10.-11.Fejezet

Ho-ho-hó. Megjött a Mikulás. Remélem jók voltatok és sok ajándékot kaptatok. Nem is szaporítom a szót jó olvasást.
Nekünk magyaroknak: Boldog Mikulást! A finneknek meg: függetlenségnapot.

10. fejezet:Következmények.

Elviselhetetlen, hasogató fejfájásra ébredtem másnap reggel. Először ki se nyitottam a szememet, csak gondolkoztam. Az előző este járt a fejembe, és a sok vodka, amitől nem emlékeztem semmire. Próbáltam rá jönni, hogy mit tehettem, vagy, hogy kerültem a szobába, egyáltalán kinek a szobájába.

Nem mertem szembenézni a valósággal, vissza akartam menekülni az álmaimba, és egy nyugodt csendes helyen járni. De hiába próbálkoztam, hiába forgolódtam, nem tudtam visszaaludni. A fejem pedig továbbra is iszonyatosan fájt.

Fiatal koromba sokat jártam szórakozni, sőt van egy-két éjszaka, amire még ma sem emlékszem. New Jersyben laktam, míg Amerikában voltam, így a barátaimmal hétvégénként New Yorkba jártunk bulizni. Magyarországon nem sokszor voltam szórakozni, mert 16 éves koromban eljöttem onnan, így ott csak akkor találkoztam a régi barátaimmal, ha valamelyik szünetbe hazamentem. Bár otthon már 18 éves korunktól kezdve legálisan ihattunk alkoholt. Az USA-ban is megoldottuk azért az ivást és volt egy kedvenc helyünk, amit Hell-nek hívtak, s amit sohasem tudtunk elkerülni. Magára helyre belülről a sötétség jellemző, tudom a legtöbb szórakozóhely ilyen, de mi a társaság miatt jártunk oda. Blair, Katy, Jamie, Lisa, Jane, Matt, és még pár barátunk velünk tartott, és hát a másnap reggeli metróval mentünk haza. Nem vagyok büszke arra, hogy régebben hányszor rúgtam be, vagy hányszor hánytam a wc-be, de ezek a dolgok, ott vannak a jó élmények listámon, ahogy a tegnap este is.

A múltból, visszatértem a jelenbe és kinyitottam a szemem, de, amit láttam meglepett. Az ágy mellett szét voltak szórva a ruhák az én ruháim, és egy pasi ruhái. Még a sarokban lévő álló lámpán is láttam a pólóját. Nem betörés nyomai volt, hanem valaki valakivel sexelt. De az nem lehettem én, vagy egyáltalán kivel gondolkoztam, amikor megéreztem a hátamon valakinek a leheletét. Reménykedtem benne, hogy Jenson az vagy esetleg Blair alszik mellettem, de megfordultam és Kimi Raikkönennel találtam szembe magam. Meg kell hagyni nagyon aranyosan, alszik Rakka, mint egy kisgyerek.

De mikor az apró kis öröm, amit aranyossága idézett elő el is tűnt, eszembe jutott mit tehettem. - Úr Isten, nem feküdhettem le vele. Én nem vagyok egy kis ribanc, aki minden jöttmenttel lefekszik, és ráadásul neki még barátnője is van. Közben kikászálódtam az ágyból, úgy hogy ne ébresszem fel, összeszedtem a ruháimat, és kirontottam a szobából. A folyosón pedig már hangosan mondtam a magamét.

- Nem hiszem el, hogy lehettem ennyire hülye. Szegény Linda, mit láthatott az este, lehet, hogy már otthon van és az ágyba sír, hogy megcsalta a férje, nem hiszem el. Nem tehettem tönkre egy boldog kapcsolatot, nem is azt, hanem egy tökéletes házasságot. Egyáltalán van ilyen szó, hogy tökéletes házasság? Ha náluk volt is én most jól elszúrtam. Minden az én hibám, az én ostoba ötletem volt a versenyivás. Nem hiszem el, hogy tönkretettem egy házasságot. Ráadásul Kimi a példaképem. Sokszor gondoltam erre, de Linda a felesége annyira kedves. Sohasem fog megbocsátani nekem, és én sem fogok megbocsátani magamnak. Én ostoba.

