9. fejezet: Ünneplünk vagy nem?

Egy lámpa piros, kettő, három, négy, öt és… és… és… elaludtak a lámpák. Elkezdődött az a 2011-es év utolsó futama és én körmömet rágva néztem azt. A rajtnál simán eljöttek, az eső pedig szerencsére vagy néhány embere pechére nem jött meg. A 6. körben Alonso Buttont támadta, Vettel pedig 3mp-vel elhúzott. A 10 körbe a nagy öreg előzni próbálta Sennát de hátsó defekt lett a vége így ő jött ki a boxutcába, Sennának pedig hiába tört el az elsőszárnya nem kellett kijönnie. De engem ez nem érdekelt, én csak azt figyeltem mi van Jenssel. Néztem, nézte és izgultam érte, mert ez a sport nagyon veszélyes, egy kis hiba és már is a gumifalba végzed, és lehet, hogy komolyabb bajod esik.

A 11. körbe Alonso elment mellette. Majd üldözőbe vette az RB-at. Pár perc múlva az egyik szerelő mondta, hogy nyugodjak meg, mert Vettelnek váltó gondjai vannak így foghatunk egy helyet. S a következő pillanatba már épp Buttonnak cseréltek kereket. De hiába volt rossz Vettel váltója nem esett hátrébb, a kerékcseréket követően pedig még mindig a negyedik helyen álltunk. Glock miután kijött a boxból elvesztette az egyik kerekét, amit szerencsére a szalagkorlát megfogott. Így senkinek nem esett komolyabb baja. Vettelt megelőzte Webber, viszont az is kiderült, hogy Hamiltonnak is ugyan az a problémája, mint Sebnek. Button kijött másodszor is de Massa és Sebastian még várta az esőt majd kijöttek. Kerékcsere után Vettel pedig csodák csodájára, vagy a csapatutasításnak mondható váltóhiba után megfutotta a leggyorsabb kört, Lewis viszont kiállni kényszerült. Az 53. körben Jenson ismét kijött ez volt a harmadik kerékcseréje és reményeink szerint az utolsó. Sebas verseny közben Sennához is hasonlította magát, aki 1991-ben váltóproblémákkal nyerte meg a Brazíl nagydíjat. Teltek múltak a körök, Jens pedig folyamatosan üldözte Alonsot, és folyamatosan egyre gyorsabb köröket futott, míg nem utolérte a 61. körben és a következő körben már túl is volt a Spanyolon. Webber, Vettel, Button volt a sorrend, amikor még egy utolsó remény csillant arra, hogy második helyen jöjjön be a McLaren, ugyanis Vettel kiment a kavicságyba, de pár pillanat múlva visszajött és maradt a helyén.

A csapat nagyon örült a dobogónak, de azért mindenki első helyet szeretett volna. Rohantunk a korláthoz, vagyis próbáltam rohanni, hogy gratuláljak az egyik kedvenc pilótámnak. Jens odajött hozzánk és fogadta a szerelői gratulációját, majd én is kaptam egy puszit, és ő már indult is átvenni a díját.

Mikor a három pilóta megjelent a dobogónál mindenki tapsolt, voltak Vettel fanok, Webber drukerek, és persze olyanok, akik Button sikerének örültek.  Persze az öröm a Forma 1 fanoknál nem volt igaz, mert hát véget ért egy újabb szezon, és most márciusig semmi futam. De mint f1 fant engem nem csak ez zavart, hanem a tudat is, hogy egy újabb év telt el. Gondolataimat félretéve, ujjongtam mikor Jens megkapta a díjat, na meg persze büszkén néztem végig a pezsgőzést.

Miután eltűntek, eszembe jutott a munkám és elindultam, hogy néhány pilótával interjút készítsek. Oda mentem Hamiltonhoz, akit éppen a Sky faggatott.

- Mi a véleményed a futamról?

