16.rész: Nyugalom

Bocsi a késésért, de három napig nem volt netem itthon, így nem tudtam feltenni az ígért részeket.
De most itt van. Jó olvasást.

Miután mindent tisztáztunk, és lenyugodtak a kedélyek, mindenki úgy döntött, hogy ideje haza menni. Beültünk a két autóba, és visszamentünk Budapestre. Jens felszállt a Londonba tartó gépre, Kimiék Finnországba indultak. Sebastian, Blair és én pedig Svájcba tartottunk.

Teljesen másnak éreztem, magam az utazás után, köszönhetően annak is, hogy miután Jensel ketten mentünk a kocsival, volt időnk beszélgetni, és úgy éreztem utána, hogy szerelmes vagyok belé.  

Miután leszállt a gép, megkerestem a reptéren álló kocsimat, majd haza vittem Blairt aki érdekesen nézett, rám és nem tudta hova tenni, hogy egyfolytában csak vigyorgok, de nem kérdezett rá hogy miért. Csak annyit mondott, hogy úgy készüljek szombaton, bulizni megyünk. Különösebben, nem izgatott, hogy miért, mert máskor is szoktunk, így nem kezdtem el gyanakodni.

Megvártam, míg bemegy majd elindultam haza fele. Leparkoltam a garázsban, majd kiszedtem a bőröndömet a csomagtartóból és bementem az üres házba. Kissé rossz érzés fogott el, hogy nem vár senki, és eszembe jutott Jenson is jobbnak láttam, ha keresek egy nagy tábla csokit, meg valami csajos filmet és elkezdem magam sajnálni.

Így is tettem és végig sírtam, egy két órás filmet, majd másnap egy halom zsepi között ébredtem a kanapén. Megpróbáltam felkelni, de rájöttem, hogy nem igazán leszek aznap használható, mert a nyakamat is elaludtam, és a lelkem sem volt rendben. Felhívtam inkább az irodát, hogy szabad napot vegyek ki a hétre.

A napomat pedig azzal töltöttem, hogy takarítottam és mostam. Épp vacsorát próbáltam főzni magamnak, mikor csengettek. Beengedtem az illetőt aki, rögtön elkezdte mondani a magáét.

- Mi van veled Haley? Eltűnsz most meg dolgozni se jössz be? Elraboltak az ufók?

- Nyugi Blair nem raboltak, el csak kell most egy kis pihenés.

- De nincs, minden rendben veled én mondom.

- Te beszélsz? –kérdeztem –alig álltál szóba velem a hétvégén.

- Na, jó inkább hagyjuk, - adta meg magát –megyek haza, majd szombaton találkozunk nálam este 7-kor. –és már ki is viharzott.

Meg szólalni sem tudtam, mert meglepett barátnőm viselkedése, mondott két mondatot, és annyiban is hagyta, sőt el is ment, pedig ő nem szokott ilyet csinálni. Befejeztem inkább a vacsorámat, majd vettem egy forró fürdőt és lefeküdtem aludni.

Szombaton délbe keltem fel, hiába volt időm az előtte lévő napokon pihenni, még mindig fáradt volt a szervezetem. Kikászálódtam az ágyamból majd lementem a földszintre enni valamit. De mikor kinyitottam a hűtőmet csalódottan vettem észre, hogy nincs benne semmi. Gyorsan visszamentem a szobámba átöltözni, majd megfogtam a slusszkulcsot és elindultam a bolthoz.

Leparkoltam egy nagyobb bolt előtt, mert több mindent akartam venni, majd kerestem egy bevásárló kocsit, és neki láttam a vásárlásnak. Jártam a sorokat, hogy mi kellene mivel bevásárló listám nem volt. Épp a csokik között válogattam mikor valaki megszólalt mögöttem.

- Csak nem megéheztél egy kis csokira Haley? –mondta az illető és én már meg is fordultam.

- Te itt? –kérdeztem tőle. –Nem is gondoltam, hogy tudsz vásárolni.

- Pedig tudok, képzeld el. Viszont nem értem miért kell ilyen bunkónak lenni velem.

- Hát Sebastian, ez azért van, mert, de mit is magyarázom neked, mikor az egód az eget verdesi. –vágtam vissza.

- Ez fájt. – és rögtön a szívéhez kapta a kezét. – De ha már te megkérdezheted, mit csinálok itt akkor én is meg fogom. Mit keresel te Baarban?

- Én, kérlek szépen itt lakom. –válaszoltam neki dühösen, mert már elegem volt belőle.

- Nem mondod, csak nem szomszédok vagyunk? –kíváncsiskodott tovább Sebi.

- Nagyon remélem, hogy nem.

- Nekem már elegem van ebből Haley. Mi lenne, ha legalább egy napra elásnánk a csatabárdot? –kérdezte tőlem, és nekem leesett az állam.

- Na, jó –egyeztem bele. – talán egy napba nem fogok bele halni –adtam az ártatlant.

Beszélgettünk még pár szót, majd elindultunk mindketten a pénztár felé mert végeztünk a vásárlással. Udvariasan előre engedett a sorba, én pedig erőt vettem magamon és miután fizettem, megvártam őt is.

- Látom megenyhültél egy kicsit. –mondta.

- Én pedig látom, tud nőni még a te egód.

- Persze bármikor. Viszont mit csinálsz délután? – kérdezte, ami nagyon meglepett.

- Készülődöm, mivel este buliba megyünk Blairrel.

- Nagyszerű, mikorra legyek kész?

- Mi van? –kérdeztem felháborodottan.

- Megyek én is veletek, mivel ráérek és unatkozom.