S miközben rohantam a lift felé beleütköztem valakibe.

- Héj vigyázz, még bajod eshet. - hallottam meg Vettel hangját.

- Most nincs kedvem az arrogáns megjegyzéseidhez Sebastian. - válaszoltam neki.

- Nem annak szántam csak,  ... –mondta s a végét már nem is hallottam, mert a liftajtó becsukódott előtte.

A recepción szóltam, hogy elmegyek, és ha lehet, küldjék el a bőröndömet a svájci címemre, és másfél órával később már a Magyarországra tartó repülőn ültem. Gondolkozni akartam, és elkerülni az embereket, és ehhez a legjobb hely az otthonom, és a húgom, aki tud ilyenkor segíteni. Tudom, én vagyok az idősebb, és nekem kéne őt pesztrálni, nem pedig fordítva, de én azt sohasem csináltam jól.

A repülőút Magyarországig elég hosszú, és én majdnem az egész utat végig aludtam. Egy légi utas kísérő ébresztett fel Frankfurtba, mert ott át kellett szállnom egy kisebb járatra. Onnan pedig már csak 2 óra volt a hazám. Miközben elindultam a repülőtérről kifelé, hogy kocsit béreljek írtam egy üzenetet a tesómnak, hogy merre jár. Mikor visszaírt már Győr felé vettem az irányt. Olaszországba nyaralok pár haverral. Micsoda, még csak 16 éves, engem anyuék sohasem engedtek el ilyen messzire felnőtt nélkül ennyi idősen. –kiabáltam a kocsival.

Így nem volt választásom, az autópályáról igaz lekanyarodtam Győrnél, de a Szemere táblánál tovább mentem. A célom Szombathely volt onnan, pedig Olaszország, ami a második kedvenc helyem. Hogy miért mentem le az autópályáról? Hát ez egyszerű, mert anyuékkal mindig Tét felé indultunk és nem az autópályának. Így azt az utat jobban szerettem, és jobban is ismertem.

Az út alatt nem tudtam gondolkozni, csak vezettem, néha meg-megálltam pihenni, kinyújtani a lábam, vagy enni egy falatot, de aránylag gyorsan elértem az olasz határt. Igaz már nem kell oda adni az útlevelet, és sor sincs, de még emlékszem a gyerekkori nyaralásokra. Volt, hogy 2-3 órát álltunk a sorban, apu meg persze nem bírta, és ugrált össze-vissza sorok között. Vagy kiszállt a kocsiból és rágyújtott, és cigizett. Azokat a sorban állásokat azért imádtam, mert akkor újabb és újabb pecsétet kaptam az útlevelembe, és büszke voltam arra, hogy olyan sok helyen jártam.

Udinében megálltam, vásároltam egy kis ételt, meg italt a tesóméknak, mert nem tehetem, meg hogy ne vigyek neki meg a haverjainak valami alkoholt. S miközben a pénztárnál álltam írtam Fanninak egy üzenetet, hogy merre is vannak pontosan. Amire gyorsan vissza is írt, hogy Jesoloba, és megírta a címet is.

11.Fejezet: Fanniékkal

Az út Udinétól Jesolóig nem volt hosszú, mivel Kedd reggeli órákban nem sokan járnak erre. Mikor a megadott helyre értem még csak kora reggel volt, így fogtam magam és beültem egy kávézóba. Kértem egy latét, meg egy Croisant és leültem egy asztalhoz. Igazából nem is gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből, és vártam, hogy múljon az idő. Arra eszméltem fel, hogy üzenetem érkezett. Merre jársz? Már nagyon aggódunk! Jens. De engem nem nagyon izgatott, kitöröltem, mint a többit, amit eddig kaptam és visszaindultam a húgom szállásához.

Bekopogtam az ajtón, és egyik osztálytársa Bence nyitott ajtót.

- Szia!

- Sziasztok! –léptem be a hatalmas nappaliba.

- Fanni mondta, hogy jössz, de ő még a szobájában alszik. Felébresszem? –ajánlotta fel.

- Nem kell, nem sürgős.

- Ok és kérsz kaját, mert most álltunk neki reggelizni néhányan.

- Nem kösz, már ettem. De megdobhatnátok egy táskával, vagy valamivel, mert hoztam nektek egy-két dolgot. –mondtam Bencének.

Adott táskát, én pedig a visszamentem a kocsihoz, amit az apartman előtt parkoltam le. Táskákba raktam a cuccokat, és bekiabálta az ajtón, hogy jó lenne, ha valaki segítene.

- Máris megyünk. - mondta Beni és hozott magával még három embert.

- Ennyit azért nem hoztam- viccelődtem, de az igazság az, hogy azért jól jött a sok segítség.

- Am én Szilárd vagyok –nyújtott egy kezet a másik srác, mielőtt oda adtam volna neki a táskát.

- Én pedig Haley Scott, de magyarok közt csak Fehér Lilla. –mutatkoztam be, és lecsuktam a csomagtartót.

- Ezt nem értem –magyarázta a srác miközben visszamentünk a házba.

- Majd elmesélem, egy ketten még úgyis megkérdezik. –válaszoltam és leraktam a táskát a konyhaasztalra.

Leültem, a konyhába a többiek közé, akik már felkeltek. Ők akkor reggeliztek. Szilárd pedig épp pakolta a cuccokat, amiket hoztam, amikor hugicám is felébredt. Még alig tudott járni, és nem látott az álmosságtól, de megfogott egy croisant és evett. Hát igen ő jó géneket örökölt, és akkor eszik és azt, amit akar, és még mozognia se kell, hogy vékony legyen.

Látta, hogy ott vagyok, de különösebb jelentőséget nem tulajdonított neki. Miután befejezte az evést visszacsoszogott a szobájába, majd felöltözött, és kijött ismét közénk. Nekem pedig szólt, hogy menjünk egyet sétálni.

- Na, mi van veled?  - kérdeztem, mikor már a tengerparton jártunk.

- Velem? –kérdezte felháborodottan. - Nem én vagyok, aki a 16 éves testvére nyaralására csak úgy hirtelen beállít.

- Jól van, csak aggódtam. –próbáltam becsapni őt.

- Persze, te és az aggódás, és akkor miért is hoztál ennyi piát?

- Na, jó legyen annyi elég, hogy tényleg nincs minden rendben. De majd inkább később mondom el. Viszont nem maradhatok veletek pár napig?

- Végül is maradhatsz. –adta meg magát Fanni.

- Am kié az a marha nagy ház?

- Bogiéké.

A visszafele úton elmesélte, hogy Bogi szülei marha gazdagok, és nekik van nyaralója egy-két helyen. A szülők pedig megengedték, hogy lejöjjenek Jesoloba, és még a suliba is elintézték az igazolást.  9-en voltak a nyaralóba, mondhatni a baráti társaság, és amikor én meglátogattam őket, még csak 3 nap telt el. Voltak már Velencébe, meg igazából sok időt töltenek a házba és beszélgetnek meg szórakoznak, éjjel pedig vagy vásároltak az utcákon, vagy buliztak. De azért nem voltak felügyelet nélkül, mert a szomszédok ismerik Bogi szüleit, és minden másnap, jelentést tettek a helyzetről, mint megtudtam. Hugicám azt is elmesélte, hogy Bogica igazából tök normális csaj, és nem látszik rajta, hogy a szülei mennyire gazdagok. Normálisan viselkedik, és nem szórja a pénzt.

A házba visszatérve a nappaliban ült a fele társaság, mert a másik fele még mindig aludt.

- Na, nem mutatnál be nekik? –fordultam Fanni felé

- Jaj, bocsi. Ő ott Bence. –mutatott, a tv előtt ülő szőke srácra.

- Ja, őt már ismerem, reggel ő nyitott ajtót. Nem beszélve arról, hogy a régi osztályodba járt.

- Ok, akkor ő itt Emma. –mondta a csajra, aki épp mellettünk sétált el. - A fekete rövid hajú srác a Szilárd.

- Ő segített a piákat behozni, ő kedves srác, de a Bence is az, még csak őket ismerem így a többiekről még nincs véleményem.

- Ok, az a csaj, aki pedig a Sziszivel beszélget az Eszti. –én pedig nagyban bólogattam. – a többieket, majd ha felébredtek.

- És te nem mutatsz be nekik engem?

 - Jaj, de. –kapott a fejéhez.

Elmondta a többieknek az egész történetem, hogy hogyan kerültem ki Amerikába, meg a többi dolgot. Hogy hívjanak csak Lillának, meg, hogy ne is törődjenek velem, mert hülye vagyok. Igen ennél a pontnál én is ránéztem testvérkémre, és a többiekkel együtt nevettem. Bár a történetemet még ezen kívül kétszer hallgathattam meg, mert azoknak is elmondta, akik aludtak még az elsőnél, vagy esetleg a másodiknál. Megismertem még egy másik szőke srácot is, akit Ádámnak hívtak, plusz Zsófit, aki egy magabiztos, hangosan beszélő kiscsaj. Bogival, a házigazdával is találkoztam, aki mondta, hogy nyugodtan maradja. Neki hosszú barna haja, és zöld szeme van. És az utolsó, akit meg kellett ismernem, az Peti volt, egy okos tojás. Mármint nem mondott mindig jót, de azt hitte magáról, hogy egy zseni.

Miután mindenki felébredt, kimentek a strandra a sétálni, én pedig vettem magamnak egy fürdőruhát, és utánuk mentem. Bementem a tengerbe úszni egyet, és jó pár hosszt leúsztam. Igaz novemberbe már eléggé hideg volt a víz, de engem nem érdekelt. Mikor kijöttem, Bencék hívtak fagyizni, de semmi kedvem nem volt hozzá, így visszaindultam a házhoz. 1óra körül a többiek is visszajöttek a házba, ebédeltünk, majd mindenki aludt egy kicsit. Három után testvérem jött be a szobába, és ő ébresztett fel, hogy ők elmennek vásárolni egy kis kaját, és menjek nyugodtan velük. De én mondtam neki, hogy inkább autózok egyet.

- Tönkre tettem, egy kapcsolatot. Én, aki soha sem akartam össze jönni egy barátnőm pasijával sem, pedig voltak köztük nagyon jóképűek is. Még ha szakítottak is, akkor sem, ezt mindig tiszteletben tartottam. És ha ittam is, mint a múltkor, nem szoktam meginogni. Nem ezt nem tehettem. Ezek után, hogy nézek Kimi, vagy Linda szemébe. Nem tudom. De nem hiszem, hogy Jenson is jó szemmel nézné, mert ő sem ilyennek ismert meg. A manóba, tényleg ez nem lehetek én. Már én sem ismerek magamra. –gondoltam út közbe.

Miközben, ezen járt az agyam, Velence felé vettem az irányt. Leparkoltam az autót, és elindultam kedvenc olasz városom felé. Lehet, hogy hülyének néznek az emberek, mert nem Róma a kedvencem, de ott még nem jártam. Milánót, pedig azért nem szeretem, mert túl sok az üzlet.

Addig sétáltam, a városba, míg el nem fáradtam, és végül beültem egy kis étterembe. Azonnal oda jött a pincér, s felvette a rendelésemet, ami egy pizza volt. Majd miután megettem, elmentem egy kis olasz fagyiért, mert akárki akármit mond az olasz fagyinál nincs jobb a világon. Epret és citromot kértem és mire elnyaltam besötétedett. Visszamenni a 16 évesek közé pedig nem volt kedvem, így kerestem egy aranyos szállodát, és kivettem egy szobát. Azt pedig tudtam, hogy testvérem nem fog hiányolni.