A szünetbe majd igyekszem bepótolni a lemaradásomat, és igyekszem kb. két naponta majd új részt hozni, mert utána meg majd jön a félév vége előtti pár hét, akkor majd azért nem hagynak minket.
Na de inkább hagylak olvasni titeket.
Puszi: Zs.
Szegény fiú köpni, nyelni nem tudott, csak
hüledezett, hogy három forma 1-es pilóta éjnek évadján benyit hozzá. Nagy
nehezen lenyugtattuk, majd megkértük, hogy szóljon Fanninak. Még szerencse, hogy manapság mindenki tud
angolul vagy németül esetleg spanyolul, így nem telt el két perc és már ott is
volt velünk Fanni, igaz kicsit álmos volt.
- Sziasztok, apa mondta, hogy jöttök. –válaszolta a
csaj. –viszont Haley nem jött vissza, délután óta.
- Mi? –üvöltöttem, s közben Blair próbált nyugtatni.
- Azt mondta, elmegy kocsikázni. De nem jött vissza.
- És hol lehet? –próbáltam ismét nyugodt lenni.
- A helyetekben Velencébe kezdeném, ha ott sincs,
hívjatok fel itt a telefonszámom.
Beírta a telefonomba a számát, majd visszaszállt a
csapat az autóba és Velencének vettük az irányt. Ott háromfelé váltunk és úgy
kezdtük el keresni.
Haley
szemszöge:
Hajnalban arra ébredtem, hogy csörög a telefon, de
nem a mobilom volt, hanem a szoba telefonja. Nagy nehezen oda vánszorogtam,
majd beleszóltam.
- Haló?
- Bocsánat a zavarásért kisasszony, de egy úr minden
áron önnel akar beszélni, és nem akar elmenni.
- Hát jó, küldje fel. –mondtam neki. És elkezdtem
gondolkozni, hogy ki lehet az.
Rögtön kopogtak az ajtómon, és mentem is kinyitni. De
mikor a hatalmas vigyorú Sebastiant megláttam, jobbnak láttam becsukni az azt.
- Ne már Haley, nem utálhatsz ennyire –hallottam
morgását az ajtón túlról. –légy szíves engedj be.
10 percig bírtam könyörgését, majd beengedtem. De
elkezdtem üvöltözni vele.
- Mit keresel itt, csak nem követtél. Hogy képzeled,
hogy hajnalba itt kopogtatsz?
- Nem igazán mondanám követésnek, mivel alig tudtunk
megtalálni. –válaszolta.
- Állj csak meg! Mi az, hogy tudtunk? Ki van még itt?
De ahelyett, hogy elmondta volna, ki van itt,
elkezdte mondani az egész történetet, onnantól, hogy nekem jött a hotelba,
Brazíliába. Elmondta Jenson égre-földre keresett, elment New Yorkba Blairrel,
és Lewissel, de ott nem találtak, ő meg addig Kimivel és Lindával Svájcba
keresett, majd Magyarországra mentek, onnan pedig a tesómhoz, és most pedig itt
van.
- Akkor most már megnyugodhattok, meg vagyok, és
mehettek haza.
- Ilyen könnyen nem úszod meg Hays –válaszolta -10
perc és itt vannak a többiek is.
És igaza volt, nem telt el pár perc, ismét kopogtak
az ajtómon. Mást nem tehettem, ki kellett nyitnom, pedig nem akartam. Nem volt
kedvem Kimivel és Lindával találkozni. Odamentem, majd lenyomtam a kilincset
majd egy mérges Jensonnel találtam szemben magam. De amint megöleltem
megenyhült, és örült annak, hogy lát. Utána Blairtől is kaptam egy puszit, na
meg egy jó fejmosást, hogy máskor ne csináljak ilyet, végü pedig Kimiék jöttek.
- Mielőtt bármit is mondanál, bocsánat, hogy
lefeküdtem a férjeddel Linda. Nem akartam tönkre tenni a házasságotokat. –
fejeztem be mondandómat, és mikor felnéztem mindenki, furcsán nézett rám.
- Mi? Te azt hiszed lefeküdtél Kimivel? –kérdezte
csodálkozva Lin. – Nem történt semmi.
- De a ruhák? –kérdeztem meglepetten.
- Elég rossz állapotban voltatok, te pedig nem
találtad a kulcsodat így hozzánk vittelek, levettem a kényelmetlen ruhákat
rólad, de Raikki meg saját magáról próbálta meg levenni, és szétszórta a
cuccokat.
- Mekkora egy idióta vagyok! –fakadt ki belőlem. Majd
elmeséltem nekik, hogy azért rohantam el, mert azt hittem tönkre tettem az
életüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése