állni, hasogatni
kezdett a lábam. Nem volt valami kellemes érzés, de határozottan jobb volt,
mint amikor eltörtem a lábamat. Hasonlóság is volt, nem tudtam lábra állni
szóval el kellett fogadnom Sebi kezét, amit felém nyújtott.
- Ok most pedig eljössz velem az orvoshoz. –adta ki a
parancsot.
- Héj nem megyek én veled az orvoshoz, max.
elkísérhetsz Markhoz, mert épp Schumacherhez indultuk, utána pedig elkísérhetsz
a McLarenhez.
Beleegyezett, és eltámogatott Webberhez, aki kicsit
szomorú volt, mert szeretett volna beszélgetni, de megnyugtattam, hogy majd
bepótoljuk. Utána Sebi átkísért a McLaren boxához. Út közbe próbált rávenni,
hogy menjünk inkább a pálya orvoshoz, de én makacs voltam, mint az öszvér. És
azt se akartam, hogy Jenson, Blair és Lewis aggódjon, hogy hova tűntem.
- Úr Isten! Mi történt? –hallottam meg Jenson
hangját. - Jól vagy és miét bicegsz ennyire? Sebastian te pedig miért engedted,
hogy a saját lábán jöjjön és miért nem vitted az orvoshoz? - őrjöngött tovább.
- Nyugi Jens, jól vagyok és…
- Én pedig el akartam vinni csak nem engedte. –szólt
közbe Vettel is.
- Ok, Hays te most eljössz velem az orvoshoz.
- Dehogy is te itt maradsz. –tettem javaslatot.
- Héj kislány, az lesz, amit mondtam, akkor csak azért
se mennél oda az orvoshoz. –kapott fel ölébe, és szólt a szerelőknek, hogy
nemsokára jön.
- Tegyél le! –üvöltöttem a fülébe. - Inkább önként és
dalolva elmegyek, csak tegyél le.
- Nekem az is jó, csak a dalolást, hagyjuk ki belőle.
Hát igen, voltunk már együtt bulizni és Button is
tudja, hogy szörnyű hangom van. 20 perc
múlva még mindig az orvosnál ültünk és vártuk az eredményeket. Közben pedig
próbáltam kiszedni Jensonből, hogy mi történt de makacs volt. Nem akart semmit
se mondani. Féltem, hogy nem tart jó barátnak, és megbízhatónak, mikor én
nagyon jó barátként tekintek rá. 3 perc múlva az orvos is visszatért bocsánatkérések
közbe, mert a feleségével beszélt ugyanis felhívta őt, hogy hozzon-e neki is
valamit a boltból. Hát igen egyes embereket nem értek manapság. Sokan nem tőrödnek
másokkal, vagy a munkahelyjel és nem érdeklik a következmények őket.
- Kisasszony most szerencséje volt –mondta és én már
meg is, könnyebbültem. - Csak kificamította a bokáját, vagyis egy bokaszalag
megrándult. Bekötjük fáslival és kérem az egész hétvégén, hordja, csak fürdéshez
vegye le. Hétfőn, ha megy, akkor már be se kell kötni a lábát. A hétvége
folyamán pedig ne nagyon terhelje a lábát. Ha pedig kell, vegyen be fájdalom
csillapítót nyugodtan.
- Ezek szerint azt megúsztad, hogy idefele nem az
ölembe jöttél, de visszafele már az ölembe viszlek vissza. –viccelődött Jens.
- Doktor úr kérem, segítsen. –kérleltem a Dokit.
- Hát azt nem mondtam, hogy nem állhat lábra így
nyugodtan a saját lábán is, távozhat. –válaszolta, és J. már duzzogva ment is
ki az ajtón.
Mikor visszamentünk a csapathoz a szerelők már tűkön
ültek, ugyanis már csak öt perc volt a szabadedzésig. Button rögtön rohant az
öltözője felé s közben Lewis és Blair jött oda hozzám. Miután elmeséltem nekik
a történteket, és megnyugtattam őket, hogy semmi komoly nem történt leültettek
egy székre, és nem engedték, hogy mozduljak. Nagyon kedvesek voltak, de
túlságosan is aggódtak értem.