-"A rajtnál el akartam kerülni bármiféle ütközést, ez azt eredményezte, hogy vesztettem egy pozíciót Fernandóval szemben. Elég jó volt a tempóm, képes voltam közel maradni Fernandóhoz és Jensonhoz, amíg váltóproblémám nem lett. Elég korán kezdődött - gondom volt az egyessel és a kettessel - ez azt eredményezte, hogy elkezdtem elég sok időt veszíteni. Fernando és Jenson képes volt elhúzni tőlem. A probléma miatt végül képtelen voltam jó, tiszta váltásokat véghezvinni. Aztán elvesztettem a hetest, az egész elment. Természetesen nem így akartam befejezni a szezont, de nem volt túl rossz így sem. Élveztem a versenyt, amíg tartott. Felipével küzdöttem, reméltem, hogy meg tudom előzni, de aztán a váltóprobléma megállított. Ez egy hosszú év volt, egy nagy köszönömöt szeretnék mondani az egész csapatnak. Soha nem adták föl, különlegesen keményen dolgoztak az egész szezonban. Végül nem kaptuk azt a végeredményt, amit szerettünk volna, de volt néhány jó pillanatunk az út során. Jövőre támadni fogok: 2012 az év évem lesz."

- Héj Gergő-fordultam a mellettem álló segítőmre –kinek a nyilatkozatát vegyük fel?

- Mit szólsz Alonsohoz, ő csatában volt folyamatosan a dobogóért. –kérdezte, majd válasz nélkül oda sétált és Fernando elé tartotta a mikrofont

-"Ismét egy olyan futamon vagyunk túl, ahol tökéletesen oldottunk meg minden feladatot: a rajtot, a stratégiát és a csapatmunkát. A végeredmény inkább a többiek teljesítménye miatt alakult így, mi nem tehettünk volna többet. Ma is nagyon jól rajtoltam, majd egy remek manőverrel sikerült elmennem (Jenson) Button mellett. A közepes gumikon azonban már nem voltam elég gyors ahhoz, hogy magam mögött tartsam. A DRS-sel is voltak gondjaim, ugyanis nem tudtam aktiválni. Bár nem vívtam szoros harcot a többiekkel, de a lekörözések közben biztos tudtam volna hozni néhány tizedet. Ez a nagydíj pontos képet adott a szezonról: szinte mindig a maximumot nyújtottuk, és egy olyan autóval harcolhattunk a dobogós helyezésekért, amely nem volt olyan jó, mint az előttünk álló két istállóé. Ami a csapatmunkát illeti, sokat fejlődtünk 2011-ben, és erre kell alapoznunk a 2012-es szezonra történő felkészülésünket is. Ha osztályoznom kellene a teljesítményünket, akkor csak ismételni tudom azt, amit az elnökünk, (Luca di) Montezemolo mondott: ő ötös-hatos osztályzatot adott nekünk. Ennek ellenére elégedett vagyok azzal, amit a csapat véghezvitt. Egy öt-hat tizeddel gyorsabb autóra van szükségünk - ezt nem lesz könnyű elérni, de én bízom a mérnökeinkben, és a csapatban, amely a Forma-1 legutóbbi évtizedét uralta, és az összes lehetséges rekordot megdöntötte ebben a sportban. Ne felejtsük el, hogy tíz futamon is a dobogóra állhattam, és több pontot szereztem, mint tavaly. Nem olyan nagy baj, hogy elveszítettem a harmadik helyemet a világbajnokságban - csak az első hely számít igazán..."

Kettőjük után pedig a dobogósokhoz mentünk. Vettelt még kerülni akartam egy darabig így először Webber nyilatkozatát vettük fel.

