Kicsit rövid lett ez a rész, de ha kapok mondjuk 2 komit holnap este 8-ig akkor hozom is az új részt.
Remélem éltek a lehetőséggel.
Puszi, és nézzétek meg Kimi üzenetét.
Jenson szemszöge:
- Hol a pokolba lehet Hays. Már fél egy van, és délre
beszéltük meg az ebédet. Rendben, hogy tegnap leitta magát, és én korábban
eljöttem, de nem szívódhatott csak úgy fel. Nincs a szobájában, Blairnél, pedig
biztos, hogy nincs, mert vele Lewis van. De akkor merre járhat.
- Szia Jens. –hallottam meg Kimi feleségének hangját.
- Szia! Nem láttad véletlenül Haleyt?
- Persze, hogy láttam, és épp téged kerestelek, hogy megmondjam,
a mi szobánkban alszik.
A szobájukig együtt sétáltunk és az előző estéről
beszéltünk. Elmondtam neki, hogy nem láttam még Hayst ennyit inni, és nem tudom
mi ütött belé, mert még én sem láttam így viselkedni.
Valami nagyon nyomhatja a lelkét, és biztosan nem az,
hogy fáj a lába. A miatt nem akadna ki ennyire. Azt nem hiszem. De akkor mi?
- Itt is vagyunk. –mondta Linda, és már nyitotta is
ki a szoba ajtaját.
De amint kinyílt az ajtó, és beláttunk szobába, csak
egy ember feküdt az ágyon. Lindi közelebb ment, és megnézte ki az, majd miután
rájött, hogy a férje az kedvesen felébresztette.
- Szia, édes. Mit szólnál egy kis... - kezdett bele
Kimi, de beleköhögtem mielőtt megtudtam volna, hogy mit akar. –oh bocsi Jens.
- Nem gond.
- ŐŐŐ és mit keresel itt?
- Én szóltam neki –válaszolta a felesége. –mert
mondtam neki, hogy Haley itt van. Apropó merre van?
- Nem tudom, most ébredtem csak fel. Azt sem tudtam,
hogy itt volt. Hogy került ide? - kérdezte Raikkönen.
- Tegnap este elég sokat ittatok, és Jens korán
eltűnt Hays pedig nem találta a kulcsot, így ide hoztam –mesélte nekünk Linda. –átöltöztettem
őt is meg téged is, aztán nagy nehezen elaludtatok az ágyban. De akkor már
nincs itt.
- A fenébe. Már mindenhol kerestem akkor hol a
pokolba lehet. –őrjöngtem. –nem örülnék neki, ha valami baj történt volna vele.
Nagyon fontos nekem. –vallottam be nekik.
- Nyugi Jenson –jött oda hozzám Kimi –összepakolunk,
és segítünk megkeresni.
- Kösz haver. Addig én is összepakolom a cuccaimat.
Majd lent találkozunk.
Kimentem a szobájukból, és egyenesen az én szobám
felé vettem az irányt. Gyorsan összepakoltam mindent, majd elindultam lefelé.
Míg Raikkönenékre vártam egyre csak arra gondoltam, hogy fontos nekem. Nem
élném túl, ha valami történne vele. Nem látnám a mosolyát, nem nevetne. Úr
Isten mi történt vele, velem? Még azt is elfelejtettem, hogy most dobott
Jessica. Nem zúghattam bele, olyan nekem Hays mint a húgom, de mégis akkor meg
mi bajom van. Mindegy ez most Jens mondtam magamnak, inkább arra gondolj, merre
járhat.
Oda sétáltam a recepciós csajhoz, aki nem tudott
semmit, mert ő csak 10 perce kezdett, az éjszakás pedig már elment és nem vette
fel a mobilját. Nem tudtam mást tenni, mint várni Blairre és Lindáékra.
- Szia Jens. Látom te is felébredtél végre. –jött oda
hozzám Sebastian.
- Igen.
- Na és mikor indulsz Londonba?
- Vettel, most nincs igazán kedvem csevegni.
–válaszoltam kicsit mérgesen.
- Csak nem másnapos, vagy mint Haley?
- Találkoztál vele? –kérdeztem megdöbbenve.
- Te nem?
- Ne idegesíts légy szíves. Kimiék, Blair, Lewis és
én is őt keressük, már egy ideje.
- Hát én 10 óra fele láttam, de elég feldúlt volt.
- Akkor miért nem állítottad meg?
- Meg akartam, de…
- Most komolyan, te semmire se vagy jó –fojtottam
belé a szót, és már emeltem a kezem, hogy behúzok Sebastiannak egyet ha valaki
nem fogja meg a kezem.
Éreztem, hogy valaki gyengén a vállamra teszi a
kezét, és én már meg is fordultam.
- Nem éri meg Jenson –szólt Blaire.
- Igaza van haver –jelent meg a másik oldalamon Kimi.
Meg jött a felmentő sereg, és mindenki meg akarta
keresni Haleyt. Raikkönen, Linda, Lewis, Blaire és én. De talán én akartam a
legjobban. Nagyon féltettem őt, féltem, hogy valami baja esik.
- Beszéltél már valami rokonával? –kérdezte tőlem
Linda.
- Én nem, de B. beszélt a szüleivel, és ők se tudnak
semmit.
- Azt mondták, ha valamit megtudnak, akkor hívnak
minket. –szólt bele Blaire.
- Ok akkor hol is kezdjük el keresni? –tette fel a
nagy kérdés Kimi.
- New Yorkba –válaszoltam. –ott van lakása, ha pedig
ott, nincs, akkor megyünk tovább Svájcba.
- Úgy sok időt vesztünk –szólalt meg mellettem
Vettel.
Észre se vettem, hogy elment a kis csoportunktól, sőt
azt se, hogy visszajött, de az biztos, hogy egy darabig nem volt velünk, mert
mikor szóhoz jutott már bőrönd volt nála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése