13.-14. Fejezet.

13. Fejezet: Utazások.

- Te mit akarsz? Nem tartottad fel, most meg velünk akarsz jönni? –kérdeztem tőle dühösen.

-  Szeretnék segíteni.

- Na, azt nem! – mondtam –nem akarom a képedet nézni.

- Héj fiúk –szólt Lewis –ne veszekedjetek, hanem induljunk el. Ha itt összeveritek, egymást semmivel sem leszünk előrébb.

- Igaza van Haminek. –adott igazat Blair. –jobb lesz, ha megyünk, de külön válunk, és nem kell egymást néznetek.

- Nekem jó. –válaszolta Sebi.

Elkezdtünk osztozkodni, hogy ki kivel megy, és hova, de csak sokadszorra sikerült egy normális felderítő osztagot összehozni. Végül én mentem B.-vel és Lewis-sal New Yorkba. Raikkölnen-ék Vettelel, pedig Svájcba indultak. Adtunk nekik egy címet, mert ők nem tudták, hogy hova kell menni, és már indultunk is a repülőtérre. Ott pedig felszálltunk ki-ki a maga gépére és megbeszéltük hívjuk egymást

New Yorkig az út nem volt hosszú mivel Brazíliából egyből oda indultunk. A reptéren gyorsan fogtunk egy taxit, és indultunk is Haley lakása felé.

A forgalom, mint a filmekben szokott lenni, hatalmas volt. Nem jártam még New Yorkba, és még nem szoktam meg az esti forgalmat, de én mondom, Londonba forgalom sincs. Körülnézni nem volt időm, mivel már be is sötétedett, és mert egy célunk volt megtalálni Hayst. Blaire, amerikai lévén már a taxiba szálláskor kiabált a sofőrrel, hogy igyekezzen, meg ha ilyen lassan vezet, akkor nem fog fizetni. De engem akkor nem érdekelt Blaire modora, csak arra tudtam gondolni mi van a kis Haleyvel.

Egy óra autózás után tett ki minket a sofőr a ház előtt. Egy kicsinek mondható 20 emeletes háztömbről volt szó. B. már jártas volt a környéken így ő se szó se beszéd beviharzott az épületbe, míg mi Lewissel kint álltunk, s nem tudtuk mit csináljunk. Majd két perc után Blaire visszajött értünk, és nem törődve a portással berángatott minket a liftbe, és megnyomta a legfelső emelet gombját.

Meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy Hays egy 20 emeletes legfölső szintjén lakik, bár azt tudtam, hogy sok pénze van. Ahogy kinyílt az ajtó, a szám pedig tátva maradt. Egy gyönyörű nappali nyílt szemem elé.

 Blaire körbejárta a házat, de semmi nyomát nem találtuk, annak, hogy Haley ott járt volna, így ismét hívtunk egy taxit, és visszamentünk a reptérre, majd oda mentem a pulthoz, és megvettem a három jegyet Frankfurtba, és Lewis elintézte a csomagokat. A repülő indulásáig még volt másfél óránk, így beültünk egy kávézóba és megbeszéltük a lehetősége

- Mit csinálunk, ha nem lesz Svájcba? - kérdeztem B.-t

- Akkor irány Magyarország, hátha megérkezett a szüleihez. –kaptam a választ.

- Viszont, ha nem baj én Frankfurtból Londonba repülök, mert megígértem a nagynénémnek, hogy meglátogatom.

- Semmi baj Hami.

Mire elfogyott a kávénk, szóltak, hogy elkezdhetjük a beszállás a gépbe, majd nemsokára már a gépen voltunk. Hosszú út állt előttünk, és úgy gondoltam, jobb lesz, ha a gépen alszom egyet, mintha akkor dőlnék mikor leszálltunk.

Négy órával később ébredtem fel, és láttam, hogy Blaire nagyba nyomkodja a telefonja képernyőjét.

- Mond, hogy megvan!

- Sajna nem, épp az előbb írt Vettel, hogy semmi nyoma Svájcban.

- Az nagy baj. –válaszoltam.

- Az, így már le is foglaltam a gépünket Frankfurtból Magyarországra. Lesz egy fél óránk az átszállásra. –fejtette ki a helyzetet B.

- Kimiék?

- Minden áron jönni akarnak, főleg, hogy Kimi úgy gondolja, az ő hibája, mivel ő ivott ennyit Haleyvel. De nekik csak három óra múlva indul a gépük.

- Az jó, mert nem kell majd sokat várniuk ránk ugye?

Majd ránéztem az órámra, és láttam, hogy szerencsére nagyon megy az idő, és már csak három óra és leszállunk. Mielőtt a gép elkezdte a leszállást, felébresztettem Lewist, aki az egész utat végig aludta. S miután gyorsan leszálltunk elbúcsúztunk tőle, majd már a másik gépen is voltunk.

Két óra múlva, pedig már épp autót béreltünk. Elég nagy kellett, mert a kereső osztagunk öt főből állt. Elég nagy veszekedést okozott, hogy mivel menjünk, mivel mindenki mást akart. Végül egy Ford Mondeot választottunk, mivel feltűnést nem akartunk kelteni. A következő galibát, pedig azt okozta, hogy ki vezessen. De hát ez nem lepő, hiszen három Forma 1-es pilóta volt a csapatba. Kimi azért akart vezetni, mert nem akart az anyósülésen ülni. Vettel azért, mert gyorsnak gondolta magát, és kitűnő sofőrnek. Én pedig azért mivel Hays az én barátom, vagyis én régebb óta ismerem, mint ők. Végül Blair kivette Linda kezéből a kulcsot, mondván, hogy ő jobban ismeri az utat.