A szabadedzés nem volt túl izgalmas, mindenki infókat
gyűjtött és nem lehetett tudni az erőviszonyokat. A McLaren sok információt
szerzett köszönhetően a két remek pilótának. Lewis a harmadik helyen ált mikor
még 5 perc volt hátra. De a mérnöke úgy döntött délelőttre elég lesz ennyi így
kiszállt és oda jött hozzám. Közben Button még kint volt a pályán. 2. helyezést
ért el és örült is ennek. Persze én is örültem, de azért a kisördög ott
bujkált, hogy most már meg kell őt kérdeznem, hogy mi van vele és ezúttal
menekülni se fog. Mikor vége lett az edzésnek még megbeszéltek pár dolgot a
mérnökével, majd Lewisékkal is. Engem addig Blair pesztrált. Hozott inni és
enni, sőt mikor kimentem a mosdóba kitámogatott és nem engedte, hogy arra a
lábamra áljak, amelyik fáj.
Miután végeztek a fiúk, megegyeztünk Jensonnal, hogy
együtt ebédelünk. A csapat home-jába átmentünk és leültünk egy asztalhoz.
Megkaptuk az ebédünket, bár én kb. 3x annyit ettem, mint Jenson sőt én sütit is
kaptam. Hát igen ez az ára annak, ha valaki pilóta, nem ehet akármit. Bár Jens
jó viseli a dolgot, és jól betartotta a szabályokat, még itt az utolsó hétvégén
is.
- Most már tényleg szeretném tudni, hogy mi történ - mondtam
neki, míg a kávénkra vártunk. –Sőt most le is vagyok sérülve, és azt mondtátok
mindent, megtesztek, amit kérek, csak nem hagytok békén. Ezen kívül bármit
kívánhatok.
- Héj Hays zsarolni nem ér.
- Nem zsarollak!
- Nem-e? Na jó elmesélem, de akkor menjünk ki
sétálni. Nem akarom, hogy mindenki halja.
- Rendben van –egyeztem bele. Sőt csodák csodájára
engedte, hogy felálljak.
Kint a Home-on kívül péntek miatt kisebb volt a
nyüzsgés, mint Buttontól megtudtam. Mindenki az autókat állítgatta, vagy az
újságírók egy-egy interjút készítettek a pilótákkal. Hát igen én nem állok vele
valami jól, de majd csak összehozok valami jót.
- Na jó most már jobb lesz, ha elmondom –kezdett bele
Jenson. - Kicsit nehéz, de azért hívtalak, hogy elmondjam, és tudom, hogy jó
barát vagy. Szóval, hogy is mondjam… Jessica őő megcsalt engem.
- Micsoda?! Hülye ő, vagy mi? –próbáltam kicsikarni
valami értelmes mondatot a számból bár nem igazán sikerült, mivel ledöbbentem.
Ismertem Jessicát és egy aranyos, kedves lánynak
gondoltam. Olyannak, aki hű a barátjához, ráadásul Jenshez, aki egy légynek se
tudna ártani és nem is, lenne képes megcsalni Jessicát. Sőt szerintem más
lányra rá se nézett. Mindig a kedvében járt, és mindent megtett, amit kért.
Sülve, főve együtt voltak minden futamon. Nem lehetett Jessicát elmozdítani
Button mellől. Forrott a düh bennem, legszívesebben akkor felhívtam volna őt,
hogy-hogy képzelte ezt. De nem akartam szegény Jensonnél még egy lapáttal tenni
a tűzre.
- Nem tudom, lehet, hogy…
- Sziasztok! –hallottam meg Sebastian hangját, aki
szokásához híven egy óriási mosollyal jött szembe velünk. –Jó, hogy itt
összefutottunk, mert téged kerestelek Haley.
- Ő hát most épp Jensonnel beszélek –kezdtem el
mentegetőzni, s közbe figyeltem Button reakcióit, hogy látok e rajta valami
jelet, ami a megkönnyebbülésre utal.
- Nem gond Hays. –mondta. –Majd később megbeszéljük.
–s már 10 lépésre volt tőlünk.
- Szóval ajánlom, hogy fontos legyen Sebastian –fenyegettem
meg. - Szegény Jensnek nem éppen jók a napjai, és végre elmondta mi bántja.