-"Ez nagyon jó érzés; győzni mindig kellemes. A Sebastiannal vívott csata végül nem lett túl kemény, hiszen neki problémái adódtak, de ettől függetlenül is gyors voltam, és remekül éreztem magam az autóban. Szép így befejezni az évet. Jó volt vezetni, és örültem, hogy a végén sorozatban futhattam a leggyorsabb köröket. Visszatekintve ez nem volt számomra a legfantasztikusabb szezon, de azért nem volt a legrosszabb sem. Gyengén kezdtem az évet, nem tudtam kihasználni mások balszerencséjét, és olyan helyzetbe sem sikerült hoznom magam, hogy saját erőből nyerni tudjak. Az lett volna a legjobb, de az autósportban úgy kell elfogadni a győzelmeket, ahogy jönnek. A mai tehát rendkívül fontos siker volt számomra, és a csapatnak is jó, hogy a csúcson fejeztük be az évet. Az utolsó néhány kört tényleg nagyon élveztem. Ez csodálatos pálya nekünk, zsinórban már harmadszor nyertünk rajta."

- Vettelhez megyünk ugye? –kérdezte tőlem Gergő

- Majd utoljára –válaszoltam –ameddig lehet, addig még kerülöm.

- De miért? Nem értem

- Azt pontosan én sem tudom –mondtam, bár egy kicsit meglepett, hogy ezt így kerek perec kimondom. S már tartottam is a mikrofont Jens elé.

-"Nem igazán tudtam a lágy gumikat munkára fogni - elég jelentős volt a gumik elhasználódása minden etapban - ez vezetett ahhoz a döntéshez, hogy az utolsó két etapban az elsődleges gumikeveréket tegyük fel. Remek volt a tempóm a közepes keverékű gumikon - a két szett használata azt jelentette, hogy meg tudtam találni a jó egyensúlyt, és rájöttem, hogy hol tapad jól a pálya. Korábban a versenyben, csalódás volt, hogy megelőzött Fernando (Alonso). Az ötös kanyar kijáratánál sok törmeléket láttam a pályán, nem tudtam mik voltak azok. Nem akartam átmenni rajtuk, de nem tudtam balra húzódni, mert Fernando ott volt, ezért vissza kellett vennem, és beállni mögé. Könnyű volt az előzés Fernandónak ezek után. De az elsődleges keverék elég jól működött, ez segített abban, hogy Fernandót levadásszam az utolsó etapban, és megelőzzem a hármas kanyar kijáratánál. Ideális esetben, az egyes kanyarban akartam megelőzni, mert jobb móka megelőzni valakit a DRS nélkül. De aztán a hármas kanyar kijáratánál kaptam el őt, miután jól mentem végig az egyenesen. Mindent beleadtunk ma - és egy dobogó remek befejezése az évnek. 12-szer álltam a dobogón az idei 19 versenyből - kettőt nem fejeztem be megbízhatósági problémák miatt. Mindent egybevetve, ez egy jó, egyenletes év volt számunkra. Sok pozitívumot vihetünk magunkkal ebből az évből. Erős telünk lesz, és úgy jövünk vissza, hogy harcolni fogunk az első versenytől kezdve. Kicsit erősebben kell kezdenünk a szezont, ennyi az egész, ez az, ami a célunk. Nehézzé akarjuk tenni 2012-t a Red Bull számára. Végül nagy köszönetet szeretnék mondani az egész csapat számára - igazán összenőttünk ebben az évben. Igazán úgy érzem, hogy a tagja vagyok a Vodafone McLaren Mercedes csapatnak már: szörnyen sok szenvedély van a mi szervezetünkben, büszke vagyok arra, hogy a része lehetek."

- Ezt már megcsinálom egyedül, nyugodtan visszamehetsz a szállodába. –ajánlottam, Gerinek.

- Dehogy is Haley, sőt majd én elküldök mindent az RTL-nek, tudom, hogy nagy buli lesz az este.

- Köszönöm, nagyon rendes vagy remélem, te leszel jövőre a riporter. De nincs kedved bulizni?

- Hát majd meglátjuk. De most vegyük fel, amit Vettel mond.

-"Megkaptam az üzenetet, hogy gondunk van, amiért kár volt, mert a verseny nagyszerűen kezdődött számomra. Az után viszont nyilvánvaló volt, hogy a sebességváltó kímélése érdekében korán kellett felkapcsolgatnom. Reméltem, hogy később megjavul, ezért továbbra is igyekeztem, de sajnos nem így történt, így csak az maradt a célom, hogy eljussak a kockás zászlóig. Marknak nagyszerű versenye volt, megérdemelte a győzelmet. Az enyém a 2. hely lett, örülök ennek a trófeának is. Jól ért véget a szezon; mindketten eljutottunk a célig, kettős győzelmet aratva. Szerettem volna én végezni az élen, de ettől függetlenül is remek idényünk volt. Tényleg hihetetlen - azt már a szezon előtt is sejtettük, hogy az autónk ütőképes lesz, és talán nyerhetünk vele egy-két versenyt, ennél azonban sokkal fényesebben alakult minden. A csapat az esetek többségében hibátlanul teljesített, rengeteget fejlődött az előző két évhez képest. Élvezzük, amit csinálunk, nap, mint nap jó érzés bejönni a garázsba, látva, hogy mindenki mosolyog, mert boldog. Ez a legfontosabb - szenvedélyesen imádjuk a munkánkat."

Egy óra múlva már nagyban készülődtem, az estére és egy gyors zuhany után a szekrényem előtt álltam, mivel az utolsó napra azért kipakoltam a bőröndömből. Rengeteg ruhát hoztam magammal, most mégsem tudtam, mit vegyek fel. Kb. ötször, öltöztem át majd végül egy vajszínű térd fölé érő ruhára esett a választásom, aminek a fölső része csipke virágokkal volt kirakva Felvettem hozzá egy vajszínű balerina cipőt, mert hát a magasságom, meg volt 170 cm, ezt nem igazán mondanám alacsonynak, és persze a bokám se bírta volna magas sarkúba és egy vajszínű boríték táskát, fogtam meg. Gyorsan berohantam a fürdőbe, mert már Blair is nálam volt.

- Igyekezz –siettetett barátnőm.

- Már csak begöndörítem a hajam.

- Az még negyed óra –sopánkodott tovább.

- Mondom, sietek, addig pakolj át a reggeli táskámból, abba a vajszínűbe légy szíves.

12 perc múlva pedig már teljesen készen voltam és már zártuk is be a szobát. Megfogtam a táskát és már indultunk is a lift felé. A liftben pedig Jenson állt, épp értem indult így megspórolt pár métert. Fekete öltönygatya volt rajta fehér inggel és zakóval, de az ingje nem volt a nyakáig begombolva. - Miért áll ilyen jól minden férfinak az öltöny? –Tettem fel magamba a kérdést, mert, akit ismerek, és véletlenül valamilyen okból kifolyólag öltönyt vesz fel, az jól néz ki.

- Gyönyörű vagy! –mondta, majd ismét kaptam egy puszit.

 Nem tudtam, mit akar elérni. Össze akar jönni velem, vagy csak barátként kapom. Nem tudtam, ezért nem kezdeményeztem semmit, nem akartam elrontani a barátságunkat, nem akartam, hogy félre értsen. Mert be kellett vallanom magamnak, hogy tetszik nekem, nem tagadhattam le.

Az előtérbe Lewis várt minket, és miután Blairrel meghallgathattuk, hogy milyen csinosak vagyunk, elindultunk kifelé a szállodából. A bejáratnál pedig egy limuzin várt minket, természetesen sofőrrel. Ránéztem Buttonra, aki oda vezetett a kocsi ajtajához, és kinyitotta. Sorba beszálltunk és elindultunk a pálya felé. A pálya mellett volt a rendezvény terem ahova szerveztük az eseményt. Igaz hogy ma én már egyszer ide akartam jönni, megnézni, hogy állnak az utolsó simítások, de Blair a bokámra hivatkozóan nem engedte. Az út csendesen telt, a két pilóta még nem volt kipihent, nekem pedig nem volt kedvem Blairrel beszélni. Haragudtam rá. Svájcban még minden rendben volt, és mikor ide jöttünk Brazíliába megváltozott. Nem beszélt velem és sohasem láttam. Legtöbbször, ha láttam is telefon volt a kezében.

