17. Fejezet: Meglepetés!

Itt az új rész. Jó olvasást az év utolsó napján is. Igyekszem majd jövőre is sok részt hozni. 

Addig is Boldog Új évet, és ha lehet ne nagyon rúgjatok be.

Ui: A videót nézzétek meg, igaz, hogy hosszú de az év legjobb összefoglalója

http://www.youtube.com/watch?v=vNKynA5ljwY&feature=youtu.be

Így megfogtam a kilincset majd lenyomtam azt. Kinyílt előttem az ajtó, majd egy hatalmas üvöltés jutott el a fülemig.

- Meglepetés –kiabálták az ott lévők.

- Mit felejtettem el? –kérdeztem tőlük, mert nem tudtam miről felejtkeztem el.

- Hát még a nyáron megtartani a születésnapodat –jött oda hozzám Blair egy pezsgőspohárral. –és mivel most mindenkinek jó, megrendeztük a bulit.

- Nagyon köszönöm. –öleltem meg barátnőmet.

- Szívesen. De ő mit keres itt? - bökött a mellettem lévő Sebastianra. –Nem, mint, ha gond lenne, csak nem értem

- Délután találkoztam vele, és minden áron jönni akart. –adtam meg a választ.

Gyorsan koccintottam egyet Blairrel, és beljebb mentem, hogy mindenkivel beszéljek egy kicsit. Beszéltem pár szót Katyvel, meg a barátjával, és persze Jane-el is. Aztán megláttam Jensont is.

- Hát te itt? –kérdeztem tőle, és adtam neki két puszit.

Kicsit furcsán éreztem magam a közelébe, mert tudtam, hogy érzek valamit iránta, de azt nem tudtam, hogy ő csak barátként tekint-e rám, vagy máshogy is. Viszont kezdeményezni még mindig nem akartam. Tudom, nem vagyunk már az iskolában, ahol kissé ciki, ha egy lány kezdeményez. De én úgy voltam vele, hogy inkább a jelekre figyelek először, majd utána lépek.

- Blair hívott meg. –válaszolta Jens.

- Örülök, hogy itt vagy.

- Én is, örülök, hogy itt lehetek. De miért van itt ez a Vettel gyerek?

- Nem tudtam lerázni. Minden áron jönni akart.

- Te pedig nem tudtál ellen állni a hatalmas vigyorának? –kérdezte gúnyosan Jenson.

Nem tudtam hova rakni a kirohanását. Csak nem féltékeny gondoltam magamba, és jobbnak láttam, ha inkább megkérdezem.

- Csak nem féltékeny vagy?

- Én, nem csak nem akarom, hogy széttörje a szívedet.

- Értem. –mondtam neki és ott hagytam mikor megjelent Blair mellettünk.

Úgy gondoltam jobb, ha szívok egy kis friss levegőt, így Blair szobájából kihoztam a kabátomat és kimentem az udvarra. Megkerestem az asztalt a székekkel, és örömmel láttam, hogy van párna rajta, így leültem. Nem telt el pár perc és Blair utánam jött.

- Mi a baj? –tette fel a kérdést, ami már napok óta érdekelte őt.

- Jenson és Vettel, azt hiszem. Meg te, de azt most már értem. 

- Kezdjük a könnyebbel jó? Mi volt a baj velem Hays?

- Nem beszéltél velem a Brazil Nagydíjon, és kerültél is.

- Az azért volt, mert szerveztem ezt a Bulit. –magyarázta B. a dolgokat.

- Ez az elmúlt percekben már leesett.

- Akkor ezt tisztáztuk. De térjünk Jensre és Sebastianra.

- Nem is tudom, mit mondjak –kezdtem bele mondandómba. –először is szerintem valamit érzek Button iránt. Nagyon jó vele lenni és biztonságban éreztem magam a hétvégén vele. Meg úgy tűnt ő is jól érzi magát velem, de miután utánam jöttetek Olaszországba, és együtt mentünk Budapestre már más volt, kicsit visszahúzódóbb –vettem egy mély lélegzetet és folyattam –most meg félig féltékeny állapotban volt, de nem annyira, hogy azt higgyem, tetszek neki.

- Aha. Arra nem gondoltál, hogy esetleg kibékült a volt barátnőjével?

- Azt nem hinném –válaszoltam.

- Esetleg valaki új van az életében?

- Az előfordulhat. –adtam be a derekam.

- Ok, és mi a helyzet a Vettel gyerekkel? –faggatott tovább barátnőm.

- Huh, az egy még nehezebb téma. –válaszoltam őszintén. – nem tudom hova rakni a viselkedését. Az aggódása Brazíliába, most meg ez, hogy minden áron jönni akart velem.

- Hát igen meg az, hogy ő is eléggé ki volt akadva, hogy nem találunk.

- Tényleg?

- Igen, azt hiszem, egy kicsit tetszel neki?

- Remélem nem, mert annyira idegesítő.

- Pedig szerintem aranyosak lennétek együtt.

Köpni-nyelni nem tudtam Blair kijelentése miatt. Inkább felálltam és visszamentem a buliba, amit elvileg nekem rendeztek. Bent már javában állt a bál, mindenki táncolt, vagy beszélgetett. Az pedig nagyon látszott, hogy mindenki élvezi a bulit, egy ember kivételével. Aki épp egyedül üldögélt a kanapén. Így oda mentem megkérdezni, hogy mi van vele.

- Hát te Sebastian, miért ücsörögsz itt egyedül?