Beült a vezető ülésre, én pedig mellé ültem az anyósülésre. Hátra pedig a többiek. B. hiába vezetett gyorsan és ügyesen több mint egy óra volt mire kikeveredtünk Budapestről. Viszont onnan már csak egy óra volt az út Győrig, plusz onnan 15 perc Győrszemeréig.

Haley egy kis régimódinak mondható faluba lakott, ahol nem volt sok lakos, és az emberek is aránylag kedvesnek mondhatók. A temetőnél Blair balra fordult, majd amikor a következő sarkon a háznál leparkolt és azt mondta megjöttünk meglepődtem.

Egy nagy ház előtt álltunk, meg aminek kellemes barackszíne volt, és a diófa ami előtte volt, nagyszerű hangulatot adott neki. Becsengettünk majd egy nálam fiatalabb lány jött ki ajtót nyitni.

14. Fejezet: A család egy része.

- Sziasztok! –szólalt meg Magyarul.

- Szia. –válaszolt neki B. angolul. – lehet, nem emlékszel rám, de én vagyok Hays barátnője. Párszor már találkozunk.

- Jaj persze, hogy emlékszem rád. –váltott a lány is angolra. –gyertek csak be, majd a többit bent megbeszéljük.

Benyitottunk a házba és ahova beléptünk az egy kis szélfogó volt. Nem volt nagy, de kellemes kávé színe volt, és a cipők ott sorakoztak a szekrényen, és a szekrény előtt. Levettük a cipőnket, majd beljebb mentünk és egy kisebb tér tárult elénk ahonnan több helyre lehetett menni. Volt egy ajtó jobb kéz felől, ami a fürdőbe vezetett, majd mellette volt a konyha az étkezővel szembe vele, pedig a nappali. Ezen kívül az alsó szinten volt Haley szüleinek a szobája, a pince lejáró, a spájz, és a lépcső, ami az emeletre vezetett.

A lány a konyhába ment, majd leültetett minket egy hat személyes asztalhoz. Körbe nézetem a konyhába, és ismét meglepődtem, de most azon, hogy milyen nagy az égész helység. A sárga színe a falnak, pedig még nagyobbnak mutatta.

- Szóval én Kinga vagyok, Haley nővére –mutatkozott be.

Mi is sorba bemutatkoztunk, majd elmondtuk, az egész hétvégét, és így az okát is annak, hogy miért támadtuk le ennyien.

- Nekem sincs ötletem, viszont anyuék hamarosan haza jönnek, mert elmentek Koroncóra egy-két dolgot elintézni, így szerencsétek van, hogy haza jöttem látogatóba, mert nem találtatok volna itt senkit se. –mondta a lány.

- Merre vagy szerelmem? –hallottunk meg egy hangot, s a tulajdonosa is hamarosan előttünk állt.

- Ben ők itt Haley barátai. Többiek ő pedig itt Ben a barátom.

Gyorsan ismét bemutatkoztunk egymásnak, majd megtudtuk, hogy Ben egy profi úszó, és, hogy ő is német, mint Sebastian, így ő elkezdtek beszélgetni, mi pedig Blairrel kimentünk a házból.

- Szerinted hol lehet? –tettem fel ismét a nagy kérdést.

- Már én sem tudom. De félek, hogy valami baja lett.

- Ne aggódj- mondtam, bár én is ugyan attól rettegtem, mint Hays barátnője. –tud ő magára vigyázni.

- Kösz, hogy tartod a lelket bennem Jenson. –kezdett el hálálkodni, majd megölelt és az ölelésből, egy hosszas csók lett.

A csókunkat, a kapu nyílása zavarta meg. Haley szülei érkeztek meg és elég furcsán néztek ránk. Blair oda ment hozzájuk köszönt nekik, majd elmagyarázta a helyzetet, és felkészítette a szülőket, a házban lévő tömegre.

Szegény szülők, nagyon aggódtak a lányukért, erre mi is beállítottunk, így velünk is foglalkozniuk kellett. Hays anyukája egyből a konyhába indult és sütni kezdett, Ben pedig elindult befűteni Hays apukájával.

- Ugye itt maradtok éjszakára gyerekek? –kérdezte Ildikó Haley anyukája németül.

Először nem értettük mit kérdez, majd Vettel elkezdett vele beszélgetni, nekünk pedig fordított angolra.

- Nem szeretnénk zavarni. –válaszolta, és közben egy adag evőeszközt rakott le az asztalra Sebastian.

- Ugyan már, a sok utazástól biztosan elfáradtatok, és nem zavartok.

A dolgot tovább nem firtatták mivel senki sem akart Ildikóval összeveszni, mert a saját lányával is vitatkozott, hogy mi igen is ott maradunk. Így nem volt más választásunk, mint leülni és vacsorázni. Az evést Haley apukájának a telefonja zavarta meg. Megfogta a telefont, majd kisétált vele a teraszra. Egy idő után Kinga is utána ment, hogy megtudja, kivel beszél apukája, majd óriási vigyorral tért vissza.

- Tudom, hol van Haley. –mondta nevetve, és nekem egy óriási kő esett le a szívemről. –Olaszországba van a húgunkkal.

- Akkor azonnal indulunk. –álltam fel az asztaltól és többiek is követtek.

Gyorsan elbúcsúztunk, majd kértünk egy térképet, mivel GPS volt a kocsiba, de azért biztosra akartunk menni és ismét útra keltünk. Olaszországig felváltva vezettünk, mivel este volt már és mindenki fáradt volt. Nem rohantunk sehova, így hajnali négy volt mire Jesoloba értünk a megadott címhez. Vettelt nem érdekelte, hogy mennyi az idő becsengetett, és egy félálomban lévő, fiú jelent meg az ajtóban.