- Na, azt már nem –vágtam rá rögtön. –felejtsd el.

- Hays azt beszéltük kedvesek leszünk egymással egy napig.

- Te pedig ezt ki is használod Sebastian. De tudod mit, hogy lásd tényleg próbálkozom, eljöhetsz, fél hétre gyere a házamhoz.

Gyorsan a kezére firkantottam a címemet, majd bepakoltam a kocsiba és haza indultam. Négy óra elmúlt, mire haza értem, így csak egy kis salátát ettem, majd megtámadtam a fürdőszobát. Beálltam a zuhany alá, és gyorsan megfürödtem, hajat mostam. Majd megszárítottam a hajamat, és előkerestem egy megfelelőnek tűnő ruhát. Egy ruhát választottam, aminek a felső része egyszerű fekete ujjatlan, a szoknya része pedig egy szürkés tűlszoknya.  Miután felvettem visszamentem a fürdőbe, és begöndörítettem a hajamat. Amikor pedig végeztem, megszólalt a csengőm. Gyorsan lerohantam, majd kinyitottam az ajtót.

- Gyere csak be. –mondtam közömbösen Sebastiannak.

- Köszi, nagyon szép házad van amúgy.

- Köszönöm. Viszont kicsit korán jöttél, még kell pár perc, míg kész leszek.

- Nem baj. –válaszolta. –így jár, aki korábban jön.

- Ülj csak le addig a nappaliba, már csak pár perc és kész vagyok.

Megmutattam Sebinek a nappalit, és rohantam is fel a szobámba, gyorsan felraktam egy sminket, előhalásztam az ékszeres dobozomból egy hosszabb nyakláncot, felraktam, majd beraktam a fülbevalómat is, és kész is voltam. Vetettem egy pillantást magamra a tükörbe, majd elindultam a földszintre.

- Csinos vagy –dicsért meg Sebastian.

- Köszi –válaszoltam, és elpirultam.

Az előszobába felvettem a kikészített balerina cipőmet, felvettem a kabátomat, és a sálamat majd megfogtam egy fekete bokacsizmát, aminek elég magas tűsarka volt. Vettel már kint volt az udvaron és már nyitotta is a kocsija ajtaját, amikor látta, hogy kész vagyok.

- Nem, nem. –mondtam neki. –Én vezetek. Ha már megengedtem, hogy gyere akkor én vezetek.

- Héj, mit gondolsz pilóta, létemre, hagyom, hogy vezess?

- Igen hagyod.

- Na, azt már nem. –veszekedett velem Sebi.

- Sebastian légy szíves ne vitatkozz, vagy ha nem tetszik itt is maradhatsz.

- Na, jó –egyezett bele.

Kinyitottam a garázst, majd kijártam a kocsimmal. De Sebastian csak nézett. Úgy tűnt nem hisz a szemének.

- Mi az, csak nem szellemet láttál? –kérdeztem tőle.

- Neked Infinitid van?

- Miért ne lehetne? Csak te vezethetsz azt?

- Igen. Mármint nem vagyis, délután még egy Minivel voltál. –dadogta Sebi.

- Az akkor volt, de mi lenne, ha beszállnál, és végre indulhatnánk?

Beült a kocsiba, és végre elindultunk. Az első öt percbe nem szóltunk egymáshoz, még a rádiót se kapcsoltuk be. De aztán bekapcsoltam azt, majd megkerestem a kedvenc adómat és lassan és zötyögősen elindult a beszélgetés.

- Hova is megyünk –tette fel a kérdést Vettel.

- Felvesszük Blairt, aztán passz. Tényleg ide adnád a táskámat?

- Szívesen, de szerintem otthon hagytad.

Félreálltam az úton, körbenéztem a kocsiba, és be kellett látnom, hogy igaza van. Nem tehettem mást visszafordultam. Hamar a házhoz is értem gyorsan befutottam, majd ismét útnak indultunk.

- Szóval ilyen jól meg van szervezve az este. –tért vissza az előző témánkhoz Sebi.

- Igen. De majd, úgy is kialakul.

- Üzeneted jött.

- Köszi. Kivennéd a telefont a táskámból és felolvasnád. –adtam neki az utasításokat.

- „ Merre vagy? B.”

-  Írd vissza, hogy félúton járok.

- Igen is főnök. –szalutált az autóba Sebi.

Az út hátralévő részébe, beszélgettünk a Forma 1-ről. Arról, hogy hogyan ismertem meg Jensont. Meg arról, hogy hogyan szereztem a munkát, de mindkettőnk családját és szerelmi életét elkerültük. Így örültem, hogy egyik téma se merült fel. Mert kicsit féltem, hogy majd megint felhozza, azt hogy Jenson a barátom. Viszont, hogy ő nem hozta fel így én se mertem megkérdezni tőle, hogy mi a helyzet az ő szerelmi életével. Pedig kiváncsi lettem volna, hogy van-e barátnője, vagy hoz ki az.

Az sms megírása után nem telt el 10 perc és már le is parkoltunk Blair háza előtt. Bentről szűrődött ki fény, és gondoltam barátnőm még úgy sincs kész, így kiszálltunk, az autóból, majd a csomagtartóhoz mentem, hogy átvegyem a cipőmet. Sebastian nyújtotta a kezét, hogy megtámaszkodjak, és én el is fogadtam. Miután lecseréltem a cipőmet, lecsuktam a csomagtartót, és bezártam az autót. Majd elindultam az ajtóhoz. Becsengettem, de nem nyitottak ajtót. Így megfogtam a kilincset majd lenyomtam azt.