A helyszínen már sokan voltak, beleértve a fotósokat is, mikor megérkeztünk. Kiszálltunk a limuzinból, és rögtön kattogtak a vakuk. Jó pár kép készült rólunk, mire beértünk a terembe. Ami szebb volt, mint amilyenre számítottam. Sok időm nem volt végignézni a termen, mert az egyik pincér odajött és odavezetett minket a pilóták asztalához, ahol már sokan voltak. Számítottam rá, hogy sokan leszünk, de azért amikor már majdnem mindenhol ültek, meglepődtem, hogy a sok is mennyire soknak tűnik, ha a szervezés a te érdemed.

Néhány perc volt még hátra a hivatalos megnyitóig, és még csak az egyik felemen ültek, a másikon senki. Nem emlékeztem az ülésrendre, mert azt barátnőm állította össze, így azt se tudtam ki fog mellettem ülni. Épp a bal oldalamon lévő Jensonnel beszélgettem, amikor valaki megbökte a hátamat.

- Bocsánat! Szabad ez a hely? –kérdezte, egy ismerős arc.

- Persze, de úgy gondolom, ez úgyis az öné, ha a pincér ide terelte.

- Igaza van, de mi lenne, ha tegeződnénk. Én Kimi Raikkönen vagyok. –mondta az idegen.

- ÁÁ. Örülök, hogy találkoztunk! Én Haley Scott vagyok.

- Oh rólad már hallottam, úgy hallottam nagyon idegesítő vagy. –nevetett rám a finn bajnok.

- Tényleg? Meg tudhatom kitől, tudsz ennyi mindent?

- A világ egyik legidegesítőbb mosolyával rendelkező pilótától. –mesélte.

- Azt hiszem, tudom ki az, csak nem Sebastian? –kérdeztem, majd óriási vigyor közbe bólogatott, hogy eltaláltam. –Csak nem te vagy a plusz embere?

- Olyasmi, tudod, hívtak a pilóták, mert állítólag, miattam lesz a hangulat az ilyen bulikon, nem is értem miért mondanak ilyet.

- Hát én se. –nevettem már én is. Már kezdtem érteni, miért mondja mindenki azt, hogy a jó buliba miért kell egy Kimi. Mert hát hiába ő a jégember, ha egyszer olyannal találkozik, akiről úgy gondolja, hogy megbízható, annak megnyílik, és akkor mindenkit megnevettet.

Miközben vele beszéltem a háta mögött megláttam, Sebastiant, egy csinos lánnyal, és hozzánk indultak. Meglepődtem rajta, mert hallottam, hogy Sebnek barátnője van, meg már képeket is láttam róla, de ez a lány nem ő volt.

- Hát itt bujkáltál édes? –mondta, és én még jobban meglepődtem.

- Jaj bocsi,- fordult oda hozzá Kimi –azt hittem Sebas majd elszórakoztat, tudod nekem, muszáj volt megismernem Haleyt.

- Oh szóval te vagy Hays? - fordult oda hozzám az ismeretlen lány –Én Linda vagyok Kimi felesége, és már sokat hallottunk rólad a hétvégén.

- Igen? Szabad megtudnom mi ütött Vettelbe, hogy ennyit mesélt rólam?

- Igazából mi sem tudjuk. –kezdett bele a mesébe Kimi - Péntek este felhívott, hogy meséljen a napjáról, és elmondta, hogy megismerte a világ legmakacsabb emberét, aki egész csinos, de nagyon idegesítő. Azt mondta, a csaj, látásból ítéli meg az embereket, és sokszor rosszul. Aztán ma délután is áradozott rólad, hogy sokszor lehülyézed, meg hogy nem értékeled a társaságát. Nem beszélve arról, hogy sokat beszélsz, és sohasem tudsz másra gondolni, csak a problémáidra, ja és nem értékeled a kedvességet.