- Túl sok az idegen, és mindenki el van valakivel, igaz beszélgettem egy-két barátnőddel, de meguntam. Aztán Jensonnel beszélgettem, de most már ő is táncra perdült Blairrel.

- Na, gyere, akkor táncoljunk mi is egyet, elvégre engem ünnepelünk. –ajánlottam fel neki.

Vettelnek rögtön felcsillantak a szemei, majd megfogta és a szoba közepére pörgetett, majd mi is elkezdtünk táncolni. Már két számot végig táncoltunk, vagyis én táncoltam Sebastian meg próbált, úgy csinálni, mint aki tudja, hogy a számokra mit kell táncolni. Igen erre szokta barátnőm mondani, hogy én néptáncolni, is tudok, de nincs olyan nép, ahogyan táncolok.

A harmadik szám jött volna, amit Sebbel táncoltam volna, de Jens oda jött és elkezdett velem táncolni. Sebastian, pedig nem tudta mit csináljon így inkább leült ismét. A szám pedig épp véget ért, amikor Blair megjelent egy hatalmas tortával mögötte Jane és Katy pedig tálcán hozták a pezsgős poharakat.

Odahozták a tortát elém, én pedig nagy győzködések után elfújtam. Majd közölték, hogy mondjak tósztot is.

- Köszönöm, hogy itt vagytok, –kezdtem bele mondandómba. – és a születésnapomat ünneplitek velem, ami Júniusba volt. –ennél a pontnál mindenki felröhögött. – Így inkább azt mondom, hogy emeljük poharunkat, a barátságra, és arra hogy mind itt vagyunk.

Miután koccintottam a mellettem állókkal kaptam egy szelet tortát, és kértem még egy szeletet, majd elindultam Jens keresésére, de Blair megelőzött, így inkább tovább mentem, hogy Sebastiant is megtaláljam. Oda adtam neki, a tortaszeletet, ő pedig megköszönte. Majs szereztem egy üveg pezsgőt is és elkezdtem az üvegből inni. De Sebi nem kérdezte miért, és nem is ivott velem. Csak nézett. Egy idő után, azonban meguntam és szóltam neki, hogy táncoljunk.

Kb egy órát táncoltunk, addig, míg meg nem untam, és kellő részeg nem lettem. Nem nagyon zavart, de Vettel ezt már nem tűrte.

- Szerintem jobb lesz, ha haza viszlek. –mondta tánc közben.

- De még korán van –nyafogtam neki.

- Egy óra van és szerintem kellően be vagy már csiccsentve.

- Nem is igaz. –válaszoltam, pedig alig tudtam meg állni a lábamon.

Nagy nehezen rávettem Sebastiant, hogy maradjunk még egy kicsit, de két szám múlva, amikor, már megunta, hogy minden második lépésemnél el kell kapni, hogy el ne essek, elment a táskámért és a kabátomért. Amíg ő a cuccaimat kereste és Jensont próbáltam megtalálni.

- Meg vagy. –mondtam Jensnek.

- Huh, Haley, látom megint túl sokat ittál.

- Ne… m… is… is… - próbáltam kidadogni. –akarsz ná…lam ma…maradni?

- Kicsit fáradt vagyok Hays és te se vagy valami jó állapotba, majd inkább meglátogatlak legközelebb, ha erre járok.

- Te nem kedvelsz engem. –mondtam neki.

- Dehogy nem. Épp ezért keresem meg a sofőrödet.

Megfogta a kezem majd szépen körbejárta velem a házat, hogy megtaláljuk Sebastian. Leszidta őt, majd ment is vissza, bulizni Button. Sebi nem szólt semmi, csak hagyta, hogy belékaroljak, majd oda vezetett, az autóhoz. Beültetett és segített becsatolni az övemet, mert nekem az se ment. Utána pedig ő is beült, és könnyedén elindította az autót. A házamig nem is beszéltünk egy szót, sem mert elaludtam.

- Hays? –hallottam meg a hangját. –hol vannak a kulcsaid?

- A kesztyűtartóba –válaszoltam neki néhány perc gondolkodás után.

Bejárt az autóval a garázsba, majd mikor kiszálltam felkapott ismét, és elindult velem befele. Felment az emeletre, majd nagy nehezen megtalálta a szobámat és lerakott az ágyra.

- Gondoltam így gyorsabb. –magyarázta nekem. –akkor én megyek is.

- Ok.

Majd megkérdezte, hogy meg leszek-e egyedül, én pedig megnyugtattam, hogy nagylány vagyok már. Pár pillanat múlva, még hallottam, hogy a bejárati ajtóm becsukódik, és hogy elhajt az autójával, aztán már aludtam is.

Másnap reggel viszont, arra ébredtem, hogy ismét fáj a fejem. Felültem az ágyon, majd el akartam indulni egy gyógyszerért, mikor megláttam, hogy valaki hagyott az éjjeliszekrényen egy üzenettel együtt.

- Gondoltam elköszönök, mielőtt elmegyek, de aludtál, így Blair segített bejutni. Gondoltam egy kis gyógyszer jól fog jönni, így azt ide készítettem. Amiért, pedig ide jöttem, az-az hogy megkérjelek, töltsd velem és a családommal a karácsony Londonban. Majd még jelentkezem miatta. Puszi Jenson.

Uii: Tudom, hogy hülyén jött ki a meglepetés szülinapi buli, mikor Haleynek nyáron van a szülinapja, de mindenképp akartam neki meglepetésbulit szervezni.