- Bocsánat nem tudtam, hogy baj van. Akkor megyek is.
–mentegetőzött.
- Hát most már maradj. –ajánlottam fel neki nagyon
duzzogósan. –De nem lehetne, hogy valahova leüljünk, mert fárad a lábam.
- Jaj bocsi, épp azért jöttem, hogy megkérdezzem, mi
van veled. –elsétáltunk egy padig majd leültünk. –Szóval hogy van a lábad?
- Hát mit nem mondjak, egyre jobban fáj. –nem volt
valami kellemes érzés, a többiek előtt tartottam magam, de valamiért Sebinek
elmertem mondani. –Próbálom tartani magam, hogy ne tűnjek gyengének, de már nem
igazán megy. Mondhatnám eszméletlenül, fáj és hát, már ha nem, muszáj
önszántamból se állok rá.
- De azért ugye voltál az orvosnál. –kérdezte, és
nekem feltűnt az aggodalom a szemébe, de miért aggódik ő értem?
- Persze, hiszen nem hagytatok nyugton.
- És mit mondott a doki. –még több féltés, nem lesz
ez így jó. De nem tudtam azt megcsinálni vele, hogy ne mondjam el. Olyan, mint
egy aggódó kisgyerek.
- Nem tört el szerencsére, de még egy darabig be kell
kötnöm. Majd jobban leszek.
- Annak örülök, gyere, visszakísérlek a McLarenhez. –ajánlotta
fel kedvesen. Mi, nem kedves és én egyáltalán nem kedvelem, gondoltam magamba.
Már álltam fel, amikor is a rossz lábamra álltam rá
és valami belenyilallt.
- Ahhh –üvöltöttem el magam. Vettel addigra már két
lépéssel előttem járt, és most visszanézett.
- Mi történt? –aggodalmaskodott tovább. Komolyan az
aggódásától fogok megőszülni.
Sosem szerettem, ha valaki, minden mozdulatomnál
megkérdezi, hogy jól vagyok-e. Jó azt beismerem, hogy jó érzés, de csak egy
bizonyos szintig, utána, jobb, ha engem békén hagy, mert, én nem szeretem, ha
anyáskodnak fölöttem.
- Nem, ráálltam a lábamra és iszonyatosan fáj. Bocsi
de vissza kell ülnöm.
Hogy lehetek ennyire szerencsétlen. A lábam sajgott
és legszívesebben továbbra is üvöltöttem volna. De ezt már Sebastiannak se
mertem mutatni. Én ostoba, minek is jöttem el erre a hétvégére.
- Na, jó ebből elég. –kapott fel seb és a parkoló
felé indult. –nem érdekel, hogy mit mondasz de, visszaviszlek a szállodába,
hogy lepihenj, Nem fogom hagyni, hogy itt szenvedj a barátod, pedig majd,
megérti.
Remek rész, ahogy a többi is. Látom gyarapodsz, csak így tovább! ;)
VálaszTörlésKíváncsi vagyok, hogy hogyan fognak mégis összejönni :PP
Siess a folytival! ;D
Puszii.
Szia!
VálaszTörlésNem rég találtam az oldalra,nagyon tetszik és elég érdekesen kezdődik. Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle:D Azt hiszem majd a buli rendesen bekavar:)
Én most kezdtem a Blogom szintén Sebis történet, ha gondolod nézz be:)
Siess a folytatással;)
Puszi
Sziasztok, csütörtök délután hozom az új részt,és örülök hogy látogatjátok az oldalamat. Nem sokára már jön a bulis rész is, de hogy bekavar-e? majd kiderül. Az biztos lesznek még galibák
VálaszTörlésSzió!
VálaszTörlésMost találtam rá a blogodra és nagyon tetszik..:)
Várom a folytatást, hogy mi fog történni...
Ha van kedved,nézz be hozzám is..http://sonnenschein-szerelem.blogspot.sk/
Szép estét,
S.
Hahó!
VálaszTörlésMost találtam rá a blogra és nagyon tetszik..:)
Kíváncsian várom, hogyan fog folytatódni..::)
Ha van kedved, nézz be hozzám is..:)
Szép estét,
S.