- De ne aggódj. –vágott bele Linda férje szavaiba, mert látta rajtam, hogy ledöbbentem. –Mi tudjuk, hogy csak az idegesség beszélt belőle, és szerintem az is közrejátszott, hogy te voltál kb. az első lány, aki nem ugrott rögtön a nyakába, miután megismerte.

Nem tudtam mit válaszolni, mert teljesen ledöbbentem. Nem akartam, hogy valaki ennyire utáljon, mint Vettel, mert az emberek mindig nagyon kedveltek engem. Anyuék szerint szerethető személyiség vagyok, és szimpátiát keltek az emberekben, bár én ezt sohasem éreztem. Azt mondják, mikor meglátnak mosolyogni, és látják a gödröket az arcomon, amit a mosolyom hoz elő, az ember jobb kedvre derül.

De amit Raikkönenéktől hallottam, nagyon megbántott, tudom, hogy sokszor makacs vagyok, és sokat beszélek. De nem gondoltam arra, hogy Sebastiant ennyire megbántottam a viselkedésemmel, igaz saját magának köszönheti.

Pontban 8 órakor Sebi leült Linda mellé az asztalhoz, és Emily ugyan akkor jelent meg a színpadon. Két helyre próbáltam figyelni, amikor elkezdett beszélni, Jensonre és Emilyre.

- Hölgyeim és Uraim ürülök, hogy itt vannak velünk az idei év utolsó futama után. Fergeteges hangulatú éjszakának nézünk elébe, és ez két csodálatosan tehetséges hölgynek köszönhető.  Fogadják nagy szeretettel Blair Tenisont és Haley Scottot a rendezvényszervezőket.

Jensonre és Lewisre pillantottam, akik kissé meglepődtek, de aztán felocsúdtak a helyzetből, és tapsoltak. Blairre felálltunk az asztaltól és a színpadhoz sétáltuk. Az emelvényről ránéztem a barátainkra, a McLarenes fiúkra, majd újdonsült ismerőseimre Kimiékre, s végül nem tudtam megállni, hogy ne nézzek rá Vettelre. Ő értetlenül nézett mindaddig, míg Lindi oda nem hajolt hozzá és nem súgott valamit neki.

- Köszöntök minden kedves pilótát, és csapattagot, akik itt vannak, akik meg nem nekik annyit üzenek, kár volt kihagyniuk ezt az estét. –kezdtem bele mondandómba. - Ha megbocsátotok nekem egy rövid beszéddel, kezdeném. Nem tudom milyen bulikat, szerveztek előttem, de nekem ez az első ilyen Forma 1-es rendezvényem így nagyon örültem, amikor Emily felhívott, és kérdezte, hogy van-e kedvem megszervezni ezt az eseményt.- közben Jensre néztem, aki támogatólag bólintott nekem, mert észrevette, hogy őt nézem, mire én folytattam - Rögtön igent mondtam, pedig már csak két hét volt hátra. De még így is sikerült néhány remek előadót hívni, ma estére. Tovább nem is szaporítom a szót, érezzétek jól magatokat.

- Most pedig –vette át tőlem a mikrofont B. –köszöntsétek nagy tapssal Bruno Marst, és érezzétek jól magatokat.

Blairrel visszasétáltunk az asztalhoz, ami elég kihalt volt mivel mindenki, elment vacsorát szerezni. Ugyanis barátnőmmel úgy gondoltuk az lesz a legjobb, hogy ha svédasztalos vacsora lesz és bár, így mindenki akkor eszik, amikor akar, és azt iszik, amit akar.

Így fogtuk magunkat, és mi is elmentünk valami ételért. Összeszedtem magamnak egy kis köretet meg brazil fűszerekben fogatott sült csirkét, salátával és visszaballagtam a helyemre, ahol már Button várt két pohárpezsgővel a kezében.

- Először is mi az, hogy nem mesélted el, hogy te szervezed ezt a bulit? –dorgált meg.

- Gondoltam majd csütörtöki bulin elmondtam, de nem voltam valami jó kedvembe. És mi a második?

- Nem vagyok én se jó kedvembe úgy, hogy igyunk –mutatta fel a pezsgőspoharát és koccintottunk.

Miután megettem mindent végigjártam a termet, és mindenkivel, aki koccintani akart megittam, egy újabb pohárpezsgőt. Végre beszélgettem Markkal is, akinek már pénteken megígértem, hogy sort kerítünk rá. Aztán visszatértem Linda mellé aki, egyedül ült, és nézte Madonnát, aki a következő fellépő volt. Kimi szegényt egyedül hagyta, mert valahova eltűnt Sebivel.

- Nagyon jó az este –dicsért meg Lindi.

- Köszönöm. De te hol hagytad a férjedet? –kérdeztem tőle.

- Hát szerintem a bárnál van, és épp iszik valamit.

- Oh, én is hozok valamit. Te is kérsz?

- Egy pohár martinit.

Elmentem az italokért, meg beszéltem gyorsan pár szót Emilyvel, aki teljesen el volt ragadtatva. Beszélgetés közben fél szemmel pásztáztam a termet, hogy hol van Jens, de ő is eltűnt. Majd visszatértem újdonsült barátnőmhöz.

- Ne vedd tolakodó kérdésnek, de milyen az élet Kimi mellett? –tettem fel azt a kérdést, ami mindig is érdekelt.

- Szerintem mesés. Tudod mindenki, azt mondja, hogy ő az Iceman és nem beszél sokat. Pedig ez nem így van, ha a családjával és a barátaival tölti az idejét, akkor be nem áll a szája.

- Tényleg?

- Igen. Ráadásul, viccelődni is tud, csak meg kell ismernie azt a személyt, akivel beszélget, ő nem nyílik meg akár kinek. Jaj de el is tértem a témától, mert nem azt kérdezted milyen drága férjem, hanem milyen vele az élet.

- Semmi gond, tudod én kiskorom óta Forma 1 fan, vagyok, és hát nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy Raikki a kedvencem.

- Akkor most legalább megtudtál róla valamit. –mondta mosolyogva. - De tényleg nagyon jó vele az élet, ő kedves és figyelmes. Viszont most nincs a száguldó cirkuszba. Kinek szurkolsz akkor?

- Hát, itt nem sokan tudják. Csak halkan mondom el. –közelebb hajoltam hozzá és suttogva elmondtam neki, hogy Vettel az.

- Titok! - tett lakatot a szájára.

- Nagyszerű és tehetséges versenyzőnek tartom –meséltem már hangosan. -2010-ben is meglepődtem, mikor sikerült neki Vb.-t nyerni.

- Igen, Kimi is így volt vele, tudod ők nagyon jó barátok.

- Hallottam már a barátságukról. Jaj mielőtt elfelejtem, mit súgtál az előbb Sebastiannak?

- Az egészet nem mondhatom el, csak annyit, hogy hajrá.

- Oh hát itt vagytok. –jött oda hozzánk Raikkönen kissé ittas állapotba.

- Bizony. De mit szólnál egy kis Vodkaivó versenyhez? –kérdeztem.

- Állok elébe kislány!

Közben Sebastian is megjelent, aki kissé csodálkozva hallgatta, hogy mire készülünk a finnel, majd a fejét rázva elment és hozott egy üveg finn vodkát meg két poharat. Rögtön mondtam neki, hogy egy nem lesz elég, de ő nem hitt nekem. Linda elment megkeresni egy-két ismerősét, mondván, hogy ő nem nézi a hülyeségünket.

- Én leszek a bíró. –szólalt meg Sebas.

- Na mert az nagyon kell. - feleltem kissé dühösen, hogy ott maradt mellettem.

Kimi a nyolcadik pohár vodkát itta, meg mikor megkérdezte tőlem, hogy erre mit lépek, de én felelés nélkül, megittam. A 16. pohártól viszont semmire sem emlékszem.